Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-20 / 29. szám

Nagybánya, 1902. Julius 20. 29. szám. XXVIII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MLUSTEDKUST Előfizetési árak : Egész évre 8 Kor. Fél évre i Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-ntcza 20-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Városi közgyűlés. — 1902. julius hó 16-án. — Negyven képviselő volt jelen a mai gyűlésen s másfél óra alatt, úgy szólván, minden vita nélkül le­tárgyalta a kitűzött 16 tárgyat. A gyűlésről rövid tu­dósításunk a következő: Elnök: Torday Imre helyettes polgármester. Jegyző : Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők : Nagy György, Szabó Adolf, Spiczuli Károly. 1. A junius hó 20-án tartott pénzlárvizsgálat a pénztárt 18109 K 66 fillér készpénzzel és 2360.307 K 91 fillér értékpapírral rendben találta. Tudomásul. 2. Bay Lajos, Stoll Béla, Molcsánv Gábor indít­ványozzák, hogy válasszon a közgyűlés ad-hoa bizott­ságot a vizhasználati szabályrendelet elkészítésére, avval az utasítással, hogy a nevezett bizottság a köz­gyűlés napjától számitannó 8 napra alakuló gyűlését tartozik megtartani és 60 nap alatt a tervezetet el­készíteni. Közgyűlés az indítványt elfogadja s a polgár- mester elnöklete alatt dr. Lovrieh Gyula, Bay La­jos, Stoll Béla, Molcsány Gábor, dr. Makray Mihály, Neubauer Ferencz, dr. Kádár Antal, Szellemy Geyza, dr. Miskolczy Sándor tagokat ad-hoc bizottságul meg­választja. 3. A ref. egyház elüljárósága értesíti a várost, hogy a templom-köz kiszélesítése ügyében kötött egyez­séget úgy az egyházmegye, mint a kerület jóváhagyta. A közgyűlés a további intézkedésekkel a ta­nácsot bízza meg. 4—8. A közmunka bizottság javaslatai a. , Az épület fedeleknél az éghető fedanyagokra nézve a viszonyokhoz való alkalmazkodást ajánlja; b. , A városi téglavető bérbeadását javasolja; c. , Az állami és megyei utaknak a város keze­lésébe való átvételét véleményezi; d. , A Vár-utczából az Agyagos-utczáig vezetendő ulcza szabályozását, illetve kiszélesítését ajánlja ; e. , A róm. kath. temető rendezése és kezelése miatt alkotandó szabályrendelet kidolgozása czéljából bizottság kiküldését kéri; f. , Az Eckstein-féle uj utczai ház levágása s a telek további használata tárgyában javasolja, hogy a házból az a rész levágassék és az utczához csatol­tassék, a mely az Erdélyi-ut keleti ház sorának irány­vonalától kiesik, a megmaradó részen csinos korcsma épület építtessék egy ivó és egy lakó szobával. Ezen javaslatokat a közgyűlés kivétel nélkül elfogadta s az e. pont alaít jelzett bizottságba a polgármester elnöklete alatt Stoll Béla, Szőke Béla, Szabó , dőlf, Schönherr Antal, Moldován László, Bévész János, dr. Miskolczy Sándor tagokat vá­lasztja be. 9. Szentkirályi József városi Írnok részére a köz­gyűlés 100 K jutalmat utalványoz. 10. Tanács indítványozza, egy kultúrmérnöki kerületi hivatalnak Nagybányán leendő felállítását. A közgyűlés általános helyesléssel fogadja az indítványt s a tanácsot bizza meg a további teen­dőkkel. A tanács a kérvényt már fel is küldte az illetékes minisztériumhoz jut. 17-iki kelettel. 11 —14. A törzslakosok közzé felvétettek: Lévy József 100 K, Homola Gyula, Lerch Ignácz, Ditrich Erzsébet 50—50 K dij lefizetése melleit. 15. Kupás Mihály és társai indítványozzák, hogy a város építtessen nehány nyaraló lakást idegenek részére. Az indítványozó maga, továbbá Égly Mihály s még többen hozzászóllottak a tárgyhoz. Általában melegen pártolták az indítványt s megbízták a vá­ros mérnökét, hogy sürgősen tervet és költség- vetést készítsen. 16. Gellért Endre polgármester egészségének helyreállítására 6 heti szabadságidőt kér. A gyűlés ezt készséggel megszavazza. Gyűlés vége 11 és fél órakor. Uj falusi Ujfalussy Miklós. 1811—1902. Ismét kidőlt a közügynek egy kiváló bajnoka. Évek előtt nyugalomba vonult ugyan, de ez a nyuga­lom csak látszólagos volt. A kik remetemezői tusku- lanumában felkeresték aszerint amint politikai vagy egyházi téren működtek: az ő tevékenységük körébe tartozó kérdések felett tárgyalhattak vele. Tájékozott volt a politikai, társadalmi, egyházi legújabban felme­rült ügyekben is. A szülői háznál a leggondosabb nevelésben s jeles szakoktatók által tanitásban részesülvén, a sá­rospataki, majd a debreczeni s végül a pozsonyi főis­kolákban végezte tanulmányait. A jogi pálya bevég­zése után az 1830-as évek elején azonnal tiszteletbeli, későbben rendes aljegyzővé neveztetett ki Szatmár- vármegyében, hol az örök emlékű Kölcsey Ferencz főjegyző gondozása alatt nagy buzgalommal folytatta hivatalát. Az 1836-iki országgyűlésre Szatmár megye egyik követéül küldte fel. Ezidőben az országszerte híressé vált s az ország legtöbb törvényhatóságai ál­tal elfogadott »Szatmári 12 pont« mely az akkoriban keletkező szabadelvű pártnak egyik legnevezetesebb alapjává lett, őt ismerte el egyik főszerzőjének. Le­tette ugyan az ügyvédi vizsgát, de megmaradt a köz- tisztviselői pályán. Nagy buzgalommal vesz részt a szatmári, kővárvidéki és középszolnoki vármegyei gyű­léseken s ez utóbbi az 1840-iki erdélyi országgyűlésre követéül küldi fel, hol a haladó párt híveihez tarto­zott. 1843-ban az erdélyi országgyűlés berekesztése után l hó múlva Szatmár vármegye választja meg a pozsonyi országgyűlésre követnek. Onnan haza érkezve, mint táblabiró folytatta működését az említett három vármegyében. Szatmárban 1848-ig mint törvényszéki elnök is folytonosan az igazságszolgáltatás körül vett részt. Az 1848/9-iki eseményekben mint közszereplő részt nem vehetett, de mint egyszerű buzgó hazafi a magánéletben hasznos szolgálatokat tett s minden idejét visszavonullságában a tanulásnak és gazdaságá­nak tökéletesbitéséje szentelte. Az 50-es évek elején még a protestáns egyház önkormányzati joga is zár alá volt véve, de a mint 1855-ben visszanyerte némileg szabadságát a protes­táns egyház, a politikai téren oly sok érdemet szer­zett, de attól visszavonultan élő férfiút a nagybányai ev. ref. egyházmegye azonnal tanácsbirái közzé vá­lasztja, majd 1856. tavaszán a megüresedett gondnoki székbe ülteti. Gondnoksága ideje alatt bocsáttatott ki 1859. szeptember l-én a Thun-féle protestáns ellenes pa­tens, de ő annak felekezete jobbjaival határozottan ellenszegült, miért is több kiváló protestáns hazafival együtt ő is szabadságvesztésre lett Ítélve. Nagy sze­retettel, kiváló buzgósággal s nagy erélylyel vezette az egyházmegye tanácskozásait mint társelnök 1869-ig. Ekkor lemondott, de úgy szellemi, mint anyagi tekintet­ben egyik legáldozatkészebb tagja maradt élete fogytáig. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája. A nagybányai nőegyesület negyvenéves története. Irta és az 1902. junius hó 24-én tartott jubiláns diszgyülésen felolvasta: Lakatos Ottó. (Befejező közlemény.) Mikor Szegedet 1879 ben az árvíz elpusztította s nemcsak egész Magyarország, de a külföld is meg­mozdult, hogy e tősgyökeres magyar városnak, a nagy magyar Alföld metropolisának a pusztulás és enyészet karjaiból való feltámadásához a szükséges anyagi se­gítséget megadja — városunkban a nőegylet volt az, mely az árvízkárosultak segélykiáltásait meghallotta s hogy a csapást követő nyomort tőle telhetőleg eny­hítse: gyűjtést indított, jótékonyczélu hangversenyt rendezett, ily módon 330 frtot szedett össze s ezt az össze­get aztán megküldötte az ottani nőegyesületnek, hogy azt belátása szerint oszsza szét a szerencsétlenül járt lakosok között. Tisztelt Díszgyülés ! Ezekben volt szerencsém rö­viden vázolni a nagybányai jótékony nőegyesületnek a i jótékonyság, a háziipar és a kisdedóvók létesítése és fentartása által a hazai nevelésügy terén kifejtett üd­vös működését. Sajnálom, hogy a rendelkezésemre álló idő sokkal rövidebb, hogysem e működés mindenegyes részletére kiterjeszkedhetném, de bármennyire takaré­koskodnom kell is az idővel, mind a mellett nem te­hetem, hogy legalább egy pár szóval föl ne említsem azt a meleg érdeklődést, a melyet a nőegyesület az említetteken kívül még egyes socialis kérdések iránt tanúsított s azt a jótékonyt befolyást, melyet társas életünkre gyakorolt. Még a hatvanas évek elején, tehát mindjárt az egyesület megalakulása után történt, hogy a szatmár- megyei gazdasági egyesület elnöksége felszólította az összes megyei nő- és gazdasági egyesületeket, nyilat­kozzanak az iránt, miképen lehetne a háztartásban lábrakapott fényűzést oly korlátok közé szorítani, hogy a családok a tönkrejutástól megóvassanak. E kérdésre adott válaszában a nagybányai nőegyesület a baj for­rására mutatott s kifejtette, hogy legelső sorban helyes és okszerű nevelés által kell e beteges társadalmi je­lenségnek elejét venni. Azután az életmód és ruházkodás egyszerűbbé tételére nézve részletes javaslatot terjesz­tett elő, de úgy látszik, hogy ez a javaslat sokkal gyöke­resebben akarta a létező bajokat orvosolni, mint azt az intézők előzetesen gondolták, mert a határozathozatal végett Szatmárit összeült, hölgyekből és férfiakból álló vegyes bizottság e javaslatokat nem fogadta el, hanem megelégedve egy nagyon ingadozó hangon irt memo­randummal, jónak látta a kényes természetű kérdést a napirendről levenni. Régi panasz volt továbbá városunkban, hogy a j cselédek sem erkölcsiség, sem megbízhatóság, sem munka- és rendszeretet tekintetében nem olyanok, mint a milyeneknek lenniök kellene, azért egyesületünk mindjárt kezdetben felkérte a megyei gazdasági egye­sületet, hogy a cselédek megjavítására tegye meg a szükséges lépéseket. Maga pedig többször jutalmakat osztott ki az olyan cselédek között, kik egy helyen huzamosabb ideig maradtak és gazdáikat híven szol­gálták. Ugylátszik azonban: ez a társadalmi baj is sokkal súlyosabb volt, semhogy a nőegyesület egyedül képes lett volna annak orvoslását eszközölni. Ezeken a kérdéseken kívül még a helyi ipar volt az, melylyel szemben a nőegyesület szintén megtette a maga kötelességét. Tudva ugyanis azt, hogy az egyes iparágak emelésére semmi sin s olyan jó hatással, mint a kiállítás, hol az iparosok egymással egészséges ver­senyre kelve mutatják be képességeiket és pályázhat­nak a legjobb műbirálónak a nagy közönségnek elis­merésére, azért kezdettől fogva felkarolta a haladásnak e hatalmas eszközét és az 1867-ben, továbbá 1881-ben, 1884-ben és végül 1895-ben rendezett kiállítások által törekedett a helyi iparnak lendületet adni. A társas életre pedig azok által a külömböző mulatságok által gyakorolt jótékony befolyást, melye­ket a saját jövedelmének gyarapítása végett évről-évre rendezett. A nőegyesület hangversenyei és színi elő­adásai, melyeket a helybeli műkedvelő-társulat és ifjú­sági kör szives közreműködésével rendezett s a me­lyeken sokszor európai hirü művészek szerepeltek, mint pl. Erkel Gyula, Prielle Kornélia, Hollósy Kornélia, Csurgay Adél, Remmert Márta stb; az általa rendezett kedélyes theaestélyek, közvacsorák, álarezos- és jelmez­bálok, sőt még a ligetben régen gyakrabban tartott tavaszi mulatságok és nőegyesületi kiállítások is mind- megannyi kedves alkalom voltak arra, hogy városunk közönsége, melynek kebelében az összetartásra való törekvés mindig meg volt — ezt az összetartást és együttérzést, vidám, fesztelen, testet, lelket üdítő szó­rakozások között ápolja és fejleszsze. *

Next

/
Thumbnails
Contents