Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

V*

vyo'

•fr

Nagybánya, 1902.

Szeptember 28. 39. szám.

V XXYIlt évfolyam.

XT

NAGYBANYA ES VIDÉKÉ

TÁRSADALMI HETILAP

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

meqteleitik: ■\7-^.s^á.i53sr^\.E=

Előfizetési ára le: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor.'Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendőki

Közlemények a s-erkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők.

Nyilttór soronként 20 fill.

A Kossuth ünnep Nagybányán.

Lapunk múlt számában hirt adtunk róla, hogy szeptember 19-én és 20-án városunk mi módon ünnepelt. A főnap 21-én, vasárnap volt. Megelőzőleg szombaton este kivilágították a várost. Sok díszes dolgot láttunk ez alkalommal, igy pl. az iskolák határozottan kitettek magokért, de általában a puritán egyszerűség jellemezte a kivilágítást, meggyujtotta ki ki az 1—2 szál gyertyát az ablakában s kitett ilt-ott egy Kossuth képet, egy kis virágot. Valóban e kivilágításnak demokratikus jellege volt.

A bányász zenekar vidám indulókkal járta be a városi lampionok és fáklyák mellett s utána a lelkes éljenző nép. Kellemellen incidensek, betörések, lopások nem zavarták meg az ünnep magasztos hangul :lát.

Vasárnap délelőtt 10 órakor az ev. ref. templomba vonult az ünneplő közönség. A város hatósága átiratilag felszólította Révész János ev. lelkészt, hogy tartson e napon hivatalos istentiszteletei, Révész erre készséggel vállalkozott, tekintettel azonban arra, hogy az ág ev. templom nagyobb közönség befogadására igen s."ük, Soltész Eiemér ref. lelkészszel egyetértve a tágas ref. templomban jelölte ki az Istentisztelet helyét, hol imát Soltész Elemér, beszédet Révész János tartott. A dalárda gyönyörű dalokat énekelt, különösen a »gályarabok éneke« ez az ős kuruez dal aratott nagy tetszést. Az ecrész Isten- tisztelet emelkedett, rendkívül népes, magasztos volt.

Tizenegy órakor a nagyszálló dísztermében a város díszközgyűlése következett.

A terem minden helye megtelt érdeklődő közönséggel, volt ilt legalább is ezer ember, ha nem több, de azért a beszédek alatt oly csend uralkodott, mintha egy lélek sem lett volna a teremben.

Gellert Endre polgármester nyitotta meg a gyűlést az ő szokott ékes szólásával. Reszédét egész terjedelmében ime itt közöljük:

Tekintetes Képviselőiestület!

Magyarország ezeréves fenállásának megünneplése óla városunknak nem volt oly nagy ünnepe mint a mai, melyen Kossulh Lajos születésének százados évfordulóját ünnepeljük.

Az ezredéves múltnak nagy jelentőségével ma csupán egy évszázad ,áll szemben, de ez az évszázad betetőzése és koronája voll az évezrednek. Ez évszázad nélkül a magyar nemzet- talán nem is ünnepelhetett volna, mert a lezajlott évezred nem talált volna itt élő nemzetet, mely sorsát függetlenül intézi és állami önállósággal rendelkezik.

De a magyarok Istene, mintha csak megelégelte volna a nemzet viszontagságait, elküldött egy apostolt, a szabadság apostolát: Kossn'h Lajos 1802 szeptember 19-én megszületett!

Születése a nemzet szellemi ébredését csak egy pár évtizeddel előzte meg. A nemzet szellemi ébredése a magyar nyelv és irodalom föllendülésével 1823-ban kezdődött és közéletünk teljes átalakulásával 1848. elején ért végei. E 25 év alatt szünet nélkül éa szívós kitartással folyt a küzdelem a kényuralom és szabadság, az idegen befolyás és a független nemzeti önállóság között s e küzdelem a szabadság és nemzeti önállóság győzelmével végződött

E 25 év legszebb korszaka a magyar nemzet történelmének. Tagadhatatlan, hogy voltak a nemzetne! fényesebb korszakai, midőn nagy királyok lángszellemétől vezéreltetve, rettegett hatalomként állott Európa keletén ; avagy midőn a keresztény czivilizáczió őre gyanánt az Alduua és Balkán völgyeiben táborozott és fényes diadalaival határt szabott az ozmán fanatizmus rohanó árjának. De oly szép, eredményeiben annyira üdvös és oly messzire kiható korszaka, mint a szabadságharcz előtti negyedszázad, a kereszténység fölvétele óta nem volt a nemzetnek. E rövid korszak alatt belső nagyságának vetette meg alapját; a nemzet megifjodva, fokonként kifejlődve egészen átalakult és ^zakilva ódonszerü, hagyományos alkotmányával, a szabadság, egyenlőség és tesvériség szent igéivel a modern haladás és tökéletesedés útjára tért át.

E dicső korszak volt Kossuth Lajos iskolája, e korszak termette érlelte meg önzetlen hazafiui működésének hervadhatlan babérait Az ő ékesszólásának varázsereje hatott leginkább közre, hogy a nemzet óhajtásai törvényekké váltak; hogy a jobbágyság eltörlése által a haza minden fia egyenlő jogú polgár lett; hogy a kiváltságok megszüntetésével a közteherviselés kimondatott; hogy Erdély az anyaországgal egyesittetett s a nemzet sorsát intéző országgyűlés tagjainak választása a népre bízatott.

A nemzet elismerése nem késeit és Nagybányának örök büszkesége marad, nogy a legelső városok között volt, melyek Kossuth Lajost polgárjoggal tisztelték meg.

»Nagybánya rokonszenvének kitüntetésével még 1848-ban, a korszakot alkotó utolsó rendi országgyűlés végnapjaiban tisztelt meg, a népszabadság diadala és a törvényes állami függetlenség kivívása felett érzett közöröm idejen ! Nagybánya városa engem megtisztelő határozatát a Karok és Rendek kerületi elnökségének

küldötte be s midőn az 1848. április 14-iki kerületi ülésben az elnökség erről jelentést tett, ez alkalmul szolgált arra, hogy a követek közül többen kifejezést adjanak küldőik nevében a rokonszenv és bizalom érzelmeinek, melyekre a hazafiui kötelesség teljesítésében kifejlett becsületes igyekezetem azon időkben nemzetiségi és felekezeti különbség néllcütíBéltatva lön «

így irt a népszabadság megdicsőült apostola, midőn a .80-as évek végén országszerte megindult a mozgalom, hogy a városok őt polgárjoggal tiszteljék meg. Nagy múltjának fényes emlékei között aggkorában híven megőrzé Nagybányát, melynek hazafias polgársága már akkor méltatni tudta érdemeit, mielőtt fényes1 pályafutásának tetőpontját elérte volna.

Nagybánya város képviselő-testülete 1894. ápril. 1-én e tpremben gyászolta Kossuth Lajos kimúlását ; ma ugyanezen teremben születését ünnepeljük, fényes bizonyságául annak, hogy a nemzet nagy halottja feltámadott, hogy Kossuth Lajos neve eszménynyé magasztosult, a( magyar szabadság és a hazaszeretet eszményévé

Adja a Magyarok Istene, hogy ez az eszmény i átöröklődjék a későbbi nemzedékekre is. hogy Nagybánya népe a kétszázados évfordulót ép oly kegyelettel és hazafias lelkesedéssel ünnepelje, mint derék elődeink szellemében a mai nemzedék ünnepel.

Ez óhajtással hazafias örömmel üdvözlöm a képviselet megjelent tagjait s a mai napra összehívott rendkívüli díszközgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. (Lelkes éljenzés.)

Zugó éljenzés hangzott fel a polgármester

beszéde után.

/

Ekkor Egly Mihály főjegyző állott fel szólásra s előadta tartalmas emlékbeszédét, melyben Kossuth Lajos éleiét, működését részletesen ismertette. A költői hangulatokban gazdag beszédet nagy figyelemmel hallgatták és sokszor megszakították éljenekkel.

Tizenkét óra elmúlt már, a mikor Bay L 'jós orsz. gy. képviselő felszólalt röviden s indítványozta, hogy ezek a magvas szép beszédek egész terjedelmükben jegyzőkönyvbe vétessenek, a mit az elnök határozatilag kimondott. Erre a gyűlés a haza és a város éltetésével ért véget.

Ugv e napon, mint az előbbi «ünnepnapokon tartott beszédeket, értesülésünk szerint egy emlékfüzetben fogják kiadni s igy azok részletes ismertetésére mi ki nem terjeszkedhetünk.

Délután a ligetben térzene volt két zenekar hangjai mellett s a hűvös, de azért derült szép idő nagy közönséget vonzott a ligetnek még mindig üde zöld bokrai közzé.

A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE“ tárczaja.

Lénárd bácsi boldogsága.

Irta: Szabó István.

(Negyedik és befejező közlemény.)

»A vizsgálat tói függ minden ... Ha ez sikerül, úgy biztos.. .«

Ezek a szavak csengtek fülében Lénárdnak, amint végig kopogott a vesenyi lelkészlak hosszú folyosóján.

Az ég derült volt, mint Lénárd bácsi lelke. Csak egyetlen darab felhő húzódott az égen keresztül keletről nyugatra. Éppen mint az ő verőfényes kedélyén az a fekete gondolat, hátha nem sikerül... Sikerül. Sikerülni kell!... Igen, de ha mégis, ha nem... Erre adós maradt. Komor lett.

Az ajtóban a pap gazdasszonyával találkozott. Köszönt neki, a mint módjában állt. Nem vidáman ugyan, de még 'sem komoran.

Miért ne ? Szép asszonynak, ha szakácsnő is, jól esik köszönni. Lénárd nem azért tette. Csakhogy az is ide tartozik a parochiára Ha az urat kéred, köszönj a szolgának, azt tartotta; különben az ember ily járatban nem tudhatja, kinek mivel véthet.

Hazafelé tartott. Az utczán nem találkozott senkivel. Hisz a jegyzőn kívül még senki sem ösmeré. Oda ment először, mikor megérkezett. Az uj lakás mindjárt a pap szomszédságában volt. Dobos gazduramnál választották ki számára a nagy búzás kamrát, mivel már úgyis üres és az aratás még távol. Addig nem szükséges.- Akkor meg elválik.

No be is vált ahogy úgy. Szépen kitakarították, kimeszelték, és az alját mint illik ki is sárgították. Csak az öreg szószék maradt benn. Szét lehetett vólna ugyan szedni, de minek bajlódnának azzal? Meg aztán hová is tennék ? Jó Lénárdnak, úgy is nem válogatós ő.

Kis holmiját már elrendezte Még a másik tanítónál nem volt. Pedig oda el kell látogalni ismerkedés végett, ügy „ülik. Itt már ketten voltak tanítók. Egyik a lányoké Ö a fiuké lett.

Bekopogtatott.

— Isten hozta, Isten hozta !.. Igazán már neheztelni kezdtem kolléga urra (itt már nem hívták Lénárdnak) hogy ilyen soká látogat meg bennünket.

A tanító fiatal, barátságos. Hisz a tanítók mind barátságosak.

— Tessék helyet foglalni... Bizony nem szép tanító úrtól, hogy mi vagyunk az utolsók... Mondá a tanitóné. És ezek a szavak, hogy voltak kiejtve ! És piros pozsgás arcza miiyen mosolyt váltott azt csak látni kellett.

Hát még a többi! ...

Hogy simult sugár termetéhez az az egyszerű rózsapiros ruha. Nem olyan idres-bodros, mint a nagyobb úri nőké. Alul három hajtás, simán bereczézve. Aztán az az ingváll olt a kebei felett, hogy hömpöly- götl. folyvást. Nem is hiszem : a Tiszáiul tanult hullámokat játszni, mikor benne mosták szép tiszta fehérre. Hát az az igaz gyöngy, hattyufehér nyakán, milyen szépen folyt el... Gyönyörűség látni!

Szegény öreg Lénárd nem találta a szót, elfelejtett szólni. Csak nézte hol az asszonyt, hol a tanítót.

Hát ilyen korán, ilyen boldogok az emberek ! . Ezt ő sohasem hi te.

Fehér arczát hirtelen gyönge pir futá el. Ugyan mi jutott eszébe? Nesztájára gondolt. Lesz még ő is boldog. Igen, kipótolja azt még ő neki az Isten, amit elmulasztott, csak a vizsga sikerüljön !

A szives ba átság és jó borocska mellett újból melegülni i ezdott Lénárd bácsi lelke. Hisz már ő ot- hon van, ahová annyi éven át oly epedve vágyott. A vizsgálat jó lesz. a választás biztos, akkor biztos.

S ettől a gondolattól csak úgy futott a másik csúnya fekete gondolat, a mi ott borongott az imént jó lelke derűjén. Vidám lett.

Beszélgettek egyről-másról. Nem keresték miről. Ami épen elejbük akadt.

A takaródét is elhúzták. Lénárd bácsit még sem eresztették. Pedig talán már álmos is a nemzetes asz- szony. Szép fürtös fejével úgy húzódik a férje vállára. Nem, nem álmos, csak jól esik neki. (Fél éve esküdtek !)

Végre még is csak haza kellett menni, akármilyen jól esett is ez a barátság. Kikisérték az uj tanítót mind a ketten. Ezek megszerették öt, Lénárd mind, a kettőt.

Haza ért. Éjféltájt lehetett, a fogyó holdról gyanította, amely most ült ki az égre. A kisded ablakon, mint egy falusi búzás kamrán lehet, fösvényen szivárgott be a holdsugár. De az a kevés is elég volt arra, hogy kivehesse a nagy ácsorgó szúszéket az asztalt, az ágyat az éj sötétében. Aztán úgy a hogy volt, ruhástól mindenestől beledőlt abba a szép fehér vetett ágyba. Nem hogy aludjék, csak, mert el volt törekedve, meg az a kis bor ezerféle gondolatot űzött az agyába. Az is lehúzta... Égy ember, egy szegény tanitó, kinek semmije sincs azon a becsületes, jó szivén kivül, ki még nem is élt csak ezután akar... Kit a sors a szerencse eltaszitott magától s most adja meg élete alko-