Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-15 / 50. szám
fl r? Nagybánya, 1901. Deczember 15. — 50. szám. XVIT. évfolvlm# NAGYBÁNYA ES YIDEKE TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MESTELEITIK: XXXJSTJD’E T7VA.S-Á-I21S3'.A.:E= Előfizetési árait-. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 2-ik szám alá Nyilttér (soronként 20 fill, küldendők. Megyei tisztujitás előtt. Országszerte általában nagyobb az érdeklődés a vármegyei tisztujitás iránt, mint máskor volt. Sokan azt hangoztatják, hogy ez lesz az utolsó restauráczió, 6 év múlva már az állam fogja a maga mindenható kezével kinevezni a tisztvisölőkel. Ez azonban még nem vált meggyőződéssé. -6 év előtl, meg 12 év elölt is ugyanezt mondták s a jóslat nem teljesedett, az eféle jövendölésekben tehát ma már nem igen hisz senki. A nagyobb érdeklődést mi a képviselő választások és a politikai pártalakulások kifolyásának tartjuk, mert nagy különbség van abban, hogy a múlt alkalommal a követválasztások előtt, most pedig a követválasztás után történik a vármegyei tisztujitás. A pártok igyekeznek a maguk embereit bevinni bizottsági tagoknak, tisztviselőknek most a mikor még a küzdelmek zaja élénk emlékezetben él. A dolog lényegét tekintve pedig a vármegyei tisztujitásnak semmi köze a politikához, nekünk nem szabadelvüpárti, független vagy néppárti vezérekre, hanem jó közigazgatásra, derék tisztviselőkre van szükségünk. Azért igen helyesen adta ki a kormányelnök Széli Kálmán a jelszót, hogy a hol a régi tisztviselők megjelelnek, ott azokat igyekezni kell megtartani, s ha megérdemlik fokozatosan, előléptetni őket. Valószínű, hogy a választás külső képe maga is megváltozik. A régi »tyukodi pajtásokra« kik olmós fütykösökkel döntötték el a restau- raczió sorsát s vendégszerepelni elmentek más megyékbe is, ma már nincs szükség, sőt hiszszük és reméljük, hogy az elnöki önkény, a maga gyors határozatkimondásával szintén kiment a divatból s a törvényjog és igazság korszakában, az összes pályázókat szavazatra bocsátják s a szavazást tényleg meg is fogják ejteni. Decz. 19-én lesz Szatmármegyében a nagy nap, mikor a megyebizottsági tagok az urna elé járulnak, csak 2—3 nap választ tehát el tőle, az uj eszmék, uj elvek hatása alatt az érdeklődés a lehető legnagyobba mi a változott rendszer mellett e téren is megújhodást és haladást várunk. Színészet. Micsey F. György színtársulata decz. 12-én keSd^i meg előadásait »Ocskay brig;;déros«-sal, Hvrczeg Fe4» rencznek sokféleképpen eldicsért hires darabjával. A társulat előnyösen mutatkozott be, az előadás kitűnő volt. Különösen ki keli emelnünk Jeskó Ariad- nénak (Tisza Ilona) gyönyörű alakítását és Tóth Eleknek (Ocskay brigadéios) teljesen korrekt, kifogástalan játékát. A többi szereplők is jól oldották meg feladatukat, csupán az énnekkar lien volt kifogásunk. A termet igen szép számú közönség töltötte meg, a bevétellel az igazgató meg lehetett elégedve. Pénteken a Czigánybárót adták. Jókai ezen általánosan ismert operettjét, melyet Nagybányán is láthattunk egész az unalomig. Ma szombaton a Bolond, Szabados operája megy. Holnap vasárnap Gárdonyi hires népszínműve a »Bor« kerül színre, előreláthatólag a közönség nagy érdeklődése mellett. A heti műsor e pillanatban igy hangzik : Vasárnap decz. 15. d. u. félhelyárakka' : »A betyár kendője« Abonyi hírneves népszínműve. Este rendes helyárakkal: »Ä bor.« Gárdonyi hírneves falusi életképe. Hétfőn decz. 16. Zónaelőadás féihelyárakkal : »A bányamester.« Zeller bájos zenéjü operettje Kedd decz. 17. Dunay Árpád majomimitátor fel léptével: Domi, az amerikai majom. Szerda decz. 18. Itt először: »Az asszonyrege- ment.« A budapesti Magyar Színház legsikerültebb operettujdonsága Csütörtök decz. 19. Itt e őször: »A vörös talár.« Brieux szenzácziós sikerű színmüve. Péntek decz. 20. Zónaelőadás félhelyárakka]. Itt először: »Ócska brigadéros.« Parodisztikus énekes bohózat, »Ocskay brigadéros "paródiája.« Szombat decz. 21. Itt először, fényes kiállítással: »San-Toy.« Remek angol tánczoperette. Vasárnap decz. 22. D. u. félhelyárakkal: »A falu rossza.« Este rendes helyárakkal: »Á gyerekasszony.« Kitűnő népszínmű. Ezen a műsoron a színészi szeszély természetesen változtatni fog, mint rendesen, s azért nem állunk róla jót, hogy be lesz tartva. Tudósítás a »Nagybányai ifjak köró«-nek deczember hó 7-ón a nagykárolyi körrel együtt tartott közgyűléséből. Már a tavalyi egyleti évben is kétszer tartottuk együtt gyűlésünket a nagykárolyiakkal és mindig jól találtuk magunkat. Mayer Károly pénztárnok jelentése szerint az összes bevétel 385 K 85 f, volt kiadás 203 K 67 f, maradvány 122 K 18 f, tagdíjból befolyt 36 K Száz koronán jogi, orvosi és tanári könyveket vettünk. Ugyanis a budapesti könyvtárakban bajos kikapni a, kért könyvet, mert pl. a jogi könyvek mindig kézbwf vannak s k. barátainknak, a kenyérkeresetre is kell időt forditaniok Sajnálattal vette tudomásul a kör ajtai Nagy Gábor ügyvédjelölt, l1/, éven át volt szeretett elnökének lemondását. A kör fejlesztése körül szerzett érdemeit a kör jegyzőkönyvébe iktatja, köszönő-levelet intéz hozzá s kérr’töVábra is a kör ügyeiben való részvételét. Az elnökválasztást a február elején tartandó közgyűlésre tűzte ki a kör. Az elnöki teendők végzését az. elnökválasztásig Thurzó Ferencz alelnökre bízta a közgyűlés. Székely József tagtársunk felolvasott egy részletet nagyobb müvéből: »A hazaszeretet és a szerelem összefonódásáról Petőfi Sándor költészetében.« A sikerült hazafias felolvasásárt a közgyűlés a felolvasót jegyzőkönyvi dicsérettel tüntette ki. Lelkesedéssel fogadta Székely József indítványát, mely szerint, mozgalmat indít a koltói Teleky grófi kastélynak emléktáblával való ellátása érdekében, a hol Petőfi S. Teleki Sándor gróf szives barátságából mézes-heteit töltötte. Helyettes elnök üdvözölte Szűcs Pátrit, mint a magyar ifjúság egykori vezérét, kinek köszönheti a nemzet a Korvinák egy részének a török szultántól édes hazánkba való visszakerülését. Abban, hogy szives volt körünket meglátogatni, (rendes tag) h. elnök a kör szebb jövőjének bekövetkeztét reméli, mikor nemcsak a budapesten tanuló nagybányai ifjúság fog érdeklődni és munkálkodni e körért, hanem Nagybánya városa is segíteni fogja a segélyre valóban érdemes »Nagybányai Kör«-t. Hiszen az igazán rósz anyagi viszonyok közt levő Nagykároly városa is 200 korona segélyt szavazott meg a »Nagykárolyi Kör« részére. A Budapesten székelő »Nagybányai Kör« összetartja a Nagybányára való egyetemi ifjúságot, erősiti bennük a hazaszeretetei a harátság, egymáson való segítés nemes érzését; segélyezi tagjait s kölcsön könyvtára is van. Még a »Nagykárolyi Kör« egy tagjának, Antal Istvánnak szép és magvas felolvasásáról kell megemlékeznem, ki a szocializmusról olvasott fel és sikerült felolvasásával folyton lekötötte a hallgatóság figyelmét és helyesebbé tette e kérdésről való nézetünket. Gyűlés végén ős magyar szokás szerint poharazás következeit, mely ősi szokás szerint pohárkör- szöntők nélkül nem esett meg. Heti krónika. A műkedvelők hosszú pihenés után élet jelt adtak magukró1, sajnos, hogy az életjel pár nappal hamarább nem érkezett, akkor nagyobb közönségük lett volna, mert igy igen közel esett a színészek bemutatójához a vasárnapi estély. Ám azért erkölcsi, anyagi sikerben egyaránt nem volt hiány. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája. A görög színház. — Részlet Dr. Koller János szabad lyceumi felolvasásából. — Az attikai hegyek csúcsai mögül ragyogó fényben emelkedik Phoebus, a napisten, gyönyörű napot Ígérve az athénieknek. A színház mindkét bejárata mellett csak úgy tolong a sokaság, athéniek és idegenek egyaránt, s még folyvást özönlik a nép a város minden irányából. Fiatal gavallérok megkoszorúzva, kezökben virágcsokorral, irók, művészek, államférfiak, mind pompás chitonokban és himationokban, filozófusok egyszerű köpenyükben. Nőket és gyermekeket is lehet látni, bár aránylag nem nagy számmal. A színház bérlőnek mindkét bejáratnál elhelyezett ellenőrei alig győzik szedni a sok jegyet, kerek ólom-lemezeket, melyeket 2 obulus árán mindenki már az előző napok egyikén megváltott. A ki rászorul, törvény értelmében az államtól kapott szabadjegygyel megy be. Ezeket a bérlő később az állampénztárnak benyújtja, s az értök járó pénzösszeget felveszi. Nők, gyermekek, idegenek és rabszolgák azonban ilyen ingyenjegyeket nem vehetnek igénybe. Bejutván mindenki, különösen a szegények nyakra- főre sietnek felfelé, hogy minél jobb helyet kapjanak. Papok, állami tisztviselők, versenybírák az első sorokban foglalnak helyet, a közönségesebb emberek feljebb, még feljebb a nők, a mi persze elég nagy udvariatlanság. Mig az óriási tömeg, körülbelül 30,000 ember kellően elhelyezkedik, jó lesz a színházat, melynek keletkezését már elmondtam, kissé behatóbban megvizsgálni. E színház, mint minden antik színház, felfelé nyitott és belseje Isten szabad ege alatt van. Mert a régiek visszás dolognak tartották volna, hogy egy vallásos ünnep zárt teremben menjen végbe, és hogy a színpadon szereplő hősöket sötét kamrákba csukják. Esetleges zivatar elől a nép a közel eső templomok, vagy más nyilvános épületek egyikébe menekült. Mindenek előtt a nézőtér köti le figyelmünket. Amphitheatralis módon féliv alakjában egymás felett emelkedő kőülésekből áll, melyek nagyrészt az Akropolis déli lejtőjének sziklatömegébe vannak bevájva. A közlekedés körsugarak gyanánt felfelé haladó keskeny lépcsőkön történik, mely lépcsők a nézőkörnek félivét ékalaku részekre osztják. Ä padsorok bármely részéből a legszebb kilátás nyílik; balra az Ilistos folyocska mellett elterülő mezők és és virányok és a mézgazdag Hymettos hegye látszanak, jobra az athéni kikötő, és a felséges tenger. A déli ég kék sátra alatt amphitheatralis csoportokban ülő sokaság kék, piros, sárga és más szinü öltönyeiben és köpenyeiken valóban festői látványt nyújt. Még egy utolsó hullám tódul a színházba; a gondüző Bacchus szobrát hozzák az Isten főpapjának vezetése alatt. A főpap az első sor közepére ül, nem messze tőle az orchestában az Isten szobrát helyezik el. Kis vártatva a hírnök mégfujja a trombitát, jeléül annak, hogy az előadás kezdetét veszi. A legkissebb nesz is elhallgat. Balról a nézőtől, vagyis idegen vidékrő két alak lép a színpadra. Egy öreg, vak. tehetetlen aggastyán, sötétszinü szegényes ruhában, kuszáit ősz fürtökkel és egy nő, a ki vezeti. Oedipus, a legszerencsétlenebb emberek egyike áll előttünk. Király volt valaha Thé- bae városában, ki tudtán kívül atyját megölte és anyjával egybekelt. A véletlen a borzasztó esetet napfényre hozta, akkor kínos fájdalmában szemeit kiszúrta. De ez még nem elég. Midőn az idő bánatát lassankint már enyhítette, rokoua Kreon és saját fiai száműzetésbe küldték. Azóta a világtalan, egykor oly büszke Oedipus, leánya, Antigone által vezettetve koldus módra bolyong idegen országokban. Mint bujdosó lép a színpadra és e szavakkal fordul leányához : Világtalan atyádnak mond, Antigone*) Minő tájékra, mily városba érkezénk ? Ki az, ki a tévelygő Oedipus felé Fukar jótéteménnyel nyújtja ma kezét ? Hiszen kevés az, a mit kér, de kevesebb Ennél, a mit nyer. Ám elég ez is nekem. Mert megtanita tűrni a sok szenvedés, A hosszú élet,, s végre bátor érzet : m, Oh gyermekem, ha pihenő helyet találsz. Bár szenteletl-n föld, vagy szentelt liget legyen, Álljunk meg és ültess le, hogy megtudjuk ott, Hová jutánk. Mert idegen létünkre a Polgároktól kell megtanulnunk, mit tegyünk ! Mire Antigone igy felel: A messzeségben városörző tornyokat Látok feltűnni, Oedipus, szegény atyám ! De ez, hol most vagyunk szent hely ; dúsan tenyész Borostyán, szőlő és olajfa ; fülmilék Bájos danája zeng a cserje lombja közt. Pihentesd itt e durva szirten tagjaid, Hosszú az ut, mit aggastyánul megtevél. Oedipus leül. Jobról a vidék egy lakója közeledik feléjök. Tőle megtudják, hogy Kolonosban vannak, *) Csiky Gergely fordítása.
