Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

1901. deczember 22. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 51. szám. (3) Különfélék. Lapunk t. olvasóinak és munkatársainak boldog karácsoni ünnepeket kívánunk! Újévi üdvözletek megváltása a nagybányai jóté­kony nőegyesület javára : Moldován László és neje 5 K, Robelly Kajos 2, Nagy György. 5, Csomós Aronné 5, Bencsik János tanár 5, Neubauer Ferencz 2 K. Emlékeztető. A jótékony nőegyesület a karácsoni ajándékokat a szegények között holnap, vasárnap dé­lután 3 órakor fogja a községi elemi leányiskola föld­szinti helyiségében szétosztani, a karácsonfát pedig a kereszüiegyi kisdedóvóban holnapután hétfőn d. e. 11 órakor, a veresvizi kisdedóvóban ugyanezen napon d. u. 3 órakor állítja föl. Egészségügy. A karácsoni örömet bizonnyára fokozni fogja azon hírünk, hogy Nagybányán decz. 12 óta egyetlen egy ragályos beteget sem jelentettek a hatóságnál. Kegyes adomány. Nagyságos Kállay Kornél ur 20 koronát volt szíves szerkesztőségünkhöz küldeni, hogy a szegény sorsú negyvennyolczas honvédeknek osszuk ki segélyezés végett. Az összeg kiosz ása iránt Beregszászy honv. egyl. elnökkel együttesen intézke­dünk, a nemes lelkű adományozónak pedig hálás köszönetünket nyilvánítjuk. A szegénysorsu ref. gyermekek felruházására a következő adományokat vesszük hálás köszönettel : Dobi Ervin és neje 2 K, Wienerberger Béláné 2 K, Beregszászy Samu 1 K, Molcsány Gáborné 2 K, Stoll Béla 20 K, a gymn. I—IV. osztály egy nehány növen­déke : 1 K 24 f. Gyöngyösy Gyula 2 K. összesen 36 K 74 f. — A múlt számban kimutatott 9 K 50 fillérrel együtt = 46 K 24 f. — Gyermekruhákra kiadatott 54 K 42 filler. Nagybánya, 1901. decz. 21. Soltész Elemér lelkész. Gyászhir. Alulírottak a maguk és számos rokonaik nevében, a legbensőbb fájdalommal jelentik, a felejthetetlen jó apa, testvér és rokon Tersztyánszky Ferencz, 1901. évi deczember hó 17-én délután fél 3 órakor életének 67-ik, boldog házasságának 39- ik évé­ben, hosszas szenvedés után történt elhunytét. A meg­boldogultnak földi maradványa folyó évi deczember hó 19-én délután 3 órakor fog az ág. ev. szertartás szerint örök nyugalomra helyeztetni. Felsőbányán, 1901, deczember 17. Áldás és béke lengjen áldott porai felett! Özv. Tersztyánszky Ferenczné szül. Ottmayer Róza, mint neje. Tersztyánszky Ferencz, Tersztyánszky János, Tersztyánszky Róbert, Tersztyánszky Ede, Tersztyánszky Viktor, Tersztyánszky Vilmos, Tersz­tyánszky Róza, mint gyermekei. Tersztyánszky Juliánná, özv. Fila Józsefné, mint testvére. Tersztyánszky Fe­renczné szül. Handlos Amália, Tersztyánszky Róbertné szül. Szigyártó Etel, mint menyei. Tersztyánszky Ilonka, Tersztyánszky Etelka, Tersztyánszky Ferencz, mint unokái. Iparosbál. A nagybányai iparos ifjúság önképző egyesülete a Nagyszálló dísztermében 1902. január 11-én saját pénztára gyarapítására zártkörű táncz- mulatságot tart. Belépő dij: Személyenkint 2 korona, család-jegy 5 korona. Kezdete este 8 órakor. Felül­fizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag lesznek nyugtázva. Jegyek előre válthatók Jancsovits József és Kovács Gyula üzleteiben. A kik meghívót tévedés­ből nem kaptak, de arra igényt tartanak, azok for­duljanak az egyesület titkárához Jancsovits Józsefhez. Halálozás. NagySomkuton e hó 17-én elhunyt Dr. Márk Géza ügyéd fiatalon, 45 éves korában. Neje, két kis gyermeke s nagy kiterjedt előkelő rokonság gyászolja halálát. Benne Nagy-Somkut társadalmi élete egyik nagyon szépen képzett, tevékeny munkását vesz­tette el, ki minden intézmény életében tudással tevé­kenyen munkálkodott. Csöndes temperamentum volt, ki az arany közép utón haladt mindig, de valódi úriem­ber, ki fellépésében sohasem vétett s mindenkiben tudta becsülni a jellemet és tudást. Annyit mondhatunk, hogy elhunyta felejthetetlen nagy űrt hagy maga után Nagy-Somkut társadalmi életében. A nagybányai dalegylet deczember hó 26-án, csütörtökön a polgári olvasókör termeiben 'agdijillet- ményes dalestélyt tart. Műsor: 1. »Intés« szerzé Dr. Bródy Miklós. 2. »Kertem alatt fülemüle fészkel« szerzé Lányi Ernő. 3. Szavalat, Szabó I. tanár. 4 »Hej a lány« szerzé Lányi Ernő. 5 »Megcsendült a kis kápolna harangja« szerzé Kerner József. Belépő dij: Személy­jegy 1 K, Család-jegy 2 K. Kezdete este 8 órakor. Az alapitó, pártoló tagok és családjaik részére a tagsági jegy szolgál belépti jegyül. Alapitó- és pártoló­tagsági aláírást a dalestélyen elfogad az elnökség. Gyászhir. Kuhajda József helybeli bányaigazgató- sági tisztviselő apósa Trautman Márton hunyt el a napokban Tartolczon. hosszan tartott súlyos betegség után Trautman tulajdonképp nagybányai ember volt s vállalatai miatt tartózkodott nehány év óta az Avas­ban. A család gyászlapja igy tudatja az esetet. Alant - Írottak fájdalomtól megtört szívvel tudatják a felejt- hetetetlen szerető jó férj, apa, após és testvér Traut- mann Márton földbirtokos és fakereskedő, életének 63 ik, boldog házasságának 28-ik évében hosszas szenvedés után folyó évi deczember hó 12-én éjjeli l órakor történt gyászos elhunytál. A megboldogult kedves halott hült tetemei folyó hó 14-én d u 2 órakor fognak a r. kath. egyház ssertartásai szerint a tartolczi sirkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Tar- tolcz, 1901. deczember hó 12. Áldás és béke hamvaira 1 Trautmann Mártonné, sz. Mezey Róza neje. Trautmann Mária, Trantmann Éva, testvérei Trautman Sándor, Trautmann Erzsi, Trautmann Márton, Trautmann Ilona, Trautmann Albert, Trautman Mariska, gyermekei. Kuhajda József, Zeífer Lukács vejei. Kuhajda Józsika, Kuhajda Sándoé, Kuhajda Erzsiké, Kuhajda Mariska unokái. A közelgő karácson és újév alkalmából tiszte­lettel felhívjuk a n. é. közönséget, a mai számunkhoz Csatolt eredeti Singer Neidlinger-féle varrógépekről szóló mellékletnek b. figyelembe vételére és arra. hogy szük­ségletüket úgy varrógép, mint annak részeit Nagybá­nyán (Főtér, Sveiczer-féle ház) Bernstein Izsák, a Singer Co. varrógépgyár r.-t. képviselőjének üzletében besze­rezni szíveskedjenek. Vörheny Felsőbányán. Felsőbányán deczember 12—18-ig vörhenyben megbetegedett 2, elhalt —. Színházi hír. Az igazgatóság tekintettel arra, hogy ünnep elsőnapján a gyermekek útban vannak a háznál, kedden délután fél 4 órakor félhelyárakkal gyermekelőadást rendez, mely alkalommal Dunay Árpád majomimitátor felléptével: »Domi,az amerikai majom« kerül színre. A színtársulat jelenleg Erkel Ferencz operájára: »Hunyady »László«-ra készül, mely még Nagybányán fog sziarekerülni. Megszerezte továbbá az igazgatóság a jelenleg Budapesten a vígszínházban nap-nap mellett nagy sikerrel szinrekerülő bohózat­nak: »A páholyának előadási jogát is. Előkészületen vannak még: »Cyrano de Bergerac««, Rostand világ­hírű poélikus színmüve; »A bölcső«, Breieux, a »Vörös talár« szerzőjének remek színműve, »A titkos rendőr«, remek bohózat, »New-York szépe«, »A postás fiú« és »Svihákok«, operett-újdonságok, mindegyik fényes ruházattal és díszlettel. Szinrekerül ezeken kívül még Offenbach világhírű operája : »Hoffmann meséi« is. »Puszta-kidegkut tüzkárosultjai javára, a nagy­bányai műkedvelő társulat e hó 8-iki előadása jöve­delmeül 70 K 32 fillért juttatott hozzám. Midőn ezen összeget ez utón készséggel nyugtázom, hálás köszö netemet nyilvánítom a társulatnak azon jó indulatu és nemes buzgalmáért, hogy elismerést vívott tehetsé­gével ezen ínségre jutottak segélyére is sietett.« Nagy- somkuf, 1901. decz. 17 hazafias üdvözlettel Thoma László főszolgabíró. A kereszthegyi szegény iskolás gyermekek kará­csoni ajándékaihoz hozzájárullak: Orosz Józsika 2 K, Sziebert Adolf 1 K, Bányai József 1 K, Marosfy Dezső a Lendvay csárda egy társaságának alapja kamatai­ból 4 K, Bálint Imre 1 K 38 f, Révész János 1 K 38 f. Révész Jánosné 4 ruha. Az ezután begyülendő pén­zekről és ruhaneműkről jövő számunkban hozunk értesítést. A kiosztás decz. 23-án, hétfőn d. u. 1 óra­kor lesz a kereszthegyi óvoda helyiségében, hová az érdeklődök meghivatnak. A szives adományozóknak köszönetét mondanak : Bányay Ida és Szokol Margit tanítónők. Köszönetnyilvánítás. Lázár Bertalan urnák, isko­lánk jóltevőjének, abból az alkalomból, hogy állami népiskolánk tantermei részére boldogult Erzsébet ki­rályné O felsége arczképét volt szives adományozni, az iskolai elöljáróság nevében is hálás köszönetemet nyilvánítom. Misztótfalu. 1901. decz. 21-én. Técsy Lajos áll. isk. igazgató-tanitó. Születtek: 371. decz. 4. Kádár Jánosnak »Ilona Borbála« 372. decz. 9. Gyöngyösy Gyulának »Margit« 373. decz. 11. Podlócz Lajosnak »Sándor« 374. decz. 9. Libotyán Gergelynek »Miklós« 375 decz. 12. Blau Dezsőnek »Ilona« 376 decz. 9. Kaucz Kálmánnak »Mária« 377. decz. 11. Vider Sámuelnek »René« 378. decz. 7. Deák Ferencznek »Ferencz« nevű gyermeke. A postai küldemények czélszerü csomagolásáról és helyes czimzéséröl. A karácsoni és újévi rendkívüli postaforgalom idejében a postai küldeményeknek kése­delem nélkül való kezelését csak úgy lehet biztosítani, ha a közönség a csomagolásra és czimzésre vonatkozó postai szabályokat betartja. Ebből a czélból a közön­ségnek a következőket ajánlom figyelmébe: Csoma­golásra faládái, vesszőből font kosarat, viaszos vagy De örvendeni nem tudtam. Mozdulatlanul állottam és hallgattam, hogy milyen zajos öröm van körülöttem, mig az én könyeim egyre és szünet nélkül hullottak. Csak hallgattam az előttem és körülöttem nyüzsgő ifjúságot, a midőn egy-egy uj meglepetés felfedezésé­nél ismételten örömujjongva kiáltott fel. És különös! Minduntalan saját nevemet hallottam, mintha nekem mutogattak volna valamit? Mivel a nagy örömben észre sem vették, hogy én még min­dig mozdulatlanul egy helyben állok, a bejáró köze­lében. Majd az öröm egy újabb, hangos nyilvánítására feltekintettem és Egek Ura! Mit láttam? Hiszen a fé­nyesen kivilágított terem közepén nem is karácsonfa állott, hanem egy ravatal, a melyen — szent Isten! — az én egyetlen szeretett nővérem feküdt és azt nem örömtől ujjongó fiatal leánysereg vette körül, hanem egy megtört édes anya, az én drága jó édes anyám, egy fájdalomtól lesújtott férj és három kis siró árva. De örök hála neked, jóságos Istenem, hogy az a borzasztó látomány csak egy pillanatig tartott, külön­ben eszméletemet veszítettem volna. Abban a perczben közeledett hozzám Mére Marie Piere; letörölte könyeimet, szeretettel átölelt és a karácsonfához vezetett. Ekkor vették észre társaim, hogy milyen mélv bánat vett rajtam erőt. ' Ök is elszomorodtak s az imént még sugárzó arczocskákra a bánat fellege ült. Az örömnek egy perez alatt végeszakadt. Mindannyian hozzám siettek, öleltek, csókoltak, vigasztaltak s annyira tisztelték bánatomat, hogy senki sem kérdezte, hogy mi bajom? miért sirok ? Mindig azt hiszem, hogy ők tudták bánatom okát. Mindannyian ismertek s tudták, hogy én érzékeny vagyok és hogy kimondhatatlanul szeretem édes jó anyámat, a ki olyan igen távol van tőlem. Látva és érezve e nemes, őszinte részvétet: szi­vem annyira ellágyult, hogy akaratom ellenére han­gos zokogásban törtem ki. A lánykák velem együtt sírtak, mig Mére Marie Piere könyeimet törölgette. A hangos zokogás folytán szivem megkönnyeb­bült; könyeim elálltak s felszáradtak és az a rendkí­vüli lelki nyugalom és Istenbe helyezett bizalom, mely mindig sajátom volt, nyugalmat és derűt vará­zsolt arezomra is. — Ö, már mindjárt ki süt a nap, — mondá egyik kedves barátnőm, ki gyakran megfigyelte, hogy mihelyt könyeim felszáradnak, a mosoly is megjelenik. Rösteltem és bocsánatot kértem mindnyájuktól, hogy túlérzékenységemmel ezen a szép örömünne­pen őket is megszomoritottam. Nem neheztelt reám senki; dehogyis nehezteltek, hiszen nagyon is szeret­tek engem. Szent lett tehát megint a béke. Öröm költözött ismét a szivekbe és ragyogóvá tette az arezokat. En­gem körül fogtak s gyengéd szeretettel, talán szinte dédelgetve vezetlek a karácsonfához, hol mindent ap­róra megmutogattak. Azután a karácsonfától a hosszú, nagy dolgozó asztalhoz vezettek, mely az alkalommal díszes fehér térítővel volt bevonva és piros szalagokkal annyi részre felosztva, a hányán voltunk mi növ- ndékek. Mindazok az ajándék-tárgyak, a melyek a kará­csonfa aljába elhelyezhetők nem voltak, ezen az asz­talon voltak felhalmozva, szépen, sorrendben; piramis vagyis oltár alakban, melynek csúcsán kereszt helyett egy fehér zászlócskán volt az illető neve felírva, hogy már messziről meglátszott, hogy kinek a részére volt az odakészitve. Az én zászlócskám az asztal közepe felé, a ka- rácsonfával szemben állott és — szinte pirulva val­lom meg, de az igazság érdekében kénytelen vagyok azt bevallani — majdnem kétannyi tárt foglal el, mint a többieké. Mert az ajándék- és emléktárgyak meny- nyisége is Rétannyi. Szebbnél-szebb, köztük igen ér­tékes tárgyak is. De miért voltam én kivétel ? Miért részesültem én, a szegény árva leányka, ennyiféle meglepetésben és figyelemben, a mikor voltak ott gazdag és nagyon előkelő szülők leánykái is. Tehát ki hozta, ki készí­tette nekem mindezeket? A felém ragyogó arczocskák azt mondták, hogy a szeretet 1 Hiszen csak oda kellett nézni a felira­tokra. ott láthattam jó tanítónőim s kedves társnőim neveit; mindegyik kis tárgyon, minden csomagon ott volt a neve annak, a ki nekem örömet akart szerezni. S igy ott volt valamennyié sorban, egyetlen egy sem hiányzott közülök. De miért voltam én hát kivétel? Miért része­sültem oly őszinte s oly közszeretetben? Mai napig sem voltam képes ezekre a kérdésekre megfelelni. De érezve, tudva az őszinte, önzetlen szeretetet, az annyira meghatott, hogy a könyek ismét megjelen­tek szemeimben s úgy emlékszem, hogy a karácsoni ünnepek alatt teljesen fel sem száradtak. Mert sajátságos az nálam ma is, hogy nem a durvaság, nem az illetlenség, figyelmetlenség vagy méltatlanság fakaszt könyekre, hanem minden a leg­csekélyebb nemes cselekedet vagy jó szándék, melyet bárki részéről tapasztalok, meglágyítja szivemet. Este 7 órakor vacsorához mentünk. Vacsora után még egy félórai társalgás, illetve játék követke­zett, ntána rövid közös ima. Énnek végeztével ked­ves felügyelőnk Mére Marie Piere, mindnyájunkat megáldott, megjelölvén homlokunkat a szent kereszt jeliével, azután a hálótermekbe mentünk Lefekvés előtt egyik tanítónőnk, kinek abban a teremben volt egy hálófülkéje, a hol én aludtam, hoz­zám jött, megsimogatta arezomat és azt mondta : — Édes gyermekem, ha éjjel valami baja lesz, vagy ha félni fog, csak szóljon nekem azonnal. A karácsoni ünnepek mindegyikén uj és uj öröm és kellemes meglepetések várakoztak reánk, a melyeknek úgy szerettem volna én is örvendeni; de­Karácsonyi alkalmi eladás! Üzletemben jelenleg is, mint a megelőző években, karácsonyi alkalmi eladást rendezek, mely tekintettel az áruk szolidságára és az árak feltűnő olcsóságára, a lehető legélénkebb kereslet mellett folyamatban van. Kérem t. vevőimet a kedvező alkalmat felhasználni, és szükségleteiket nálam beszerezni. Vidékről jövő megrendeléseket pontosan eszkőzlök. Teljes tisztelettel Hoffmann Árpád.

Next

/
Thumbnails
Contents