Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-10 / 45. szám
Nagybánya, 1901 November 10. — 45. szám. TARSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE :l£I2íT,:de:xt Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20fül. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 2-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Városi közgyűlés — nov. hó 6-án. — Nem emlékezünk, hogy valaha városi közgyűlés miatt az ebédet el kellett volna mulasztani. Szerdán igy jártak az érdeklődök, a kik, mintegy 30-an fel fáradtak a tanácsterembe, hogy részt vegyenek az 1902. évi költségelőirányzat tárgyalásán, mely nyilván a követválasztás miatt került ily késön a napirendre Ez volt a gyűlés főtárgya s ha a gazdasági és pénzügyi bizottságban nem mutatkozott iránta valami nagy érdeklődés, annál mélyrehatóbb kritikát gyakoro't felette a képviselet. Mindjárt az elsőtárgy is bele vágott a költségvetésbe. Itt az a kérdés, szabad-e és helyes-é a Laposerdő 17 esztendei vágásának az árát, azt a bizonyos 472.100 koronát 17 év alatt tisztára elkölteni egy krajczárig, vagy helyesebb-é csak a kamatját költeni s a tőkét valami nagy alkotásra, pl. a vízvezetékre fordítani. A vármegyével szemben a minisztérium nyilatkozott az elköltés ellen s igy előrelátható volt, hogy a költségelőirányzatban az a 30000 korona, a mit mint ilyen 1/lJ részt a tőkéből elkölthetőnek beillesztettek, nem foglalhat helyet. Jó óráig tartó vita indult meg e felett, mindenki altól félt, hogy ha csak a kamatot használjuk fel s a 111 Ili koronát nem, akkor beüt a pótadó, mely nagyobb vész a koleránál, népszámlálásnál vagy talán még a pestisnél is. A sok szónoklat és — nem egyszer —tüzes megjegyzés és nézeteltérés után, végre szavazat- többséggel kimondta a gyűlés, hogy a nagy összegnek csak a kamatját engedi felhasználni s ezzel mindjárt megbillent 11116 koronával az előirányzat mérlege. Ekkor a város atyák neki gyürkőztek a levonogatás és emelgetés nehéz munkájának s ilyen sok tételt helyesbítve, levonva, összeadva, sokszorozva slb. mégis keresztülvitték, hogy megmarad a káposzta is és a kecske is, jól lakik, vagyis nem lesz pótadó, de a vízvezeték is meglesz. Derekas munka volt ez, mely méltán dicséretet érdemel, legtöbbet mentett mégis a a hazán a számvevő azon javaslata, hogy ha már a vendéglő bérlete 12 évre szól, miért terheljünk meg 1—2 esztendőt az építkezési költségekkel, ki lehet az. kényelmesen 11 év alatt is fizetni. A tárgyalás 722 óráig folyt s a város atyák nagy része kitartott végig a polgármester egyszer hagyta el pár perezre a termet úgy ebéd idején s addig Égly Mii ály volt a helyettes elnök, a ki éppúgy rázta a csengőt, mint az igazi polgármester, mert bizony sokszor szükség volt reá. Mindenki érezte, kogy a pótadó réme ijjesztget és kisértget a tanácsterem fülledt levegőjében s azért nem . is lehet rósz néven venni, ha a vitatkozás szünetlen és szakadatlan volt. A gyűlésnek nem volt módjában hirtelené- ben mérlegelni, hogy mi a végeredmény, lesz e hát pótadó vagy sem, de mi most már keresztülvezetve az eszközölt változtatásokat, megnyugtathatjuk a kedélyekei, hogy ezúttal még nem lesz, s igy a számvevő nincs azon kényszer helyzetben, hogy fellebbezzen, a mint azt izgatottan kijelentette. Érdekes, hogy a polgármester a gyűlést sem elhalasztani, sem felfüggeszteni nem akarta, mert szerinte, akkor újabb meghívó kibocsátásra lenne szükség s igy mit volt mit tenni a 172 pontból álló előirányzatot le kellett pergetni, más alkalommal azonban kérjük az elnökséget, szíveskedjék az ilyen gyűléseket úgy összehívni, hogy már a meghívón jelezve legyen az esetleges felfüggesztés, vagy folytatólagos tárgyalás is. Elnök: Gellért Endre polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Marosfy Dezső, Szabó Adolf, Molnár Mihály. Hitelesités ideje: november 16-án délután 4 órakor. . ■-*1. Elnök a gyűlést megnyitván, főjegyző olvassa a belügyminiszter leiratát a Lapos-erdő ügyében, miszerint Nagybánya képviselő-testületének 1899. nov. 27-én 4429/126. sz. a. hozott azon határozata, hogy a Lapos-erdő fáinak eladásából befolyt vételár 17 év alatt egyenlő részletekben használtassák fel, a megye által 1900. deczember 13-án jóváhagyatott ugyan, de Bay Lajos és társai által megfellebbeztetvén, a miniszter a vármegye határozatát feloldja és a megyét újabb határozat hozatalra utasítja, mivel Nagybánya közönsége 1900. okt. 3-án, tehát a megyegyülés előtt úgy határozott, hogy 1901-re 30000 koronát a vételárból előirányoz, a fennmaradó összeg azonban többé háztartási czélokra felhasználható nem lesz A vármegye erre kiadta az ügyet az alispánnak, hogy a helyszínére szálljon ki, a képviselő testületet s a fellebbezőket hallgassa meg s erről a legközelebbi vármegyei gyűlésnek tegyen jelentést. Ezen tárgyban némi eszmecsere után, a képviselet polgármester indítványára úgy határozott, a mint, hogy másképp nem is határozhatott, hogy e határozatokat az ügy eldöltéig tudomásul veszi. 2. Szatmárvármegye folyó évi október hó 10-én tartott közgyűlésében a város módosított szervezeti szabályrendeletet jóváhagyta. A képviselet ennek alapján átiratban megkeresi az alispánt, hogy az aljegyzői, közgyámi és állatorvosi állásokra a pályázatot hirdesse meg. 3. Tanács jelenti, hogy a dézmaház épületét 200 koronáért Szász Józsefnek, a borpataki korcsmát és kertet 1300 koronáért Herskovics Aladárnak, a Széchenyi ligeti vendéglőt 720 koronáért Szincsán Lászlónak és Szűcs Károlynak, a lénárdfalusi korcsmát 470 koronáért Rosenberg Móricznak, a bírósági épület alatt fekvő I. pinezét 35 koronáért Szász Józsefnek kellene az árverés eredménye szerint bérbeaüni, « bírósági épület pinezéjének bérbeadását azonban a tanács tekintettel ez épület sorsának függőben levő helyzetére bérbeadni nem javasolja. A felsőujfalusi korcsma épület, a községi iskola alatt fekvő IV. pincze, a borpataki rétek, a veresvizi kőfejtési jog haszonvételére ajánlattevő nem jelentkezett. Herskovics Aladár kérelmezi, hogy a borpataki korcsmára és kertre tett ajánlatától mentessék fel. A képviselet a tanács javaslata alapján a fent említett bérleteket jóváhagyja, a bírósági épület alatti I. pincze bérbeadását nem engedélyezi, a felső ujfalusi korcsma, a községi iskola alatti IV. pincze a borpataki rétek, a veresvizi kőfejtési jog s a borpataki korcsma épületére, (ezen utóbbinál Herskovics Aladár kárára és veszélyére) újabb árverést rendel. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE" tárczája. Lombh villáskor. — Irta: Szabó István. — Őszi napnak tűnő verőfényén, Járdogálok lehullt lombok felett; Oly jól esik e bágyadt napsugár, Felüditi elfáradt lelkemet. Uj erővel tör az életkedvnek Forrása fel keblemből, s én hiszek Bűvös szavának, hogy mint annyi más, É földön még én is boldog leszek. Oh! de ha a biztató reménység Azért nyitja ki keblem bimbaját, Hogy csak, mint a természet elkésett Virágokkal ékesítse magát: Úgy jobb, ha üt, most üt az óra, A mely eltépi éltem fonalát: A hervadó virágok síromra, Mint hű társak omolnak legalább. Hogy alapítottuk a „Fehér Lap“-ot? — Irta: Zempléni Árp&d — Hírlapírói körökben széliében beszélték, hogy uj napi lap indul meg karácsonykor. Minden matador pozitive tudta, hogy a kormány egy usque ötszázezer forintot szánt e czélra; mindenik más összeget tudott, mindenik nagyobbat, mint a másik, de mind bizonyosan tudta. A legjobb erők versenyt koptatták a leendő fő- szerkesztő küszöbét és kilincsét, hogy fölajánlják közreműködésöket és legjobb irni tudásukat a nagy és fényes, valósággal honmentő uj vállalatnak. Züllött irodalmi és társadalmi viszonyaink szanálására valóban soha nem volt jobb az alkalom, mint most, midőn a kormány egy usque ötszázezer forintot szánt a rendelkezési alapból a »Fehér Lap« megalapítására. Ki ne kapna két kézzel a jó alkalmon, ha ott jobb fizetést nyerhet, vagy régi zsarnok kiadóját a felmondással egy kis gázsi emelésre szoríthatja. Az élet oly nehéz! Az igények oly nagyok, hogy igazán minden eszközt meg kell ragadnia a szegény iró-embernek, ha boldogulni akar. A leendő főszerkesztő ösmert elegáns gavallér és honatya volt. Elragadóan öltözött, hóditóan piros szegfűket viselt gomblyukában s hóditóan hunyorgott balszemével négyszögletes monoklija alatt. Valamikor jogász korában, nevelő volt egy főúri háznál s ott a reszeléstől kezdve a fűrészelő kézrázásig minden mágnás-tempó annyira vérivé vált, hogy csupa gyönyörűség volt őt látni. Ne mondja senki fia, hogy a mágnásvilág nem jó iskola 1 Ferenczy képviselő ur élő czáfolata minden utszéli demokrata rágalomnak! Ugyan! Melyik szegény könyv-moly diáknak lehet"fogalma a franczia konyha remekeiről ? A főúri angol, franczia, német, magyar volepük titkairól ? Princzesszek, baronesszek és kon- tesszek diskrét liézonjairól ? A szépítő szerek és tói - lette-czikkek divatjáról? S az elegáns semmittevésnek millió titkos részletkéjéről ? ! Csakis aki köztük él és velők kongeniális, lesheti el az igazi, hamisítatlan »savoir vivre«-t. Ferenczy képviselő ur kész úri- és női szabó, droguista, ék-illat- és műszerész, torna-, táncz- és illem-tanár, vivó-mester, lóismerő és kutya- peezér, nyelv-mester, és kalapos. Ezt mind a mágnásoktól tanulta nevelő korában; ez a sok oldalú készültség minden mágnásban megvan, rőt még egyéb is. Mivel a franczia forradalom óta a fejedelmi családok tagjainak is, — épp úgy, mint a raboknak, — kell valami mesterséget választaniok : ki fúr, ki farag, ki esztergályoz, ki homeopata patikával gyógyít, — mágnásaink is űznek mesterségeket. Ferenczy képviselő ur, mint kitanult mágnás és asszonyok kedvencze, a csipke kötést választotta ilyen kisegítő életpályául, arra az esetre, ha valami európai fölfordulás egyszerre vagyontalanná és számüzötté tenné. Vagyona ugyan nincs még, amit elveszíthetne, de hála Istennek! európai felfordulás sincsen és igy még szerezhet. , , Itt a »Fehér Lap« 1 Kitűnő vállalatnak Ígérkezik ez ; jó garádics a Párnassusra, főispánságra, sőt talán, (az ördög és az ámbiczió nem alszik!) a miniszterségre is. Főszerkesztő honatyából, akit pártol az egész főúri világ, lehet intendáns, kormánybiztos, zsiros vállalatok elnök-igazgatója, államtitkár és minden! 30—40 féle mellékes foglalkozás összefér egy tevékeny hazafi jellemével. Hiszen ki látta még, hogy a prezencz-már- kák összevesztek s legazemberezték volna egymást ugyanazon úri zsebben. A nagy bankók épp úgy, mint a nagy urak, roppant csendesen viselkednek ; elnézők egymás iránt; nem. szeretik a »társaság« jó hírnevét közbotrány prédájává tenni. Az elegáns ifjú hamvazó szerdán délutánra hivott meg bennünket és a kiadókat magához tanácskozásra. E délután volt megbeszélendő a »Fehér Lap« egész társadalmi, irodalmi, közgazdasági és politikai programmja. Ily nagy és fontos vállalatnál a legapróbb részletekig tisztában kell jönni mindennel, úgy az anyagiakkal, mint a szellemiekkel. Mondja meg véleményét a rendőri tudósítótól kezdve a ritkított cicerós ikiváló publicistánk*-ig mindenki, politikai és közigazgatási egyaránt, akkor nem érhet bennünket semmi »non putáhem*, mint a hogy a leendő főszerkesztő magát kifejezte. — Természetesen! hangsúlyoztuk mi karban, a
