Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-22 / 51. szám
(2) 1901. deczember 22. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 51. szám. Árvaszéki elnökök: Gáspár Pál, Illés Olivér, Bornemisza Géza, Szuhányi Géza, Thoma László. Kiestek az árvaszékből: Horváth Mihály és Baudisz Jenő. Aljegyzők: Nagy Sándor, Péchy István, Mangu Béla, Kozma Gergely. Az V-ik aljegyzői állás, pályázó hiányában, nem volt betölthető. Szolgabirák lettek a régiek, kiesett közülök dr. Komóroczy Iván s ujakul bejöttek Kovács Sándor, Bay Miklós, Gulácsy Tibor, a szolgabirák összes száma 13. Helyeiket a főispán fogja megjelölni. A választás d. u. 3 óráig tartott. Ülés végén a főispán Stoll Bélát és dr. Miskolczy Sándort megyei t. főügyésszé, dr. Herczinger Feronczet megyei t. főorvossá nevezte ki. A megválasztott tisztviselők az esküt letették. Végül megköszönte Ilosvay főjegyző az elnökség fáradozásait, a megye közönségnek a bizalmai s a főispán boldog ünnepeket kívánva berekesztette a nevezetes gyűlést, melyen pénteken is igen nagyszámmal voltak jelen a bizottsági tagok. Színészet. Vasam ip d. u. gyermek és nép előadásul A betyár kendője ment, ez a régi jó nép-zinmü. csekély érdeklődés mellett. Este újdonság A bor. Gárdonyi nagy feltűnést keltett népies története. Valóban jó! esett látnunk a tőről metszett magyar darabot, kifogástalan jó előadásban. Gárdonyi rajza, tulajdonképen egy darabkát mutat be a nép életbő', kevés igénytelen a cselekmény, a történet, de ez aztán remekül van kidolgozva, színészeink pedig jó alakításaikkal még jobban kiemelték a műnek értékét. Sajnos, hogy a mi színpadunk díszletei igen gyarlók s általában a színpad igen kicsiny, ilyen kitűnő társulat megérdemelne egy pompás színpadot, hogy az illusió teljes legyen. Ki kell emelnünk Jeskó Ariadne, (Szúnyog Juli) Tóth Elek (Matyi) Erdős K. (Baracs Imre) Vetési Dani (Mihály bácsi) játékát, kik gondosan áttanulmányozták szerepeiket s a közönség megelégedését a legnagyobb mértékben kiérdemelték. Jó volt Kottái Szerén is (Eszter) s általában az egész darab összevágóan, szépen ment, mondanunk sem kell, hogy Göre Gébor (Szitái) és Durbints sógor (Dunay A.) sűrű és lelkes tapsokat arattak. Közönség szép számmal. Hétfőn decz. 16-án A házibékét adták elő Bisson jeles vig játékát összevágó előadásban, de kis közönség előtt. Kedden decz. 15-én Dómi az amerikai majom sem vonzott valami nagy közönséget, bár azért számosabban voltak mint tegnap. E darabban a főszerep Dunay Árpádé, a ki igazán bámulatosan ügyes majomnak bizonyult, az Ö merész ugrásai, mimikái a csalódásig híven az emberi nemnek Darvin szerint való ősapjára vallanak, még a lába ujjával is tud fogni, úgymint mi a kezünkkel, az öreg házfelügyelőnek úgy lependeritette a lábával a parókáját, hogy csupa öröm volt nézni. Az ügyes Dunay nagyobb közönséget érdemelt volna. Az egész előadás kifogástalanul ment. Jeskó Ariedne gyönyörű játékábarr és szép toalettjeiben ismét alkalmunk volt gyönyörködhetni. Szerdán »San-Toy« a hires chinai daljáték ment zsúfolt ház előtt. Ezúttal a közönség sem késett vala- hára. Lehet, talán azért is, mert a primadonna Cson- gory Mariska első fellépte ez estén volt vagy talán az előleges reklám kellőleg meg tette a maga hatását. A primadonna, ki ez alkalommal egyik mellék alakot, Dudley-t alakította, finom, kecses mozdulataival, művészi tánczával a közönséget egészen meghódította, úgy, hogy a művésznőnek minden egyes tánczát ismételnie kellett. A czimszerepben Tury Sárinak volt alkalma temperamentumos játékával, szép énekével s finom öltözékével a közönséget tapsolásra bírni. N. Zoltán Ilona ez estén szép, kellemes hangjában valódi gyönyörűséget talált mindenki. Finom, csengő hangjában visszhangra talált szivének minden érzelme s az elért hatás nagyszerű tapsviharban jutalmazta a fiatal művésznőt. Németh János ezúttal is épen úgy, mint mindenkor, érdekes játékot tárt elénk, a vidám Csuli szerepében. Ö volt a darab fő élénkitője, kinek humorisztikus játékáért csak elismeréssel adózhatunk. A többi szereplők is mind elérték a kívánt hatást, melyet a díszletek a kosztümök finom, természethű kivitele nagyban elősegített. Csütörtökön Brieux hires drámáját »A vörös talárc-t adták intelligens, szép számú közönség előtt. Ez estét általános közkedveltségü művésznőnk, Jeskó Ariadne erőteljes, igaz játéka tette emlékezetessé. Bátran elmondhatjuk, hogy alig láttunk oly hatásos jelenetet színpadon, mint a milyet Yanette szirepében alkotott. A meggyalázott önérzet, a hitvesi szeretet, a megsértett büszkeség, az anyai szeretet s a lábbal tiport igazságérzetnek gyönge szavakkal való megvé- delmezése csak úgy hat igazán a szemlélőre, ha a szóval érzelem is párosul. S épen ez az, a mi Jeskó A. művésznő játékát méltóan jellemzi ; mert ő nála minden szónak van értéke, becse, mert érzelemmel, szívvel játszik; kénytelen a szemlélő vele együtt sírni, zokogni, vele együtt örülni, örvendezni. Ez pedig a legnagyobb elismerés, a mit művésznő e téren elérhet. Tóth Elek Pierre szerepét nagy tudással, drámai erővel adta, hatásos jelenetében méltó partnerje volt Jeskó A.-nak. Fáradtságos szerepkört töltött be Németh J. Mauzán alakjával, melyért elismerés illeti őt. A többi mellékszereplők is mind megálltak szépen helyüket, úgy hogy az előadás kifogástalan volt. Pénteken Gárdonyi »A bor* ez. müvét adták félhelyárakkal, szép közönség előtt. Ma szombaton »Az asszonyregement* megy, előreláthatólag élénk érdeklődés mellett. Színházi műsor. Vasárnap, decz. 22-én két előadás: D. u. 3 órakor féihelyárakkal »A falu rossza», Tóth Ede örökbecsű népszínműve ; este fél 8 órakor rendes helyárakkal: »A gyerekasszony«, kitűnő népszínmű, Csongory Mariska fellépte. Hétfőn, decz. 28 án Csongory Mariska felléptével, közkívánatra itt másodszor: »San-Toy«, angol láncz- operett. Kedden, decz. 24-én d. u. gyermekelőadás félhelyárakkal, Dunay Árpád majomimitátor felléptével: »Domi, az amerikai majom«. Este nincs előadás. Szerdán, decz. 25-én két előadás: D. u. 3 órakor zónaelőadás félhelyárakkal : »Goldstein Számi«, kitűnő énekes bohózat. Este rendes helyárakkal: »Huszár- csiny«. Vahot Imre remek népszínműve. Csütörtökön, decz. 26-án két előadás: D. u. félhelyárakkal, itt először: »Ócska brigadéros«, énekes bohózat, »Ocskay brigadéros« paródiája. Este Csongory Mariska felléptével: »A Gésák«, angol tánezoperett. Szombaton, decz. 28-án itt először. Csongory Mariska felléptével: »A modell«, Suppé Ferencz remek zenéjü operettje. Vasárnap, decz. 28-án két előadás : D. u. 3 órakor zónaelőadás félhelyárakkal, Csongory Mariska felléptével: »A baba«, Audran remek zenéjü operettje. Este rendes helyárakkal, Micsey Bácskay Julcsa fellép' ével : »A piros bugyelláris«, remek népszínmű. Heti krónika. Az ország szeme most a vármegyéken van, az alkotmányos küzdelem még egy, utolsó fellobanást vet. A népakarat minden hat évben megtiszteli az ő vezetőit. Nálunk is a héten zajlott le (ez már csakugyan lezajlott) a megyei restauráczió. A székház nagy termében ember ember hátán nyüzsgött s a kárpát majd ketté hasadt a lelkes kiáltásoktól. A ki szavazni akart, azt elébb déli gyümölcsösé sajtolták az érdeklődők s csakis ilyen aszalt alakban kerülhetett, a bizottság elé. Szerencse, hogy csak minden tizedik állásra van szavazás, mert mire a dolog a közgyűlés elé kerül, a kulisszák mögött annyira el van intézve, hogy többnyire csak ítÉ áment kell rá mondani. Két napi háború után csendes ismét a vármegye- háza, készül kiki az ünnepre, mi is kezdünk bele jönni a karácsoni hangulatba. . A gyermekek a szünidőt már ma kikapták, a »Nb. és V.« ünnepi száma ime megjelent, az ünnepi ajándékok kiosztását megkezdették, az utczákon hordják a friss zöld fenyőfákat, szóval itt a családok legszebb ünnepe. A kis Jézus mindenkinek hoz valami szépet, jót; békét és szeretetet hirdet. Vajha meghozná a társadalom békéjét és egyetértését is, mert ha fekete is lesz külsőleg a karácson képe, azért lelkileg lehet mégis fehér, a békességnek szent napja. Legyen valóban az mindenre nézve. Az olvasónak üdvöt és boldog karácsont kiván a krénikás. rok állottak, éppen nem volt alkalmas. A szép, magas terem közepén állott egy gyönyörű faragványokkal ékesített hosszú asztal, melynek mindegyik oldalán 15—20 leányka ült. A prezidiumban pedig nagyságos Mére Marie Piere, a mi kedves felügvelő-tanitónőnk foglalt helyet. Vele szemben, az asztal túlsó végén ült rendesen az a leányka, a ki sorrendben következett a felolvasásnál. Mert ha a másnapi leczkékkel és feladványokkal elkészültünk, akkor a kézimunkák kerültek elő. S ilyen alkalommal magyar, német vagy franczia nyelven folytak az ismeretterjesztő vagy vallásos olvasmányok', melyek töbnyire remek nyelvezettel és élvezetesen voltak leírva. A plafondról a terem nagyságához mért díszes csillárok csüngtek, de azokat csak ünnopies alkalommal gyújtották meg, mivel azok csakis a terem megvilágítására voltak szánva. S különben is olyan magasan voltak alkalmazva, hogy mellettök finomabb munkát végezni lehetetlen lett volna. A naponkinti rendes világítás tehát következő- kép volt: Az asztalfőn, kedves felügyelőnk előtt égett ezüst gyertyatartóban egy szál nyolezas Mi11 i-gyertya. Azután következett 6—8, a növendékek számához mérten, réz gyertyatartóban egy-egy szál nyolezas valóságos faggyugyertya s mindegyik gyertyatartó mellett állott kis hosszúkás tálezán, égő fényesre csiszolt, vasból készült koppantó, melylyel időről-időre ha már nagyon elsötétedett a gyertya, egyet koppantott az a lányka, a ki valamely gyertyához legközelebb ült. Hogy ilyen világításnál, noha mi valamennyien kitünően láttunk mellette, nagyon nehéz volt a színeket megkülönböztetni, az nagyon természetes. Különösen nehéz volt megkülönböztetni a kéket a zöldtől és viszont, mely színek a legkitűnőbb mesterséges világításnál is könnyen felcserélhetők. Azért igen gyakran megtörtént valamelyikünkkel, — noha a színeket, saját kárunkon okulva, már nappal összeválogattuk — hogy zöld helyett kéket használtunk s megfordítva. Ily esetben természetesen nappal nagy fáradsággal fel kellett fejteni azt, a mit este nagy szorgalommal dolgoztunk. Ebből pedig ismét az következett, hogy a munkákkal elkésve, még karácson estéjének délutánján is kénytelenek voltunk dolgozni. Mert a világért sem tűrtük volna el azt a szégyent, hogy valamelyikünk munkája vagy bárminő dolgozata karácson estéjére készen ne legyen. Ezért a késedelemért jó felügyelő-tanítónőnk látszólag annyira megharagudott, hogy egyik iskolaterembe küldött minket s megtiltotta, hogy a társalgó-terembe, a mi kedves estéli és társalgás alkalmára való gyülekezőhelyünkre addig senkinek bemenni nem szabad, mig ő erre külön engedélyt nem ad. Ez a tilalom talán nekem fájt legjobban, mivel Mére Marie Pieret nagyon szerettem és azt hittem, hogy csakugyan komolyan megharagudott ránk. Azután meg nagyon érzékeny voltam s nem tudtam azt elviselni, hogy valaki rám nehezteljen. De volt még egy körülmény, melynél fogva látszólagos neheztelése nekem rendkívül fájt. Ugyanis már napok óta, de különösen az érintett napon any- nyira levert, oly bánatos s elkeseredett voltam, hogy alig tudtam visszatartani könnyeimet. Már valamennyien elvégeztük munkáinkat. Mére Marianne, egyik tanítónőnk utasítása szerint már minden összetűzve, máslikkal ékítve vagy selyempapirba csomagolva, a mint valamely munkanem kivánta, hogy hogyan, miképen és mimódon adjuk majd át az illetőknek. A legtöbb, a legszebb és legértékesebb munkák az intézet főnöke, B. Mária Thadea fejedelemasszony részére készültek A fent jelzett tanítónő már elment Mé e Marie Pierehez, hogy részünkre bocsánatot kérjen és kieszközölje, hogy kedves közös termünkbe — hol az alatt nagy sürgés-forgás volt — mielőbb bebocsátást nyerjünk, mivel tudtuk hogy attól függ az ő bocsánata. Azután meg arról is suttogtak, hogy valami meglepetés várakozik ott reánk. Ugyanis Mére Marianne már néhány héttel ezelőtt mindnyájunknak külön megmondta, hogy ha valamely társnőnknek karácsonra v damit akarunk adni, úgy azt szépen becsomagolva, az illetőnek czimével és saját nevünk aláírásával ellátva, karácson előtti napon adják át neki. Ezt valamennyien tehetségünk szerint meg is tettük. A meglepetés reményében is tehát igen nehezen vártuk, hogy a terembe való bemenésre mikor jön meg az engedély. Bizony, soká kellett várnunk, de végre még is megérkezett. Nagyon kedves és kellemes meglepetés várakozott ott reánk, mit nekünk szeretett főnöknőnk és jó tanítónőink készítettek. Ott voltak még a hazulról küldött ajándékok s a növendékek kölcsönös meglepetései is; minden szépen sorrendben felhalmozva. A különben is szép terem virágokkál és fenyőágakkal volt díszítve és fényesen kivilágítva. A terem közepén pedig egy nagy, gyönyörűen díszített és gazdagon megrakott karácsonfa állt. Midőn a terem magas tölgyfa ajtaja kitárult, valamennyien örömujongásba törtek ki. Csak én nem tudtam szóhoz jutni, csak én nem tudtam örvendeni. Pedig szivem mélyéig megvoltam hatva amaz édesanyai jóság által, mely szerint nekünk azt a kedves és felejthetetlen örömet készítették Mindazokat nagyon méltányoltam és őszinte hálával voltam érettük ; de nem tehettem róla, örvendeni akkor képes nem voltam. Ellenkezőleg, könyeim, a melyeket egész nap, sőt napok óta, már alig tudtam visszafojtani, akkor megeredtek és — ha helyes ezt a kifejezést használnom — patakként folytak. Annyi hála, oly benső magasztos érzelem talán soha sem honolt lelkemben egyszerre mint akkor. Oly közel éreztem magamat a jó Istenhez, az árvák Istenéhez, hogy szinte — alig merem leírni — lehelletét éreztem lelkemben alódi orosz sárczipőkben! férfiak, nők és gyermekek részére nagy raktár van ■ Radó Andor czipő- és férfidivat üzletében Nagybányán.
