Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-20 / 29. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 29. szám. Az 1860. októberi diploma után Szatmárvárme- gye első tisztújító közgyűlése az alispáni székre hívta az érdemdús férfiút, de hivatalát csak 1861. november haváig folytatta, mivel ekkor a diploma által egy év előtt nyert alkotmánytöredék is visszavonatott és visz- szavonult ismét. Az 1865-iki országgyűlésre a nagybányai választó- kerület egyhangúlag őt küldi képviselejéül, hol a Deákpárt hive s annak igen tevékeny munkása volt. Az erdélyi unió, a kiegyezési törvény létesítése, az alkotmány helyreállításának módozatai körül, mint bizottságitag a munkából bőven kivette részét, a vármegyei rendezést pedig épen ő dolgozta ki. A kormány ismerve fényes tehetségeit, munka és rendezői képességét több megye főispánjául jelölte ki, de ő a felajánlottak közül a kővárvidéki í'őkapitánységot fogadta el itt ismervén legjobban a helyzetet s tudta, hogy itt tehet legtöbb szolgálatot hazájának. Két év múlva 1868 végén még Szatmár vármegye főispáni teendői is reáruháztattak. Hogy mily hű volt a reábizottakban mutatja az is, hogy lemondásának 1875. márcz. t-én elfogadása alkalmával Ö Felsége a Szent István renddel tüntette ki. Alig pihent meg ősi kastélyában már az 1875-ben megnyílt országgyűlésre a nagybányai választó kerület ismét felküldi képviselőjéül s még ez év végén Szö- rénymegyébe királyi biztosul nevezi ki 0 Felsége, 1876-ban pedig egyszersmind Krassó vármegye főispánjának is. mely kettős állásról 1878. közepén lemondott, de lemondása csak 1880. márczius utolján fogadtatotl el Ö Felsége által. Nehéz küldetéséből hazakerülvén a nagybányai ev. ref. egyházmegye 1881. nyarán harmadizben választja meg gondnokául a kitűnő vallásos s egyházias buzgóságu s kipróbált kormányzati képességű férfiút egyúttal az 1881. alkotmányozó egyházi zsinaton világi képviseletével bizza meg. Az életbe lépett uj egyházi törvények rendelkezésének megfelelőleg az egész tisztikarral együtt 1883. jan. 8-án lemond s az egyházmegye őt örökös diszelnökének választja. Visszavonult testileg — de lelke munkás volt mindvégig, mig nem visszaszált e hó 11-én reggel V27 órakor az örökkévalóhoz. Porrészei e hó 13 án helyeztettek el az általa építtetett remetemezői családi sírboltban nagy közönség részvéte mellett. Koporsója mellett a szinérváraljai ev. ref. énekkar megható éneke után a szinérváraljai lelkész Sátor Dávid imádkozott szívből szívhez szólóan, majd a krassói lelkész Ferenczy Imre méltatta rövid tömör vonásokban érdemeit, mire ismét az énekkar adta elő kiváló szabatossággal gyászdalát. A sírboltnál a nagybányai ev. ref. egyházmegye nevében Szabó József e. m. főjegyző mondott vég- bucsut az egyházáért mindig buzgott igazi Mózesének ; végül pedig Szatmár vármegye részéről Ilosvai Aladár vármegye főjegyző tolmácsolta a részvétet mondott utolsó »Isten hozzádot« a vármegye elköltözött nagy fiának ! Koporsóját ekkor hat rokon emelte fel s helyezte el a rokon hamvak mellé számtalan koszorútól körül(2) 1902. julius 20. _____________________ véve. Ezeknek az élő és művirág koszorúknak virágai s most még zöld levelei elsárgulhatnak s elhervadnak, de érdemei a nagynak akkor is virulni fognak a világi és egyházi évkönyvek lapjain ! A híven küzdöttnek legyen pihenése csendes! Emléke áldott! S-d. A széptan hasznáról. Az, hogy a széptan hasznáról beszélek egész természetes dolog, mert nálunk a szép élvezele nem ment a köztudalba át. Ma lépten-nyomon, akár a fővárosban, akár a vidéken találkozunk igen sok dologgal a mi sérti a szemet. A mi nem mutatja azt. hogy népünk a széptan elveivel tisztában van, vagy hogy lel k ül étét mint a delej áram a sodronyt: úgy hatja át. A főváros építkezésének rendszertelenségei mind fennen hirdetik egy százados múlt mulasztásait. A festészek és szobrászaink nincsenek e honhoz lánczolva, az ecsetjük és vésőjük nyelvét megérti a nagyvilág. Így vannak szobrászaink és nagy festőink, de ezek jobbára nem a mi ízlésünket nemesitik és nem a mi számunkra termelnek. A képtáraink örvendetesen szaporodnak, de azzal együtt a műértő közönség száma alig gyarapodik. — Újabban a szép élvezetének nevelését és tanítását Wlassics Gyula az iskolába is bevitte, de még itt is csak csigamódra halad. Az »Urána« is kezdi a szép élvezését nem honi tárgyakon tanítani. De futólagos képei és magyarázatai nem nagyon emelik a szép tárgyak benyomásainak maradandóságát. Pedig a széptan a tudományok koronája, azért helyesen mondja egy dán természettudós: »hogy minden tudománynak a szép előadásával kellene végződnie.« A szépet részletekben látjuk a nagy természetben, azokat a maga egészében felfogni nem vagyunk képesek. De, ha a művész egy milói Vénuszt alkot, akkor abban minden női szépséget összpontosít, a mi egyenkint összpontosítva nincs. Az ízlés nevelése az iskolában és éleiben nem közömbös dolog, mert a helyes Ízlés a szépet és rutát biztosan megérzi, az előbbihez fordul, az utóbbitól elfordul. Az ízléses iparosok munkája kelendőbb mint az Ízléstelené. Szilágyságból került Ízléses kő- és agyagmunkák, mily hamar elkelnek országos vásáraink alkalmával. E tény és más tények a mellett bizonyítanak, hogy Nagybányán a szép árunak nagyobb a kelete, mint a rútnak. Mégis iparosaink közül sokan a szépérzék fejlesztésének nem látják be szükségességét. A széptannak gyakorlati fejtegetése messze vezetne. A szép tárgy vagy a szép a művészetben a legnemesebb élvezetet adja. Ez nem bóditó szer ugyan, mint egy művész írja, hanem mint Gregus Ágoston boldogult aeszthetikusunk mondá: tisztitó-, nemesitő- és világosító szer, mely elfordít a rosztól, mint a rúttól és az erényre vezérel, mert szeretjük benne a valódi szépet. A széptan ujabbkori tudomány, melynek megalapítója Descartes. A mi tudomány, az hasznos is, de az aeszthetika kétszeresen hasznos bölcsészeti tudomány, a tudományok koronája, melylyel ki élni tud, mint egy iró mondja: »szint oly bölcs, mint az, a ki a vallásban megnyugvást talál « A széptan elvonásait, általánosításait azaz abstrakt tudományát nem puszta külső szemlélet által szerzi mint a természettudományok, hanem behatol a dolgok lényegébe és a belső észrevevést és a belső tapasztalást is tudománya körébe vonja, hogy tudománya exaktabb tudomány legyen mint a természettudo mány, mely ki van téve az érzéki csalódásoknak, mely igen sokszor, nem mindig igazolható hipothesisekre alapítja elveit és ebből fejtegeti tényeit. Ne említsek egyebet, mint az atom elméletet. A lestek végnélkül oszthatók; a végnélkül osztható testek között, hol van az a test rész, mely még nem osztható, melynél kisebb nem gondolható, a mely atomnak vag’y paránynak nevezhető. A számsornak mint nincs határa, úgy a testek oszthatóságának sem. De a tudomány űréit ki kell pótolni és igy származott a különféle atom elmélet. Midőn véges elme a végtelen alkotó remek művének misteriuinaiba bepillantani akar, midőn a lét, a nem lét, a vég és kezdet, az eredet és enyészet okait fürkészi, akkor a tudományok ridegen hagynak és mulatják az emberi ész tudás, érzék és műszerek kezdetleges voltát és az ember gyöngeségét a természet titkainak kutatásában. A mi az embert gyönyörrel tölti és a mi boldogságot okoz : az a természet szépségének élvezni tudása, mely korunkban, midőn a vallási érzés kiveszőben van, kétszeresen fontos, ezért a szép, nemes élvezésére nevelni és tanítani kell az embereket. Tehát a széptan haszna korunkban napról-napra jobban emelkedik, ez az emelkedés pedig korunk túlságos reális irányának a természetes reaktiója. Sz. Heti krónika. A tétlenség rossz tanácsadó, talán ebből az igazságból magyarázható az a különös körülmény, hogy a hirlapirók rendesen kánikula idején nekifognak egyikmásik dolognak s fújják, fújják nagyra mint a buborékot, a mi különben sohasem látott volna napvilágot, ha nem volna »uborka szezon « Jól emlékszem, hogy az elkeresztelési kérdést is ilyenkor kezdték felfújni, melyből éppen ellenkezője pukkant ki annak, a mit elérni szándékoztak. A nemzetiségi kérdés szitása szintén kedves téma nyáron s hozzá járult most még egy harmadik: a vármegye dehonesztálása. Egy nyilvánosan megjelent, nyilvánosan letárgyalt s a minisztériumhoz beterjesztett és úgyszólván mindenki által ismert nyomtatványból még újdonságot is lehet csinálni, hajó nyári garnirungban találja fel az ember, A megyei tisztviselők rögvest gyűlést kértek s most készülnek rá, hogy tiltakozzanak a méltatlan támadások ell en. íme mily nagy harcz támad belőle, mikor az ember kénytelen témát találni ha nincs is É-i mint krónikás a világért sem akarok ebbe a hibába esni, inkább beismerem, hogy jelenleg nincs tárgy és nem irok semmit. Nyaraló telepeink még fel nem épültek, vízvezetékünk el nein készült, állami iskolánk meg nem nyílott, a felsőbányái vasút nem zavarja ulczáink nyugalmát, semmi legkisebb szenzáczióval se szolgálhatunk. Íme, Tisztelt Díszgyülés! a főbb vonásokban a nagybányai jótékony nőegyesület negyven éves története. Ez a történet mindenkit meggyőzhet arról, hogy ez a humánus intézmény azt a nemes, magasztos feladatot, a melyre vállalkozott — kezdettől fogva híven és lelkiismeretesen teljesítette. Az a kicsiny intézmény, a melyet egy néhány ideális gondolkozásu fen- költ lélek — rejtett el a nagybányai társadalom erkölcsi talajába — kikelt, terebélyes fává lel t, a melynek ágai ma már nemcsak a város szegényeinek, hanem kisded gyermekeknek, sőt a háziiparnak is nyújt oltalmat és menedéket! De midőn ennek a terebélyes fának erőről, éleLről tanúskodó izmos törzsében és ágaiban gyönyörködünk — ne feledkezzünk meg azokról, a kik ezt a fát csemete korában szivök melegével ápolták és oltalmazták. Igen, midőn a nőegyesület negyven éves munkálkodásának eredményeiben gyönyörködünk — ne feledkezzünk meg azokról, a kik ebből a hosszú, sikeres munkálkodásból a maguk iészét kivették. Ne feledkezzünk meg első sorban Nagybánya város közönségéről, a melyről a közhit mindig azt tartotta, hogy van benne részvét mások szenvedései iránt, de hogy ez a közhit mennyire igaz, azt kiváltkép a nőegyesület kitartó támogatása által bizonyította be. Neveket itt nem említek, mert ebben a támogatásban részt vett mindenki, a gazdag aranyával, a szegény filléreivel és ezeket az adományokat forrásuk: a szenvedők iránt való jó szándék Isten és emberek előtt egyenlőkké tette. Ne feledkezzünk meg az egyesület tagjairól, kik a gazdagok és szegények, vagyonosok és vagyontalanok közöli oly szívesen teljesítették a közbenjáró szerepet, kik félretéve minden emberi tekintetet és minden álszemérmet, szívesen kinyújtották kezeiket, hogy a kapott alamizsnából embertársaikon segíthessenek. Itt különösen kötelességünknek tartjuk megemlékezni az egyesület legkitartóbb és legmunkásabb tagjairól, köztük Bittsánszky Edénéről, Makray Fe- rencznéről, néhai Torday Istvánnéról, Bányai Károly néról, néhai Nyirő Józsefijéről, néhai Bányai Mihály- nét’ól és Schönherr Anlalnéról, kik közül az utóbbi a nőegyesülel rendes munkájában való buzgó részvételen kiviül, még a jótékonyczélu hangversenyek rendezése állal is maradandó érdemeket szerzett magának. Ne feledkezzünk meg továbbá az egyesület tisztviselőiről, különösen buzgó pénztárnokairól. Klapszia Gyulánéról és Robelly Lajosáéról, kik közül az első lő. a második 24 éven át végezte a nehéz és nagy felelősséggel járó pénztári hivatalnak teendőit, kívülük aztán az egyesület lelkes titkárai: Gellert László, llu- sovszky Kálmán, Torday Imre, Madán Ferencz, Stoll Béla. Ludinszky Lajos, Gsüdör Lajos és Révész János érdemlik meg, hogy hálával és elismeréssel adózzunk a nőegyesület vezetése körül kifejtett tevékenységüknek. Ne feledkezzünk meg végül arrói, a kit először kellett volna megemlítenem, de a kit szándékosan hagytam utoljára, hogy ő vele, az ő nevével végezzem szerény dolgozatomat, — ne feledkezzünk meg: nő- ■ egyesületünk alapítójáról és negyven éven keresztül elnökéről, Sváiczer Ilkáról, kinek neve, szive egészen egygyé lett ezzel a kulturális intézetté fejlődött egyesülettel Oly időben, mikor még arra városunkban senki, az országban is csak kevesen gondoltak, az ő szerető lelkében fogamzott meg a nőegyesület, eszméje s midőn kedvező körülmények közrehatása mellett ugyan, de azért sok-sok akadály legyőzése u*án sikerült neki az eszmét megvalósitani — attól kezdve ennek az egyesületnek Vezetője, éltető eleme, lelke, mindene lett. Neki szentelte minden idejét. A Gondviselés a családi élet kellemetlenségeitől megkímélte és ő e helyett gyermekeivé fogadta — mint egy második Ta- bilha — a város szegényeit és a kisdedóvók apró növendékeit, kikkel különféle alkalmakkor különféle alakban éreztette a résztvevő szeretet jóságos melegét. Negyven év alatt sokan kidőltek mellőle, az egyesület titkárai és pénztárosai kifáradtak a munkában — ő nem fáradt ki s mikor korban már jó előre haladt, akkor is ifjú erővel és ernyedni nem tudó lelkesedéssel intézte, vezette az egyesület ügyeit. Csak néhány hónappal ezelőtt vonult vissza, a mikor nagy szerénységében elhitette .magival, de a mi ellen aztán maga az egyesület és az ő ismerősei is sokszor és erélyesen tiltakoztak, hogy aggkora és betegeskedése már képtelenné teszik őt arra, hogy az egyesület, élén továbbra is megmaradjon. Én hiszem és megvagyok győződve, hogy a ki megírja Nagybánya városának történetét — abban előkelő lapot fog szentelni a nőegyesület működésének és erre e lapra Sváiczer Ilka az ő tetteivel már maga előre ráírta nevét kitörölhetetlen betűkkel! Mindennemű utazó bőröndök y ======= nagy raktára ‘ J** RadÓ Andor czipő- és férfi cl i va tá r u - fiz i ete 1 > e n Nagybányán, Főtér 9. sz.
