Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-19 / 20. szám
(2) 20. szám. nagybánya és vidéke 1901. május 19. hogy ennek az erőnek világos nyilvánulása csak a belbékét tenné lehetetlenné, nyilvánosan megkellene azt tagadni, mely ha nem lenne igaz, csak zavarnak és nyomornak lenne kútfeje. Még a felekezetek papjai is csak azon mértékben nyerték meg a köznek tiszteletét és szeretetét, amely mértékben a vallásosság tiszta érzetét nem homályo- sitotta el a felekezetiség elidegenítő gyűlölete. Ennek bizonysága az, hogy minden felekezeti színezettel biró kérdésben egy más felekezet papjának igazságot és békét hirdető nyilatkozata közelismerést szül, másrészt a müveit és a nem művelt társadalom egyaránt megkívánja és megköveteli papjától a vallásosságot s a kivel szemben ez iránt kétséget érez, vagy sejt, az még a más felekezetüeknél sem képes becsülést, vagy sze- retetet teremteni. A felekezetiség pedig saját híveiben bizalmatlanságot teremt saját papja iránt, mert érzi mindenki, hogy a vallásosság felemeli a lelket, a Szent- Leiek tüze a szivekbe leszáll s mint Krisztus egykoron, nem a felekezetet nézi, hanem az embert, aki Isten képére teremtetett, mely teremtés ellentétes a felekezetiség fogalmával, mert a más felekezetűt nem emberi arczczal bélyegezné meg. A felekezetiség elfogultakká és farizeusokká teszi az egyént s megtagad- tatja a krisztusi vallás alaptételeit, mely ellenségeivel szemben is az örök igazság, és a szeretet erejét használta. Az emberi társadalom tévedhet, de az igazság végre győzelmet ül. A társadalom a vallásosság s nem a felekezetiség érzetét tartja igazságosnak. Bármely időnek vagy helynek történetét vizsgáljuk is, a felekezetiség harczai sohasem az alsóbb osztály ösz- tönszerü nyilvánulásaiban vették kezdetüket. Mindig a felsőbb osztályok tagjai lobbanlották lángra a fele- ; kezetiség szenvedélyét vallási türelmetlenségből vagy önző egyéni érdekekből. Amint a felekezetek egymás mellett képesek voltak megélni békében, úgy éltek volna tovább, ha az izgatás nem férkőzik hozzájuk. Ez bizonyítja, hogy a tömegnek meg van a maga vallásos érzéke s bármily szigorúan ragaszkodjék is vallásának még külső formáihoz is. ez a vallásos érzék nem engedi türelmetlenné válni a más felekeze- tüek iránt, hiszen másként a keresztyén világ nem volna más, mint a gyűlölködő felekezetiség harcztere. A vallás és a tudomány nem összeférhetetlen egymással, a felekezetiség az, mely mindkettővel ösz- szeütközésbe jut. A tudománynak megvan a maga hatalmi köre, mely a vallásét nem érintette s nem is fogja érinteni soha. Két különböző fogalom e kettő, mely mint az égi testek, a magok véghetetlen böl- cseséggel kimért pályájokon haladnak majd közel egymáshoz, majd távol egymástól, de anélkül, hogy összeütközhetnének. A felekezetiség meteorja az, mely időnként felrobbanva, egy-egy darabja a két bolygóra lehull. A két égi test, a vallás és a tudomány, teheti csak az embert megelégedetté és boldoggá s ez annál teljesebb, minél összhangzóbb, egyenletesebb e kettőnek hatása. E kettő egymást kiegészíti, mint a tűz és a viz, de ha valaki össze akarja keverni őket, jó eredményt nem érhet el soha. Nem vegyülhetnek össze, de az aránylag parányi fény, melyet a villanyláng üvegburokja magába zár, a dolgozó vízesés zuhatagját tündérivé varázsolja, de ha az üvegburok szétpattan, semmivé lesz a fény, és sötétség vesz körül, melyben a viz zuhogása a bizonytalanság s az aggódás érzetét kelti fel lelkűnkben. A vallásnak nem kell félni a tudománytól, — az előttünk lefolyt tudományos haladás a vallást érintetlenül hagyta, nem sorolhatom el az okokat, melyek ezt létre hozták s munkálni fogják a jövőben is, de egyre rámutathatok, arra, hogy e valóban csodálatos haladás daczára ma közlekedésünk a földön túl egy lépéssel sem haladt előre, a levegő megszűntével elvész a mi földi hatalmunk s felébrednünk semmiségünk tudatára. De itt e földön is éreznünk kell egy felettünk álló erő hatalmát, mert bár gyémántot tudjunk is teremteni, bár bontsuk fel alkotó elemeire a magvakat s készítsünk mesterséges utón tojást, uj életet azokból nem hozhat a föld fia létre. Semmi sem bizonyitolta be jobbban mint a tudomány haladása a földi lény hatalmának szűk körét s ez által semmi sem lett világosabb előttünk, mint az, hogy az igazi vallásosság ösztöne az emberi lélek kiirthatatlan, módosulást nem szenvedő, nem tűrő tulajdona, mely időkig órákig alhatik, té- velyeghet, de nem semmisül meg soha. Ez a vallásos ösztön az örök harcz ellensúlyozó eleme s mig ez mem tölti be a sziveket, az örök béke reménye nem valósulhat soha, de az örök béke eszméjének nem a tudomány az ellensége, mert a vallási hitben élő Isten fogalmával vagy ha jobban tetszik, a józan értelemmel ellenkezik, hogy az örök béke kora a kő korszakbeli ember tulajdona lehessen egyedül s abból ki legyen zárva a tudomány haladása által józan művelődést ért emberiség. De az örök béke, mely a krisztusi vallásnak ma még a távol ködében lebegő eszménye, összeférhetetlen a felekezetiség gyűlölködő szellemével s a felekezetiség, mely harczra hívja fel az emberiséget, a vallásosság fogalmából ki van zárva. A vallás és a tudomány nagy, egymást kiegészítő eszméi vannak hivatva az emberi nemet boldogítani, de mindenik más-más czélokkal felruházva, bár egymást kiegészítsék is, egymást csak közvetve segíthetik elő. A tudomány az értelem tulajdona, a vallás a szívé, azt egyes emberek magukba vonulva viszik előbbre, leírva, közre bocsátva, mint vívták a harczot, mily eredményre jutottak, ezt a család ölén egymást őszintén szeretve és becsülve lehet tanítani s mert a család élete szent és leírhatatlan, csak a mindennapi élet tetteiben, cselekedeteiben nyilvánulhat s fejlődhetik a családi élet ölén. — A vallásta- lanság nem a tudomány által erősödött, hanem a családi élet* lazulása által s igazi vallásosságra tanítani a családi élet hivatása, melynek tisztasága teremti meg az utód lelkében az igazi nemes lelket s igy a lelke - sedést mindenért, a mi szép és magasztos. Az elődeink által oly nagynak képzelt földgolyó mindennap jobban zsugorodik össze a közlekedési eszközök fejlődésével s ez által mind nagyobb tér nyílik a keresztény vallás terjesztésére, mely csak úgy lehet gyors, áldásos, ha nem a felekezetiség. hanem a vallásosság érzése lengi át a keresztyén világot. * Tanító gyűlés városunkban. A megyei általános tanítóegyesület f. hó 15-én szerdán tartotta évi rendes gyűlését a városháza tanácstermében. Az egyesületnek közel 70 tagja volt jelen s Kótr.i L. szatmári tanító elnöklete mellett tárgyaltak. Mint vendégek részt vettek : Neubauer Hermin, Waigandt Anna, Királyné, polg. isk. tanítók. Révész János, Soltész Elemér lelkészek. Incze Lajos, Bálint Imre, Bányai József, Jaskó Károly. Kótai ötletszerűen elmondott rövid beszédében a néptanító névnek jellemző értelméről, annak eredetéről beszélt. Azokat az általános tulajdonságokat sorolta fel, melyek a tanítóban úgyis, mint az iskola vezetőjében, úgyis, mint a nép vezetőjében meg kell, hogy legyenek. Említette azt a mindennapi életben naponként mutatkozó jelenséget, hogy a külsőségek hajhászása mennyire uralkodó. Aztán a királyi tanfelügyelőt helyettesitő Nagy Károly a megyei tanfelügyeletnek a tanítóság és azok egyesületi élete iránti érdeklődését kiemelve a közgyűlésnek a munkálko dásra buzgalmat kivánt s munkájának hathatós eredményt. Mély sajnálattal kellett elhallgatni a második pontot, mely a jegyző jelentése lett volna az egyesület egy évi munkásságáról, mert a jelentést elkészíteni nem lehetett. Ennek pedig az az oka, hogy a gyűlés vezetője arról idejében betegsége miatt nem gondoskodott, hogy a körök és a választmány jegyzőkönyvei a jegyzőnek kezéhez jussanak. A mint látszik, a gyűlés előkészítve nem volt eléggé. Legalább ez elég bizonyíték e mellett. Az év történetéből azonban feljegyezték, hogy 1—1 mulatság tiszta jövedelméül a »Tanítók Házának« czéljára a kapnikbányai kollegák 83 s a szatmáriak 600 koronát hoztak össze, a miért a közgyűlés nekik elismerést és köszönetett mondott. A harmadik tárgy Doroghy I. előterjesztése volt, melyben részletesen kiterjeszkedve az egyesület 1897. óta tartó munkásága eredményéül nagyobb sikert kivánt, hogy ezután azt inkább elérhessük hosszas, kellő megokolás után indítványozza, hogy a mi elvi jelentőségű határozatot az egysület köreinek a többsége hoz, az az iskolát érintő és érdeklő határozat a királyi tanfelügyelőség által a megyei iskolánál foganatosíttassák. Az indítvány ellen és mellette szólok között a döntő a Nagy Károly tanf. tollnoké volt, aki, a tanfelügyelők mái jogkörében ennek a kivihetőséghez az irányt megadta s a módozatait pár szóban megjelölte. Ezután Marosán Demeter tag tartott felolvasást a tanító társadalmi helyzetéről. Hangoztatta a tanító nehéz tesiet ölő munkáját, ami egyik másik humorizálni mindig kész tagnak mosolyt csalt az ajkára, mert a felolvasó széles, hízott teremtés, rajta ugyancsak nem látszott mega test senyvedése. Szólott a tanítói fizetésről s a többek közt azt is említette, hogy a tanítónak a társadalomtól követelnie kell a pozicziót. Ugyanugyan! Talán ki kell vívni!? Ez mindig az egyéniség dolga. Van akárhány tanító, akinek a positió-ja megvan, de jobb lenne, ha nem volna, többet árt vele, mint használ. No, vannak kivételek is... Ezt követte a Székely Árpád szabad előadása, a tanítóegyesületek életének a fejlesztéséről. Ezt a tételt a »Tanítók orsz. Bizottsága küldte a megyei tanítóegyesületekhez, hogy alaposan megbeszéljék.« Az előadásból a következőket tudtuk meg: 1894-ig. az országban 7000-nél több egyesület létesült s abból 319 a tanítóegyesület. Ez a 319 tanítóegyesület lapra, irodalomra, 380,000 koronát, segélyezésre, 1,166,000 koronát, adományokra, 104,000 koronát, pályadijakra 28,000 koronát adott ki, vagyis 1,678,000 koronát s a cselekvő vagyona is ugyanannyit tett. íme, ez kézzelfogható eredménye a tanítóegyesületeknek. Előadó az egyesületi élet lanyhaságát, a tiszta lelkesedés és ügyszeretet hiányának, a megyei tanítók több egyesületbe osztásának tulajdonítja s azt tartja, hogy utóbbi megszűnésével, a tanítók munkájának egységessége a megyék területén fejlődnék s az iskolai munkások együttérzése is. A tanitóegyleti élet fejlesztését az alábbi 6 pontba foglalta: 1. A megyei áll. tanítóegyesületek minden megyében a lehető legnagyobb buzgalmat fejtsenek ki abban, hogy a megye területén műküdő tanítókat az áll, tanítóegyesületekbe bevonják. 2. hassanak oda, hogy az egyesület önkéntes tagjai az iskolafentartóktól, vagy a községektől a gyűlésekre napi és fuvardijat kapjanak. 3. Az egyesületek vezetői és tagjai a gyűlésekre a társadalomból igyekezzenek mentői több egyént megnyerni. 4. ügy a köri mint a közgyűlések nagy gonddal legyenek előkészítve, hogy a gyűlés tagjaira erős hatással legyenek. 5. Az egyesületek munkásságának jó része az iskola belső életének fejlesztésére — tehát a psycho- logiai tapasztalatok alapján — a nevelés gyakorlati kérdéseire s a tanítási tárgyak beosztására, a tárgyak részleteinek kidolgozására terjeszkedjék. 6. Hogy a gyűléseknek a tagokra maradandóbb hatásuk legyen, ha megfelelő erkölcsi vagy anyagi erővel rendelkezik, csupán a gyűlések tárgyainak közlésére minden áll. tanítóegyesület, ha nem lehet, két szomszédos megye tartson fenn egy lapot. Ez indítványokat nehány hozzászólásai egyhangúlag elfogadták. Rozsos István tetszéssel fogadott gyakorlati előadást tartott a phonomimikai irás és olvasás tanításáról s annak előkészítéséről. Ez a rendszer már a 60-as évek tanítóságánál többé-kevésbbé megvolt ugyan, de egységes feldolgozását a franczia Graszelin csinálta meg. 5—6 évvel ezelőtt aztán Czukrász Róza akkor kolozsvári kath. iskolai tanítónő kezdte átültetni s könyvekbe foglalni, mely azóta közkézen forog. Ez a rendszer azon alapszik, hogy a gyermek a jelekkel köti meg a hangot. Olyan mint a siketnémák jellel való ma már túlhaladt tanítási módszere s még sem olyan. Igaz, hogy a logikával minden pontja, ellenkezik, de a gyakorlat igazolja, hogy mégis jó, mert jásszva tanít s a gyerek élénk, képzelő erejét használja fel. Az előadó sokat mondott ezen rendszer gyakorlása közben szerzett tapasztalatairól. Volt ugyan nehány kemény conservativ, a ki magától fonó-nyi- nyiká-nak mondta, de a gyakorlati országszerte ismert eredmény az ellenkezőt bizonyítja. A következő pontot elejtették mert az időt végtelen gondatlanul prédálták eddig. Nem volna-é jó, szigorúan, határozottan vezetni a gyűlést úgy, hogy senki egyetlen tag se fecsérelje el az időt azzal, hogy nagy kitérési csinál s nem szigorúan a tárgyhoz szól!! Magát a kérdést világosítsa meg a hozzászóló vagy előadó s »e fűzzön semmiféle reflexiót hozzá. Aztán a választmány vagy elnök úgy állapítsák meg a tárgysorozatot s úgy állítsák össze, hogy abból elvenni ne kelljen. Egy évben egyszer tartanak közgyűlést és akkor is változtatnak a programmon! így aztán mindennapi lesz vagy lehet a változtatása a gyűlés tárgyainak. Nehány apró ügyet intéztek még el. Az orsz. bizottságba választottak 2 tagot. A Brassai síremlék felállításához gyűjtöttek. Egy ügyet, a szinérváraljai körhöz utaltak. Végül elhatározták, hogy a jövő év májusában Nagy-Károly városában fognak ülésezni, Aztán közfelkiáltással megválasztották a tisztikart. Adjon Isten lelkesedést mindenkinek, hogy hűséggel szolgálja az ügyet! Heti krónika. Vasúti gyűlés, megyegyülés, tanító gyűlés, bánya- gyűlés egy hét alatt, ügy hiszem, elég 8 napra. A vasat gyorsvonattá sehogy sem akar alakulni, hetivásári vonatokat nem indít., de a nyaraló közönség igényeinek kielégítésére hajlandó egy automobilt berendezni. Ez is valami, csak látnok mielőbb. A vármegye gavallérosan szavazza a pótadót, de Lendvay emlékének nem bir 200 koronát áldozni, bárha a lehető legjobb indulattal van irántunk. A leleplezésre eljött a főispán, képviseltette magát a belügyminiszter, de pénzt nem ad, mert hát régi igazság, hogy »vitám et saniquinem sedavenam non.« A tanitók lelkes felbuzdulással szántak 4—5 órát Nagybányának, többnyire 10 órakor jöttek s 3 órakor mentek, de fizetésemelés nem sült ki belőle, mert hát a határozatokat nem lehet végrehajtani. Lehetne csak! akkor nem tanítaná senki 80 pengőért az abc-ét a hazának. A bányászok legalaposabban tárgyalnak, ők két napot szántak rá a közmivelődésre s mi tagadás ez a testület úgy megjelenésében, mint számra nézve is impozáns. Csak hozza őket a közérdek minél gyakrabban körünkbe. A közvélemény rendszerint rosszul van értesülve az ilyenekről, mint rosszul értesültek sokan egy üdülő hivatalnok társunkról, kiről a rósz nyelvek suttogták, hogy nyugdíjba megy, s ime épp ellenkezőleg most léptették elő. Vagy miként rosszul értesül az egész világ, a fagyos szentekről, a kik oly meleg szivüek voltak, mint egy szerelmes ifjú, s csak kaczagták azt a sok roszszat, mit az emberek reájuk kiabálnak. A pompás bányász mulatság után — és ez már teljesen megbízható értesülés, — nagyszerű estély következik a Tordai Grail Erzsié, már csak napok választanak el tőle, jó lesz tehát az előnyösebb helyeket mihamar lefoglalni, ezt különösen lapunk olvasóinak igen melegen ajánlja a krónikás. Különfélék. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szappanosné Makrai Verőn oki. tanítónőt a nagysom- kuti áll. el. népiskolához rendes tanítónővé nevezte ki. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Molnárné Takács Mária nagysomkuti áll. el. iskolai tanítónőt a pereczei áll. el. iskolához helyezte át. Előléptetés. A m. kir. kereskedelmi miniszter Óváry Frigyes m. kir. postafőtisztet a IX. fizetési osztály 2-ik fokozatába léptette elő.
