Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-02 / 22. szám
Junius 2. — 22. szám. Nagybánya, 1901. XXVII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MESTELB1TIK Gazdák veszedelme. Rossz idők járnak a gazdákra, kétségbeejtő, nehéz idők, melyekről azt mondta a napokban egy itt időző jeles szakférfiú, hogy úgy fogunk ezekre vissza emlékezni, mint a tűzvészre, vagy az árvizre, hogy visszafelé és előre attól számítunk. Tavaly a májusi fagy tönkretette reményünket, meggyengítette szőlőinket, gyümölcsfáinkat, Jött a tél, 25 fokos kemény, csikorgó hideggel és sok helyt kiveszett a fák fele, a gyengébb, fiatalabb fajok tönkre mentek. Most a rekkenő kánikulás meleg ejt kétségbe, a fű nem nő, a gyümölcs lehull, a férgek, lepkék, bogarak elszaporodnak s hogy tetézve legyen nyomorúságunk, fellépett, mint ijesztő vendég a púpos szu. Veresvizen, Borpatakban, Újfaluban, a síkon és hegyen egyaránt, egymástól messze eső helyeken konstatálható. Ez a hangya nagyságú bogár szinte kép- zelhetetlen mennyi kárt tesz a gazdáknak. Hatalmas rágó szervei, erős izmai vannak, a legkeményebb körtefában is vigan dolgozik, a mellett élősdi gombákat terjeszt s évenként kétszer elárasztja a vidéket. Védekezés ellene alig van, a mely fát 50—60 helyen megfúr, azt irgalmatlanul ki kell vágni, mert a többi is utána megyen. Még csak éppen az hiányzott, hogy Nagybányának egyik nevezetes keresetforrásától megfosztassunk. Sokan nagy reménységgel, odaadással fogtak hozzá, uj gyümölcsösök telepítéséhez s ha most látják, hogy fagy, bogár, hőség miként pusztítja, termésre pedig talán évekre semmi kilátás nincsen, akkor nem csoda, ha a további munkától és befektetéstől elvesztik kedvüket. Pedig csüggednünk nem szabad, a harczot folytatnunk kell, a szomorú jelenért, a jövőt nem szabad fel adnunk. Jablonovszky György a központi rovartani állomás főnöke május hó 28-án városunkba érkezett, megtekintette a környékbeli gyümölcsösöket s tapasztalatait és tanácsait május hó 29-én d. e. 10 órakor tartott nyilvános előadáson közölte a gazdákkal. Előadta, hogy a nagybányai gazdákra igen súlyos idők következtek be. A púpos szú sok helyen megtámadta a gyümölcsfákat. Előadó felhozott magával egy nagybányai almafaágat s bemutatja természetben is a púpos szűt, mely egy kis fekete, púpos bogár erős rágó szervekkel. Ez meneteket fúr a fában, a menetek szélein apró gombák nőnek s ezekbe rakja petéit, melyekből ku- kaczok kelnek ki. Junius végéig a kukaczok teljesen kifejlődnek 30—50 drb. egy fészekben s fezek szétoszlanak, keresnek maguknak uj fácskákat. Junius végén, julius elején szoktak szétrepülni. Élősködnek mindenféle fán, u. m. körtefán, szilvafán, baraczkfán és igen nagy előszeretettel az almafán. Tulajdonképpen nem gyümölcs bogár ez, hanem a különböző erdei fákban van a fészke s onnan téved el a gyümölcsösökbe is. A bogár elsősorban szereti azokat a fákat, a melyek szenvedtek a fagytól, vagy más okból betegek," ha azonban "ilyen sínylődő fát nem talál s esetleg a szél egészségesre viszi, akkor kedvetlenül bár, de az egészséges fában is megtelepszik. Előfordul, hogy a gomba nyakát szegi az állatnak, ha ugyanis deszinficiálják az állatot, a gomba rajta elpusztul s akkor a gomba kultúrát, a bogár nem terjeszti s úgy a bogár, mint ivadéka is elpusztul. Ily módon tehát a véletlen néha megmentheti a fákat, ha a gombának nem kedvez. Azonban a fa, melyen 50—60 seb van, már meg nem menthető. Legjobb a dögrováson levő fákat mind 1—2 hét alatt kivágni és feltüzelni. Az erdészek fogó fákat Szoktak alkalmazni Nedves, lombos ágakat szúrhatunk le mi is a gyümölcsösbe, ezekbe behatolnak a szűk és ezeket azután elégetjük. A beteg gyümölcsfát alul körül gyűrűzi az ember, hogy kisebb nedvkeringése legyen s igy is elfoghatja a púpos szút. Az óvatos gazda a száraz ágakat mindig gondosan levágja. A németek azt állítják, hogy minden lyukat czö- vekkel kell bedugni. Ez azonban nagy kertekben lehetetlen. Szokás dohánylé, marha ganaj, agyag, vérből álló vegyülékkel bekenni a fákat._ Amerikában ponyvákból sátrakat készítettek a fa felé, kénsavat, ciankálit égetnek el s aztán 40 perczig van kitéve a fa ennek a gőznek, a tetvek stb. kívül elpusztulnak, a púpos szú legnagyobb része azonban igy is megmarad. Ezen szunak az életmódja elüt minden másféle szütól. A kukaczok nem rágnak, csak a nőstény maga rágja a fát és tenyészti a gombákat. Kétszer rajzik márcziusban és júliusban. Igen üdvös volna junius végén tölgy csalogató fákat felállítani a gyümölcsösökbe, ezekbe bele mennének a bogarak. Ne essünk kétségbe, van reménység a mentésre, a fillokszera is eleinte nagyon pusztított, ma már vissza vannak állítva nagyrészt a szőlők. Előadó kilátásba helyezte, hogy a minisztérium nemsokára egy könyvet fog kiadni gyümölcsgazdák számára, melyben 30 ilyen ellenséges rovarra névre lesz elmondva mind az, amit a gazdáknak a védekezés szempontjából tudniok kell. Ezen könyv ősszel fog megjelenni. Hazai ipartermékeink pártolása. Nagybánya és vidéke t. ez. közönsége s kereskedő ezégeinek becses figyelmébe. Városunk és vidéke lakosainak ösmert hazafias érzelmére hivatkozva, úgy vélem, fölösleges munkát végeznék, ha behatóbban fejtegetném, hogy mily kiváló szerep jutott Magyarországon az ipar, — de különösen a kereskedelem képviselőinek — hiszen állításom fontosságát igazolja azon tény is, hogy ezen gazdasági ág külön szakminiszterrel bir, kinek első és hazafiasán fő gondját képezi a hazai kereskedelem és főképpen az utóbbi időben komolyabb lendületet vett hazai ipar pártolása és fölvirágoztatása. Hogy kereskedelmi miniszterünk a maga elé tűzött szent czélokat megvalósíthassa, erre nézve egyedüli és üdvös tényezőknek tartom kereskedőinket s becsülésre méltó hazafi és érzületüket és gondolkodásaikat. kik — mint egy közvetítő szerep betöltésére vannak hivatva, gyárosok és közönség, — mint termelők és fogyasztók között az egyensúlyt fentar- tani, mely czéljuk elérése végett, gyakran nagy és erős harczot kell vivniok, hogy felszínen tartsák azt. a mi hazai gyártmány, lévén ez minden időben és minden irányban a pártolás hiánya miatt drágább, a külföldről importált s leggyakrabban silányabb és hitványabb gyártmányoknál. Nem czélom becsmérelni a hazánkba rohamosan beözönlő idegen gyártmányokat, melyeknek az önző érdek gyakran adja a nagyobb kelendőség kedvéért a »magyar« név-t és jelleget, számtalan lelkiös- meretlenséget követve el a hiszékenyebb közönséggel szemben, kik szentül megvannak arról győgődve, hogy honi portékát fogyasztanak. Kereskedőink tiszta lelkiösmeretére apellálunk, hogy igazunk van-é? Tagadhatatlan ugyan, hogy a kezdet minden téren nehéz. De mindezen nehézségek legyőzésére egyedül az erős akarat, a hazafias tiszta és szent érzelem képes, melynek egyedüli törekvése hazánk polgárainak gazdaggá és boldoggá tétele, mely szent érzelem, rendületlenül kell hogy lakozzék, az ipar és kereskedelem emelkedését előmozditó, és támogató tényezők s főleg a fogyasztó közönség lelkében. Egyesült erő, és törhetlen akarat a hazafias érzelemben: teremthetik meg hazánk azon mérvű függetlenségét, a mely után epedve sóhajt minden igaz magyar kebel s ezzel egyetemben a nagy és gazdag és boldog Magyarországot, mely hogy ezen felül még hatalmas is lehessen, kell, hogy kivétel nélkül, minden fia e hazának, testben lélekben magyar legyen! De ne csak gondolkozzék igy s e mellett tétlenül nézze, mit cselekszik más, de tetteiben és minden nemű törekvéseiben, cselekedeteiben nyilvánuljon a valódi, hamisítatlan magyar érzelem, minden időben, minden irányban s ne legyünk s ne maradjunk még továbbra is üres szivü, érzéketlen szív és száj hazafiak. Éppen ez okból, első és szent kötelességünk pártolni a külföldi és idegen gyártmányokkal szemben első sorban azt, a mely magyar, a mely honi, a melyet joggal nevezünk magyarnak, nem csak azért, mert hazánkfiai és magyarok gyártják, kik nemes érzelemtől indíttatva, gyakran a legmesszebb menő anyagi áldozatot kénytelenek meghozni fárasztó munkájukon kívül, éjét napot egygyé téve, rideg közönnyel küzdve, gyakran fáradsággal egy hosszú életen át gyűjtött keresményt kárhozatnak kitéve, küzdve folyton, jobb és jobb jövőt remélve, versenyezve a tömegesen beözönlő külföldi gyártmányok áramlata ellenében, melyek után — fájdalom — kézzel-lábbal kapkod a sok korcsmagyar lélek s a nemzettest azon könnyelműen gonÁ „NAGYBÁNYA E8 VIDÉKE” tárczája. Régi jó idők. Elmúltak a régi jó idők, midőn élvezet volt tanítónak lenni. Város helyen történt, korántsem falun, tehát tisztességes fizetés mellett, hogy szombat délután, mikor szünet volt, hogy az ifjú had üdülhessen a szabadban a heti munka végén, a derék tanító bácsi akként érvényesítette az üdülést, hogy téli időn hozzá jártak ilyenkor fát vágni, mi igen egészséges foglalkozás lehet, nem lehet tagadni. A városban sok falusi oláh gyerek is volt magába szedni a felséges tudományokat, kik remekül tudtak fát vágni, mit a nyápicz városi gyerek sehogy se tudo't kultiválni ügyesen, hiába suhogott szépen a mogyorófa páleza a tanító ur kezében. No de a falusiak beváltak az ásás tudományos mesterségébe is, hol már a városiak is tudtak pompásan segédkezni. Mikor aztán a gyom sürjen előbujt, az egész iskola hasznavehető polgárokká nőtt. Nagyon szép kertje volt a tanitó bácsinak, melyben a csattogó földi eper, málna, ribizli, köszméte nagyon szépen diszlett. A gyomlálás igen szép ideje lévén, igen alkalmas volt csak egyet engedni haza, mivel az okos embernek a fia volt, mert ahányszor ment a levél az atyjához, hogy fia kitünően tanul, jött is a válasz egy-egy szép arany viszontgratuláczió a fáradtsággal elért sikerhez, mire sietett is a tanitó ur mondani, hogy az apa egyetlen okos ember az egész városban. Nagyon sok volt a gyomlálni való. Épen szombat reggel volt. A kérdezés pompásan ment, hogy az egyetlen okos ember fián kívül egy se tudta a nevét se kimondani. Ez haza ment, a többi bezáródott egyig s hangzott a végzés: jösztök hozzám. El is mentek. A gyomlálás serényen ment. Mikor harangoztak, az öreg bement ebédelni, mely után illő dolog le is pihenni. Csak ezt várták á fiuk, éhesek voltak, de hát miért teremtette az Isten a szamóczát, földi epret, köszmétét és ribizlit? kérdi az egyik Hát azért, hogy megegyük, ha más nincs, mond egy deli gyerek, a libamező hős lakója. Gyorsan is ment a munka. Csakhogy az öregnek is átszaladt valami a fején, hátha azok a gaz csirke fogók kárt tesznek, jó lesz kinézni. Fel czihelődik s lassan vonul kifelé. Egy gyerek sincs a gyomlálásnál. Már csak tallóztak, egy fia se volt már a szép kis gyümölcsből, leették biz azok mind. Mozgott a föld a tanitó alatt. Felkapott egy karót s bőszülten kiáltott fel: nyissátok ki a kaput! A cselédje szaladt is kinyitni Nem kiáltott, de bömbölt a lurkó had felé : ti felkelők ! Mire azok fel is keltek a földről mind. Ti lázitók, ti tolvajok, takarodjatok a portámról, mert letöröm a derekát, a kit megkapok. Meg is ugrottak mind nagy ügyesen, egyet se tudott fülön fogni. Legutoljára épen egy olyan fiú maradt, ki arról a bizonyos helyről való volt. Orkánként bömbölt felé: ismerlek te fő zsivány, te tanítottad ki őket, mert te a libamezőről való vagy, ott pedig mindenki zsivány, te nem menekülsz ! De biz az elmenekült s meg sem állott a libamezőig. Az öreg másnap is dühöngött. Hétfőn reggel az igazgatóval állít be s előtte ismétli, hogy gaznép az egész iskola az aranyos fiút kivéve. Az igazgató közbe is szól, hogy nevezzen meg néhányat, mert mind csak nem lehet. De igen, mond az öreg, ki a sok szép földi epret, szamóczát, málnát látta lelki szemei előtt, tolvaj ez mind, nemcsak a libamező lakosai, pedig azokat elevenen lehetne megsütni Az egész iskola zsivány, rablóbanda, anarkisták egy szálig. Dunay János. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-uteza 20-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Előfizetési árak-. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők.
