Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-17 / 11. szám
'4* Nagybánya, 1901. Márczius IT. — 11. szám. XXVII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖN meg-teleitik: :tvít:i3>T:DE:2sr vasáektap Előfizetési árak:-. Egész ^yj;ej8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fül. Régen volt. Még a múlt században. Öreg ember leli már azóta a csecsszopő gyermekből is. Mi történi ? Mit akartak? Mit kezdeményeztek és vittek keresztül, kicsoda ne tudná. A kikelet ékes ragyogó virágokat termett, melyeknek szinpompája majdnem vakítóan hat. Később jöttek a viharok, menydörgés, villámlás, égiháború. Az elpuhultnak vélt nemzetből mithologiai hősök, félistenek támadlak. Sok szép korszaka van a magyar történelemnek, de szebb, dicsőbb ennél nem volt soha. Emlékezzünk meg róla mindig márczius idusán s az emlékezésből merítsünk, tanúságot., erőt. Bátorság, összetartás, hazaszeretet mindig győzelmet arat. Már a klassikus korban is közszájon forgott a mondás, hogy »a szerencse a bátrakat segíti.« Merítsünk tanulságot, hogyha elnyomnak is egy időre, de az a világtörténelemnek csak egy perczéig tart. Nem első eset, hogy a magyarból németet akartak csinálni s ősi alkotmányát elkobozni, a lenyügözés mindig hamar elmúlt s a nemzet kitartásának győznie kellett. Merítsünk tanulságot, hogy addig él nemzet e hazán és addig várhatunk a jelenben s jövőben is üdvös mozgalmakat, mig lesz lelkes ifjúsága s mig a honfitársak itt megértik egymást. Id. Biltz István. Nagybánya lelkészeire az utóbbi évek alatt gyászos végzet nehezült. Még nincs két éve annak, hogy Gergely Károlyt elveszítettük, utána ment Rátz Pál és most Biltz István, mind a három derék, jeles pap, a ki megfelelt hivatásának. Egyik ref., a másik r. kath. a harmadik gör. kath. Billznek sok jeles tulajdonsága volt, jó szivü ember volt, családját szerette, a közügyek iránt érdeklődött, hazafias gondolkozásu, mint pap, kötelességét hiveii teljesítette. 1839-ben augusztus 14-én született Hideg- kuton. Az algymnasiumot Nagybányán, az V VI. osztályt Belényesen, a VII. Vili. osztályt Nagyváradon végezte. Theologiai szakképzettségét a bécsi egyetemen szerezte s 1862-ben fejezte be. Ugyanazon évben megnősült és fölszentelték, tehát 38 éves lelkész volt s 33 év óta kerületi esperes és szent széki ülnök. 1863-ban a nagybányai városi gymnasium- nál mint a román nyelv tanára működött, s ilyen minőségben kapta kinevezését a felsőbányái gör. kath. plébániai állásra. Itt azonban csak néhány évig lelkészkedett, mert 1874. márcz. 4-én Nagybánya város közönsége őt a nagybányai gör. kath. lelkészi állásra választotta meg Szabó Tivadar utódjául. Kilenczen pályáztak a diszes nagybányai parochiára, a küzdelem tehát erős volt, a képviselet 26 szóval TörökTilvi Papp János 21 szavazata ellenében Biltzet. hivla meg. 27 éve tehát annak, hogy a több ezer lelket számláló helybeli egyháznak Biltz lelkésze volt. Kiváló érdeméül tudható be, hogy úgy az ő egyházában, mint a többi felekezetekkel szemben is a békességet igyekezett mindig hangsúlyozni és ápolni. Érthető tehát népszerűsége. Itt léte óta választott tagja a képviseletnek és pedig mindig a legtöbb szavazatot nyert városatyák közül való volt. Egy Ízben követjelöltnek is felléptették Bercsey- vel szemben ellenzéki programmal. Az utóbbi években gyengélkedett s nem kimélte magát, még ez évben is végzett temetési funcliókat, pár hét óta azonban komoly veszélytől féltették. Gyenge, é vágytalan, kedély- telen lett, a szobát őri..te ugyan, de nem volt ágyban fekvő beteg s igy ma reggel 5 órakor hir elen bekövetkezett halála mégis váratlan volt. Az egész város osztatlan részvéttel vette a gyászhirt, a középületeken, egyleteken, sőt több magán épületen is gyászlobogók lengenek s az utczán találkozók sajnálattal kérdezősködnek és beszélgetnek a szomorú esetről. Temetése hétfőn délelőtt tt órakor lesz a felsőbányai-utczabeli gyászháztól előreláthatólag a észvét impozáns megnyilatkozása mellett. A család gyászlapja következő szövegezésű: Alólirottak fájdalomtól vérző szivvel tudatják az összes rokonokkal, barátokkal és jó ismerősökkel, hogy a felejthetetlen hőn szerető, gondos és jóságos férj és atya Joodi Biltz István Nagybánya sz. kir. bányaváros gör. kath. plébánosa, kerületi esperes, városi képviselő folyó hó !6-án hajnali 5 órakor, éleiének 62-ik évében, boldog házasságának 37-ik évében. lelkészkedésének 37-ik évében s esperes- ségének 33-ik évében hosszas szenvedés után az Urban elhunyt. A megboldogultnak földi maradványai folyó hó 18-án délelőtt 11 órakor fognak örök nyugalomra tétetni. m> Az engesztelő szentmise áldozat folyó hó 18-án reggel 8 órakor a gör. kath. plébániai templomban fog az Egek Urának bemutattatni. Nagybánya, 1901. márcz. hó 16-án. Nyugodjék békességben s az örök világosság fényeskedjék neki! Uglai Erdőss Anna, neje. István, Sándor, Valéria, Irén s férje Grünwald Béla, gyermekei. Mint ember, mint honfi, mint pap egyaránt kiérdemelte szeretetünket és tiszteletünket s emlékezete bizonyára áldásban fog maradni az utódoknál is! 1901. márczius 15. Soltész Elemér felolvasása. Mélyen Tiszteli Hallgatóság! Soha életemben nem hallottam még olyan fölolvasást, lett légyen az tudományos, vagy népies, unalmas, vagy mulattató — a melyben a fölolvasó magát ne mentegette volna És miért térjek el éppen én ettől az általános szokástól ? Megvallom, ez volt az első gondolatom, — ha ugyan gondolatnak nevezhetjük, mikor tollat fogtam, hogy lényegileg eleget tegyek annak a megtisztelő megbízásnak, melylyel polgári olvasó körünk elnöksége kitüntetett, márczius 15-iki ünnepélyünkön felolvasás tartásával bizván meg. A mentegetőzésnek, — ha unalmas is, megvan az a haszna a fölolvasóra nézve, hogy ha fölolvasása csakugyan reászorult erre — legalább nyugodt a lelkiismerete, hogy jó előre kikérte a türelmes hallgatók gyöngéd elnézését. Az elnézés, a bocsánat pedig az erények, sőt mondhatnám — kötelességek egyike. És ki ne akarna tisztelt hallgatóim közül erényes, vagy kötelességtudó lenni, — vagy ha már az, tehát maradni, egy igénytelen fölolvasóval szemben ? Ebben a tekintetben éppen semmi aggályaim nincsenek. így eleget téve a közszokásnak, egyszersmind óvatosan körül bástyázva magamat, a lesújtó kritika A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ” tárnája. Ephialtes. — Irta s a nagybányai és nagykárolyi kör márczius 15-iki együttes diszülésén felolvasta Nagy Gábor. — A magyar oroszlán hires csatáinak vitéz hadnagya izgatott sietséggel fordult be az ősi udvarház pitvarába. A csendes, holdas éjszaka nyugalma úgy felriadt; a homok megrecsegett, a lugas repkénye ziz- zenve bujt össze, homálya alatt két lelkiismeret moczczant meg, a hitves asszonyé s a nagy idők hitvány bajnokáé ; Ephialtes örök, gyalázatos neve. Tarry eltűnt, az eperfa lombja bágyadtan gu- nyasztott tovább. »Ki lehetett?« A szép asszony nem nyugodhatott tovább kedvese keblén. »A kósza béka ugró csuszszanása csak« s a nő nyugodtan simult hozzá. »Isten veled!« »Ne menj! ügy rettegek!« »A csapat élén kell bélovagolnom !« »Ne menj! ügy reszketek !« »A forradalom nem soká halott. Békés időben nagyra nyíl pályám !« »Ne, csak ma ne menj!« »De édesem ! — s a bosszú lüze lobogott szemében. — E nép térdelni, csúszni fog ! Daróczban nem kiállt többé majd árulót, szabadságot élvezhet akkor is!« És meghullámzott kebele »Isten veled!« Szép, derék,- nemes ifjú és magyar s mégis áruló. Csendes lett künn. A fegyverterembe bevilágít a hold ; az utczán emberi árnyék dől alá s az ablaknál árnyékos ember- arcz tekinti, nézi, látja s leejti fegyverét. »Hazám! maholnap te se lész! Oh! hitvesem!« »Itt vagyok itt! Már vége van...?« Hangja elcsuklott, nagyon elsápadt az arcza. Egy kósza béka ugrott el az ablakpárkányról. Tarry élesen, szomorúan nézte a tűnő árnyékot. »Feküdjék le asszonyom! Nyugalomra van szükségem. Maga mellett szivemben gyűl a vér, bár jobban szeretném, ha arczára patakoznék, jól állana magának a rózsapir.« »Csókod füzétől lángra gyűl megint !« »Ellenség jön a városba. Katonáink itt az utcza- sorban tömötten rejtőznek. Senki se tudja; feküdjék le ! Harcz lesz, ádáz, veszett harcz, az utolsó harcz. A harcz után csak menjen, menjen, majd a harcz után csókom tüzétől lángra gyűl az arcza...« Az övé égett s elfordult. A nyitót! ablakon kikandikált fegyvere szeme; czélba vette a csillagot »Vegye le fegyverét!« Az asszony megtevé. A hős, ki férje előtte, Ephialtes, ki hős előtte, távol, ügy összebomlott esze, szive, lelke; a hold azt hitte, hogy holdkóros s még jobban rámosolvgott. »Maga jól lő, hitvesem!« Oly szomorúan hangzott a nyomott szóra a fegyverterem. »Ha nem tudnám a csapat első emberét lelőni — a puska megrándult kezében, a czélba vett csillag fényes pályában futott le az égről — lőjje le maga!« Olyan fáradt, izgatott vagyok, de nem sokára úgy is alhatom, áthatunk hazám, vigadhatsz hűtlen hitvesem! »Lőjje le maga! Ez a jel, hogy még egyszer kitombolja bátorságát dicső csapatunk; ereje nincs már, nincs többé!« »Tudja, ki elől jő, az többnyire Ephialtes, nevét ne jegyezze meg soha! Vigyázzon! Megértette?« És jöttének és nem nyílt szét a föld! Magyarok istene ne aludj! A hitves látta, a férj is s a két hangba: »0 beleszorult két indulat és érzelem, világ es a iegyver- terem reszketve szólta : Ö elől lovagolt!« »Asszonyom! megölöm azt. Tegye le, nem reszket többé a kezem — s úgy reszketett egész teste — megölöm! Hazám megölte ő, becsületem is ő, hitvesem szerelme is ő!« Czélzott, szeme villogott; a hold irigyen sápadta tovább, epedte irigyen azt a lobogó tüzet. Az asszony hátralépett, mindig hátrább, mindig sötétebb arczczal; démon volt, fegyvere csöve férjére irányul. A bűnös szerelem elvette az eszét. Márczius 15.
