Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-12 / 19. szám

Nagybánya, 1901.

Május 12. — 19. szám.

XXVII. évfolyam.

NAGYBANYA ES VIDÉKÉ

TÁRSAPALMI HETILAP

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

meg-jeleitik: "^.A.s.A.iKisr-A.i3

Előfizetési árak:; Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők.

Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá

Nyilttér soronként 20 fill.

küldendők

Mezőgazdasági kiállítás.

Nemzetek versenyében dicsőséget arattunk tavaly a szajnaparti világvárosban. De Páris messze van mihoz/.ánk és a kinek okulására leginkább szükség lenne, hogy a kiállítást megtekintse, a magyar gazdának, az nem látta. Hálára vagyunk kötelezve Darányi földművelésügyi miniszter iránt, hogy a mezőgazdasági kiállítást egész teljességében közszemlére adja. Nem hiába nyilatkozott meg a nagykunsági rónán a nép egyszerű fiának ajkáról a szeretet ekképpen: »Éljen a gazdák apja«, a hódolatnak ez a formája benső sugallat, látva, tapasztalva, nap-nap mellett, hogy Darányinak minden intézménye, mily öntudatos cselekvés arra, hogy a gazdára a jó Istennek derültebb, szebb napja süssön.

Igazán vétek lett volna, ha magyar földön nem mutatják be ezt a kiállítást, mely nemcsak szemet gyönyörködtelt, hanem nagy tanulságokkal szolgál. A gazda itt látja be, hogyan, mit kell még gazdálkodásában létesíteni és mely formájára kell a gazdaságvitelnek térni, hogy a földből minél nagyobb termő erőt szedjünk ki.

Itt látja meg, hogy szinte tudtán kívül mennyi országos intézmény van, mely az ő segítségére, útbaigazítására van felállítva.

A városligeti iparcsarnokban megnyíló kiállítás kisérletügyi részén, a következő állomások mutatják be tevékenységüket: rovartani, növény- termelési, növénykórtani, kémiai, szőlőkisérleti, dohánytermelési, takarmányozási, erdészeti, vetőmagvizsgáló állomások.

Ezek mind azért vannak, hogy adott esetben a gazdának segítségére legyenek. Nem kell csak egy levelező lapot írni, a pusztító állatot, a pusztuló növényt beküldeni és az állomás vezetői megmondják, mi pusztít és hogyan kelt ellene védekezni?

A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" tározója.

A magyar honfoglalásról.

— Irta: Németh József. —

(Befejező közlemény.)

Alig kerül az Árpádház nemzetünk étére, már a magas politika érvényesül nála. Tudja jól, hogy kelet felé nincs mit várnia, csak rosszat. Dél és nyugat művelt tájaira áhit a nomád magyar, ott terem a kincs, a hírnév. Ez csábítja őket a vereczkei szoroson át Magyarországba, hol a német király szövetségében a Morvák ellen harczolnak. Első Ízben látják az Alföld pompás legelőit, isszák a Tisza vizét. Ök maguk sem hitték, hogy oly hamar vissza jutnak a Tisza partjára.

894-ben történt, hogy a görög császár, Bölcs Leo követei az Aldunánál találkoztak Árpáddal, hogy szövetséget kössenek a bolgárok ellen. A görögök délről támadnak, északon pedig hajóik átszállítják a magyar sereget, Árpád legidősebb fiának — a ki kende volt — vezérlete alatt. Két ízben veri meg a bolgár fejedelmet, a ki azonban ravaszul kibékül a görög császárral; a bessenyőket meg rábírja, hogy Etelközre rontsanak.

Árpád látva, hogy fia és a kozár segítség távol, hirtelen összeszedi népét s a már ismert utón a Kárpátok biztos gyűrűi mögé vonul, mig Etelközt a nagy számú bessenyők szállják meg.

Munkács táján pihen meg a magyar tábor 895 Őszén,’ ide tér meg Árpád erős fia is.

* *

*

Kik voltak Árpád ellenfelei'? Gyöngédtelenül kell lerombolni sok illúziót. Mindaz, amit a művelt közönség a honfoglalásról tudott, amit költőink, politikusaink felhasználtak: csak mese. »A regősök csacska

Ezen a kiállításon látjuk, hogy az egyes állomások milyen körülményes munkát végeznek és ha szükségünk van egyik-másikra, hol találjuk? Nagyon itt az ideje megtudni, mert fájdalom, drótféreg, fritt és hesszenilégy, özön- dék, moly, csapásként zudult a gazda nyakába, hozzá a növényi betegségek egész serege, — jó tudni a helyet, ahol a védekezésre kioktatnak és a közgazdasági veszedelmet elhárítják rólunk.

Nagyon praktikus kezű a mi földmivelés- ügyi miniszterünk. Bizonyosan azt gondolta, hogy a kik a kiállítást megnézik, azok nem felejtik el, mely intézmények állanak a gazdák érdekében így akarja azokat az ifjú intézményeket népszerűsíteni, melyek nevéhez fűződnek és melyek eddig is oly áldásoson működtek. És ha semmi egyéb nem lenne a kiállításon, mint a kísérlet ügy, azért is a legmelegebben ajánlanánk a gazdának, hogy q, kinek mostanában a fővárosban dolga akad, el ne mulassza a kiállítás meglekintését.

De nemcsak a kísérlet ügy intézménye az, ami a gazda okulására szolgál. Büszkeséggel lálja, hogy a földmivelés tudományának terjedése érdekében mennyi külön intézmény van és hogy ez a tudomány milyen magas fokon áll. Látja, hogy a tudomány segítségével fokról- fokra a jövedelmek mily szépen fokozhatok, egész raját látja a gazdasági mellékágnak, melyek jövedelmezősége beszédes számokban van feltüntetve.

A fővárosi ember csak a képzőművészeti kiállításon lát egy-egy festményen rengő kalásztengert, délibábot pedig a villámos reflektorok csinálnak előtte valami látványos színdarabban; a beatus ille procul negotiis csak az öreg Vergilius verse szerint él vágyó szivében, a főldmives foglalkozásának örömét, gondját átérezni nem tudja: és mégis ez a fővárosi közönség szakadatlanul sürü rajokban megy a kiállításra, gyönyörködik óraszámra a

énekei«-ből, meg a tudós névtelen jegyző müvéből tudjuk, ki 1200 körül élt.

Az Alpári csata, a bolgár Zalán futása, Zobor meséje, a Szvatopluknak küldött aranyos fékü, selymes nyergü fehér ló, melyért földet, füvet, vizet adott Árpádnak, Maróth bihari kozár vezér, Gyéló erdélyi oláh fejedelem stb. mind mese. Mert bizonyos, hogy bolgár nem élt Alpáron, Szvatopluk nem volt a honfoglaláskor, a Maróth germán név, meg a volgai kozár sem férnek össze; oláhoknak nyoma sincs még ekkor nemcsak hazánkban, hanem a mai Románia területén sem; a székelyek sem látták még akkor a Hargittát, szép Tündérországukat.

Mit tudunk tehát?

Említettem, hogy a IX. században hazánk minden részén szlávokra bukkanunk, de államot alkotni nem tudtak. A Dunántúl, Dráva és Száva köze német őrgrófságok, de az erős szláv lakosság egyházilag, sőt külön törzsfők alatt készül szerveződni Zalavár vidékén, közel a Balatonhoz s Szlavóniában már szláv fejedelem az ur. Erősebb államalkotó tehetséget árul el a morva Mojmirida család, melynek legderekabb sarja, a kissé ravasz és kegyetlen Szvatopluk, ki ha- nánk északnyugati részeit a Dunáig elfoglalá, sőt szazára hajlik a Duna-Tisza közén Csongrád-Bodrog szláv vépe is.

A Tiszántúl és Erdély sóbányái, a Szerémség a bolgárokat uralják, kiknek kőből épült sok templomu fővárosa a mai Bulgária közepén feküdt; az Adriánál a horvát ispánok közül egyik másik koronára vágyik már. Az alföldi rónán itt-ott a régi avarok roncsai tartják magukat gyűrű alakú váraikban.

íme ilyen oldott kéve volt hazánk bokréta hűyett.

Harcz folyt mindenütt; mindenki mindenki ellen. A keresztyén vallás békés tanai szeliditőleg hatottak ugyan már egyes helyeken; Nyitrán egy morva püspök székelt; Zalavárott szép templom épül Szűz Mária tiszteletére, amelyet a salzburgi érsek szentel föl; Pécsnek öt temploma ad nevet, a bolgárok is egy emberöltő óta a g, keleti egyház hívei.

gazdag anyagon, mely Magyarországnak széleskörű tevékenységéről számol be, a mit a gazda a föld termésének learatásáért tavasz nyitásától hóleesésig a földjén végez.

Ha a fővárosi közönség lelkét gyönyörködteti ez a sok látni való, mennyivel értékesebb ez a földmivelő gazdára, aki egyúttal tapasztalatát hasznára fordítja. Úgy is rendezték be, hogy a kiállítás azt a czélt szolgálja, Darányi minden intézkedését a gazdasági szakismeret terjesztése érdekében teszi, mert tudja, hogy a gazdasági szaktudás igen szépen kamatozik és abból az országnak van meg a haszna.

A legmelegebben ajánljuk tehát a mező- gazdasági kiállítás megtekintését. Hat hétig díjtalanul nyitva áll a közönségnek, az alatt mindenkinek, aki a szépben gyönyörködni szeret, aki a maga ismereteinek gyarapítására súlyt fektet, alkalma lehet egy napra a fővárosba rándulni. Különösen helyes dolog lenne, ha a gazdasági egyletek küldöttei megnéznék, tapasztalataikat elmondanák a gazdák előtt és feljegyeznék azokat az adatokat, melyekben oly gazdag a kiállítás, a kiállításon százával levő grafikonok adatait, megannyi mezőgazdaságunk fejlődéséről adva számot. Leszűrnék a tanulságokat, ezeket közismertté tennék; igy ez a kiállítás széles körben értékesülne a gyakorlati élet czéljaira.

Az egész kiállítás összeállítása az a mód, melylyel a közönségnek hozzáférhetővé teszik, azt igazolja, hogy Darányit magasabb czélok vezették. Vajha megértenék és igyekeznének a gazdák a tapasztalatszerzés alkalmát fel is használni.

Még csak azt mondjuk ezekhez, hogy világlátott előkelőségek tartaléknélküli elismerésüket fejezik ki a miniszternek a kiállítás nézegetése közben és azt mondják, hogy a mező- gazdasági ügy ilyen magas szempontok szerint és mégis annyi gyakorlati tanulságot nyújtva, nem volt még hazánkban bemutatva.

A honfoglalást földrajzi és politikai okok szerint tudjuk elképzelni. Az erdős Kárpátok vizeivel lejöttek a Bodrogi rónára a Hegyaljáig, majd a Sajóig, Zagyváig, ahol a morva birodalom szomszédjai lettek. E vidék távol állt minden erősebb hatalomtól; a gyér lakosság bizonyára nagyobb ellenállás nélkül átadta grádjait. Majd átkelnek a Tiszán, talán éppen Cseké- nél s le a Berettyóig kalandoznak. Megszállják a Szamos völgyét és a meszesi kaput a Szilágyságon, eltorlaszolják, megrakják őrökkel. Ezen aztán összetűznek a bolgárokkal, kiket mihamar kiszoritnak az egész Tiszántúlról, csak Erdélyt hagyják meg nekik, mert ott félnek a bessenyők támadásától. Ide telepitik határőrökül a jó harczos eszegel bolgárokat.

Ekkor kerül Szvatopluk fiaira a sor. A haldokló apa hiába magyarázta, hogy egy nyilveszőt könnyű eltörni, mig hármat összekötve nem lehet, mégis fiai összekaptak az uralmon, mialatt a bajorok rájuk támadnak több ízben. Egy ilyen támadás alkalmával elfoglalták őseink a Duna-Tisza közét, a Mátra vidékét megerősiték a morvák felé oda telepítve Attila hunjainak töredékét, akiknek vezérei közül később Aba Sámuel tűnt ki.

A bajorok szövetségében bízva e szilaj nép már messze tájakra veti szemét. 898. ő-zén néhány száz lovas kémleli ki a Pó vidékét. Jó hirt vihettek haza, mert 899. tavaszán 5000 válogatott lovas ereszkedik alá az Alpok lejtőin Olaszországba s miután leverik csellel az olasz király 15000 főnyi seregét, úgy, hogy hírmondó alig marad belőle, álló évig dúlják a viruló tartományt.

900-ban a bajoroknak izennek hadat és kiszorítják Dunántúlról őket, mig a szláv lakosság meghódol s a nyugati és déli határok mentén őrségül a kabarok

3-ik ága a kozár kerül.

E müveit vidékre húzódik a honfoglalók jó része ; itt üti fel keleti szőnyegekkel díszített sátorát Árpád a Nőé hegyén, Székesfehérvár mellett. Még bennük v«n a nomádok szabad szelleme, mely irtózik a várostól, kőépülettől, sírnak tekinti azt, s vakond-