Nagybánya és Vidéke, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-15 / 24. szám
Nagybánya, 1902. Junius 15. — 24. szám. XXVIII. évfolyam, \ *■ V: / Előfizetési árak •. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők. Hányán vagyunk? Pár hét előtt egy rendkívül érdekes munka jelent meg az országos statist, hív. kiadásában, melyet itthon, külföldön egyaránt lázasan forgatnak, melyről kis és nagy lapok czikkeznek, vitatkoznak, Ítélnek kedvezően, ellenségesen, amint kinek-kinek a politikai, vallási, nemzetiségi érzése, meggyőződése hozza magával, vagy mert legalább a »kákán is csomót« keresni jól esik némelyiknek. Az 1900-iki népszámlálás adatairól szól ez a testes kötet, hozza I. i. a legfontossabb dolgokat, egybefoglalva azokról a kis lapokról, melyeket két év előtt betöltöttünk mindnyájan városon, falun, tanyán, a ki csak élt nagy Magyarországon, ha mindjárt az ágyat nyomta is. Két évig tartott a rengeteg anyag feldolgozása; hajh! 19 millió darab papírról kellett több, mint 200 millió számot, bemondást beiktatni, rendezni, világosságra hozni, mert hát 19 millió ember czédulája jutott el az országos statisztikai hivatalba, más szóval 19 millió lakosa van szép hazánknak a mi napjainkban. S mennyi mindent elmondanak e könyv adatai, rovatai; megmondják anyanyelv, vallás, foglalkozás, életkor, műveltség szerint hány egyén van az utolsó kis falun, tanyán, palotában, viskóban, hány házban él, még azt is, cserepes-e, vagy szalmás a ház teteje. Nőtt, vagy apadt-e a lakosság s ha apadt, mi okozza ezt: betegség, kivándorlás, iszákosság, vagy egyéb ok, tehát - megmutatja az orvosságát is a bajnak, egyszóval — tükröt tár az ország elé. Nézd ilyen vagy most, lássad tehát, milyen lehetsz 10—20 év múlva. Ezért oly fontos a népszámlálás, ezért hajtja azt végre minden művelt nemzet, rövidebb hosszabb idő alatt; nálunk a törvény azt rendeli, hogy megessék minden 0-lás évben. S különös mégis, hogy vádaskodtak, lázitot- tak ellene buta, rosszlelkii népkolomposok, sőt még legutóbb is akadt nem egy község, mely kiverte a népszámlálókat, mert ez már megint uj adót, uj bajt hoz a szegénv emberre. Szörény vármegyében 1870-ben az oláhság nagy része ellene szegült, mert úgy prédikálták néki egész éven át, hogy csak az oláhság elnyomására, kiirtására kieszelt magyar fogás ez már megint stb. Katonasággal kellett végrehajtani, (persze a szegény nép fizette meg a borsos számlát, nem a kolomposok.) Hála az égnek, ma, 30 év után, csak elvétve akad még ilt-ott egy-egy csodabogár, ki ilyet állít, vagy egy-két rosszlelkü vezető, ki evvel is csalja, bolonditja környezetét; a tömeg ma már mindenütt meggyőződött róla, hogy ez a leghasznosabb, legüd\ isebb intézmény magyarra, románra, szerbi í horvátra, egyaránt kath reform, ágost. iz\ stb., csak örömmel, feszült érdeklődéssel várja a népszámlálás eredményét s mindenfelé hallatszik a kérdés: Lássuk hányán is vagyunk hát? Hát anyanyelvre r.ézve van: 324 ezer □ km. területén szép Magyarországnak — 8 millió 700 ezer magyar, 2 millió 800 ezer oláh, 2 millió 100 ezer német, 2 millió tót, 1 millió 600 ezer horvát, 1 millió szerb, 400 ezer ru- thén és 400 ezer egyéb anyanyelvű. Vallásra: róm kath 9 millió 900 ezer, gör. kel. 2 millió 800 ezer, ev. ref. 2 millió 400 ezer, gör. kath. 1 millió 800 ezer, ágost. 1 millió 200 ezer, izraelita, 851 ezer. unitárius 68 ezer, egyéb vallásu 14 ezer. Összehasonlítva a i0 év előlii népszámlálással, 2 millió a növekedés és általában elmondhatni, hogy a népesség lassú szaporodásban van minden ágánál a lakosságnak, tehát hazug, ámító az, ki eböcd is zavart, bizalmatlanságot kovácsol a törvény ellen és konkolyt hint a nép közé a helyeit, hogy testvéri szere- tetre, bizalomra ösztönözné környezetét a többi testvér népség iránt, kiknek e Hon szintén édes anyja, ki iránt mindnyájan gyermeki szeretettel viseltetni tartozunk, akár mily nyelven szóllitjuk is édes anyánkat, akár melyik szentegyházban imádjuk is az Egek Urát, ki nekünk ezt a szép hazát adta. (Bk.) A szőlőmoly irtásáról.- Második közlemény. — Addig, mig a moly hernyója (május végétől június közepe tájáig) a fürtben élősködik s ott a megrágott szőlővirágzat részeiből készített góbéiban él. nem kell egyebet tenni, mint a tőke virágzatfürljeit egymásután végig megnézni s a kis hernyó fészkét leszedni. Minthogy pedig egyik-másik hernyófészek üres, azért nem kell a hernyót magát keresni, a mi hiábavaló időtöltéssel jár, hanem le kell szedni valamennyi gyanús fészket. Hogy a szedő-munkások (legjobbak arra munkásnők) szedés közben a fürtöket ne rongálják, czél- szerü, hogy hernyócsiptelőkkel legyenek fölszerelve. Ez a hernyócsiptető házilag készíthető. Ahoz,csak 35—40 cm. hosszú és 3 mm. vastag átmérőjű nyers (nem izzított) dróldarab szükséges, a melyet közepe táján egyszer vagy kétszer karika alakjára kell hajtani, de úgy, hogy a drót két vége. mint a nagy U betű két szára, egymással párhuzamosan álljon Az igy készített csiplelő két szára hegyét azután kalapácsosai laposra kell kalapálni s a szét kalapált hegyet reszelővei egyenesre kell igazítani. Hogy pedig a csiptető összeérő két lapos hegyével a hernyófészket jobban és biztosabban meg lehessen fogni, jó, hogyha az belülről érdes; ezt az érdességét meg lehet neki adni szintén a reszelő élével. E csiptetővel azután az egyes hernyófészek a fürt nagyobb megsértése nélkül kiszedhető s a hernyó vagy megsemmisíthető kézzel, vagy a ki munkásait ellenőrizni akarja, az szedheti fészkestől egy kis, körülbelül egy harmadnyira vízzel telt edénybe (legjobban : övre kötött beföztes üvegbe.) A munka eleinte, mig a munkások belejönnek a kellő gyakorlatba, lassú, de azután szaporán halad. A hol nagy a fertőzés, ott tanácsos, hogy 8 —10 munkás után egy megbízható felvigyázó munkás járjon, a ki a munkát ellenőrzi s a hanyag munkást az elhagyogatott hernyók fedezésére utasítja. Minthogy azonban emberileg lehetetlen, hogy akár a permetezéssel, akár a szedéssel a molyt egyszerre és mind kiirtsuk, azért a munka alaposságához mérve junius utolsó és julius első napjaiban mégis akad majd rajzó moly. Ha azonban első munkánk alapos és gondos volt, e rajzó moly olyan csekély lesz, hogy bármely nagyságú szőlőből könnyen ősszefogdoshatjuk, mert itt az elébb ismertetett munkának, mintegy kiegészitésképen helyén van a molylegyező alkalmazása. Ez a molylegyező kézbe kényelmesen fogható, nyélhez erősített vékony, de rendes irópapiros ivénél (árkusánál) valamivel nagyobb felszinü falemezből (vékony deszkából,) vagy vastag papirosból (kéregpapirosból vagy pappendekliből) készül, még pedig úgy, hogy akár a deszkalap, akár a vastag papiros jól hozzá legyén erősítve a nyélre, hogy e szerszámmal azután bátran utána lehessen suhintani a szálló molynak. Használat előtt a molylegyező egyik oldalát bekenjük tartósan ragadós anyaggal (pl. sürü gliczerinnel, vagy lenmagolaj és ugyanolyan mennyiségű megolvasztott kolofonium keverékével.) Használatra pedig az, hogy a munkás (erre is a fiatal az alkalmasabb) egyik kezével megveregeti a tőkét, mig másikkal, a melyben a legyezőt tartja, utána suhint a szárnyia kapó molynak, mely a legyező ragadós felszínéhez odatapad. A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Ott lenn.. (Jaques Madeleine.) Ott lenn a tengeren, Az ég határon, A hold kél csendesen; S megy, mint az álom. * Fölkelt a hold . . . Megyen a hold... Más partok szele bolyg, Felhői látszanak, Ott viszi álmomat, Ott megy a hold. * Fölkelt a hold ... Megyen a hold ... Az élet oly rövid, Minden fut, meg nem áll. Az álom eltűnik, Tengerbe, éjbe száll. * Fölkelt a hold .. . Megyen a hold... Zempléni Árpád. Teodorovits ur, A nap melegen tüzel le Sárvár utczáira. Kánikula van, pokoli meleg, mikor minden élő lény bújik az árnyékos helyre. Kihaltak az utczák. Az emberek behúzódtak a besötétitett szobákba. Az állatok lihegve menekülnek a fák, bokrok alá; még a verebek is, ezek az időváltozást annyira megvető apró szentek is szár- nyaszegetten, bágyadtan húzzák meg magukat az eresz alatt, mintha valami nagy csatában vettek volna részt, a mely erejüket végkép kimerítette. Csend van mindenütt. De még is, mintha kocsizörgés hallatszanék a Nagy-utcza végéről. Messziről sürü porfelhő látszik, a melyből csakhamar egy rozoga kocsi bontakozik ki. Kocsi! Nagy szó olyan helyen, mint a minő Sárvára. A hol nem csak a kocsi, de még a »nadrágos« ember is ritkaság! A két fáradt gebétől vont jármű mind közelebb ér. A zajra a zöld salugáterek felnyílnak s innen is onnan is kiváncsi női fejek tekintenek ki rajtok. Nézik, hogy vájjon hol áll meg? Kinél? Ki jött? A kocsi Weiszékhez, az uradalmi bérlő udvarára kanyarodott be. Porköpenyes fiatalember ugrik ki belőle s egyenesen besiet a lakásba. Hogy ki ? Miért jött ? Azt épen most magyarázgatja az öreg béres a Kovácsék cselédjének. — Nagy ur! Mérnök! Pesti ember! Pesti! S ennél a szónál mintha megakarta volna a kalapját is emelni. A tekintetes Weisz urék földjén jött valamit mérni. Mert utat építenek, a mi épen az egyik dűlőt vágja át. Hogy, hogy nem, pör lenne belőle, hát most igazítják el. A Kovácsék cselédje az uj hírrel lelkendezve fut haza. Pesti ur jött! Mérnök ! — Csinos? Kérdé a zöld salugáterek alól kikukucskáló Erzsiké, az öreg kovács egyetlen leánya. — Dejszen! volt a felelet. Szőke bajusza van. — Bajusza! Szőke! ne mondja! E perczben betoppan a szobába Berta is. A Somfaiék hosszúra megnőtt eladó lánya. Nem messzi laknak s látta hogy idegen érkezett a faluba. Nosza gyorsan Erzsikéhez! Ok szemben laknak Weiszékkel s bizonyosan tud már felőle valamit. — Képzeld Berta, szőke! — Szőke ! Ne mondjad 1 Kicsoda ? — Hát nem láttad? — Dehogy nem. De csak úgy messziről. Azt sem tudom fiu-e vagy lány ? Fiú, fiú, tör ki hirtelen Erzsikéből a szó, — még pedig mérnök. Se szó, se beszéd, Berta már kint volt. Bohant haza, hogy az uj hirt megvigye Bercsikéknek. Mert ott is van lány. Nagy lány. Eladó lány. Weiszéknél ezalatt volt nagy sürgés-forgás. A vacsorára szánt csirkék, kacsák bánatos jajai verték fel a délután csendjét. Zseni, a gömbölyű kis Zseni pedig bent a vendéget mulattatta. — Soká marad itt Teodorovits ur ? — Hát bizony a felmérés eltart 4 napig. Négy napig! Nagyszerül Ezt már csak gondolta, de nem mondta. Hogy is ne ! Sárvárán nagy szó az, mikor idegen jön Alikor idegen fiatalember jön. Mikor idegen házasulandó fiatalember jön ! Mert a faluban már felszaporodtak a lányok. Öten vannak a kik Hymen úgynevezett rózsalánczai- val szeretnének közelebbi ismeretséget kötni. Kopogtatás hallik s belép a Kovács lány. — Engedj meg édes, hogy eljöttem, ... de a . . . szakácskönyv.... s zavartan nézett Teodorovits urra, a ki bemutatkozik. Hogy a szakácskönyv csak kifogás volt az odamenetelre, az nem tartozik a dologhoz, ha tekintetbe vesszük hogy Sárvárán ritkaság az idegen fiatalember s hogy Sárvárán ritkaság a házasulandó fiatal ember.
