Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-02 / 22. szám
(2) 22. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1901. junius 2. dolkodó csoportja, kik mindig többre becsülték — csupa hiú divatból — az idegent a honival szemben. És kérdik, miért? Talán — mert egy pár fillérrel olcsóbban jutnak hozzá — mintha magas igényeiket helyben elégítenék ki? s az idegenek zsebébe vándorolt hasznot helybeli kereskedőink élveznék,' kiktől kifogástalan magyar gyártmányt vásárolhatnánk, kik pártolásunkra valóban érdemesek. Útját kell tehát vágnunk minden megengedhető eszközzel, e boldogtalanitó, elszegényítő és függetlenségünkre átokként nehezedő s megrontásunkra álno- kul leselkedő áramlatnak s oda törekednünk, hogy a pártolás hiány okozta átkos közöny miatt meggyökeresedni nem bíró magyar ipar oly lendületet vehessen már végre valahára, hogy ne legyünk kénytelenek a legcsekélyebbnek tetsző gyujtófától kezdve — a leg- szövevénvesebb szerkezetű gépig — idegen gyártmányokra szorulni. Nem áll az, és önámitás olyat állítani, hogy a magyar gyártmányok nem ütik meg tartósság és csinosság tekintetében a kellő mértéket s hogy nem állanák ki a versenyt a külföldről beözönlő gyártmányokkal szemben. Nem csak hogy a mértéket megütik, de valljuk csak meg, hogy legtöbbször túl is szárnyalják azt. Gyártmányaink kelendősége még általánosabbá válnék, ha gyáraink fennállhatása, virágzása érdekében múlhatatlanul megkivántató pártolással nem a külföldieket, de a honi gyárosokat és iparosokat bol dogitanók. Vagy hát, — szives olvasóm! - hogyan bírálnád el annak lelki állapotát, ki egyik, esetleg mindkét lábadtól megfosztana s igy megbénítva a legdrasztikusabb eszközökkel arra kényszerítene, hogy ne csak állj fel, de haladj czélod felé! Nemde, ez a lehetetlenséggel határos ? Pedig hát ilyen abszurditást kíván honi iparunk fejlődésétől minden elégedetlenségét fitogtató szóhazafi, kik azt kívánják, hogy honi gyártmányaink — a léha pártolás mellett is — úgy minőségben, mint olcsóságban versenyezhessenek a széleskörű pártolásban részesülő külföldi gyártmányokkal. No, hát ilyet kívánni, még nagyobb lehetetlenség s ha a honi gyáros mind e mellett versenyre kél, csupán erős, hazafias érzelmének eredménye, ha kitarthat addig mig tönkre jut, vagy ha szerencse csillaga a boldogulás révébe vezérli. Ha a jelenlegi magyar-ipar pártolás mellett, — lassan bár —- de a magyar gyárak tömegesen emelkednek. Hol állanánk e téren ma, alkotmányos életünk 33. évének lefolyása után, ha ereinkben honszerző Árpád apánk vére csergedezne ? De az elkor- csosult nemzettest nem bir ébredni lelhargiájából s hagyja veszni azt a keveset is, mely dicsőséges múltúnk fenntartásán fáradozik, hogy megmentse az utókornak — ha lehet — a mi még megmenthető. Kettős kötelességünk tehát jó példaadással a jövő nemzedéknek hazafias szellemben való nevelése, melynek elérhetése czéljából minden kigondolható nemes eszközt meg kell ragadnunk, hogy ez újabb nemzedék leikéből minden paránya kiüzessék a hazafiatlan érzés, gondolkozás és cselekedetnek. K fontos és számottevő munka teljesítése az iskolákra,az iskolákban működő hazafias érzelmű tanítóságra vár, kiknek, — koszorús Írónk, Jókai Mór szavai szerint, — kötelessége, e hazát még egyszer meghódítani ! Rajta hát! — Fordoljunk e hód'tó útra. nemes fegyverekkel, harczolván okosan és tapintatosan, de mindig bátran s csüggedetlenül! Kis seregünket előrelátó bölcsességgel kell a meghódító munkára képeznünk, kik számottevőleg fognak majd harczolni oldalunk mellett, csak — ami fő, — ügyes és tapintatos vezérek vezessék! Föl hát, nagy és kis vitézek a csatára! nemcsak a szent szabadság, de a hazai ipar pártolására és oltalmára is! Van kínálkozó alkalom elég, csak észre kell vennünk s megragadnunk, és lelkesen támogatnunk midazt, ami jó és megfelelő hazai gyártmány, hogy e szegény nemzetnek rengeteg milliói, melyeket a külföldi gyártmányokért oly könnyelműen dobunk ki, mely erősségünk és biztos támaszunk lenne; itt maradjanak a haza határán belül, a magyar nemzet boldogitására főképpen pedig iparunk, kereskedelmünk felvirágoztat hatására! Háztartási, élelmi, ruházati, gazdasági és ipari czikkek, ma már remekül gyártatnak hazánkban s mi mégis, csupa merő divatos viszketegségből Bécs — és külföld felé gravitálgatunk — s még nagyzolunk vele, ha barátainknak s ösmerőseinknek eldicsekszünk azzal, hogy ez s ez divatczikket, Berlinből, Párisból, Brünn vagy Bécsből rendeltük s fennen hirdetjük, hogy jobbat és olcsóbbat kaptunk, mintha honi czikket vettünk volna! Lehet, hogy van valami igaz ez állításban de ha minden ember igy gondolkoznék, szegény magyar ipar, de el lehetne téged temetni egy fél év alatt, hogy híredet se hallanák talán többé! Hogy hova vezetne ez általános hazafiatlanság, ennek még gondolata is — keserűséggel kell, hogy eltöltse lelkünket s minden igaz magyarnak meg kell rettennie a bekövetkezhető rembolás s az ezzel járó általános elszegényedés gondolatától is. — S akkor, a midőn hazai iparunk és kereskedelmünk föllendülését szem előtt tartva annak védelmére fegyvert fogunk ; el nem mulaszthatom iparosaink és kereskedőink figyelmét felhívni, hogy ne legyenek önmaguknak se ellenségeik vagy megronlőik s száljának le a 100 — vagy 200 °/o'os magas régiókból s tisztes haszonnal megelégedve, kecsegtessék vissza a vásárló közönséget s ezáltal óvjuk meg azon, már krónikussá vált rósz szokástól, hogy elhanyagolván a helybeli ipar és üzletek pártolását s külföldön keressenek maguknak menekülést a magas árak elől, hazai iparunk fejlesztése és pártolása kárára, előidézvén ezzel hazánk alapos elszegényedését __ Ha zai — magyar érzelmű közönségünk megérti mindig a hivó szózatot s ott, hol károsodását egyáltalán nem, de ellenkezőleg hasznát tapasztalja; szives készséggel fogja pártolni és kell is pártolnia a hazai gyártmányokat. A sok között, bár lényegében csekély, mindazon által számottevő és nélkülözhetetlen hazai gyártmány pártolására hívom fel ezúttal főleg helyi — de vidéki t. közönségünket is, — a midőn arra kérem, hogy háztartásukba szíveskednének bevezetni a békésgyulai gyufagyárban készült »tanítók háza gyufáját« mely magyar gyártmányú gyújtók, kaphatók ugyanis: rózsa-szalon, svéd féle; és közönséges kénes gyújtók alakjában is, mely gyártmányok kitűnő és minden várakozást kielégítő voltuknál fogva, fölülmúlják a temesvári E M K E gyújtó gyártmányait is. S ha mindéhez hozzá vesszük azon figyelemre méltó kedvezményt is, melyet a békés-gyulai »Tanítók házat gyufa-gyára százalékokban nyújt a ■•Ferencz József Tanítók Házat javára, melyben az ország tanítóságának felsőbb tanintézetekben tanuló szorgalmas fiai vannak gondozás és ellátással segélyezve: nem képzelek oly szülőt, ki gyermeke tanítója iránti háláját lerovandó, ily alakban ne iparkodnék segélyére sietni a »Tanítók házat fentartásához, midőn tőlük — egyéb áldozatot nem kérünk, csupán, bogy: háztartásukba vezessék be használatul a »Tanítók házat gyufáját, melynek gyárosa 5 százalékot ajánlott fel jövedelméből a »Tanítók házat javára. Hogy az eddigi segélyezés mennyiségéről a szives olvasó némileg tájékozva legyen, a »Tanítók házátt gondozó bizottság jelentése nyomán közölhetem, hogy az 1900. évben, a még alig elterjedt pártolás mellett is, az említettem gyufa-gyár, egész deczember 31-ig, tehát egy rövid év alatt, — 1400 koronát, vagyis 700 forintot juttatott az említett nemes czélra, holott még számos helység van hazánkban, kik egyáltalán tudomással sem bírnak e magyar gyufa-gyár létezéséről. így városunkban is mindez ideig ösmeretlen volt e gyártmány, kereskedőink nem tartották raktáron, mig most, kezdeményezésemre a Harácsek Vilmos utódai czég szives készséggel vállalta el a „Tanítók háza11 gyufájából raktárt tartani s a midőn ezt örömmel hozom t. közönségünk b. tudomására, egyszersmind tisztelettel kérem ismételten, hogy azon fáradság és gondozás fejében, melylyel kedves gyermekük kiképzését illetőleg Onnökkel egyetemben buzgó munkálkodással törekszünk, tehát — mintegy hála fejében, mely Önöktől semmi újabb áldozathozatalt nem követel, szíveskedjenek minden körülmények között a »Tanítók házat gyufáját, mint hazai gyártmányt használni s ezáltal a már fenntebb említett üdvös czélo- kat előmozdítani! így — s csak is ily rendithetleu hazafias érzelem fakasztotta eljárással érhetjük el az idegen gyártmányok kiküszöbölését s ezáltal nemcsak ezreket, de százezreket takaríthatunk meg hazánknak, ha fáradsággal gyűjtött filléreink nem vándorolnak a külföldre, mely ránk nézve teljesen, visszajöhetlenül elveszett, kárára az országnak, elszegényedésére a lakosságnak. Feltételezek kereskedőinkben is annyi hazafias érzést, hogy, ha gyutóikból az eddigi külföldi rendel- ményeik elfogytak, többé nem fognak a »gyufában utazót idegen ügynökökkel még csak szóba sem állani, de szívvel lélekkel fogják pártolni e téren is a magyar gyártmányokat. Önöktől sok függ e téren, uraim! Önök, ha akarják — pedig akarniok kell, csodákat művelhetnek a magyar ipar pártolása terén, mert végre is, a mely iparczikk, mint pl. a gyufa is, a mely nélkülözhetetlen minden háztartásban, tehát — olyat vesz — s kell vennie mindenkinek, a milyet a kereskedők raktáron tartanak s — mert hazafias érzésű kereskedőink, e téren, segélyünkre kell — hogy siessenek, — ezennel felkérem, hogy a > Tanítók háza gyufájátt raktáron tartani szíveskedjenek — s mi, viszonzássul lelkesitni fogjuk növendékeinket, hogy: ha szüleik valamiért a kereskedésekbe küldik, csak azon üzleteket keressék fel, melyekben a >Tanitók házat gyufája, mint hazai gyártmány, kapható, — s igy fogjuk növendékeinket is hazafias érzelemben nevelni s már korán rászoktatni a hazafiasság erényére, kioktatván őket, mint a magyar haza jövő nemzedékét, szem előtt tartva azon szálló igét, hogy: »a milyen az ifjúság, olyan a jövő« — hogy saját boldogulásukon kívül, a haza boldogságát szem előtt tartva — még azon esetben se pártolják a külföldi ipar czikkeket, ha azok a honi gyártmányoknál olcsóbban szerezhetők be. Hazafias érzülettel maradtam: N.-bánya, 1901 május hóban. Doroghy Iguácz isk. igazgató. Budapesti ünnep. Láng Lajos v. b. t. t. orsz. képviselőnk f. hó 25-én este 8 órakor a belvárosi polgári körben vacsorát adott a nagybányai körnek s az országos tornaversenyre érkezeit nagybányai diákoknak Az ifjúságon kívül jelen voltak. Incze Lajos, Németh József tanárok Nagybányáról, Dr. Morvay Győző, Szűcs Pátri Budapestről. A házigazda derült tréfás hangulata, a gazdag menü élvezete hova tovább vidámabbá tette a mintegy 60 tagú társaságot, s mikor a kegyelmes ur beszéddel üdvözölte a fiukat, köszöntötte a nagybányai tanári kart, s annak derék igazgatóját, oly fesztelen, kedélyes lósztozás következett, melyet nem egy könnyen lehet feledni. — Házigazdánk négy, sőt őt ízben beszélt, mulatságos reminiscentiákat elevenített fel úgy a pápai, mint a nagybányai választásokról ; majd komolyan hívta fel az ifjúságot a nemes munkára ; majd Nagybányára, majd a vidékére, sőt a Nagybánya és Vidékére is áttért, mint egy kozmopolita világlapra, honnan a nagybányai kört is felfedezte. A nagybányai kör nevében Nagy Gábor elnök mondott hálás köszönetét a szives figyelemért, hisz a kör azt kis mérvű s terjedelmű munkásságával alig érdemelhette ki; — ám reméli, hogy e synpathia nagyobb jelentőségű eredmények kivívására nemcsak serkentő buzdításul, de nagy erkölcsi súlyánál fogva páratlanul erősen ható ok gyanánt fog szerepelni. Incze Lajos Vida Aladár igazgató s a tanári kar nevében mond szives köszönetét s élteti a házigazdát, családját. Jegyzet nélkül alig emlékszem a tósztozók hosszú sorára; lekötötte a figyelmünket képviselőnk játszi kedve s hangos éljen, vidám nevetés követte majd mélyen tartalmas, majd enyelgve mulattató beszédeit; oly annyira, megnyerte az ifjúságot, hngy a kúriai bíráskodásról szóló törvény ellenére is, ha a választás a vacsorát követő három hónapon belül esnék, mind annyian reá szavaznánk, bár ő nem is kívánta. Dr. Morvay Győző az ifjúsághoz szólt s az épség, erő, egészség jelszava mellett buzdította a testi és szellemi élet összhangzóbb fejlesztésére. Csakugyan találkoztunk Filippinél, hol az erő, épség és egészség diadalát ülte; a kegyelmes ur is felkereste a pályán a tanulókat s élénken érdeklődött versenyük legkisebb mozzanata iránt is. Merlák Lajos Láposbánya, Katona Sándor Szi- nérváralja nevében beszélt. Köves Móricz, Farkas Jenő, de igen sokan szólották még, igy a tanulók nevében Stetcz György. A diákok tiz óra előtt hazatértek ; a kör tagjaival közel éjfélig együtt társalgott a szives házigazda, s a viszontlátás említésével búcsúzott el vendégeitől. Ha az ember ily újságos referádát ir, nem érheti el azt a közvetlen hatást, melyet bennünk e feledhetetlen est keltett; igy csak felkérem a dicsőséggel hazatért fiukat, hogy őszinteséggel beszéljenek el otthon mindent, de még akkor is félek, hogy előadásuk veleje az lesz: »azt csak az tudhatja, aki ott volt«. Én el tudnám mondani, de gyarló elbeszélésemmel nemcsak hogy képviselőnk társadalmi egyéniségét nem dicsérném, de lerontanám talán még azt a hatást is, melyet krónikás leírásom folytán mindenkinek képzelete előidézhet Vajha a nagybányai körnek, melynek kebelébe maholnap felveszszük ezüstérmes lelkes diáktársainkat is, — sok ily nagy patronusa akadna! Még csak a tanár uraknak mondok köszönetét, hogy oly baráti vonzalommal viseltettek velünk szemben s újból filis- terkedem tovább. Nagy Gábor Heti krónika. Művelt közönségünket szomorúan érintette, hogy Tordai Graill Erzsi beteg s igy a pünköst másodnapi estély elmarad. Várakozásunk már fel volt csigázva, szerettük volna mielőbb szemtől-szembe látni azt, aki annyi dicsőséget szerzett idegen országban a magyar névnek, de egyelőre füstbe ment a reménység. A derék fiatalság azonban ebbe nem nyugodott bele, az estély nem maradhat el, >a hölgyek nem maradhatnak mulatság nélkül piros pünköst napján* ez volt a jelszó, s a liget kies virányain felelevenedett a régi élet, mikor majd minden héten összejött ott az arany ifjúság, szólott a zene, gomolyogtt a táncz, fölhangzott a dal és csengett a pohár. És igy az ifjúsági kör jóvoltából az ünnep nem szégyenkezelt. Ilyen jól sikerült muritás után, mily szomorú volt a púpos szúnak bevándorlása a tanácsterembe. A miniszter küldötte addig fúrt, faragott az ágakon, mig kitálalta ezt a félelmetes bogarat, a zöld asztalra. Eddig azt hittük csak tudósoknak és főhivatalnokoknak van bogaruk, most már látjuk, hogy az almafáknak is van. Eddig azt hittük, hogy csak a közös-ügyes alkotmányon, meg a pressiós választásokon rágódik a szú, most azonban keservesen tapasztaljuk, hogy a Szél éra alatt amonnan kiszorulván, nem kevésbbé veszedelmes helyekre költözött. Bárcsak a hivatalok restancziáira, aztán meg a kötvényekre, C. teher-lapokra, váltókra lehetne rábocsátani, de ezekben még a fillokszera sem akar tenyészni. Feledjük a bánatot, a dal vigaszt nyújt, éppen aproposra jött a dalárda mai estélye, a hol bizonyosan szép és nagy közönség lesz. Elseje van, bor mellett és az ének harmóniája közt elköltözik minden baj, csapás, nyomorúság. Áldozzunk hát olykor olykor a dal istennőjének is, kinek tiszteletére az összes előfizetőket együtt szeretné látni a krónikás.
