Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-19 / 20. szám
Nagybánya, 1901. Május 19. — 20. szám. XX VII. év folyam. TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYT MEGTELEiris: IvliasmElíT VASÁE2Srü.P /*''■' o Előfizetési árak’. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők Szegény vármegye! A május 14-iki vármegyei gyűlésen a Lendvay szobor ügyét is tárgyalták. Annak idején a város, hogy á leleplezés megtartható legyen 2000 frt előleget szavazott meg a szoborra úgy, hogy a kilátásba helyezett s még bejövő összegek a város pénztárába fognak utólag befolyni. Ezt a határozatot megfellebbezte két városi képviselő. Azóta a viszonyok változtak, a menyiben a Lendvay szobornak majdnem minden költsége fedezve van a begyült összegekből, csupán mintegy 200 frt. fedezetlen, s ennyit végre is a város pénztára is áldozhat a szoborért, sőt illik is, hogy a város szavazzon meg valamit. Most tehát lényegtelen volt, jóváhagyja-e a vármegye a képviselet határozatát, mivel a 2000 frt.-ra többé úgy sincs szükség. Kifogásolta a megye-gyűlés, hogy Nagybánya a 2000 frt.-ra nézve nem mutatta ki, miből fedezi s ezzel a dolog el van intézve. Sokkal érdekesebb azonban az, hogy Szat- márvármegye 100 frt. szavazott meg, még 1900- ban a Lendvay szoborra, s ezt a közművelődési alapból utalta ki. A miniszter ezt a határozatot nem hagyta jóvá, mivelhogy a Lendvay szobor nem közművelődés. A vármegye ismét fölterjesztette határozatát s próbálta megmagyarázni a minisztériumnak, hogy Lendvay mégis csak közművelődés. Azonban megint lejött a miniszteri elutasítás éppen a napokban, hogy a 100 frt. nem hagyatik jóvá, mert Lendvay még mindig nem közművelődés. Es most ott áll a nagy Szatmárvármegye, negyedfélszázezer lakosával, a törvényhatóság az alkotmány bástyája, hogy a saját területén saját szülöttének emelt szobor költségeihez, a legjobb akarat mel lett is, egy krajczárral sem járulhat. Nem akarjuk mondani, hogy a Vörösmarty szoborra szavazott összegeket bezzeg jóváhagyták, mert hisz Vörösmarty nagyobb ember volt, mint Lendvay, de annyit még sem hallgathatunk el, hogy mikor Szatmárvármegye az ő nagynevű fiát 100 pengőig nem honorálhatja meg, ez a megyei antonomiának valóságos torzképe. Szegény vármegye! Bányászati közgyűlés. Az országos bányászati és kohászati egyesület Nagybánya-vidéki osztálya május hó 15- én d. u. 5 órakor közgyűlést tartott Neubauer Ferencz kerületi bányaigazgató elnöklete alatt. A közgyűlést délelőtt hivatalos kerületi tanácskozás előzte meg, melyen az ezüst árhanyatlás mellett a kincstári kerületi bányászat nevezetesebb életkérdéseit, a szükséges befektetéseket, fejlesztést stb. beszélték meg. Ezen a tanácskozáson a kerület összes főnökei és főbb tiszviselői részt vettek. Maga az osztálygyülés igen népes volt, ott láttuk a kerület majd minden kincstári tisztviselőjét, az erdészeket sem véve ki, a felsőbányáikat, kapnikiakat, oláhláposbányaikat, sőt radnaiakat is. Részt, vett a gyűlésen Felsőbánya város polgármestere, Schönherr Antal helybeli főkapitány, Révész János szerkesztő stb. Neubauer Ferencz elnök a gyűlést megnyitván. Farkas Jenő felsőbányái polgármester a következő gyűlést Felsőbányára hívta meg. A meghívást éljenzések között köszönettel elfogadták. Ezután bejelentették az uj tagokat, beléptek az anyaegyesület elnöke és titkárja és még számosán. A körmöczi osztálygyülés melegen üdvözli a nagybányait, ezt köszönettel tudomásul vették. Az alapszabályokon a központ annyit óhajtott változtatni, hogy évenként három vándor gyűlés legyen és egy Nagybányán a központban, ezzel szemben az osztály továbbra is fenntartani kívánja, hogy a 4 gyűlésből legalább egy mindig Nagybányán legyen Az alelnöki állásra Grillusz Emilt s helyébe bizottsági tagnak Homola Gyulát választották. Incze Sándornak köszönetét szavaztak azon szép tettéért, hogy az egyesületnek Benes festőművésztől egy szép bányász képet ajándékozott. A kép kereszthegyi részletet ábrázol munkásokkal, kik a munkaszakról jönnek. Ezután következett Dr. Szokol Pál érdekes és tartalmas előadása az antimon érczekről, melyet nagy figyelemmel hallgattak végig s az előadást lelkesen megéljenezték. Dr. Szokol Pál m. kir. bányatanácsos szabad előadást tartott a felsőbányái, bányahegyi antimon és eáüstérczek előfordulási és társulási viszonyáról. Az előadó előbb megemlékezve az antimonitnak az ó kori népeknél dívott használatáról, feltünteti történeti vonatkozását. A görög »stibi--bői származott stibium az érczekből kiolvasztott antimonitra és Plinius »História naturalista szerint magára az antimonit ásványra vonatkozott, melynek porát a római és zsidónők a haj és a szemöldök festésére (»estibizon toús ofthalmoús« = stibiumozták szemöldökeiket) használták. Ily értelemben az arabok »athimad«-nak nevezték, ebből lett a mai antimon, mely tehát arab eredetű. A német Spiessglast legelső alkalmazta az anti- monra B. Valentinus erfurti barát és Lovoisier kora óta megmaradt irodalmilag a Stibnis, az antimonit a régibb magyar könyvekben a piskólt, pisgóicz, piskólcs s legújabban a dárdany nevet viseli. Ezután kivált a könnyű megértés módszerével fejtegeti instructiv példányok bemutatásával és természet után készített rajzok illustrálásával a felsőbányái antimonit alaki és phyzikai érdekes tulajdonságait. Igen érdekes volt a kifejtett jegeczek együttes helyezkedése és alakulása, valamint a tárgyalt ásvány előfordulási viszonya a quarzzal a görbülések, törések és színjátékok feltüntetésével, a sugaras szerkezetek képződése a baryttal, a sphaerosyderit burkolások, a bársonyérczek képződése,, áthatása az idegen ásványokon és az egybenálló Képződmények viszonylagos kora, a jegeczcsoportulások és zárványok. Az antimonit. rokontársa a Plumosit, mely általában ezüst tartalmú szokott lenni, mint hajfinom ságu kristályok halmaza, nemezes tömege vagy sürü szálcsoportozata szórványosan jelentkezik a quarzon kék színárnyalatokban, mohaszerüen az antimonit (»darázs«) fészkekben. Tanulságosan mutatta be a külön eredésü ásvány képződményeket, az antimonit kíséretét részletezte rőzseszerü csoportozatos sphaerosy- derittel, auripigmenttel, arsennel és mint ritka jelenséget a czinnabaryttal. Mint elváltozási termények és másodlagos képződmények kiemelve voltak az anti- monokker, a stiblit mint ritkaságok, a biborpiros kermesit vagy veres antimonércz (Pirostibit, Antimonblende) és az antimonvirág mint fehér antimonércz vagy valentinit. Ezek után külön csoportosításban tárgyalta a helybeli ezüstérczek azon csoportját, melyet a régi bányász valami sokat érő »Giltigerz«-nek tartott. Ide tartozólag bemutatta a vörös ezüstérczeket, melyek sötétebb faja a pyrargyrit, elnevezve vörös színe és ezüsttartalma (60,,/°) után, de mivel antimont és ként is tartalmaz, antimon veres ezüstércznek (Antimon- silberblende) is hivatik. Ennek közönséges eljövetelén kívül sokkal figyelemreméltóbb az, a mint a quarzon mint finom lepel és a főtelér egyik keleti ágában az antimoniton mint burkoló verődök és pettye- zés jelentkezett, finom behintései észleltettek a tömött telér quarzban antimonittal és plumosittal. Felette érdekes volt ama bemutatott példány, melynek szabad quarz halmazát a szép sötétkék bársonyércz, bar- napát ékitésekkel takarja, közte és a szomszédos quarz- rétegzet között az antimonit csillagos rövi^l tücsopor- tozatával, mely a finom tömött hintésü vörösezüstércz befoglalásával az előbbiekhez át szövődik. A világos vagy arsenveres ezüstércz (Proustit) alárendelt ereket képez. Nagy ritkaságok a kákásüveg- ércz (Freieslebenit) és az u. n. kenngottit, mely a múlt század 50-es éveiben a jóbi határokból került elő, de jelenleg csak a gazdagabb múzeumokban, mint ritka becses és érdekes ásvány őriztetik. Ezek után fontosabb ércztelepüléseket, természet után képekben magyarázva, az antimonit és egyéb érczes közök telérbeli szerkezetét fejtegeti, feltüntetve a mellékkőzet és erek egymáshoz való viszonyát. Mindezekből következtet bizonyos ásványok együttes képződésére, mely társulás az eredeti ércz- tartomány s ennek erei között hasonló, egy telep helyre nézve állandó körülmény következménye. Végre megemlékezve az antimonnak ipari sokféle hasznos alkalmazásáról, dicsőíti a bányászatot, mert —■ úgymond -- ha a betüfém az abc-és könyveknél és a bibliánál egyebet nem is produkált volna, már is elegendő okunk van a bányászat elismerő méltánylására, mely mint érczszerző, a betüfém ^lső megöntésével megnyitotta az emberiség szellemi közkincsének, a tudomány és a haladás leggazdagabb forrását s ezt állandóan táplálja és fenntartja, Gyűlés után este 8 órakor igen jól sikerült estély volt a kaszinóban, hol kedélyes poharazás és vidám táncz mellett hajnalig mulatott az összegyűlt nagyszámú intelligens közönség. Vallás és tudomány. K-ászlst ILTa.^57- I_i ászló alispán, tavasai jelsn.tésé'bölAggódó lélekkel látjuk hazánkban a felekezetiség fellobbanásának jelenségeit, mert a mi hazánknak a történelem szerint sohasem biztos helyzetében újabb belső harczok megindulása, még ha végeredményükben üdvösnek bizonyul is be, aggodalommal tölt el, vajon szorongatott helyzetünkben lesz-e időnk bevárni a küzdelem végét? A mi válságos helyzetünk ez újabb válsága még élesebb világításban hozza lelki szemeink elé egy nemzeti létért való küzdelem mindenkor kétes esélyeit. A gondolkozó előtt sokszor úgy tűnik fel, mintha a nemzet tömege nem érezné a veszélyeket, melyek létünk ellen törnek, nem érezné amaz összetartozan- dóság érzetének szükségét, mely az erősödő nemzetek sajátságos ismertető jele a hanyatló nemzetek szerte húzásának jelenségével szemben, mintha a nemzet tömege nem sejtené, hogy ez összetartozandóság érzete az igazi vallásos érzületnek a nemzetet szeretettel összeölelő kapcsából születhetik meg, nem pedig a felekeze'iség mindent szétmaró mérgéből. A gondolkodás borongós pillanataiban sokszor kétségbeesés árnya borul lelkünkre, hogy a nemzet tömege nem látja mindenütt csak a megkezdett, sokszor rosszul megkezdett átalakulás félben levő munkáit, nem látja a chaost, mely mondhatni minden téren, melyet a nemzeti alkotás megragadott, ijjesztőleg vigyorog felénk. Sokan épp ezekben találják jogosultságát a felekezetiségnek s nem veszik vagy nem akarják észrevenni, hogy annak, aki Magyarországért igazán és okosan aggódik, bármely vallási és politikai felekezethez tartozzék, a cselekvés és az érzelem terén nem a szélsőségek, hanem az arany középnek utján kell haladnia. A vallástalanság épp úgy, mint a felekezetiség a romlás és a pusztulás eszköze, mert a kölcsönös megértést mindegyik lehetetlenné teszi. Az egyik megtámadja a nemzet erkölcsi életét, a másik felzaklatja a szenvedélyeket, hogy az elvaki- tott tömeget a maga önző czéljaira használja fel. A valódi nagy embereket nemzete követte vallás külömb- ség nélkül és nem volt a nemzet vezére soha az, akit csak egy felekezet vallhatott magáénak. Széchenyi, Kossuth, Deák nevének említésére a felekezet soha nem jut eszünkbe, de bárki vizsgálja életöket, olvassa írásaikat, a vallástalanság árnyát sem fedezi fel senki, hanem egy mély vallásos érzület hatalmas lüktetése ragadja meg szivét mindenkinek, mely ellen a felekezetiség érzete nem támadhat fel soha. A történelem bizonyítja, hogy még országot alkotó elmék sem alkothattak maradandót a felekezetiség terén s elveszett mindaz nagy hirtelen, a minek szülő-anyja a felekezetiség volt, elveszett, de nem elébb, mint az országos megrázkódtató küzdelem után, IV. Henrik, franczia király a protestánsok vezére állítólagos mondásában, hogy Párizs megér egy misét, van kifejezve a felekezetiség elítélése legjobban s bármi ítéletet mondjon is a felekezetiség hithagyása felett, e hithagyás volt a nemzeti béke s vele nemzeti erősödés alapja, melyet XIV. Lajos felekezeti ténye, a nantesi edictum visszavonása, zavart meg. A felekezetiség kenyeret biztosíthat és biztosíthatott, előmenetelt nyújthatott egy szükkörben, de vezérré csak az a vallásosság tehet és tehetett valakit, mely a felekezetiség érzetét eltörölte támogatói szivében. A felekezetiség épp úgy, mint minden szükebb látkörüség, túlzás, az emberi szenvedélyekre való hatás, ha a társadalom bizonyos polczára juttathat is, elveszti vezérlő erejét. Az elért polczon előtáruló szélesebb látkör, az eddig nem értett, de most látható viszonyok hatása épp úgy megtöri a felekezetiség erejét, mint azon politikai tulhajtásokét, melyek a-világon mindenütt felvetették ugyan az egyént a magasabb polczra, de abban a pillanatban rögtön, vagy megsemmitették, vagy kényszeritették hitehagyóvá lenni s ez által megbünhödni a múltakért. Ha valaki a felekezetiség erejével jutna is hatalomra, megértené,
