Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-16 / 24. szám
Nagybánya, 1901. Junius 16. 24. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉM TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ^£EC3-TEI_,E)3SriI^: IMIIIsTIDieisT TT'-Ä.S.A.IR Előfizetési árak : Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Változás a szatmármagybányai vasút menetrendjén. Jí mi szatmári viczinálisunk menetrendjének helyes és okszerű megváltoztatása régi vágya nemcsak az utazó közönségnek, de ismerjük el, magoknak a vasút intézőinek is, a kik végét vetendő a sok panasz és zúgolódásnak, szeretnének már oly megállapodásra jutni, a mely a kölcsönös igényeket minden irányban kielégíti. Egy ilyen üdvös reformot óhajtánánk életbeléptetni, a melynek nemcsak az az előnye volna, hogy az utazó közönséget a gyors és kényelmes közlekedés megvalósulásához egy lépéssel közelebb hozza, hanem a vasutas személyzet kímélésével, anyag- és munkamegtakarítással is járna. A szatmár-nagybányai összeköttetés forgalmát ez idő szerint négy vonat bonyolítja le, a melyek közzül az utolsó a délután Szatmárra érkező személy- vonathoz nyer csatlakozást és késő éjjel trkezik Nagybányára. Ez az utolsó vonat az, a mely ellen a legtöbb panasz hangzott el. Késő indulásával, rendszerré változott késéseivel, meggyötört utasaival, a kimerülésig elfárasztott vasutasaival, tényleg odaérett állapotokat teremtett, a melyeken segíteni okvetlenül szükséges. A mint értesültünk, a részvényesek legutóbb megtartott közgyűlésükön komolyan foglalkoztak egy gyorsabb és olcsóbb közlekedés létesítésével. Tervbe vették a motoros kocsikat, a melyek könnyű súlyúkkal vigabban repülnének Szatmáriéi Nagybányáig, s mert a pályatestet megkímélve kizárólag személyek szállítására szolgálnának, igy naponkint többször is futhatnának a vonalon. Ám ezt a tervet még a kísérletezés bölcsőjében ringatják. Ki tudja, mi válik belőle. Tudtunkkal még csak egyetlen viczinálison próbálga'ják a benzines motort, hogy minő eredménynyel, ez a jövő titka Addig pedig reánk ásít az a sok vigasztalan éjszaka, a melyeken kegyetlenül összetörve, álmatlanul, egy mozdonyvezető szeszélyei miatt állandó késésekkel érkezünk haza, a reánk türelmetlenül várakozó övéink körébe. Nem czélom most ez unalomig ösmert bajokat feszegetni. Inkább azt lássuk, hogy miként lehetne segileni ez állapotokon. Minden bajnak legfőbb oka a késő indulás és a késő érkezés. Ha az este Szatmárrol induló vonalot nem a budapesti személyvonathoz, hanem az oda délután 2 óra 20 perezkor érkező 1704 számú gyorsvonathoz csatlakoztalnák, akkor a mi vasalunk 15—20 percznyi várakozás után három óra előtt indulhatna Szatmar- ról és beleszámítva elmaradásait, legkésőbb hat órakor érkezhetnék Nagybányára. Ez a vonat éppen úgy, mint az esteli, indulása előtt közvetlen szerezhetne csatlakozást az egyenesen Galicziából induló, Máramarosszigeten keresztül jövő 1703. számú gyorsvonathoz, a mely naponként délután 1 óra 54 perezkor érkezik Szatmárra. Tehát, a menetrenden csak az időben történnék lényeges és előnyös változás. Személyszaporilással, tulkiadásokkal nem járna, de sőt a vasutasok munkájának nagyobbmérvü kímélésével, tehát az erő (fűtés, világítás) megtakarításával is járna. Ám lássuk előnyeit Budapesttől kezdve. A fővárosi ember, ha hosszabb útra indul, szívesebben használ gyorsvonatot. A mi különbség annak árában mutatkozik, az megtérül az időben. Most, egynegyed tiz órakor reggel indulunk a fővárosból és tizenegyóra éjszakára érkezünk Nagybányára, tehát teljes tizennégy órán át ráz a vonat. Ha Budapesten reggeli 7 órakor ülünk a gyorsvonatra, ez esetben délután 6 órakor, tehát tizenegy órai utazás után, napvilágban érkezünk haza. Ezt a vonatot kiváló szeretettel használnák a nyaralók, a kik mihozzánk, vagy Felsőbányára utaznak. A felsőbányái utasok most kénytelenek éjjel indulni a fővárosból, hacsak késő éjszakán nem akarnak megérkezni, vagy az éjszakát Nagybányán tölteni. Ám mindezeknél nagyobb előnyök mutatkoznak, a vonal mentén lakó utasokra. Ha Szatmárra utazunk, napi dolgainkat rend szerint a délelőtt folyamán elvégezzük. A bíróságoknál, pénzintézeteknél, biztositó társaságoknál délelőtt vannak a közönségnek szánt hivatalos órák, s a vá-ár is akkor tart még. Mily kellemes volna tehát az elintézett teendők után kényelmesen megebédelve, nyomban vonatra ülni és még a délutáni órákban haza érkezni! Ha a vasútnak igen tisztelt intézői nemcsak a hivatalos kimutatásokból, hanem a gyakorlati élet igazságaiból is merítik a forgalom emelésére irányuló tapasztalataikat, úgy észlelni fogják, hogy ez uj menetrenddel a szomszédos forgalom, különösen vásárok idejében, legalább is megháromszorozódik. Szinérváraljáról, Apából és nagyobb számmal Aranyosmedgyes, Udvari környékéből a vásárra menő közönség a saját fogatán hajtat be Szatmárra. Dolgát ott délelőtt elvégezvén, nem várja be a késői vonatot, mely este érkeznék pár kilométerre fekvő községébe. Inkább reá fizet erre a kényelmére, de időt nyer vele, a mi pénz. Ha az uj rend szerint vasúton indulhat kora délután otthonába, ugv gyakorlati felfogással csakis ezt a közlekedést használhatja. Hát még nekünk Nagybányaiaknak mi az, egy álló napot Szatmáron elpocsékolni, amikor ott leggyakrabban dolgainkat egy óra alatt, délelőtt elvégezzük. Ám a mi legfőbb mindezeknél, a menetrend változása a vasútnak tulkiádásába nem kerül, de sőt megtakarításokkal jár. A nappali forgalom gyorsabb és biztosabb, mint az éjjeli. Ä személyzet nem merül ki. Most ezek a szánalomra méltó emberek, az állandó késésekkel, rendszerint öreg éjszaka hajthatják meggyötört lestöket nyugalomra. Ha délután érkeznek, kora estig elvégezhetik a dolgukat. Ezzel a rendszerrel még azt is kilátásba helyezhetjük, hogy a nyári hónapokban megvalósulhat a reggeli gyorsvonathoz való csatlakozás. Az a kisérő személyzet ugyanis, amelyik korán nyugalomra térhet, korábban is igénybe vehető. E réven nagy megtakarilás érhető el a világitó anyagban. Nyáron át egy vonatot sem fog kelleni lámpákkal ellátni, a mi a kíada'soknál nagy differenczia. Ha mindezekhez hozzávesszük az‘, hogy postánkat, leveleinket, az újságokat még a feladás napján elhozza a vonat, s hogy derék postásaink sem kénytelenek éjjeli szolgálatot végezni a vonatra virrasztva, körülbelül beszámoltunk mindazon előnyökkel, a melyeket az uj rend nyújt anélkül, hogy az emberek megerőltetésébe, vagy pénzáldozatba kerülne. Most már csak az intézők jóakaratán múlik, hogy e szép terv, a mely elé még a rosszakarat sem gördíthet akadályt, megvalósulhasson. Dr. H. I. A szatraár-ugocsamegyei rk. néptanító egyesület közgyűlése A kiválóan érdekes programra s annak letárgya- lása, a gyűlés egész lefolyása méltó volt a 18 éves múlttal biró egyesület jó hírnevéhez. — Az egyesület tagjai tekintélyes számmal jelentek meg. — Az újabb paedagogiai vívmányok körül kifejtett eszmecsere, pro- és contra hozzászólás, az ebből levont eredmény természetesen gyakorlati alkalmazását nyeri az iskolában. A gyűlést Bodnár Gáspár elnök remek bezéddel nyitotta meg. Fejtegette a tanítóegyesületek létjogosultságát, meggyőző érvekkel döntötte meg azok állításait, kik a tanitóegyletek szükségességét kétségbe vonják. Mondik Endre olvasta fel gondosan egybeállitott titkári jelentését, mely szerint az egyesületnek 155 tagja van. Az egyesület elhunyt tagjáról Keszler Fe- rencz nagyprépost — Mindák József Halmii tanítóról — kegyelettel emlékezett. Az egyesület műit évi bevétele volt 732 korona 31 fillér; kiadás 622 K 16 f. Az egyesület vagyona az 1900. év végén 1210 korona 22 fillér. Az egyesület 4 kiválóan munkás esp. tanítói köréről szólott a titkár. Ezen körök: a nagy-károlyi, fehér-gyarmati, erdődi és az ugocsai esp. körök. Indítványára a közgyűlés ezen körök buzgó vezetőinek : Kosztra Ignácz, Gáspárdy Rudolf, Lánd Ferencz és Dimand Lajos esperes uraknak köszönetét szava- zett Az éppen akkor érkező kir. tanfelügyelőség képviselőjét Bodnár Gy. kir. s. tanfelügyelőt üdvözölte az elnök, mely szavakra a s. tanfelügyelő hasonlóan szives szavakban válaszolt. Dr. Wolkenberg Alajos theol. tanár szabad elődást tartott, általánosságban szóllotj. arról, miként kell egy pályamunkát elkészíteni. O mint éveken keresztül az egyesület biráló bizottságának tagja, tapasztalja, hogy a kitűzött szép tételekkel és tekintélyes pályadijakkal nem áll arányban sem a pályamunkák száma, sem azok belső értéke. Nagy Vincze ny. kép. igazgató indítványára köszönetét szavazott a közgyűlés az előadónak. A számvizsgáló bizottság jelentése részletesen bonükjt czolgatva az egyesület anyagi ügv/it tárja elő, e bizottság indítványára pőpztár(§najir:a felmentvény megadatik, buzgó munkálkodásáéit, köszönet szavaztatik. A biráló bizottság jelentése következett ezután. Múlt év julius 11-én kitüzetett 2 tétel: I. »Mily káros következményei vannak a túlságos emléztetésnek és hogyan emlézlessünk, hogy ezen káros következményektől megóvjuk a növendékeket?« II. »Az alkotmányos életre hogyan készítheti elő az iskola a leendő polgárt?« E két tételen kivül Feöldi Dobi Antal homon- nai sótárnok ur áldozatkészségéből — ki egy pályatételre egy drb. 20 koronás aranyat ajánlott fel —• egy harmadik tétel- »A nő szerepe a tanitó családi életében« tűzetett ki. E 3 tételre 4 munka lett beadva. Az első léteire egy, a 2-ikra 2, a 3-ikra egy. A biráló bizottság azonban csupán az első számú tételre beküldött munkát találta jutalomra érdemesnek, de az esetben is némi megszorítással. Nevezetesen: szerző csak úgy kapja meg az 50 korona pályadijat, ha a biráló bizottság utasításához alkalmazkodva, munkáját újból átdolgozza, az így átdolgozott munka újból birálat alá esik, ha megüti a mértéket, elnyeri a dijat. A szóban forgó munka jeligéje: »Azon földben teremnek a hálakoszoru legszebb virágai, melynek rögeire fáradalmaink verejtékét legbővebben hullatjuk.« Dr. Lehóczky János szatmári orvos tartott ezután igen vonzó és érdekes felolvasást »Az első segélynyuj- tás«-ról, melyért első sorban Bodnár György a kir. tanfelügyelőség nevében, Bodnár Gáspár elnök pedig az egyesület nevében mondottak köszönetét. Az indítványok során Kölesei Rudolf n.-szokondi tanitó a kán- tor-tanitók nyugdij-sérelmeit hozta fel. Bodnár György kir. s. tanfelügyelő szives felvilagositó szavai után a közgyűlés elhatározta, hogy ez ügyben az egyházmegyei főhatósághoz felír. Történt indítvány oly irányban is, miszerint tisztelettel kereste meg az egyesülej az egyházm. főhatóságot, hogy az évek óta üres egyházra, tanfelügyelői állás betöltessék, sőt miután az esperes urak igen el vannak foglalva, esperesi kerületenkint legyen egy tanfelügyelő. Bodnár Gáspár ékes szavakkal emlékszik meg azon férfiakról, kik egyesületünk körül k'váló érdemeket szereztek. Disztagokul ajánlja: Hehelein Károly prépost-kanonokot; Müller Károly m.-szigeti apát-főesperest és Ember Károly budapesti kép. tanárt, a »Népnevelő« szerkesztőjét. Lelkes éljenzéssel fogadta el a közgyűlés ez indítványt. Ugyancsak B. G. elnök indítványára táviratban üdvözli a közgyűlés az egylet szeretett volt elnökét, jelenleg Magyarország kath. tanítóságának vezérét, Dr. Sleinberger Ferencz n.-váradi apálkanonokot. Közgyűlés után a kath. kaszinóban a püspök társasebédet adott, melyei számos toaszt fűszerezett. Pongrácz Lajos vendőglős is kitett magáért, eddigi jó hírnevét csak növelte. Emlékirat. A Máramaros-Szigeten felállítandó tanitónőképző-intézet ügyében. Országos kormányunk az 1896. év óta kiváló figyelemben részesíti hazánk északkeleti részét, s igy a többiek között Máramaros vármegyét is. E vidék népének az anyagi és szellemi műveltségben egyaránt való elmaradottsága, nyomora keltette fel az intéző körök figyelmét, s arra késztette a kormányt, hogy közvetetten beavatkozásával, anyagi segélylyel, intézmények teremtésével törekedjék megmenteni, s megtartani e vidék lakosságát a magyar hazának, a magyar nemzetnek. Állami gondozás alatt s anyagi támogatással bérlet-rendszert, hitelszövetkezeteket, slb. teremtett a vagyonilag tönkre ment, s idegenbe vándorlásra hajló nép gazdasági felsegélyezésére; elemiiskolákat állított fel nagy számmal vidékünkön, hogy a műveltség, a magyar nyelvhatár és a tudatos magyar nemzeti szellem kiterjesztése által erős, új kapcsokkal kösse a magyar nemzet törzséhez északkeleti országrészünk nem magyar ajkú, de hazafias érzelmű népét. E széles alapokon megindított segedelem jó hatását népünk alsó rétege már élvezi; sajnos azonban, az alkotott uj intézmények, szervezetek — már természetüknél fogva — nagyon keveset vagy épen semmit sem javítanak a vezető elemet képező felső — s a művelődési elemnek zömét alkotó középosztály sorsán. Pedig ez osztályok szintén rászorultak a segítségre! A szűkén termő földből kisajtolt s a pangásban levő iparból és kereskedelemből befolyó kevés jövedelem — avagy a tisztviselői kis fizetés mellett anyagi bajokkal küzdő művelt család sok esetben még jó
