Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-14 / 28. szám

1901. július 14. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 28. szám. (3) éljenzéssel fogadták. Nagyhatású, remek felköszöntőt mondott Gellert Endre polgármester a bányamüvezető mérnökre s családjára, mig Torday Imre tanácsos, h. polgármester élénk éljenzés közt a bányász altiszte­ket köszöntötte fel. A szép ünnepély kitűnő hangu­latban az esti órákig tartott. Takács Mihály az Operaház hírneves művésze hosszabb tartózkodásra körünkbe érkezett. Kaszinóestély. E hó 6-án a kaszinó-egyesület társasestélyt rendezett a körünkben időző tisztikar tiszteletére. Az estély páratlanul fényesen sikerült. A kaszinó pompás termei s gyönyörű kerthelyisége dél­szaki növényekkel volt díszítve s a lombsátor és vi­rágok között elhelyezett színes lámpionok valóban elragadó, tündéries látványt nyújtottak. Már a kora esti órákban az egyébkor melankolikusan csöndes Magyar- utcza igen mozgalmas képet öltött. Fogat fogatot ért, melyek egymással versenyezve szállították az estélyre az előkelő hölgyközönséget, kik 9 óráig már zsúfolá­sig megtöltötték a kaszinó díszes helyiségeit. A vég­telenül elegáns estélyi toalettek között pompásan fes­tett a sok ragyogó uniformis, melyekkel hódító útjukban diszkrét versenyre kelt a vakítóan fehér plasztron s a mindenkoron előkelő frakk. A tánczestélyt kitűnő han­gulat s pajzán, fesztelen jókedv jellemezte, mely tar­tott mindvégig, hajnalhasadtáig s mely soha el nem mosodó betűkkel véste a szivekbe a pompásan sikerült estélynek kedves, bájos emlékét. A négyeseket hatvan pár tánczolta — így kellett volna lennie, de nem igy volt. A kaszinó estélyek hagyományos végzete utolérte a szom­bati estélyt is, melynek pedig — tekintve, hogy a tisztikar tiszteletére rendezték — kivételt kellett volna képeznie. Miben keressük a baj okát? Megmondjuk magyaros őszinteséggel. A társadalmi széttagoltságban, széthúzásban, mely régi hibája minden vidéki város­nak, de főhibája főleg Nagybányának, hol kasztok és hivatalok szerint tömörül mindenki, (elismeréssel legyen mondva, az ügyvédek nem) s ha nagy önfelál­dozás és erőfeszítés után sikerült is egy népes mulat­ságot összehozni, de még földi rendezőnek nem sikerült a társaságot egységessé s egyenlővé is tenni, hanem a kasztrendszer szinte tüntetőleg megnyilvánult minden­koron, mi nem csekély keserűséget hagyott sokak szivében. Bocsánat a szókimondásért; nem vád, nem panasz ez senki ellen, csupán csak az első lépés azon idegenkedés szelíd megtörésére, mely egész társadal­munknak általános hibája. Hogy az estély látogatottság tekintetében nem a legsikerültebbek közé sorozható, oka az is, hogy nem volt kellőleg előkészítve. Mi úgy tudjuk, hogy a kaszinónak van ily mulatságok rende­zésére kiküldött bizottsága. Miben funkcionált e bi­zottság ? Hisz a kaszinó tagok harmadrésze nem is tudta, hogy estély lesz! Vajha ez estélyből egyszer s mindenkorra levonnók a tanulságokat. Egyébként a kaszinó estélyen megjelent csekélyszámu előkelő kö­zönség igen pompásan mulatott. A tiszt urak fáradha­tatlan tánczosoknak bizonyultak s az ifjúság is ugyancsak tűzzel, jókedvvel aprózta. A mulatságnak csak a hajnali órák vetettek véget. Forgács Lajos méhészeti vándor-tanár,.a napok­ban városunkba érkezett s e hó 9-én tartá meg előre hirdetett méhészeti előadását a városház tanácstermében. Az érdekes előadást nagyszámú közönség hallgatta végig, kik között különösen a papság s tanítóság volt képviselve. Megjelent az előadáson egy csomó közka­tona is, kikről később tudódott ki csak, hogy mind­nyájan rezervista s gyakorlatra behívott tanítók. Vizsgálat. Laczi Antal a központi hitelszövetkezet ellenőre az elmúlt napokban a legapróbb részletekig megvizsgálta a nagybányai ipari hitelszövetkezetet s mindent a legnagyobb rendben talált. Az ügykezelés mintaszerüsége s a tapasztalt rend fölött az igazgató­ságnak teljes elismerését fejezte ki. A Bazilika s városi nagyszállónk. Nyájas olva­sóink bizonyára a nagy kánikulában is jéggé meredve fogják kérdezni, ha olvassák e czimet, hogy miképen kerülhet egy kalap alá a fővárosban épülő Bazilika s a mi városi nagyvendéglőnk. Oh nem azon a néven, hogy mindkettő monumentális, illetve picimentalis épület, nem is a mi leleményességünk hozta össze, hanem egy megtörtént dolog, melyről most szerfölött sok szó esik a főváros legelőkelőbb köreiben. De Wett búr parancsnok ugyanis legutóbb a fővárosban járván, szemleutjában csodálja, az épülő Bazilika archi- tekturális szépségeit elképedve hallja ciceronejától, hogy az az épület Jeruzsálem korától folyton épül. De Wett. ki hétszer beutazta a világot, pirulva vallja be, hogy ő még ilyen históriai épülőfélben levő épületet nem látott. — Eh, mit Jeruzsálem ! Bliktri! vágott közbe élén­ken egy tolmács szerepét betöltő ügynök, ki mellesleg megjegyezve burlátogatás hiányában szalámiban uta­zik, — menjenek az urak Nagybányára s meglátják, hogy az ottani nagyszállónak csak restaurálása is nem Jeruzsálem, hanem Matuzsálem idejétől egyre folyik. Teljesen megbízható forrásból jelenhetjük, hogy De Wett a világ nyolczadik csodájának megszemlélésére legközelebb városunkba érkezik. Hangverseny. A nagybányai kör' mely agilitásá­nak és életrevalóságának már oly sok szép jelét adta, augusztus hó 3-án az Ifjúsági kör közreműködésével hangversenynyel egybekötött tánczmulatságot rendez. A rendezőség már is nagy buzgósággal folytatja előkészüle­teit, hogy úgy a hangverseny, mint a tánczmulatság méltó legyen a Nagybányai kör jó hírnevéhez. A hagver- seny programmjának összeállítására Drumár László és Schönherr Sándor urakat kérték föl, kiknek művészi múltjuk elég biztosítékot nyújt arra nézve, hogy közön­ségünknek kiváló műélvezetben lesz részök. Vivő tanfolyam. Pár nap óta a gymnasium torna- csarnokában a kora reggeli órák alatt ugyancsak har- czias, zajos élet uralkodik. Vezényszavak harsognak; csattognak, szikráznak a kardok s az athleta jelöltek támadásai s védekezései alatt rithmikusan dübörögve dobban meg az erős padozat. Szigeti Benedek Sándor debreczeni jóhirü vivő-mester, kit városunkban tavaly rendezett vivó-kurzusáról is igen előnyösen ismerünk, kezdette meg a tornacsarnokban két hónapra terjedő vivő tanfolyamát s dacára, hogy a beiratkozások még csak pár nap óta tartanak, már is szépszámú tanít­vány jelenkezett a tanfolyamra. Beiratkozni még min­dig lehet. A tanfolyamot nagyobb szabású vivő aka­démia fogja bezárni, melyen a legkitűnőbb tanítványok között értékes dijak kerülnek kiosztásra. A szatmár ugocsamegyei róm. kath. néptanító egyesület a következő pályatételeket tűzi ki: 1. »Minő irányelveket, és módszert kell a tánitónak a katekiz­mus és bibliai tanításban követnie, hogy munkája eredményes legyen és a hivatásos hitoktatók tanítá­sának színvonalán álljon ? Jutalma 4 drb. cs. és kir.. arany. 2. »Az alkotmányos életre hogyan készítheti elő az iskola a leendő polgári? Jutalma 50 korona. 3. »A nő szerepe a tanító családi életében.« Jutalma 1 darab 20 koronás arany. Pályázati határidő mind­három tételre 1902. márczius 1. Az 1. és 2. sz. téte­lek munkáinak terjedelme 3—3 irott iv, a 3. sz. 2 írott iv legyen. Ezen pályakérdésekre csak a Szat- már-ugocsamegyei róm. kath. néptanító-egyesület nép­tanító tagjai pályázhatnak. Az első. Határozottan rohamos lépésekkel hala­dunk előre, hogy városunk minél kifejezőbben öltse magára a nagyvárosi jelleget. Ma utczáinkon végig gör­dült az első automobil is. Az ördöngös masinának ter­mészetesen igen nagy nézőközönsége akadt utczaszerte. Kovács Géza, az automobil tulajdonosa már az első útnál igen szép rekordot ért el. Délelőtt 9 órakor indult el Nagykárolyból s pont egy órakor robogott be a nagybányai piaczra. A csinos könnyen kezel­hető és igen praktikus köziekedé si eszköz egy csa­pásra meghódította a közönséget, annyira, hogy leg- kevésbbé sem fogunk csodálkozni, ha egy két év múl­tán öszszes telivéreink — melyekkel most nagy büszkén hivalkodunk, hivatást cserélve valamelyik szalámigyárba fognak vándorolni. A betörőket elfogták. Az elmúlt hetekben nem kevesebb, mint három betörés kéjes hire izgatta fel a nyári üdülés kolosszális egyhangúságában megpetyhüdt idegeinket. A rendőrség szokott erélyességével kutatta a nyomokat s a lázas buzgalommal folytatott vizsgá­latnak már meg is van a kellő eredménye. A betörők egytől-egyig erőser; megvasalva, a rendőrség fogházá­ban merengnek az arany szabadságról. Közönségünk tehát nyugodt lehet, a betörő banda nem egyhamar nem fogja megzavarni csöndes, éjjeli nyugalmas óráit. Tudósítónk e jelentésével szemben lapunk zártakor vesszük a rendőrség kiadott kommünikéjét, melyben a betörők elfogaíásáról szóló hirt teljesen alaptalan, merőben légből kapott koholmánynak jelentik ki. E sze­rint közönségünk legkevésbbé sem lehet nyugodt. Ifjúsági bál Sztojka fürdőn. Magyar -Lápos közte­reinek befásitására a környékbeli ifjúság nagyszabású tánczmulatságot rendez folyó hó 20-án a kies fekvésű Sztójka fürdőn. A tánczmulatság, melynek id. báró Bornemissza Károly, gróf Teleki Sándor, Simó Lajos és dr. Torma Miklós a védnökei és a vidék összes előkelő ifjúsága a rendezői, előreláthalólag pompásan fog si­kerülni. Belépti dij: személyjegy 2 korona, családjegy 5 korona. A rendezőség jelszava : Egyszerűség. Veszett eb. Nagy ijedelmet okozott az elmúlt napokban egy veszett eb garázdálkodása. A dühös állat szerencsétlenségre többeket meg is mart, kik gyógykezelés végett azonnal felutaztak a budapesti Pasteur intézetbe. A városi tanács negyven napi kutyazárlatot rendelt el, mely idő alatt minden eb, mely csatangolva az utczán találtatik, könyörtelenül ki fog irtatni. Ligeti térzenét tart f. hó 16-án a nagybányai kincstári bányász zenekar. Műsor: 1 Slocfl! magyar népdal induló, szerzé: Muzsik ; 2. Norma nyitány, szerző : Bellini; 3. Májusi virág polka mazur, szerzé : Wettaschek ; 4 Nagy egyveleg Rigoletta dalműből, szerzé : Versli; 5. Ne duzzogj 1 dal a Bányamester operettből, szerzé : Zeller; 6. Féstele Kérmesz polka humoreszke, szerzé: Sebek. A vigécz élet arany korszaka a múlt hó nappal letűnt, a mennyiben a megrendelések gyűjtése tár­gyában tavaly alkotott törvény julius hó első napján életbe lépett. Az üdvös törvény mindenesetre helybeli kereskedőink s iparosainkra nézve nagyon hasznos lesz, mivel a legelőkelőbb gavallértól a legegyszerűbb iparosig, a társadalom minden rétegében tömegesen akadtak, kik Bécsben ruházkodtak, csak azért, mert a bécsi utazó folytonos zaklatásai elöl semmi sem védte meg őket. Iparosaink és kereskedőink nyögtek a közadók és drágaság terhe alatt és összetett kéz­zel kellett nézniök, mint járnak ki-be a bécsi utazók volt megrendelőiknél. Most ennek a szomorú állapot­nak remélhetőleg vége szakad s helybeli iparosaink ismét birtokába jutnak régi vevőkörüknek. A törvényt életbe léptető rendelet szerint a kereskedő vagy ipa­ros lakóhelyén kívül levő más oly község területén, melyen csakis megrendelés gyűjtése végett bár huza­mos ideig tartózkodik, a törvény korlátozása alá esik. Ugyanaz áll megbizottjáról, ügynökéről, még ha a ke­reskedő vagy iparos lakóhelyén kívül levő helyen ál­landóan letelepedett helyi ügynökről van is szó, úgy­szintén a vásárlátogatókra nézve a vásár helyéről, valamint azokról a helyekről, a hol vándor és minta raktár van. A megrendelés gyűjtése a kereskedő vagy iparos lakóhelyén kívül csak oly iparosoknál van megengedve, kik üzletkörükben az illető áru eladásá­val vagy fölhasználásával foglalkoznak; ezen áru alatt nem csak az értendő, -a mely eredeti vagy földolgo­zott állapotban az üzlet tulajdonképpeni tárgya, ha­nem az is, a mely az illető üzletben csak mint segéd­eszköz, irodai, bolti vagy raktári berendezés szerepel (kereskedelmi könyv, szelvény, pénztár, Írógép, mérleg stb.) Megrendelés gyűjtése végett fölkereshető az a földbirtokos is, a ki gazdasága körében ipari vagy gyári vállalatot folytat (malom, szeszgyár, keményítő, sajt-vajkészitő telep stb) a mennyiben a megrendelés az illető ipari vagy gyári vállalat körében eladható vagy fölhasználható árura vonatkozik. Kivételt enged a miniszter a házi iparczikkekre, de csak azzal a fel­tétellel, ha a megrendelést gyűjtő a czikk háziipar jellegét helyhatósági bizonyítvánnyal igazolja; a mű­szerekre és tudományos eszközökre, a varrógépekre, a nagyobb gazdasági gépekre és a villamos erőátviteli és általános világítási és telefon berendezésekre. Kihirdetés alatt állanak: Deutsch Sámuel mun­kácsi és Weisz Betti nagybányai lakosok. — Minél simábban, annál jobb ! (Teringettét, tetszik nekem ez a kölyök, nem érzelgős, egészen praktikus észjárású.) — Hiszen maga egy aranyos ember! tört ki lel­kendezve Váray. — Máskép vélekedett rólam ? (Az az asszony bizonyosan mint valami vén jeges medvéről beszélt felőlem.) Valóban örülök. .. — Én örülök uram, én örülök, hogy feltevésem­ben csalatkoztam. — Tehát előnyösen csalatkozott ? — kérdé az öreg büszkén tetszelegve önmagának. — Az igazat megvallva, én skandalumokat váriam. — Skandalumokat? Oh persze, jámbor ember vagyok én ahoz. No, nem gondolja? Mi? He? (Tet­szik nekem ez a kölyök.) Váray idegesen harapdálta csinos bajuszkáját. Impertinens bizalmasság egy vigéctől, de hát le kell nyelnie, ha torkán akad is. — Oh hogyne, hogyne édes barátom. Hiszen ma­gának cly jóságos arcza van, hogy rósz szive nem lehet. Az öreg arcza csakúgy csillogott a büszke­ségtől. — Bizonyára, — folytatá Sándor némi szünet után, — ön nem fog engem tönkretenni, megsemisi- teni azzal, hogy megtagadja kérésemet. Hiszen én olyan szépen kérem... — Hát olyan nagyon szereti ? — kérdé az öreg elérzékenyülve. — Azt hagyjuk egyelőre. (Iinpertinensül arczát- lan kérdés.) A fő, hogy sikerül- e megegyezésre jutnunk. — Egy kis jóakarattal már mért ne sikerülne, biztatta az öreg. — Én, esküszöm, hálátlan nem leszek. De nem is olyan nagy dolog, a mit kérek, egy kis prolongá- czió az egész, mely meghozza a busás províziót — Prolongáczió? Provízió? — kérdé az öreg elámulva. — No igen. de mért komolyodott úgy el egy­szerre. Hiszen beláthatja, hogy a mostani helyzetem­ben, ha nyársra húznak sem fizethetek. — Nem fizethet? — Ha nyársra húznak sem ! De hát ne komo­lyodjék el oly szörnyen, —- folytatta Sándor idegesen. Egy két hét s lesz annyi pénz, mint a köles. Hiszen tudja. — Mit? — Mit? Mit? Ugyan ne tetesse magát. Hiszen egészen jól van értesülve. A dolog egy kissé kényes, hangosan nem igen szeretem tárgyalni. — (Súgva.) Házasodom, azután fizetek mint egy kis király. ... Egészen biztos? —- Több mint bizonyos. A nyakamat teszem rá. Az igaz, hogy olyan messzaliansz féle, tudja mi az a messzaliansz? de országra szóló pathie. — - Gazdag ? — Milliomos! A vén jegesmedve dolgozott há­rom ivadéka helyett is, mig azt a nagy vagyont ősz - szeharácsolta. — A vén jegesmedve ? — A leendő aposom ! Nagyon smucig az öreg, tudja amolyan greizleros volt, de legyek csak a veje, majd úgy tánczol, a mint én fütyülök. Legyen nyu­godt tehát édes baráté m, megmondhatja Khon urnák is, hogy úgy tekintheü a pénzét, mintha már a ke­zében volna. — Én teljesen nyugodt vagyok, azt hiszem nyu­godt lehet Khon ur is. — Tehát megegyeztünk? — Teljesen ! — Végeztünk ? —- Végeztünk ! — Keblemre öreg! Puszi ! A könnyű gig ép akkor fordult be az or- szágutról. — Nini! A papa ! Hozta Isten édes apám, hozta Isten ! kiáltotta Rózsika az öreg nyakába ugorva. Váray Sándorral forogni kezdett a világ. Mintha meseszerü gyorsasággal omladozni, roskadozni, sülye- dezni kezdett volna, s ő e borzasztó chaosz zsivajá­ból csak egy szócskát bírt megérteni: — Fucscs! Égly Mihály.

Next

/
Thumbnails
Contents