Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1901. julius 14. (2) 28. szám. zása is. ügy a kitűnő festők, mint derék vitézeink szép szavakkal adóznak Nagybánya természeti szépségének, ennek a hatalmas gazdagságnak, melynek értékesítését a jövő fejlődési tervezet keretében első sorban kell megvalósitani. Nagybánya földtani elhelyeződése szerint enyhe, havasalji jellegű (subalpin) kellemes égaljjal bir. Ki bírja ezt a szerencsés helyzetet mérlegelni ma, a vizgyógyintézetek, fürdőtelepek és idült betegségek évszázadában ? A forrázatok és főzetek tekintélyét elnyelte a vizgyógyászat. Ma a hidegvíz mindent gyógyít. Hiszen Carlsbad, Franzensbad, Nauheim világfürdők tekintélye sem tudta a korszellem nyomását ellensúlyozni s ma az említett helyeken is nagyban dolgoznak a vizapostolok. Hógy Nagybányán is érdemes, sőt szükséges volna egy hidegvizgyógyintézetet emelni, arról lapunk hasábjain már nem egy Ízben irtunk. Ez előtt pár évvel már ezt Írtam: »A mai fürdőházból, mely szegényes és szűk, erőltetéssel sem lehet modern vizgyógyintézetet formálni. Okvetlenül uj fürdőház volna e telken emelendő, olyan épület, mely a hidegvizgyógyintézethez kötött szakszerűség dolgában a kor színvonalán áll. Ez alapon azt vélném én, hogy lehetőleg a mai fürdő telkén kellene a gvógy- telepet realizálni, mert ott a berendezés helyi kellékei úgyszólván kéznél vannak; a vele szemben fekvő gyümölcsösök vételár utján kellő érzékkel valóságos tündérkertté varázsolhatok, melyben kényelmes villák, szállók a modern fürdők minden szórakoztató intézményeivel állanának a gyógyulást keresők rendelkezésére. A háttérben ott volna a párját ritkító liget gyönyörű vadregényes környékével. Micsoda völgy az a Petőfi völgy. A világ első lyrikusa haló porában sem neheztelhet meg érte, hogy e völgy szépségét a rajongó lélek elragadtatásában még az ő nevével is feldiszité.« Azóta, hogy e czikk megjelent, történt is építkezés a fürdőháznál, ami azonban teljesen balul ütött ki, illetőleg az irreális tervnek teljesen megfelelőleg. Az éghajlati értéket a hidegvizgyógyintézet úgy egészíti ki, mint képet a körülfogó keret, ámbár a keret még nem minden, amit az üdülő fürdőző vendég megkíván. A közönség olcsó és egészséges lakásokat óhajt, ha nem is fényüzési, de legalább hygienicus kényelemmel, ami kifogástalan szeny-elvezetést, korom és füstmentes szabadon kezelhető fényszolgáltatást, prompt és tiszta vízellátást tételez fel. E három kellék az idegen forgalom három fő feltétele, mely nélkül Nagybánya természeti szépsége holt tőke marad örök időkig. Negyedik feltétel volna czólszerü és kényelmes vasúti összeköttetés és utazás, ami a mai menetrend s mai menetsebesség mellett nem egyéb jámbor óhajtásnál. (Ha a vasutigazgalóság nem segit, talán majd segit az antomobil.) E négy feltételt kell a város áldozatkészségének és befolyásának megbirnia és akkor az idegen forgalom révén a város lakosságának gazdasági helyzete nagyon is lényegesen javulni fog. A városi magistratus újonnan megválasztott első tisztviselője, kinek nevét, mint a jó törekvések biztosítékát, e város közönsége a múlt eseményeiből tisztelni és szeretni tanulta, a maga nagy műveltségével és patriotistikus érzelmeivel áll a vezérlő helyen, annak a gárdának ólén, mely kívánja és akarja, hogy — Á kocsi azonnal itt lesz. Csakugyan, az épület hátsó oldala felöl már hallatszott az apró csengők ismert csilingelőse, mindhárman arra kerültek tehát. Várav az ajkába harapott. A pompás csokrot, melyért ő forintokat dobott ki, Rózsika ott hagyta a terrasz -gyik picinyke márványasztalán. — Isten önnel! szólt pajkos vidámsággal felszökve a könnyű gigbe, mig Kendyné látva Váray elborult arczát, meg nem állhatta, hogy pár szóval meg ne nyugtassa. — Viszontlátásra! Majd alig hallhatóan feléje súgta.- Hogy is mondta nagy »Petőfink« : Mondottam ember küzdj és bízva-bízzál! Jancsi a toporzékoló szürkék közzé vágott s a gig nyilsebessen repült tova a sima országúton az alsó hámor felé, melynek a hegy lábánál elfutó nagy tükörtiszta vizű taván annyiszor csolnakáztak együtt szép, holdvilágos, csillagsugáros estéken. Váray sóvárogva, némi szomorúsággal lemondó fájdalommal nézett utánuk. A vágtató gigen a fúvó széltől Rózsika szőke haja felbomlott; az a picziny rózsaszínű szallag engedett s Váray sötét vérvörös rózsája, mely hajában diszlett, az ut porába hullt. — No, ne tagadd, tetszik neked ugy-e kis tubi- czám az a fiú ? — faggatá Kendyné. Pompás kölyök, nekem nagyon, de nagyon tetszik. Azután fogalmazó, valóságos miniszteri fogalmazó, a ki még nagyra viheti. Oh, én tudom, hogy mi az, egy müveit, vagy egy kevésbbé müveit ember oldalán leélni egy életet. Nagy szerencse! Ritka szerencse! Tudod édesem, nem azért mondom, mintha édes apádnak akarnék szemrehányást tenni. Jó szivü, arany szivü, nemes lelkű ember, de hogyan várhatnók azt a gyöngédséget, azt a finomságot, azt az elegáns könnyedséget olyan embertől, mondjuk egy kereskedőtől, a mit egy finom női lélek megkövetel. Én édes egyetlen virágszálam, miért komolyodtál úgy el ? Reád a szerencse csillaga ragyogott föl, hisz én nagy titokban megsúghatom neked, hogy ő is nagyon, de nagyon szeret tégedet s talán nemsokára meg is kéri a keNagybánya nemcsak névben, de lényegében is nagygyá legyen. Mi sok reménynyel nézünk azon nagy feladatok elébe, melyeket a jövő e város közigazgatási vezetőjének fenntartott és hisszük, hogy az ő ereje meg- birja a cselekvés minden terhét az érvek, egyesítés, a kiegyenlítés minden bonyodalmait s Nagybánya a közel jövőben uj korszakra virrad: a tüuedező jólét újjászületésének korszakára. Dr. 0. Különfélék. Révész János, lapunk felelős szerkesztője családjával együtt két heti tartózkodásra a rahói fürdőre utazott. Távolléte alatt a szerkesztői teendőket Éyly Mihály látja el. Személyi hirek. Gopcsa László dr. kultuszminiszteri titkár, a múlt héten Nagybányára érkezett. Itt tartózkodása alatt látogatásokat tett az állami főgym- nasiumban, Hollósy mester festőiskolájában s Grünivald Béla kiváló festőművészünk műtermében. — Erdélyi Zoltán, a jeles nevű poéta, pár napig városunkban időzött. — Kádár Antal dr. családjával Cirkvenicára utazott. A szatmári püspök köszöneté. Meszlényi Gyula szatmári róm. kath. püspök a plébániai templom s a Szent-István torony restaurálása alkalmából, a következő meleg hangú átiratot intézte Gellert Endre polgármesterhez : Mint a gondaimra bizott egyházmegyének őrét és főpásztorát, érdekel és örömmel tölt el engem minden oly mozzanat, mely az egyes egyházak életében, az azoknak javát eredményező cselekedetek alakjában felmerül. Nagybánya városa nemes kötelességérzettől vezéreltetve a közel múltban kegyúri bőkezűséggel* renováltatta a róm. kath. templom külsejét s fényesen helyreállitatta a templomhoz tartozó Szent-István tornyot. Ezért az áldozatkészségért főpásztori szivem melegével mondok köszönetét azon hő kívánság hozzáadásával, hogy Istennek áldása legyen a jutalom mindazért, amit a város Isten dicsőségére müveit és művelni fog. Fogadja tekintetes polgármester ur hazafias üdvözletemet. Szatmárt, 1901. junius hó 27-én. Meszlényi s. k. szatmári püspök. Siratóan zúgnak-búgnak a harangok ... A rettentően kínos kálvária-utnak vége van. Az irgalmas halál szörnyűségesen hosszú tusa után megváltotta gyötrelmes szenvedéseitől. Az a lehelletszerüen törékeny test nem birt a gyilkoló kórral, összeroskadt, mint a szivén lőtt galamb. Ki maga volt a megtestesült Jóság, az angyalian tiszta Ártatlanság, a gyűlöletet nem ismerő Szeretet, ki gondolatban sem vétett soha senki ellen, — miért, miért kellett ez emberfölöttien rémes kálvária utat megfutnia? »Angyal kellett az Istennek«! Nincs szem, mely könybe ne lábadna, ha arra a fehér ravatalra tekint, melyen a napsugaras tavasz legékesebb virága pihen letörve, leszakítva. Virágtestvérkéi között legyen édes örökké tartó álma s áldott mindörökké emlékezete. A végtelenül irgalmas Isten pedig zedet. Oh az én anyai szivem csak úgy dagadoz az örömtől, a büszkeségtől. Apádat is értesítettem ez ügyben, ügy ám, kis tubiczám ! Várta, leste szavainak hatását. Rózsika nem felelt. Fejét elforditá, mintha a távolban meredező hegyek ormainak szürkés kékes körvonalait nézné, de szeméből akaratlanul is kicsordult egy-két könycsepp, melyet nagy hirtelen szétmorzsolt, hogy el ne árulja magát. Picsinyke ajkai megremegtek. — Istenem, sohajtá magában, a mama azt hiszi, hogy én őt szeretem. Jaj, mi lesz ennek a vége ? . . Kendyné mégis észrevette azt a két ragyogó könycseppet. — A boldogság könnyei! gondolá s vissza emlékezett ama feledhetetlen szép időkre, midőn a nagy öröm az ő szemébe is könyeket lopott. Váray Sándor mindaddig ott ált az ut szélén, mig csak a repülő gig el nem tűnt az erdő szélén le a kanyarulatnál. Tapasztalt világfi létére semmikép sem tudta megérteni azt a leányt. De Kendyné szavai még mindig fülében csengettek: Bízva bízzál! — Ne neked Madách, — ő nagysága detronizált egy csapásra és elkapatva a biztató szavaktól, felka- czagott édesen, mint a kártyás, kinek a vakszerencse szolgálatába szegődött. Majd hirtelen ismét elkomolyodott. Reménysége mosolygó egén viharos, vészes, sötét felhők tűntek föl, melyek sejtő, ideges félelemmel töltik el szivét, lelkét. — Eh, de mit is törődöm én most ő nagysága irodalmi ismereteivel, mikor fejem fölött ég a ház. Szörnyűség! Rettendő dolog! S ez az ostoba liba úgy páváskodik velem szemben, mintha ő emelne magához engem s nem én őtet. Ha nem is ismerem a családjukat, mintha nem tudnám, hogy kicsodák! Greizler, kiskereskedő, vegyeskereskedő, nagykereskedő, s azután tőkepénzes. Parvenü ! Szép atyafiság lesz! S ha a »nagyságos« asszony elbeszélései után magam elé képzelem az öreg Kendyt, a ki egy kissé érdes, egy kissé durva, egy kissé faragatlan, egy kissé mogorva. de jó szivü, mint egy birka, hát nagy öröm elképzelni is, hogy minő boldogság lesz ezzel a familegyen könyörületes a porig sújtott szülők iránt a megpróbáltatás, a gyász e rettentő pillanataiban! Lapunk zártakor vesszük a megdöbbentő hirt, hogy Stoll Mariska hosszú, kínos szenvedés után ma délben szerető szüleinek karjai között jobblétre szenderült. Halála nem jött váratlanul, hisz már hónapok óta a legkétségbeejtőbb harczot vívta a gyilkoló kórral, mégis a legmélyebb megdöbbenést keltette városszerte. A gyászoló család pótolhatlan vesztességét a következő gyászjelentésben tudatja: Várady Stoll Béla és neje sz. gelléri Gellert Ida mint szülők; László, Károly, Margit és Sarolta mint testvérek; özv. Gellert Lászlóné mint nagyanya, v. Stoll Lajos, Gábor, Tibor, Mária, g Gellert Endre, Béla, Ferencz és László mint legközelebbi rokonok, hozzátartozóik nevében is, őszinte fájdalommal tudatják, hogy kedves leányuk, testvér, unokája és húgok MÁRIA folyó hó 13-án déli 12 órakor életének 20-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Kedvvel tölté be hivátását, hit és remény nem hagyta el soha; — az életből az álomba, az álomból az öröklétbe ezzel csendesen szenderült át. mint a minő csendes s szelíd volt munkás, figyelmes élete; jóindulatával a gyermeki, testvéri s rokoni szeretet legszebb példáit szolgáltatá. Állandó örömben tartá környezetét. Csak halálával okozott örök bánatot övéinek. Temetése f. hó 15-én d. u 6 órakor lesz a róm. kath. egyház szertartása szerint a szülői háztól. A gyász Isten-tisztelet másnap d. e. 10 órakor lesz a róm. kath. plébánia templomban. Béke porain. — Áldás emlékezetén ! Tanulmányút. Gellert Endre polgármester s Nagy György műszaki tanácsos pár napig tartó tanulmány utjokról hazaérkeztek. Körutjokban a központi árucsarnokok építkezését s kezelését tanulmányozták, mi előjele annak, hogy városunkban is tervbe van véve egy központi árucsarnok létesítése s igy talán nemsokára megszabadulunk piaczainknak különösen hetivásárok alkalmával tűrhetetlen szennyétől. Bányaünnep. A veresvizi Sarlós Boldogasszony bányamű f. hó 7-én ünnepelte védszentjénok névünnepét. Az ünnepség hálaadó istentisztelettel vette kezdetét, melyen a tisztikar vezetése alatt megjelentek az összes bányamunkások. A zászlókkal, zenekarral egyenruhában felvonuló bányászok hosszú sora valóban impozáns látványt nyújtott s különösen a városunkban időző idegenek közül nagy nézőközönségük volt. A hálaadó istentisztelet után városunk színe java a páratlan szépségű Széchenyi-ligetbe vonult, hol a bányamű vezető mérnöke: Fábián Lajos igaz magyaros vendégszeretettel fogadta a nagyszámbán meghívott vendégeket s vezette a dúsan megtérített asztalokhoz. Az első felköszöntőt Fábián Lajos vezető mérnök mondotta, szép szavakban üdvözölvén az összes bányamüvek főtanácsosát: Neubauer Ferenczet, ki képzettségével, igazságosságával, szere- tetreméltóságával, nemcsak alárendeltjeinek, hanem az egész város közönségének osztatlan tiszteletét és szeretetét kivívta magának. A főbánvatanácsos azonnal válaszolt. Ötletes beszédben poharát Fábián Lajos bányamű vezető mérnökre emelte, kinek ernye- detlen munkássága, ügybuzgósága eredményezte a bányamű üzemének reményen felüli felvirágzását, s azt kívánta, hogy magasabb állásokban is oly buzgó előmozdítója legyen a bányászatnak, mint jelenlegi állásában. Neubauer főbányatanácsos szavait viharos liával végig czihelődni a váczi-utczán. (Egy kis szünet után mintegy megvigasztalódva.) Parthinak azonban nem rósz, sőt határozottan kitűnő parthie! Csak ez a liba ne akadékoskodnék, vagy a czudar hitelezőim ne szorongatnának annyira. (Kivesz egy levelet s olvassa.) Akasztófára való rablógyilkos! Csak ne volna a dolog oly szerfölött kényes, majd zúdítanék olyan zsarolási port a nyakadba, hogy még! Imper- tinens konfidenczia! Még ide meri küldeni az ügynökét pénzért, vagy ha nem fizetek, hogy blamirozzon. Azt meri nekem írni vári Váray Sándornak, hogy a pénzre már úgy is keresztet vetett, hát hadd legyen legalább valami kis elégtétele! Kolosszális impertinen- czia! Dejszen, ha ide beteszi a lábát, agyonütöm, lelövöm, karóba huzom, még mielőtt mukkanhatott volna! (Zsebkendőjével halántékát törölgeti.) Higgadtság Sándor! Higgadtság és hidegvér! A csatát mindig azok vesztik el, a kik nem tudnak magukon uralkodni, Talán csak ijesztgetés az egész! S ha beváltaná fenyegetését? Az ilyen vigéczekkel nagyon könnyen el lehet bánni egy két szóval; pár forintért még meg is rakatják magukat. (Az országúiról kocsizörej hangzik.) Mi az? Uj vendég? Snasz firma lehet, parasztszekéren jő. (Hirtelen megkapva egy gondolattól.) Csak nem az én vigéczem ? Szakasztott vigécz kinézése van ! Nehéz járás, félszeg mozdulatok, nagy, vörös kezek. Erre tart Jó lesz elejét venni a skandalumnak. Mintha véletlenül találkoznék vele, feltűnés nélkül elébe került, majd megszólítja: — Jó reggelt édes barátom! Mondja csak izé, nem Váray Sándor urat keresi. A megszólított csak nézett egy ideig a bizalmas, leereszkedő megszólításra, majd egykedvűen rábök- kentette: Azt is. — Gondoltam, Váray Sándor miniszteri fogalmazó én vagyok. Már értesítettek jöveteléről. — Annál jobb, legalább nem kell sokat czere- moniáznunk. Váray Sándor összeszoritotta ajkait. Szemtelen ! sziszegte elfojtva, majd erőt véve magán fenhangon folytatá: Én azt hiszem, egész simán végezhetünk. Stoll Mariska.
