Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-09 / 45. szám

(2) 1902. november 9. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 45. szám. részletes jelentést tartozik az évi számadások és a gyarapodási leltár melléklésével beterjeszteni. 16. §. Ha a város múzeumának fentartásáról bármi okból lemondana, a muzeum gyűjteményei közül a letétemények vissza adatnak tulajdonosaiknak vagy azok jogutódainak, azon tárgyak pedig, a me­lyekkel a nagybányai muzeum-egyesület vétel vagy ajándék utján gyarapította a múzeumot, az állam tu­lajdonába mennek át, azzal a határozott kikötéssel, hogy az állam azokat mindenkor Nagybányán, és a mig a nagybányai muzeum-egyesület fent áll, annak kezelésében tartozik fenntartani. Uj utasítás a községi iskolák számára. Az uj utasítás két részre oszlik. Áz elsőrész az iskolaszék hatáskörét és teendőit 81 oldalon tárgyalja, a második rész pedig a községi elemi iskolai rendtar­tásról 61 lapon szól. Az uj utasítás sok dicsérendő újítást tartalmaz, az állami gondnoksági utasításnál határozottan jobb, annak hiányait ebből kiküszöbölték. Főbb pontjait idézem: »A ki magyarul nem tud, iskolaszékbe nem választható. Az igazgató-tanitó sza­vazattal bir az irkolaszékben. A tiszti orvos hivatal­ból tagja az iskolaszéknek. Ha valamely iskolaszéki tag egész éven át egyetlen ülésben sem vett részt és ezen elmaradását elfogadhatóan nem igazolja, tagi joga megszűnik. Az iskolaszék alakuló gyűlésén előre meg­határozza, mely napon tartja havi gyűléseit. Az isko­laszék jegyzője, az iskolaszék irattárának kezelője. Gondnokká megválasztható a tanítótestület bár­mely tagja és e tisztet elvállalni köteles. Az iskola­széki határozatok mig a tanfelügyelőtől vissza nem érkeznek, nem hajthatók végre. Az iskolaszék építke­zés, tisztogatásról gondoskodik. Az iskolaszék elnöke 25 korona özszegig halaszthatlan javítást eszközölhet, utólagos bejelentés kötelezettsége mellett. A tanter­mek havonkint surolandók és karácsonkor éshusvét- kor az orvos utasítása szerint fertőtlenitendők. Minden tanteremben a király arczképe meglegyen. Az iskolá­nak külső felirata legyen. Minden iskolának legyen ezimeres zászlója. A községi iskola tanterme nem oktatási czélra, csak tanfelügyelői engedelemmel adható ki. Minden jelentkező felveendő az elemi iskolába tekintet nélkül arra, hogy a felvételi és tandijat képes-e befizetni vegy nem. A tandíj fejenkint 4 koronánál több nem lehet. Egy családból csak két tanuló köteles tandijat fizetni. A beiratási dij 50 fillér a tanítói könyvtárra, e dijat még a tandíjmentes tanulók is kötelesek fizetni. Reméljük, hogy az értesítőre szedett 60 fillér a tanítói könyvtár javára számoltatik el, mert újabb 50 fillérrel a szülőket — hiszszük — hogy az igazgató és tanítótestület terhelni nem fogja. Az értesítő nél­kül is ellehet az iskola, különösen a nagybányai iskola a hol a szülők helyi lapok által értesithetők az iskola fontosabb mozanatairól, történetéről és statisztikáról. Az igazgató a tandíj kezelésért 4n/0-ot hap. Az irodai átalánya 20 koronára emelendő. Az igazgatói teendőkért Nagybányán 300 korona illeti meg, az uta­sítás szerint A beiratkozásra jelentkező tankötelese­ket csak addig tartozik felvenni az iskola, mig (0.8 Q méter számit egy tanulóra) elegendő hely van, a többit elutasíthatja és azt hiteles kimutatásba veszi és a tanfelügyelőnek beterjeszti, ki a közigazgatás ut­ján szervezteti ez uj tanító állomást. Privát órákat az iskola épületében adni tilos. Ez szükséges is volt Nagybányán. Csak végre lesz-e hajtva ? lesz. Ifjúnkkal pedig valóban nagy szerencsétlenség történt: hajója veszedelmesen zátonyra került. Annak tudata, hogy a tulajdonosoknak nagy kár okoztatott, nagyon megzavarta érzékeny lelkiismeretét és nem birta a talán hibáján kívül okozott bajnak felelősségét elviselni, mert a hullámokba ölte magát. ügy találták meg holttestét a kavargó habokban és vonták fel a fedélzetre. Nagyobb tragikuma a szegénynek, hogy a hajó a zátonyról utóvégre mégis elég könnyedén kiszabadult, de ez szerencsétlenségre nem történt meg idején. Kikötőbe menvén a hajó, a holttestet ott — ame­rikai földön — helyezték egyelőre temetőbe, de a család, mikor mindenről értesült, hazahozatalát hatá­rozta el. így exhumáltatván, szállíttatott aztán gőzhajón New-Yorkból Triesztbe, majd onnan helyi hajón Fiú­méba, mig végre innen ismét más gőzössel végső és örök nyugvó helyére Lovránába vitetett. Nem érdektelen, sőt különösen megható körül­mény az, hogy a mikor a holttest Fiúméból a hajóval végső útjára, tehát e valódi temetési menetre indult: az átellenben levő rakpart mellett ott volt kikötve azon hatalmas gőzös, a melynek zátonyra jutása a kapitánynyal történt katasztrófának előidézője volt s a mely az üzletvisszonyok folytán fuvarvállalatai közben eme szomorú napra — csak reggel futván be a kikö­tőbe — épen Fiúméba került, mintha csak volt urát akarta volna engesztelékenyen üdvözölni. Az iskolába nem járók névszerint való megálla­pítása a községi elöljáróság kötelessége. A községi elöl­járóság az iskolaszék ily megkeresésének 8 nap alatt fegyelmi eljárás terhe alatt köteles eleget tenni. Az igazolatlan mulasztást havonkint, az igazolt mulasz­tást évenkint kell összesitni. A kórpótlék 1893. évi szeptember 25-ik napjá­tól veszi kezdetét, e szerint a tanítóknak a jövő évben második kórpótlék jár ki szeptember 25- tői számítva. Az igazgató-tanitó nem választás, hanem kir. tanfel­ügyelői megbízatással foglalja el az igazgatói leendőkel. Az iskola egész beléletét a tanítótestület vezeti Körébe tartozik: a tan, óraterv elkészítése és a kir. tanfelügyelőhöz felterjesztése. A testület osztja és helyezi át a tanítókat egyik épületből a másikba. A tanköny­vek megállapítása és egyéb ügyekben a tantestület határoz. A III-ik osztályban a földrajz tankönyv nélkül tanítandó. A havi értesítők karácsonykor, husvétkor és év végén osztatnak ki. Tehát a tanítók és hitokta­tók sok haszontalan munkától szabadulnak meg. Egy hittani mulasztás félnapi mulasztásnak veendő. A többi dolog inkább a tanítókat érdekli, mint a nagy közönséget. Az utasítás felett a gyakorlat fogja a leg­jobb kritikát megadni. Az egész utasítás dicséri alko­tóját, mert hazafias szellem lengi át. Szabó József. Heti krónika. Végre egy nap, mely kiemelkedik az általános szomorúságból. — Jön, jön, jön a Kölcsey-kör. A kedves jó szatmáriak, a kik annyira szeretik Nagybányát, nyáron és télen, szárazon és vizen: meg­örvendeztetnek minket egy magas színvonalú »finom estély«-lyel. A jegyek iránt nagy az érdeklődés. Előjegyzések történtek egész héten át. Az ifjúsági kör rendez, a város rendez, a bizottság, szerkesztőség és mindenki rendez. Lehetetlen tehát, hogy ne sikerüljön az ünnepély. Szatmár jön, s egy kardcsapás nélkül, zeneszó val elfoglalja Nagybányát. Bizony, helyes dolog volna, ha a megyében igye­keznénk jobban mégis :.erni egymást, de a négyváros olv szigorúan elzárkózik, mintha chinai falakkal volna körülvéve. Nagykároly enyeleg Szatmárral, Nagybánya Fel­sőbányával és viszont mindenféle kombinációban. Pedig ha közelebbről tanulnánk ismerni egymást, hamar beátn^nk, hogy nem is vagyunk mi egymásra nézve idegenek. Újságként hallottam, hogy a szatmári vendégek megijedtek a 8.000,000 baczillustól, mely a nagybányai vízben van. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy ebbeli aggodalmaikat eloszlathatom. 1. Mert kilátásba van helyezve, hogy Nagybányán csak bort fognak inni s ez minden bacillusnak meg- ölöbetüje és veres fonálként húzódik végig minden dalárdának történetén, igy a mieinkén is. 2. Mert ama megejtett újabb vizsgálat rémhírére szétfutottak a Rozsály legmerészebb baktériumai is s a bizottság ilyeneket a legjobb akarat mellett sem volt képes találni a hegyi vízben. Nem állván tehát semmi akadály a holnapi mu­latság útjában, kinek-kinek jó kedvet és irigylésre méltó jó mutatást kíván Temetőről szól ismét az ének. Ezúttal a buccarii temetőről. Elmondom azt is, mi vitt engem oda. Csak pár hó előtt hunyt el ott Buccariban, egy volt tisztviselő társam, a kinek temetésére akkor Fiúméból küldöttségileg sokan kimentünk. Részben, hogyjjaz ő sírjához ellátogassak, részben mert a buccarii temető igen érdekes helyen fekszik a sziklás hegyoldalon, a honnan a kilátás is különös szép, részben pedig, mert ép halottak napja körül mindenki társul gondolatban azokkal, kik már nincse­nek és önkénytelenül is a temető felé irányozza lépteit, tegnap Buccariban jártam alkalmával felmentem az ottani temetőbe. Ajánlom másnak is, hogy elnézzen alkalmilag oda és tekintse meg a kápolna oltára mellett levő falra akasztott kis képet, mert az különösen érdekes. Ábrázolja az ugyanis azt a bizonyos széliében ismert halálfőt, azon koponyát, a melynek szemei és fogai két alakból s azok előtt asztalon levő különféle élvezeti czikkekből vannak képezve és a mely két alak egyike ugyancsak mulatósán enyeleg a másikkal és visszont. A ki nem hiszi nézze meg s okuljon az ilyen »memento mori*-kon, meg azon, hogyan kezelik né­mely helyeken a kegyeletet és komoly hitet. Nylrő Gábor. Különfélék. Eljegyzés. Prihradny Kálmán vasúti osztály mér­nök a napokban jegyezte el Stoll Gábor helybeli kir. közjegyzőnek leányát: Editet. Az uj számvevőségi főnök. A m. kir. pénzügy- miniszter Berks Leo fernezelyi kohófőmérnököt kir. pénzügyi tanácsossá, nevezte ki, s a Homola Gyula halálával megüresedett nagybányai kerületi számve­vőségi főnöki állással bizta meg. Kinevezések. Tomasovszky Lajos kir. vegyelemző mérnököt a pénzügyminiszter a selmeczi bányászaka­démiához adjunctussá. (helyetles tanár) Urbán Andov zalatnai s. mérnököt pedig a nagybányai kir. bányai igazgatósághoz fogalmazóvá nevezte ki. Kinevezés. Schwartz Menyhért zalatnai számtisz­tet, a pénzügyminiszter Nagybányára, Csutor József helyére számellenőrré nevezte ki. Előléptetés. Ifj. Pityik György m. kir. dohány­jövedéki számtiszt, a XI. fizetési osztály első fokozatába a pénzügyminisztérium által előléptettetett. Emlékeztető. A szabad lyczeum első előadása nov. 16-án lesz a főgymnasium természettani hal Iga I ó termében. A művelt közönség figyelmét ismételve fel­hívjuk Myskovszky Ernő művészettörténeti előadására. Letört bimbó. Annyi a gyászunk, hogy el sem tudjuk sorolni, a kifejezésekben szegények lettünk s csak a rideg merev fájdalom tükröződik vissza a szá­raz sorokról. Városi közéletünk egyik rokonszenves alakja: Ember Elek az, a kit a végzet oly kimondha­tatlanul sújtott. Bizonnyára nincs senki, a ki iránta és családja iránt a legmélyebb részvéttel ne viseltetnék. Mennyit féltették, mennyit dédelgették az ő kedves kis leánykájukat, megmentették már többször az élet­nek, elvitték az Adria enyhe levegőjére, az évnek nagy részét nem töltötték itt, csak hogy a gyenge gyer­mek erősödjék és fölnevekedjék. Most a kolozsvári De Garandó-féle hírneves nőnevelő intézetben volt gon­dos felügyelet alatt. De az enyészet angyala ellen nincs védelem! Pár nap előtt lüdőgyuladást kapott s bár a legjelesebb orvosok kezelték, e hó 4-én szüleinek vég­telen bánatára elhalt szivgyengeségben. Egyetlen gyer­mekük volt s igy mindenüket vesztették benne vigasz­talan szülői. A kis halottat tegnap délután hozták Nagybányára s a vasúti állomástól előbb a ev. ref. templomba vitték, onnan kisértük ki a temetőbe a város összes harangjainak bánatos kongása mellett Soltész Elemér tartott felette gyászbeszédet, Szabó Miklós imát a sírnál s elsirattuk a kedves, szép kis leánykát mindannyian kik jelen voltunk. Valóban ért­hetetlenek sokszor előttünk a végzet utai s a gyarló halandónak hivatása nem egyéb, mint a megadás és a csendes megnyugvás! — Nyugodjék békében szüleinek dédelgetett drága kincse az anyaföld ölében, mely oly korán fogadta őt magába! — A család által kiadott gyászlap igy hangzik: — Alólirottak megrendült szivök mély fájdalmával tudatják, hogy a feledhetetlen ked­ves gyermek, gyöngéden szerető drága jó unoka és rokon, Ember Olga a kolozsvári magyar kir. állami felsőbb leányiskola növendéke, életének 15-ik évében, folyó hó 4-én délután 6 órakor rövid szenvedés után csendesen és váratlanul elszenderült. Nagy a mi fáj­dalmunk, örök a mi gyászunk. Pihenj békén, találko­zunk a boldogok honában! Isten veled, drága egyetlen gyermekünk! Drága halottunk hült tetemei f. hó 6-án 3 és V, órakor fognak a kolozsvári köztemető halottas kápolnájából az ev. ref. egyház szertartása szerint tar­tandó rövid ima után a kolozsvári vasúti állomáshoz kikisértetni és f. hó 7-én d. u. 4 órakor a nagybányai ev. ref. temetőbe örök nyugalomra helyeztetni. Pihenj csendesen drága egyetlen gyermekünk! Soha el nem múló szeretetünk virrasszon álmaid felett! Kolozsvár, 1902. november 5-én. Ember Elek és neje Szilágyi Ilona, mint bánatos szülők. Özv. Katóka Sándorné, mint keresztanya. Ember Anna, Lőrincz Bálintné, özv. Hoff­mann Jenőné és özv. Delhányi Zsigmondné, mint. nagy- nénjei. Özv. Ember Ferenczné, özv. Szilágyi Istvánné, mint nagyszülők. Szilágyi László, nagybátyja és családja. Köszönetnyilvánítás Feledhetetlen kedves kis leá­nyunknak váratlanul bekövetkezett halála és f. hó 7- en végbement temetése alkalmából a fájdalom mélyen megrendített érzései között is jól esett látnunk azt a meleg és őszinte részvétet, mely irántunk nem csak rokonaink, jó barátaink és közelebbi ismerőseink, de az egész város közönsége részéről is osztatlanul meg­nyilatkozott s melynek nemes czélja megszomorodott, szivünk megvigasztalása, leírhatatlan bánatunk enyhí­tése volt. Midőn ezt a nemes érzületről és irántunk, valamint jó kis gyermekünk iránt sok szeretetről ta­núskodó részvétet minden jóakarónknak ezennel szív­ből megköszönjük, azon hő óhajunknak adunk kifeje­zést: vajha sem nekik, sem hozzátartozóiknak soha se kellene átérezni azt a nagy fájdalmat, mely nekünk az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen végzéséből egyetlen reményünknek és Örömünknek elvesztése ál­tal osztályrészül jutott. Nagybánya, 1902. november 8- án Ember Elek és nej". Városi közgyűlés lesz nov. hó 22-én, mely al­kalommal a felsőbányái vasút ügye is tárgyalás alá kerül s reméljük ez alkalommal végleges határozatot hoz benne a közgyűlés. Valódi orosz sárcz ipök férfiak, nők és gyermekek részére nagy választékban vannak raktáron: Radó Andor czipö- és férfi-divat üzletében Nagybányán, Főtér. Magyar királyi szabadalmazott osztálysorsjegyek elárusitási helye. a krónikás.

Next

/
Thumbnails
Contents