Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-05 / 40. szám
Nagybánya, 1902. Október 5. — 40. szám. XX Vili. évfolyam NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSAPALMI HETILAP I A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE7 megteleuiz: iMixirsrnx zeigt Előfizetési árak;: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fül. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. Két ünnep. Ma kitűztük a nemzeti zászlót s templomokon, középületeken az öröm és élet három eleven színe ötlik szemünkbe. Neve napja van a királynak, a magyar királynak, a ki megesküdött az alkotmányra, s népei szeretetétől, tiszteletétől és hódolatától környezve megérte az öreg kornak Isten adta nemes díszét. Harmincznégy éve, hogy szt. István koronáját. fejére tették, s a. világ négy tája felé sulytott a királyi karddal, ígérvén, hogy a törvényt nemcsak megtartja, de meg is tartatja És a harmincznégy év a magyar alkotmányosság mintaszerű korszaka lett, melyben a nemzet és a király megértették egymást. Bizonyára nincs e hazában senki, a ki ha komolyan gondolkozni s a tények logikáját megítélni képes, ne áldólag emlékeznék meg e napon a mi jó öreg királyunkról. A templomok ajtai megnyílnak, a nép imára kulcsolja kezét, fohásza buzgó s még a létező felekezeti különbségek daczára is egyformán hangzik: »Isten, tartsd meg országunk királyát!« * Holnapulán ismét ünnepünk lesz, fekete zászlók lengenek majd a nyirkos őszi levegőben. A szomorúság, a gyász nagypénteke ez. Kell-e mondanunk a magyarnak, hogy mi e napnak emlékezete, szörnyű jelentősége? Dicsőségteljes, hősi csaták után mészárszékre vitték a nemzet legjobbjait, vitéz tábornokait. Évek, évtizedek múlnak, de a nemzet nem tudja feledni a rémséges napot, hogy úgy megalázták, úgy meggyalázták. A kegyeletnek hervadhatatlan koszorúit viszi a begyepesedett sirokra s a hála könnyeivel öntözi azoknak porait, kik szabadságunknak kivívásában oroszlánrészt vettek. A harangok megkondulnak, imára hívnak, a templomok ajlai megnyílnak, a nép fohásza buzgó, s az egyetérteni nem tudó nemzeti természet daczára is egy: »Megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt« Miért is volt az, hogy idegenek állnak a nemzet s királya közé s konkolyt hintenek olt és akkor, mikor együttesen olyan nagyot, olyan szépet alkothattak vala! Útmutatás a gyümölcsfák kártékony hernyóinak irtására. (Befejező közlemény.) Miféle hernyókat irtsunk télen ? Ha ősz végén, vagy a tél elején a szél letépte a gyümölcsfáról már 'az utolsó sárga levelet, a legtöbb gyümölcsfán mégis rajta maradt annak egyik-másik ághegyén csomóba összekötve egy vagy több száraz levél. A szél nem bir vele: hiába rázogalja-tépegeti azt az egész té!en-tavászon át, az mégis rajta marad a fán. Hogy miért marad a fán, arról könnyen meggyőződhetünk, ha az ilyen száraz levelet fájáról levesz- szük és azt óvatosan szétfejljük. Az ilyen levél szét- teregelése után kiderül, hogy az finom pókszálszerű fonállal, valóságos selyemfonállal van összekötözve, és hogy kellős közepében mákszemnyi nagyságú hernyócs- kák tanyáznak. E hernyóeskákat nem ölte s nem öli meg a tél fagya. Mert ha ilyen selyemfonalas száraz levelet öblös szájú üvegbe zárunk s azt a szoba melegének teszszük ki, az apró liernyócskák csakhamar felocsúdnak és szétmásznak az üveg falán. S ugyanazt teszik ők tavaszszal is, hogyha a nap melege téli álmukból fölkölti őket: földednek, idővel megnövekednek s egy-két hét alatt tisztára lekopasztják a gyümölcsfa levelét, virágát. És azulán hogyan kei ültek ezek a hernyók a száraz levél belsejébe ? Ennek is megvan a maga módja 1 Anyjuk, a szállong-, füle, tojását a gyümölcsfa levelére tojta s a tojásból a kis hernyók még Julius havában vagy augusztusban keltek ki. S kikelésük után rögtön hozzáfogtak a rágáshoz, de nem úgv, mint a hogyan azt. tavaszszal az öreg hernyó tette, hogy tudniillik fölfalta az összes lombot, hanem olyan módon, hogy ez a nyár derekán kibújó apró hernyó azon tömegesen és egy csapatban maradva, mint a hogyan kikelt, meghámozza azt a levelet, a melyen ő maga leli. Sőt nemcsak meghámozza, hanem egyebet is tesz veie! A sok apró jószág ugyanis a levélről annak estimáján (nyelén) át a hajtásra és onnan megint visszafelé a levélre vándorol és minden egyes hernyócska minden ilyen vándorláskor egy-egy szálai boc-át a szájából s azzal a levelet csumájánál fogva a hajtáshoz köti, sőt nemcsak hogy odaköti, hanem sokszor elébb összehúzza, mintegy összesodorja s csak azután köti azt oda a hajtáshoz ! Tehát az a száraz levél, mely az egész télen át a fán zörög, azért nem hullhat Je, mert oda van kötve. Ámde nemcsak egy levél lehet s az ág hegyéhez kötve: lehet több is! Mert tudnom kell, hogy egyik fajú hernyó c-ak egy-két levelei, másik meg többet, olykor a hajtás összes levelét is összebogozza. Az a hernyó, a mely csak egy vagy két levelet köt össze, az a fehér galagonya lepke (Aporia crataegi) hernyója, ellenben az a mely az egész hajtás összes levélzetét fonta össze, úgy hogy az összecsomózott száraz levél majdnem ököinyi csomóban látszik meg a gyümölcsfa ághegyén, az a . sárgafaru pille (Porlhesia chrysorrhoea) hernyójától származik. Mind- kető egyförmán veszedelmes a gyümölcsfáinkra. Minthogy az előbbi csak egy-két levelet fon össze s azt is annyira összehúzza, hogy ni .a alig látszik meg a nyoma, azért azt »kis hernyöfészek«-nek, holott a másikat -»rjagy hernyófészek«-nek .nevezzük. Ez a két hernyófészek nyáron át alig látszik meg a lombos gyümölcsfán; de ha a levelét lehulatta, akkor könnyű dolog észrevenni, hogy a fán mi maradt meg belőle? Hogy azonban minden hernyófészket megtaláhassunk, tanácsos bevárni a teljes lombhullást s akk r jól utána kell nézni, mert hiszen láttuk, hogy a »kis hernyófészek« néha valóban nagyon is kicsi lehet s akkor felületes keresés esetében sok hernyófészek könnyen észrevétlen maradna! De vannak olyan hernyók is, a melyek a telet nem mint apró hernyók, hanem tojás alakjában húzzák ki. Hogyha egyik-másik esztendőben az öreg gyümölcsfák cserepes héjkérgét meg-megnézzük, föltűnik, hogy azon néha sajálszerü foltok vannak. Olyanok a foltok, mint ha valaki egy kis darabka tűzi taplót ragasztott volna oda. E foltnak legtöbbje csak olyan nagy, mint a régi négykrajczáros, de van nagyobb és kisebb is. E folt színe is olyan, mint a taplóé, tehát barnás-sárga. Hogy ha az ilyen foltot kissé megkapniuk. meglátjuk, hogy az csak lazán vau a kéreghez tapadva és hogy tulajdonképen finom szőrből áll. mely tömött szőr azután temérdek sok és mákszemnyi nagyságú sárgás-szürke tojást takar. Hát ez a furcsa tapló darab azután mi legyen? Biz az nem más, mint szintén egy igen kártékony lepkének, a gyapjas pillének (Ocneria dispar-nak) kitelelő tojása. A gyapjas pillének ilyen tojáscsomójával azonban nemcsak a fák törzsén, hanem ágaikon is találkozunk, sőt a kerítés czölöpein, a fal kövein is bukkanunk rája; mert a lepke lelőj- haíja tojását úgy ide, mint mindenüvé, a hol a tojás a megázás ellen védve van. Sokszor a fa elváladozó kérge alá is és ha az odvas, akkor odvába is. Egy-egy régi négykrajczárnyi tojásfolton 3-500 drb. tojás van. Es ugyanannyi hernyó lehet belőle tavasszal. Mert bizony minden tojásból, hogyha azt valami csapás nem éri, nyár derekán ujnyi hosszú, igen szőrös és rettenetes falánk hernyó lesz. mely. ha az egyik fát lekopasztotta, átvándorol a másikra s egyik kertből, ha már összes fáját megfosztotla lombjától, 1 átmegy a második- és harmadikba. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE“ tárczája. Az ŐSZ. Már a nyár meghall ; koronája az évnek Porba esett, — és már nem hivnak a lombok. A felhők is komoran s gyászosan jőnek, Mint összelánczolt szomorú hadi foglyok. Hallik zokogása az északi szélnek : Hervadt bokrok közt halkan, a mint kesereg. Már nincs ereje a nap déli hevének. Ö is alant jár, — sugárai betegek. Szegény virágaim 1 még telve reménynyel, Még telve bimbóval mindenik kebele: S már ily korán szembe kell nézni a vészszel, Közéig a zord tél, a halál szemfödele. Oh! de ti a kikelet enyhe fuvalmát Érezétek és a napsugaras nyarat; De én viselém a gyötrő élet kínját, Mely elrablá tavaszom, ifjúságomat S én, mint koldus sirva-esengve bejártam Eget- földet, — elrablóit kincsem keresem; De sebemre vigaszt seholse találtam, Csak szív virágának, a dalnak kebelén. Oh! jerlik szivemre, s itt hervadjatok el, Vár hő szerelettel a jó, régi barát. Gyász hervadozástok nem lesz oly kietlen. Hogyha szivem el/pngi bus bucsu-dalát. Szabó István. Az öt táltos ének. A napilapok állandóan sorrenden tartják a zilahi Tuhutum emlék feliratait és igen sokat Írnak róla, hogy vájjon a Karacsay-codex hiteles-é vagy nem ? Olvasóinknak vélünk kedveskedni, mikor a pogány emlék 6 énekét közöljük itt Fadrusz János szobrász rövid megjegyzésével : Első ének. (Erdélyről.) „Hallgass, fiam, öreg hegedűstül régi éneket, kit [Érdélről éneklek. Magyarok nagy régen Szcitiábúl közül akaratúl el[eredének, Száz nyolc ágon le-ültek Döntőnél, de onnat-is elmeiének, (mint-) Hogy Turul intire 1 Álmos fejedelem mondotta: [nem ez helenk ; 2 ott van Átila őrökiben nagy legelet3 bőviben, havas hegyeken [túlnan, Kirül-is táltosoktól, apáitoktúl hallottatok mend-anyan 4 El-meg-indúlnak Turul vezettével. Tuhutum emegzék 5 [vala, Hallotta szép-alytyálúl: ottan nagy havasok alatt [völben szék,3 Kiben megi-maradának ő ágának népi, a hogyan el[távozék Több • még régi Szcitiába, hogy hunnat gyütt vala Azért, hogy8 hegyeken át-kelnének, népe eleinek így [szóla: ' intésére ; 2 helyünk ; 5 legelő ; 4 mindannyian ; 5 emlé- kezék ; 8 völgyben szék, lakóhely ; 7 a többi; 8 a mint, mikor. Keressük mii águnk népit havasok alatt. Kit mon 11 [javasolták vala Ö ágának elei.11’ El-be-indúltanak rakonok 11 szék[heleibe; Lelik ott szép rakonaikot; maratlanak egyembe;12 Nevezik Tuhutumot fő-vajdának mendenek nagy [örűltire. Mend szereti vala, (mint-) hogy erős vitéz vala, Mend-is védheti vala, hada ig1"' sok, nagy népe vala. Ezen-képen lén 14 Tuhutum erdéli vajda.« s amit mond; 10 fő emberei; 11 rokonok; 12 egyetemben együtt; 18 igen; 14 lön, lett. Második ének (Istenről.) »Kádár táltos Istent imágya : Te vagy mindennek ős élet-fája Te izó tűz örök forata,1 Kihűl erőd mendet2 alkota, Kiért tínik-tetik 3 mendben Feji * lángod, kibűi minden terem, Kitűi Ármány éjele renen, 5 Kihez tér a világon menden. Mendnek vagy kezdete, büngej alylya, Mindennek benned megi-álatya.7 Mendet ősi erőd mozgat, Mendet örök jóságod nyugtat. Te szemed egész világot látya, Miattad 8 van ő kormányzatya. Benned észnek, leiknek forása, Miattad Ármány fogyatkozása. 1 forrása; 2 mindent; 3 tünik-tetszik, fel és eltűnik (vég- képen elavult); 4 fényi; 5 talán : retten, elretten ; 6 tetőpont, i zenith; 7 megállás, megállapodás; 8 általad.
