Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

(2) 24. szám.

1901. juriius 16.

nevelést, s valamely értelmi pályára való kiképeztetést sem adhat utravalóul az életbe kilépő gyermekének, mert nincs vidékén, közel megfelelő iskola. Északkeleti vidékünknek rendkívül kevés főiskolája van. így pl. az Eperjestől Kassán. Sárospatakon és Debreczenen át Kolozsvárig húzott vonal s Magyarország északkeleti határa közé csak 2 papnevelő intézel (az ungvári és szatmári) s a máramaros-szigeti jogakadémia esik. Hasonló mostohán van ellátva e vidék a középfokú szakiskolákkal; de fokozottabb mértékben tapasztalható ez elhagyalottság és hátramaradás a női szakiskolák, igy a tanitónőképző intézetek tekintetében. A máramarosi szülőnek fél Magyarországot kell átutaznia, ha leánygyermekét a legközelebb levő eperjesi, budapesti vagy kolozsvári állami tanitónőképzők valamelyikébe óhajtaná fevétetni; — és szerencsés, ha saját költségére felveszik a kevés számuk miatt is ma túlzsúfolt intézetek valamelyikébe. Mivel pedig a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák 45.771/1900. számú rendeletével a állami tanító- és tanitónőképző-intézetek számara kiadott uj, korszerű rendtartási szabályzat 2-ik pontja 30-ban állapítja meg az állami tanítóképzők egy-egy osztályába ez után felveendő tanulók számát, ez iskolák székhelyétől távol lakó szülő még az eddiginél is kevesebb reménnyel kísérelheti meg leánygyermeke felvétetését állami tanitónőképzőbe, mert a jelzett rendelkezés folvtán a | mélyebbre ható nevelés és tanítás követelményei miatt J ezek is le kell, hogy szállítsák növendékeiknek mai nagy számát, s az igy kimaradandók minden valószínűség szerint a távol lakók lesznek.

A Tisza felső részének vizkörnyékéhez tartozó 10 : vármegye — névszerint Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa, Máratnaros, Besztercze-Naszód.Szolnok-Doboka, Szilágy, Szatmár és Szabolcs — együttesen (48,820 km.'-)

Magyarország (279,804 km.2) ‘/6 részénél jóval nagyobb; a 10 vármegye népessége (2.011.032) is az 1890. évi adatok szerint az anyaország népességének (15,133.494) közel l/7-ét teszi. S mégis e 10 vármegye nagy területén a 2 milliót meghaladó lakosság számára a 1 hazánkban levő 24 tanítóképzőből (6 állami, 15 róni. kath., 1 gör. kath., 1 gör. keleti, 1 magán) csak egyetlen egy felekezeti van elhelyezve, az is messze északkeleti vidékünk külső határától; ez a szatmári róm. j kath. tanitónőképző. ügy ez, mint az említett 10 vár- j megyén kívül, de ezek belső határszéléhez legközelebb eső kassai, egri, debreczeni és nagyváradi róm. kath. tanitónőképzők természetesen felekezeti viszonyaiknak és szükségleteiknek megfelelően csak korlátolt számmal s kiválogatva veszik fel tanulóikat, minél fogva még saját vármegyéik, közveletlen vidékeik általános szükségleteit sem elégíthetik ki, annál kevésbé a távolabbi, határszéli vármegyékéit.

Égető szükség követeli tehát, hogy Magyarország északkeleti vidékének legyen végre legalább egy min denki által megközelíthető, s felhasználható tanitónőképző intézete, amely által tanulni vágyó, a tanítónői pályára magukban hivatást érző leányainknak megadassák a lehetőség kiképeztetésükre. E tanitónő-képző intézet felállítására a legm gfelelőbb hely Máramaros- Sziget, a mely Máramaros vármegyével együtt legjobban érzi e vidék városai közt annak hiányát. Kedvező földrajzi fekvése, közigazgatási és műveltségi fontossága, népességi viszonyai, stb. stb. a létesítendő ily intézet székhelyéül jelölik meg. A Tisza, Visó, Iza és j Mára folyók mentén haladó útvonalak keresztezési pontjában, kiváló jó levegőjű, egészséges vidéken van ; központi fekvésénél fogva a felső Tiszavidék minden részéről, a szomszédos vármegyékből is könnyen megközelíthető vasútja segítségével; a nagy kiterjedésű Máramaros vármegyének székvárosa; e vármegye műveltségi, gazdasági és társadalmi életének, iparának és kereskedelmének valóságos góczpontja; lakóinak számbeli nagysága (17 ezer) folytán is Északkeleti Magyar- j országnak első városa. Lakóinak a müveit osztályra j eső arányszáma is fölébe helyezi a szomszéd nagyobb városoknak, mert a korábban emlitett 10 vármegye területén nincs egy város sem, a melyben oly nagy lenne az állami, törvényhatósági, felekezeti és magán- tisztviselők számának összege, mint Máramaros- Szigeten, a hol pl. csupán a tanügy terén (a jogakadémianál, ev. ref. fő- és róm. kath. algimnáziumnál, kir. tanfelügyelőségnél, állami tanítóképzőnél és felsőbb leányiskolánál s a különböző elemi iskoláknál) működők száma 96-ot tesz. De ezeken kívül itt vannak a vármegyei központi és városi, a kir. törvényszéki, járás- birósági, kir. ügyészségi, korona-uradalmi ügyészségi, erdőigazgatósági, államépitészeti, pénzügyigazgatósági, adóhivatali, posta- és táviróhivatali, vasúti, gyári, pénzintézeti, sóraktári tisztviselők, csendőrségi, közös hadseregbeli és honvédtisztek, ügyvédek, orvosok stb. stb., akik mind égető szükségét érzik, hogy leánygyermekeiket valami életpályára kiképeztessék, s a kikre nézve ezért valóságos jótétemény lenne a tanitónők- képző-intézet felállítása Máramaros-Szigeten.

Azonban nemcsak helyi, hanem országos szempontból véve is hiányt pótolna a városunkban felá- litandó tanitónőképző. Hiszen köztudomású dolog, s a vallás és közokt.-ügyi miniszter úr is elismerte, hogy a képzők számát szaporítani kell,mert a most fennállók már nem képesek kielégíteni a tanítói és tanítónői karban évről-évre beálló számbeli szükségletet. A városunkban nyilvános jeleggel szervezendő tanítóképző- intézet felállítását okadatolttá teszik, s egyszersmind j életképességét, fejlődését biztosítják a Máramaros-Szigeten fennáló róm. kath. polgári, s részben az állami felsőbb leányiskola, a Máramaros-Szigettől vasúton ! alig pár óra járásnyira levő nagyszőlősi állami pol- : gári leányiskola: egyszersmind ezeknek most még

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

nem nagy tanulói létszámára, s talán helyenként a tanítás minőségére is jótékony visszahatást gyakorolna bizonyára. Számításba veendő továbbá az is. hogy év-év után a vármegyénkben levő huszti állami polgári fiu-iskolánál is jelentékeny számban teszik le leányaink a magánvizsgálatokat. Lehetetlen végre figyelmen kívül hagyni azt a sajátságos, bár minden esetre máltányolandó és csak elismerést érdemlő okokból származható, de nem szabályszerű, nem egészséges állapotot, a mely a közeli ungvári gör kath. »énekl sz-tanitó képezdé«-nél nehány év óta megvan Ennél a fiúk számára fennálló »éneklész tanitó-képez- dé«-nél iskolai értesítői szerint az 1898—1899. iskolai évben 43, az 1899—1900. isk évben 25 nő szerepel, mint magántanuló, holott ezek bizonyára nem az »éneklész-tanitói«, hanem a boldogulásuknak biztosabb alapját alkotó tanítónői szakképzettséget és képesítést óhajtják megszerezni. — Ha pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur szigorúan ragaszkodik a közelebbről ugyancsak 45.781/1900. számú rendeletével a tanilók és tanítónők képesítő- vizsgálatára vonatkozólag kiadott szabályzatának 4. pontjához, akkor még ez a rész vagy egészen, vagy jó részben be fog tömödni, mert az emlitett pont kimondja, hogy »magánúton készült jelöltek csak a nemüknek megfelelő képző-intézeteknél bocsáthatók képesítő-vizsgálatra a vallás és közoktatásügyi miniszter engedélyével«, s a meghatározott szigorú feltételek alalt. A czéljuk felé igy nehezen haladó, vagy attól épen félre szorított nőknek segítségére jönne, s megmentené őket hivatásuknak a Mármaros-Szigeten alapítandó s nyilvános jellegű tanitónőképző intézet. Mert csak a nyilvános jellegű ilyen iskola fogja itt a szükségletet teljesen kielégíteni; a nyilvános jelleg hiányával az intézel csak fél munkát végezne, számba nem vehető segedelem volna.

A vidéki, kevésbé vagyonos szülők érdeke, valamint a létesítendő tanitónőképző hatásának tágabb körre kiterjeszthetése és a legnagyobb mértékben való kihasználása azt is megkövetelik, hogy e tanítóképző — ha a szervezéssel járó nehézségek miatt mindjárt az első évben még nem lehetne, — minél előbb kifogástalan, de olcsó, önköltségen fentartandó benlakással (internatussal) kapcsoltassék össze. Ben- lakással egybe kötve a Máramaros-Szigeten felállítandó tanitónőképző egyik legértékesebb tényezője lesz az országos kormány által vidékünkön megindított nem- zeterősilő munkának. Nemzeti szempontból teljesen megbízható s nem drága nevelő-otthont nyújtana hazafias ruthén lelkészeink és tanítóink leányainak; Máramaros vármegye román ajkú lakóinak — a kiknek magyar hazánkhoz való fiúi ragaszkodása minden időben kifogástalan lévén, már közmondássá vált, — a legkedvezőbb alkalom adatnék leánygyermekeik kiképezi etésére, a mai állami szempontból is nagy nyereség lenne, mert a román nép lak'a vidékek iskoláinak egy részét kellő képzettségű s hazafias szellemű tanító erőkkel lehetne ellátni. Mindezeken kívül az a haszon is vele járna, hogy vidékünk leányai közül könnyű szerrel kereshetnék fel olyanok is, kik a tanitónőképzőt nem kenyérkereső pályára való kiképzés, hanem az általános magasabb műveltség megszerezése czéljából óhajtják látogatni; a mennyiben a nők részére szolgáló iskolák közül mai nap még mindig a tanitónőképző az, a mely a nőt család- és lársadalomnevelői hivatására, mint tulajdonképeni fegfőbb rendeltetésére, kiválóan képesíti.

Mármaros-Sziget nemcsak az eddig elmondottak folytán a legkívánatosabb, s legalkalmasabb hely nyilvános jellegű tanítóképző létesítésére, hanem azért is, mert itt megvannak a tanitónőképzőben végzendő munkához, s az ennek hatékony állami ellenőrzéséhez szükséges, kifogástalan, kipróbált erők is, csak össze kell hozni, egybe kell gyűjteni.

Mindezek alapos megfigyelése, számbavétele s megvitatása után mi, alólirottak, a mind ez ideig közmegelégedésre munkálkodó mármaros-szigeti állami tanítóképző-intézetnek már régóta tanárai, egy akarattal közös czélunkul tüzlük ki, hogy a nagymél- tóságu vallás-és közoktatásügyi m. kir. miniszter urnák erkölcsi támogatásával, Máramaros vármegye köz- igazgatási, tanügyi fejeinek, elöljáróinak, s a vármegye müveit társadalmának megnyerendő segedelmével szervezzük, felállítjuk Mármaros-Szigeten a nyilvános jellegű tanítóképző tanfolyamot, a mely munkájának minden részleténen teljesen egyező és egyértékü le . gyen az állami tanítóképzőkkel, s a mely ilyen formán a tanítóképzői 4 év szabályszerű elvégzése után mint kész, szakképzett, s oklevéllel ellátott tanítónőket bocsássa ki kebeléből növendékeit. íme, felajánljuk, áldozzuk magyar hazánk javára, nemzeti műveltségünk terjesztésére azt, a mink csak van, tudásunkat, lelkiismeretes és szorgalmas munkánkat, nemzeti eszményeinkért lobogó lelkesedésünket, erőink összegét: hogy Mármaros-Szigeten, a felső Tisza völgyében elhelyezkedett magyarságnak e fontos állomáshelyén, a riühén és román nyelvhatár e nevezetes érintkezési pontján uj tűzhelyet építsünk a magyar nemzeti műveltség barátságos megnyerő otthonául; a honnan leányaink kifogástalan jellemet és tudást, s kiirthatatlan hazafias szellemet vigyenek szét, és ültessenek át végvidékünk minden iskolájába, valamennyi csaladja körébe. Ebben a nehéz, a szervezőktől kezdetben még anyagi áldozatot is követelő, de minden oldalra meszsze és jótékonyan kihald munkánkban kérjük az érdekeltek és érdeklődők szives támogatását.

Bodrogi Gyula Báthori József

áll. t. k. intézeti r. tanár. áll. t. k. intézeti r. tanár

Tanfl Iván Irsa Béla

áll t, k. intézeti v. tanár. á 1. t. k. intézeti r. tanár.

Heti krónika.

E hét már az ifjú nemzedéké. Megindulnak a vizsgálatok az egész vonalon. Szemüveges professzorok szigorú arczczal vallatják a serdülő ifjúságot, s jajj annak, a ki nem tud vallani.

Persze, a ki egész éven át forgatta az Írást, érett ésszel, józanon, az vígan, nótázva jár fel a vizsgálatokra, nem érzi a kétszeres hőséget.

E hétre esett az u. n. urnapi vásár is. A külső, mondják, élénk forgalmú volt, de annál gyengébb a belső vásár. A portéka mind ott maradt a sátrakban raktáron, aztán délután jött egy orkán, egy valóságos felhőszakadás, jéggel fűszerezve.

A bódék, ponyva sátrak úszni kezdtek, néhol egy méteres volt az áradat, a főutczákon folyamok hömpölyögtek, szemetet, jeget, sőt gerendákat szállítva.

A szegény vásárosoknak, sok edényük, mézes kalácsuk, csipkéjük, szappanjuk úszott el. Bizonybizony kárral mentek haza.

Kár volt a város területén fekvő kertekben is, a jég pozdorjára verte a szőlőt, zöldséget, dísznövényeket, szerencse a szerencsétlenségben, hogy a hegyekig már nem ért a vihar sulytoló keze s igy egyelőre a szőlők még megmaradtak.

A nép beszélte, hogy azért volt csak a város területén, mert a városban vannak valami rossz emberek, akik miatt büntet az ég minket. Újfaluban, Fer- nezelyen, Felsőbányán már eső is alig volt.

Ma a hét végén, kedves vendég érkezik. A ka- tholikusok főpásztora, kinek fogadása csendes lesz ugyan, de azért mégis csak ünnep a városra nézve, mikor egy főpap érkezik falai közzé.

A kitűzött vizsgák közepette egy kedves kis meghívót hordanak szét, azon ifjakét, kik remélik, hogy nemsokára meg fognak érni. Most még szorongva, remény és aggodalom közt hányatva rendezgetik a mulatságot, de majd a vigalom napján kitör a fesztelen jókedv, mikor a bizonyítvány már a zsebben lesz.

A közönség érdeklődése már is minden irányban megvan, igy azt felhívni szinte feleslegesnek tartja

a krónikás.

Különfélék.

Meszlónyi püspök Nagybányán. Meszlényi Gyula megyés püspök ma érkezett városunkba s innen Nagy- Somkutra megy, hogy a bérmálás szentségét kiszolgáltassa. Hir szerint vasárnap este Somkutról visszaél- kezik s itt pihenőt tart. Mivel a püspök csupán útba ejti Nagybányát s igy ide nem hivatalosan jön. azért minden külső formaságoknak mellőzését kívánta.

Nagy felhőszakadás volt. kedden délután 5 óra kor. A zápor egész váratlanul, hirtelen keletkezett, úgy, hogy alig 10 percznyi idő múltán az utczákat teljesen ellepte a viz. A nagy vihar, mely jégesőt is hozott, szerencsére csak a városon ment keresztül, úgy, hogy a szőlőkbe s vetésekbe semmi kárt, nem tett. A város területén sok fát döntött ki a szél, sőt a villám is lecsapott a Schmidthausen nővérék házába, hol szerencsére nem okozott nagy kárt.

Meghívó. A nagybányai dalegyesület 1901. év junius hó 22-én szombaton, a Gasinó, egyesület kertjében. díjmentes bemutató estélyt tart, melyre a Casinó tagjait, családjait és a dal b i rátáit tisztelettel meghívja az elnökség. Kezdete este 8 órakor. Műsor: 1. Horváth : Esti csillag, románcz. 2. Szentirmai Elemér: Dalbokréta; a) Suhog, suhog, b) Édes babám, c) Csak, csak, csak. 3. Költemény, Incze Lajostól, felolvassa szerző. 4. Hermes: Völgyi rózsa. 5. Lányi Ernő: Régi nóta. — Végül táncz és vacsora A dalegyesület. alapitó- és pártoló tagságára aláírások az estély alkalmával elfogadtatnak.

Országos vásár volt városunkban folyó hó 10. és 11-én. A hétfői baromvásár igen nagy forgalmú volt, sok idegen vevő jött ez alkalomból ide, kik összesen ■ 1164 darab marhát szállítottak el a fővárosba. Az árak mérsékeltek voltak. Semmi csendzavarás nem történt. — 11-én a belső kirakodó vásár igen gyenge, kevés forgalmú volt, a délutáni hirtelen felhőszakadás nagy kárt okozott, mert a hirtelen keletkezett nagy víztömeg sok elárusítónak a portékáját elvitte.

Követendő példa. Staudner Mátyás helybeli lakos gépész, úgy saját, valamint hti kiskorú gyermekének nevét belügyminiszteri engedélylyel Szántóra változtatta. A ki szivében magyar, legyen névben is az, ez a hazafias következetesség. Kétségtelen áldozatot hoz az, ki nevét megmagyarositja, de ez az áldozat hazafias szempontból nagyrabecsülendö.

• Púpos szú« czimü közleményre válasz! A púpos szú irtásánál kár akár czövek. akár gázokkal vesződnj, mert nálunk, a hol nem 2—3 fának megmentéséről van szó — a tömérdek lyukat betömni lehetetlen; hanem a megtámadott fát vagy az ismertetett péppel 2—3-szor bekenjük, avagy azt irgalom nélkül sürgősen kivágatjuk és elégetjük A kérdés alatti gombák a fára nem veszélyesek, azok a kukaczokat táplálják, s igy igen természetes, hi a gombákat megsemmisíteni lehetne — a szú itivasio is megszűnnék. Nem népmese, hanem tény, szaklapokban is olvastuk, hogy nagyobb mennyiségben alkalmazott higany nemcsak ártalmas, hanem el is pusztítja a fát. A gazdasági egyesület sajnálja, hogy az előadásban többen részt nem vettek. Előző közleményeinkre a kártszenvedő tagtársak kárukat bejelentették, ezt nyilvántartottuk s a közvetlenül érdekeltek a ministeri kiküldőit ittléte felől tudomást szereztek. Ezúttal ismételten kéretnek a gazdák : vizsgálják meg tüzetesen fáikat, ha kevés a kártétel az egyes lyukukat tömjék be oltó viasszal s elővigyázattal