Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-05 / 40. szám
(2) 1902. Október 5. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 40. szám. De a gonosz hernyók sora ezzel még nincs kimerítve. Ha a középtörzsii vagy a fiatal gyümölcsfák vékony hajtásainak ághegyeit gondosabban megnézegetjük, fel fog tűnni egyik-másik esztendőben, hogy ezeken az ághegyeken sajátszerü gyűrűk vannak. Ez olykor a két vagy három utolsó előtti szem (rügy) között van és majdnem fél ujjnyi széles szürke övecske alakjával bir, mely a hajtást egészen körülveszi. Ezt a szürke övecskét nem lehet az ághegyről lehúzni, mert igen erősen van oda illesztve s azonfelül igen kemény is. Az egész olyan, mintha mákszemnyi, szürke szinü s tömérdek sok mennyiségű gyöngyöcskéből volna összeragasztva. És ez az övecske vájjon mi? Ez is lepketojás! Az a parányi szürke szinü apró gömböcske, melyből az ághegynek ez az öve áll, mind megannyi lepketojás és mindegyikből egy-egy hernyó, a gyűrűs pille (Gastropacha neustria) hernyója lesz. Egy-egy ilyen tojásgyürü 3 — 400 petéből van összeillesztve. Ez is olyan gonosz lesz, mint az előbb említett három társa. E szerint tehát a fehér galagonya lepke s a sár- gafarku pille a telet fönt, a gyümölcsfa koronájának ághegyein, kiszáradt levelekből készített fészekben, mint kis hernyócska huzza ki, ellenben a gyapjas pille a telet mint tojás a fa törzsén taplószerü s agyagszin sárga gyapjas bevont alakjában tölti el, holott a gyűrűs pille szintén mint tojás marad meg egyik évről a másikra, még pedig a gyümölcsfa előző évi hajtásainak vékooy ághegyein apró övszerü gyűrű alakjában. Ezt az utóbbi övét magas törzsű fáknál csak igen éles szemű ember veheti észre ; ellenben közép magasságú fáknál, ha ágaik még nem hajtottak ki igen magasra, könnyű azt észre venni. Hogyan Irtsuk a kártékony hernyók áttelelő alakjait. Minthogy már tudjuk, hogy gyümölcsfáink legkártékonyabb hernyói részint hernyófészekben, részint mint lepketojások telelnek ki és mert tudjuk továbbá, hogy azokat hol kell keresnünk : lássuk most hogy hogyan pusztíthatjuk el azokat a legkönnyebben és a legalaposabban ! A hernyófészkeket — kicsit nagyot egyaránt — egyszerűen leszedjük, még pedig azonnal, mihelyest a fa lombját lehullajtotta. E hernyózásra legalkalmasabb valamely őszi vagy téli verőfényes nap, föltéve, hogy a fák koronáját hó vagy zúzmara nem borítja. Alacsonyabb fáról e fészkeket kézzel is leszedhetjük, de magas törzsűeknél már az úgynevezett hernyózó ollót kell használnunk. Ezt a hernyózó ollót olyan hosszú, de könnyű rudhoz kell erősíteni, hogy azzal még a legmagasabb gyümölcsfa ághegyeit is elérhessük. A hol a rúd nem elég hosszú, pl. az igen öreg és igen magas fáknál, ott álló létrát is kell használni, hogy a hernyófészket ezen az utón közelíthessük meg. Maga a hernyózó olló úgy van készitve, hogy az mindig magától nyílik. Egyik ága zsinórral van megkötve: ha ezt a zsinórt meghúzzuk, akkor az olló becsukódik és akkor az éle közé kerülő hernyófészkes ághajtást elvágja. Mihelyest a zsinórt ujjonan eleresztjük, az oló ismét kinyílik. Igv tehát az elvágott hernyófészkes ághegy leesik, néha a földre, de sokszor bizony megakad a fa koronájában s akkor le kell azt onnan venni. Hogy tehát a hernyózás Ilyen akadékossággal ne járjon, ujjabban hernyózó ollókat ágfogó készülékkel szokták felszerelni, hogy az olló a levágott ághegyet azonnal az elvágás pillanatában megfogja és fogva tartsa addig, mig azt le nem tesszük oda, a hová magunk akarjuk. (Az ilyen hernyózó ollókat, akár régit akár ágfogósat, kapni majdnem minden mag- és vaskereskedésben. Jó ha abból mindenki legalább egyet megszerez. Kis gazdák pedig ketten- hárman közösen szerezhetnek meg egyet) A heroyózó ollóval tehát szedjük le mind a hernyófészket. A halomra gyűjtött fészkeket pedig azután — ha nem kell félnünk a tűz veszedelmétől — akár a kertben, akár a ház tűzhelyén égessük el. A hernyózás alkalmával azonban ne csak a hernyó fészkeket és a fán maradt egyéb száraz leveleket szedessük le, hanem gyüjtessük össze a fán rajta maradt és összeaszott minden gyümölcsöt is, mert abban is több rendbeli baj lakozik. Ezt az összeaszott gyümölcsöt is el kell tehát tüzelni. Ugyancsak a hernyózó ollóval szedjük ám le a gyűrűs pille tojását is. Ezt az első pillantásra nehéz ugyan észre venni, de gondos szem megtalálja azt is s akkor le lehet azt is annyira szedni, hogy alig marad belőle valami a fán. Ellenben a gyapjas pille tapló szinü tojását egyszerűen lekaparjuk a fa törzséhez közel tartott valamely edénybe, vigyázván arra, hogy a lehulló tojás földre ne hulljon vagy egyébként szanaszét ne peregjen; mert a földre hullott tojásnak tavaszig legtöbbször semmi baja sem történik s akkor a hernyó minden baj nélkül kibujhatik belőle. Éppen úgy van a dolog a fa törzsön és egyebütt szétpergett tojással. Hogyha a lepketojásokat az összes gyümölcsfákról mind egy szálig leszedtük, akkor azokat nyilt tűzön kell elégetni. Ha sok volna e tojásból, akkor az eltüzelés apránként történjék. Mert ha sokat tennénk belőle tűzre, az fölrobbanna és szétverné az összes petét s akkor a peték összeszedése újabb munkát adna nekünk. Éppen e veszedelmes robbanás miatt nem szabad a lepketojást sem a kályhában sem a konyha tűzhelyén elégetni. Ugyancsak a téli hernyózás alkalmával meg kell gondosan takarítani a fák törzsét is. Az elváladozó kéreg, valamint a törzset boritó moha és zuzmó alatt temérdek sok apró ellenség tanyázik, a mely mind a gyümölcsfát és annak termését bántja. Takarítsuk tehát ezt a felesleges kérget és hasonlóképen a mohát és zuzmót is le! És ha azt még ősz folyamán nem tettük, akkor okkvetetlenül a hernyózás alkalmával el kell távolítani a gyümölcsfák száraz ágai: és száradozó ághegyeit is. Hasonló gondunk legyen arra is, hogy a tavasz elején, de okvetetlenül még a fák uj fakadása előtt kitakarítsuk a gyümölcsfák törzsének tövét s általában a gyümölcsfák alját is Össze kell gereblyézni s el kell távolítani innen mind a lehullott lombot. Ez az eltávolítás azonban ne csak az legyen, hogy a száraz lombot és ágtörmeléket a kert valamely zugába hordatjuk s a nyáron át ott hagyjuk. Nem ! Ezt ne tegyük, mert az semmivel sem volna meg. Az összegyűjtött régi lombot, almot, legjobb ha kissé megszikkadt, mind tisztára eltüzelni: akkor biztosak lehetünk arról, hogy mindaz, ami benne rossz és vészthozó volt, valóban el is pusztult! Ámde ne higyjük, hogy a befejezett téli hernyó- irtással letettük már mind a gondunkat, Az korántsem úgy van! Hiszen a »kis hernyófészkek« közül, valamint a gyűrűs pille tojásgyűrüi közül is egyik- másik rajt’ maradhatott a fán! Ebből bizony a szép tavasz elején csupa életre való hernyó bújik ki. Ezt tehát csak utólag irthatjuk, még pedig akkor, a mikor ápr lis havában észre vesszük, hogy a gyümölcsfák egyikmásik ágán a levélzet veszendő félben van és napról- napra kevesbűl. Az ilyen hernyós ágrészt legjobb azon melegében levágni s a hernyókat összetiporni még mielőtt azok szétmásznának és nagyobb kárt tennének. Ugyancsak ilyen rövidesen és hamarosan el kell bánni a pókhálós hernyókkal is, Ezek első esztendőben rendszerint csak itt-ott, egyes szétszórt pókhálós fészkekben mutatkoznak; következő tavaszszal számuk már növekedik, mig aztán harmad évre számuk annyira megszaporodhatik, hogy e parányi hernyók hálója bevonhat egész gyümölcsfákat. Az ilyen pókhálós gyümölcsfa azután lombját rövid egy-két nap alatt teljesen elvesztheti, mert a hálóbantanyázó sok apró hernyó tisztára fölfalja azt. Ennek a kis pókhálós hernyónak pedig szintén csak úgy lehetünk urai, ha azt már akkor irtogatjuk, mikor még csak mutatkozó félben van. Irtogassuk is ám a hernyókat szorgalmasan ! Mert nem az a jó gyümölcskertész, ki sok gyümölcsfáján kevés gyümölcsöt termel, hanem az, a ki kevés, de jól gondozott és annak rendje és módja szerint ápolt, férgektől megóvott fáján sok és szép termést tud fölmutatni. És a jól ápolt néhány szilvafa bizony-bizony többet ér a magára és férgekre hagyott ötven-halvan holdas szilvás erdőnél! Közli: G. Egylet. Heti krónika. Egy jó barátomtól a ki rendkívül conserativ természetű, hallottam azt az érdekes dolgot, hogy bu- davárában egészen a legújabb időkig többek között egy helyen ott kellett állania a fakőpenyegben a silbaknak. A katonaság szigorú pontossággal küldötte ki a posztot. Egyszer csak valakinek a főbb tisztek közzül feltűnt, hogy a silbaknak azon a helyen nincsen semmi hivatása. Kérdezősködött, de senki sem tudta, hogy miért kell oda katonai őrszemet állítani. Hosszas és alapos levéltári kutatások után végre reá jöttek, hogy 100 évvel ezelőtt puskaporos torony volt azon a helyen, 80 éve igaz hogy elpusztult, de mivel a silbakrcl elfelejtkeztek intézkedni, az emberi gépezett működött tovább is Ez a história jut eszembe, mikor egy barátomnak házát nap-nap mellett fellobogózva látom már hetek óta. Azt mondja ő: szeptember 15-én kitettem a zászlót Majláth püspök tiszteletére, aztán kin maradt s megérte szeptember 18-án a Wesselényi ünnepélyt, 19-én csak nem fogom bevenni, mikor 3 napi lobo gózást indítványoz a rendezőség Kossuth tiszteletére. Letelt a 3 nap és a zászló még mindig künn maradt, fűti a szél, esett az eső, de a lobogó mintha mondaná: »nem! engem ide állítottak.« És eljött október 4-ike a király neve napja. De már akkor kint kell lenni a lobogónak! — Lásd, holnap sem veszem be, folytatja ő — tovább, 6-án reá teszek egy kis fekete fátyolt s ismét teljesíteni fogja hivatását a standár. Igazad van, mondám én, miért vonnád be a lobogót, ki tudja miféle ünnepek jöhetnek még s te állandóan intő példa maradsz a lakosságnak. Ott van pl. a Mátyás király ünnepe okt. 12-én, »kin maradhat még az a lobogó bátran!« Közel a nagy nap, mi nagybányaiak is elakartunk menni, be is adtunk egy indítványt a közgyűléshez, de tárgyalás alá majd csak szüret után kerül. Hát hol is van az megírva, hogy minden féle szobor leleplezést lásson Nagybánya és a krónikás. Engedd müelkettét,9 hogy a Világ innét is tanulja, Vagyon jóra roszra szabagya,1" Rosztúl távozzék jót gyámolylya A te szabad voltod szellete 11 Az egész világot illette,12 Öröktűi örökké íleti Ez ős telkednek leheleti, Ki mendet kör-leng, 13 mendendet éltet, Kit semmi erő meg nem szünet, Mert örök erődnek szülötte ; Imádunk a hányán 14 érette.« 9 müvelkedését cselekvését; 10 szabadsága; 11 szelleme; 12 ihlette ; 13 körül leng ; 14 mindnyájan. Harmadik ének. (Tűzről.) »Kádár tüzet tiszteli vala: Tűz, mindennek kezdő hajnala, Tüled erett az egész világ, Örök élet fájában tű s ág A nap törő-tinő 1 arczád. Vesz éjeinek ármánya e miatt. Nap, Istennek ős örök képe, Te attál éltet világ-bele. Ring 2 vala erődnek hatalma, Ottan erett tárnát3 hajnala. Fölt4 föld, foratában indula, (de) Nem ér madas6 tájra, mar0 alba 7 Lángod szíja föld lebegőjét, Hog kit8 in 9 szelletté élmét, 10 1 előtörő és eltűnő ; 2 talán : megreng, megmozdul: 3 tárnádat, napkelet; 4 forrongott; 5 magas ; ‘ marad ; 7 alant, lent, a földön ; 3 a melyet; 9 talán : élő, eleven ; 10 elevenít. Elvén erődet ereti11 szét, Minden álat érzi érdekét. 12 A lelketlen szellők lelkesztek 13 Lángottúl; kör-leptek, 14 megszerettek, Szana szálfák ílett1' szárnyakon, ílettek mendet a világon. S így te nyilaidat eresztéd, Nyilaid keltek hét Csillád féjire,16 kitül keltéd Kus 17 hét szol 18 nemzetét, — Tarcsa bódog Isten kedvibe!19 Szól tűz : tűn, el-tün menden bennem Ugyan 20 a földön, mint a menyben; El-enyészik, de el nem vészén. Kus az én népem, el se enyésztem.,, “valószínűleg: eredeti, indítja; 12 érintését, hatását (a nép ma is vesszővel érdekli a megfenyítendő gyermeket); 13 megelevenültek, vagy származtak (mint Arany »Toldi«-jában is: »Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom«, XII. 17.): 14 körüllebegtek ; 15 ihlett, ihletett; 16 fényire; 17 A Karacsay-cod, mondái mindennütt Kust (Chust) nevezik a magyarok ősapjának : 13 egészen elavult; talán: fényes, ragyogó ; 13 kegyében, kegyelmében; 29 úgy. Negyedik ének. (Földről.) „Kádár tiszteli földet énekben. Szól föld : Vagyok föld, hogy ki főltem, Még-is főlök leg-es-leg-belsőmben, Tüzemet onnat menybe eretem. Rémetegesség 1 fogja szivén Kádárt. Hogy madas ormokra nézzen, Látya, onnat sokas tűz árad ; 1 rémület. Félti szép menyi2 kék árjékát. 3 Szól föld: hiút4 rémeteg Kádár! Nem látod, tengerbe föl menden ár, Még se mehet föllebb partjánál? ügy nem én tüzem nap lángjánál. Borul arczára Kádár táltos. Tüsztességet mond alázatost5 Földnek, tűznek, víznek,lebegő égnek. Dücsőségit énnekli Istennek.“ 2 mennyei ; 3 égbolt; 4 hiú, balgatag ; 3 alázatosan. Ötödik ének. (Vízről.) „Kádár tiszteli vizet, dúdolván. Szól viz: Vagyok viz viczkándozván, Vidul föld ; a hun közeit járok, Fokadnak tüsti1 pila2 virágok: A hunnat távozom, nem maradnak Szott3 virágok, csacsó madarak ; Menden kopár pusztasággá lesz, El-távozik minden élet, menden4 nesz. A hun vagyok, viharkit5 újítok, Viczkándozó léptemmel vidítok. Az ég-is csak tükrömbe látya, Minő kerek és kék iratya.6 Kádár látya vízbe orczáját Napnak, egész környetnek 7 iratát, Látya ég kükülő8 szománczát És vizet tisztelve ingyen kát: D 'tüstént; -alkalmasint; színes, kecses; 3 talán azonos a már említett szol elavult szóval (vagy: aszott?) ; 4 minden és menden alakok egyaránt előfordulnak : 5 viharként; 6 rajz, kég, alak; 7 környék, környezet; 8 kékülö vagy kéklő; 'kiált. l/titXMljIMHecáffllIf I P* és C. Habig és Pichler Antal Gráczi iTäläp KUlOtllCyCSSGgCK ! = kalapgyárosok egyedüli raktára: = "—Si Andor kalap-, czipő- és férfi-divat üzletében Nagybányán, Főtér.
