Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-07 / 36. szám
36. szám. között a kár kiszámíthatatlan, kivált ha a gyümölcsös vagy a szőlő magánosán áll s a darázs mind egy helyre szorul. Itt bizonyos, hogy az összes termés csakhamar oda lesz. S e csapás ellen ilyenkor már nem lehet védekezni, mert nem bírunk e nagy darázs-haddal. Ha ezé!t akarunk érni, akkor fogjunk hozzá már télen és a tavasz kezdetével. Télen át irtsuk ki az átlelelő néhány nőstényt, hogy ezzel semmisítsük meg a veszedelem csiráját. E téli irtás, egyszerű és abból áll, hogy az' elébb említett helyeken megmaradó darázs-fészkeket valamely hideg napon összeszedetjük és forró vízben, vagy tűzben megsemmisítjük. Ezt meg teheti mindenki, de jobb, ha ezt az ügyet a község, vagy ha szőlőről van szó — a hegy-község veszi kezébe és a darázs-fészkeket valamely megharározot.t téli napon leszedetni akként, hogy a darázs-fészkét és a darázs természetét jól ismerő szőlőpásztorok, hegyőrök házról-házra bejárják a darázs lepte helyeket (kerti lakot, présházat) s a talált fészket zsákba szedik. Olyan helyen, hol a szőlő- és a gyümölcsterület elkülönítve fekszik és rajta szórványosan fekszenek a különböző épületek, a melyekben a darázs ősz végén csendesen meghúzódik, csakis ilyen egyöntetű eljárással érhetünk czélt. Minthogy azonban ezen eljárás ellenére néhány darázs-család mégis csak kikerüli az ember szemét, kell, hogy a megmaradtakat is elfogjuk. Erre igen jó eljárás az, ha a tavasz kezdetén, mikor a fák virága nyilani kezd, a házak körül s a szőlőben is a fák ágaira bő nyakú és mintegy fél literes üvegeket aggattunk ki, a melyeket harmadnyira vízzel töltünk meg s azonkívül még fél kanálnyi édes gyümölcslevet (befőttes gyümölcslevet. málnaszörpöt, hig baraczkizt stb.) is adunk hozzá. Azután az üveg nyílását erősebb papirossal bekötjük és csak olyan nyílást hagyunk, hogy két ujjunk bele férjen s a melyen át a darázs is kényelmesen berepülhet. A táplálék után szállongó darazsak csakhamar megtalálják a számukra kitett csalogató édességet és mert ilyenkor tavaszszal másutt csak nagyon gyéren kínálkozik számukra valami lopni való nyalánkság, csakhamar az üvegbe özönlenek és vizébe bele is fúlnak. Az igy felszerelt darazs-fogót, ha tele van darazs- zsal és egyéb rovarral, ki kell tisztogatni és frissen felszerelve helyére akasztani. Ezt az eljárá-d addig kell folytatni, mig csak darazs akad. Ha nyáron át nyomára jövünk, hogy a darazsak valahol -földben, vagy fa odvábán tanyáznak (pl. ha a szőlőhöz, vagy gyümölcsöshöz közel öreg és odvas tölgyek vannak.) ki kell azokat irtani itt is. Ezt éjjel teszszük akként, hogy a darazsak fészkébe, melynek bejáróit, ha több van, egynek kivételével, elébb betöm(2) 1902. szeptember 7. _________________ NA GYBÁNYA ÉS VIDÉKE jük, néhány égő kénszeletet dobunk be, vagy pedig 2—4 deczfliter szénkéneget, vagy ha ez nincs, ugyan annyi benzint öntünk be s azután az utolsó bejárót is fűvel, szalmával betömjük és ezenkívül agyaggal belapasztjuk. A ki szénkéneggel vagy benzinnel dolgozik, az vigyázzon a tűzre, mert a szénkéneg is és a benzin is, ha gyértyával, gyufával közelükbe érünk, felette könnyen lángra lobbannak és felrobbannak! Azután ne feledje az irtó munkás, hogy a darázs igen harczias állat; jó lesz, ha ügyel magára és arczát méhészrostával védi. Ha a darazs irtást nem a község, vagy a hegyközség tartja kezében, akkor kell, hogy minden egyes birtokos irtsa a darazsat, hogy az egyiknek hanyagsága miatt kárba ne veszszen a másiknak a fáradozása ! Mert csakis együttes eljárással érünk czélt. A hol őszszel a szőlőben mégis baj van a darázs miatt, ott nem marad egyéb hátra, mint hogy a fürtöket egyenkint és gondosan erős szunvog háló-szövetbe (tüllbe) csavargassuk s úgy óvjuk meg a darazs fogától. Hogy ez a darazs irtás sikeres legyen, a téli, tavaszi és nyári irtómunkákat nemcsak a baj esetén, hanem állandóan és évről-évre kell folytatni, mert csakis igy remélhetjük, hogy a darazs csekély számban marad és kárt nem okoz. Az erre vonatkozó füzetes kiadványok Molnár Antal gazdasági egyesületi pénzlárnoknál díjtalanul kaphatók. A m. kir. rovartani állomás után közli: a G. E. Heti krónika. IJgy vagyunk mi nagybányaiak Borpa'akkal, mint a budai ember Pesttel. Akárhány sováb meghal késő vénségben, a legnagyobb tisztességben, és eliemettetik óriási részvét mellett a nélkül, hogy Pesten járt volna. Közülünk is sokan őszinte megadással jelentették ki, hogy most vasárnap jártak először Borpntakban. Prdig W. barátunk megírta annak idején, hogy Nagybányán lenni és Borpalakot nem látni éppen oly sötét bűn, mint Itáliában járni s Nápolyi nem látni. A Lipót-bánya szt István telérjének m-sás szerencséje kellett hozzá, hogy megismerjük Borputakot. A bemutató kitűnő- volt. Ételek, italok, czigány- muzsika, bányász-banda,* ez kell a magyarnak, nem a kiegyezés. A kinek része volt benne, az vissza fog emlékezni élete fogytáig a bot-pataki invázióra Ezzel nem sültünk fel, mint a szatmáriak az államosítással. Az iskolák államosítását ugyanis valami tü!világi boldogságnak tartják a tanítók s ime mi törFizetése nem volt. Minek is annak fizetés, kié az egész ház. Meg aztán ha lett volna is ... ő csak segéd. ügy se járt volna több neki kosztnál, lakásnál, meg talán egy-két darab gúnya. De ezt, mikor Varga tanitó ur szabatolt magának, neki is szabtak egy öltőt. Kétszer esett meg húsz év alatt. Nagyon elég volt. . . . Pénz . . . minek? . . . nem kellett r.eki. Nem ment ő sehová, volt ő neki elég gondja otthon Hogyha mégis kellett egy pár krajezár levelekre vagy folyamodásokra, szívesen kapott. Mert hát folya- modgalolt is, küldözgetett is ide-oda levelet az első esztendőkben, a hol hallotta, hogy üresedés van. s ahol tudta, hogy jóbarátja lakik. Szegény Lénárd bácsi, nem hitte, hogy távol senki se szereti nincsen jóbarátja Nem is nyert sehol, egyszer se. Tán őt jobban gyülelte az Isten, mini a többi tanítókat. Fel is hagyott vele . . . Hanem nini! hol vannak a fecskék? Elmúlt József napja . . . Már amott is száll egy és ezek még most se érkeztek meg. Talán eltévedlek, vagy Ián temetni maradtak. Öregeik közül valamelyik meghalt s azt lakaritják el. így gondolkodék Lénárd Tiäcsi, a mini egyszer, úgy tiz év múlva, óra előtt séta közben feltekintett ama zugba, hol a fecsketanyák álltak némán, üresen. Oly annyira szomorú volt az iskolakörnyék, hogy szinte megborzadt Lénárd . . . Jaj, ha maga marad 1 Nem lesz kihez s ki hozzá csak egy vigasztalót is szóljon. Legjobban megtudták őt, az ő szive táját érteni a fecskék az egész világon ; s ő meg a fecskéket... Volt idő, mikor úgy elpanaszolkodott nekik. Maga se tudta miről, csakhogy panaszkodott . . . Pedig ő boldog volt . . Oh nem 1 nem volt boldog, kivált, ha gazdája csemetéjét a keblére ölelte ., ott bal felöl, a szív oldalon, egy fájdalmas rángást érzett mindannyiszor . . . Tudta is ő mi az! . . De azért oly szépen eltudta panaszolni a vidor fecskéknek . . . Azok meg hallgatták .szelíd nyájassággal s vigasztalták vígan csicseregve. Ezután ki vigasztalja? . . . ... Itt vannak a fecskék ! Igaza volt Lénárd bácsinak, temetésen voltak. Egy hiányzik közülök, egy — a legöregebb. Jaj, ha tudta volna szegény Lánárd bácsi, hogy nem látják egymást többé : úgy búcsúzott volna el az őszszel tőle, attól az öregtől. — Hol késtetek édes madárkáim ?! ... Itt vagytok? úgy vártalak! S azok ki s be röpülve csipeglek. Tán megértette tőlük, hogy temetni maradtak, mert sokáig ott állt s megolvasta őket. — Egy hia, csak tizenegyen vannak. És elborult képpel nézett fel reájuk. — Pedig pelyhes tollal is hoztam, mint máskor, lágyat, meleget, gyönge testeteknek. S zsebéből kivett egy marék tollat s olt szórta el, széjjel. Egy, a legfiatalabb, tüstént utána repült; felkapott szájába egy pelyhe) s vilte a fészekbe. Azíán meg kirepült. Nem a pehely után —- nem; de Lénárd bácsi jótevő kezére. Ugylálszik megcsókolta. (A kis madaraknak jobb szivük van, mint az embereknek!) Lénárd bácsi megfogta a kis ártatlant; száját szájához vilte s csókolta mohón, édesen. Hisz úgy sincs senkije ezen a világon, a hol mindenkinek van valakije, — a kit, mint a tarka állatkát, szabadon, nyíltan csókolhasson. A parányi szív dobogott erő-en, az ö'é is . . . Eleresztette. Az elszállt tova, messzire . . ő még i soká ott állt . . . nézett, merengett. Aztán . . . — Jó napot uram ! Jó helyen járok ? Lénárd sarkig kinyiiá nagy barna szemeit. Nem akarta hinni, hogy az, ki megszólitá, nő legyen. Hallgatott. — Én Kereszty Neszla. nevelőnő vagyok. A Cser- háty uraságot keresem. — Igen, itt lakik . . . azaz nem itt . . . ez iskola. Én Vincze Lénárd segédtanító vagyok. — Kívülről láttam, hogy ez iskola, azért voltam bátor itt tudakolni. Tehát a faluba lakik? . . . Igen? — Igen ! ha . . . — Lesz szives uraságod megmutatni ? Kocsim kin n vár, felülhetünk. — Igen . . . Igen . . . Több szó nem akadt nyelvére. Elkísérte a nevelőnőt. Került már barátja ! Másnap vasárnap volt. Az uj nevelőnő a templomban, Lénárd is ott volt. Ájtalosság után együtt mentek Cserhátyék felé, de csak a kapuig, Lénárd bácsi tovább szégyelt menni (Folyt, köv.j tént? Azzal köszöntött be az iskolai uj esztendő, hogy nem kaptak egy krajezár fizetést sem. A város már nem utalja, az állam még nem utalja, hanem kíván minden tanítónak boldog iskolai uj esztendőt. S önök azt hiszik, hogy ez valami ? mondok én ennél még nagyobbakat is. A kereskedelmi miniszter rendeletet bocsátott ki az ajánlott levelek ellen, komolyan ajánlgatván minden rendű és rangú hivatalnak, hogy kerüljék az ajánlott levelek feladását, mert minden levelet úgyis szigorú ajánlottan pontossággal kezelnek. S mit mondanak önök hozzá: ezt a rendeletet ajánlott levélben küldött ék szét az egyes hivataloknak. Még ennél is érdekesebb a debreczeni iparkamarai uj titkár esete, a ki beköszönő körlevelében, melegen ajánlja a kereskedőknek, hogy csak magyar gyárosoktól vásároljanak. S mit gondolnak önök, ez minő papíron volt megírva ? Hát igenis, hát természetesen »osztrák papíron«, a mint azt a nyíregyházi kereskedők nem késtek egy másik körlevélben világgá kürtölni. Apropos! a debreczeniek újabban azt is kitalálták, hogy a szatmári békét Debreczenben kötötték s a 30 éves háború 50 évig tartott. Érdekes dolgok ezek. Jobbnak talán csak az mondható, mikor Wlasics ajánlja a tanároknak a névmagyarosítást, s ő maga »ics«-be végződik. A ki folytatni tudja a kuriózumokat, annak bérmentett levelét szívesen látja a krónikás. Különfélék. Kinevezés. Moldován Anna lőcsei bennlakó, felsőbb leányiskolái tanárnőt a miniszter Fiúméba künnlakó tanárnővé nevezte ki. Bérma körút. Székhelyi gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi r. kath. püspök a megyéjéhez tartozó római katholikus plébániák hiva'alos meglátogatása s azokban a bérmálás szentségének kiosztása czéljáhól tarlósabb ideig utón lesz s e hó 16-án Alsókap.iikon és 18-án Kapnikbányán bérmál. Fogadására úgy a hive, mint a különböző hivatalok nagyban készülnek. Kinevezés. Janovszky Imre erdészeti segédtisztet a földmivelési miniszter kezelő tisztté nevezte ki. Kinevezés. Meszlényi Gyula r. k. püspök Gopcsa Endre áldozárt tanítóképző intézeti tanárrá nevezte ki. Ékkel Lajos s. lelkészt Felsőbányáról M.-Szigetre helyezte át. A zilahi Weselényi-szobor leleplező ünnepélyének programmja: Szeptember hó 17-én d. u. a Kolozsvár-Deés s Nagybánya felől érkező, este a Nagykároly, Debreczen, Szatmár és Budapest felől érkező vendégek fogadása, elszállásolása és ismerkedési estély a városi Vigadóban. Szept. hó 18-án d. e. 10 órakor a vármegye ünneplő közgyűlése a székház dísztermében. 10 és 74 órakor felvonulás a szoborhoz, elhelyezkedés; elhelyezkedés után: 1. Hymnus. 2. A vármegye alispánjának, mint a szobor-bizottság elnökének megnyitó beszéde. 3. Beöthy Zsolt ünnepi beszéde. 4. A Weselényi-család egyik tagjának köszönő-beszéde. 5. Alkalmi óda elszavalása. 6 A szobor megkoszorúzása. 7. A szobor-bizottság elnöke átadja, 8. Zilah város polgármestere átveszi a szobrot, 9 Szózat. Délután 2 órakor társas-ebéd. Este 8 órakor a Vigadóban a kolozsvári Nemzeti színház tagjai által rendezendő díszelőadás. Este 10 órakor bál a vármegyeház dísztermében. Uj tanár. Sax Sándor erzsébetvárosi h. tanárt a minisztérium ugyanazon minőségben Nagybányára helyezte át. A kis gimnázistának beiratkozásra és felszerelésre Hollós Jakab vasúti főfelügyelő, a szatmár —nagybányai vasul igazgatója, kegyes volt 5 koronát küldeni. Ezt az ősszeget mi Soltész Elemér urnák adtuk át, a kihez egyéb adományok is érkeztek. Soltész Elemér a következő értesítést küldi be ez ügyben hozzánk : »Egy szegény tanulófiunak a helybeli gymnasiumba leendő beiratásakölségeire adakoztak: Moldován Antalné 6 K, (hat kor.) Sipos Gézáne 1K, (egy kor.) E lapok szerkesztősége utján 5 K, (öt korona.) Összesen 12 K, (tizenkét korona), mely összeget, hogy kezemhez vollem s abból a beiratás diját'— 10 K 80 f — kifizettem, a fentmaradt 1 K 20 fillért pedig az illető tanulónak átadtam. — A kegyes adakozóknak hálás kö- szönelem mellett szives tudomásukra hozom. Nagybánya, 1902. szept. 1. Soltész Elemér.« E sorokhoz mi csak annyit teszünk, hogy a kis fiúnak az apj i időközben elhalt, most már félig árva, csak beteges anyja van. Raá fér bizonyára a segítség. Ha valakinak könyörületes szive még nehány koronát küldene részére, azt szívesen közvetitenök, hogy legyen a II. osztályos, jó tanuló kis gyrnnazistának év elején felszerelésekre. (Szerk.) Ellenőrzési szemlék a közös hadseregbeliek részére Nagybánya városiak okt 20., 21., Nagybánya járásiak okt. 22., 22., 23., 24. Szinérváralján ókt. 15 —18. Kapnikbányán okt. 27. Felsőbányán okt. 29 30. Nag^somkuton nov. 3., 4, 5. A helybeli kir. adóhivatalnál a hivatalos órák szept. 1-től kezdve d.: e. 8 — 12-ig, d. u. 2 -6 óráig tartatnak.
