Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-18 / 33. szám

Nagybánya, 1901.

33. szám.

XXVII. évfolyam.

Augusztus 18. —

TÁRSADALMI HETILAP

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

meo-teleitik: vasáenap

Előfizetési árak : Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők.

Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők

Nyilttér soronként 20 fill.

Az állami tisztviselők mozgalma.

A nagybányai állami tisztviselők, kik több különböző szakosztályhoz tartoznak, aug. hó 11 -én délelőtt tartották népes gyűlésüket a városháza nagyíermében. Nyolczvanan írták alá az előleges meghívót s igy várni lehetett, hogy az érdeklődés nagy lesz.

Mi a mozgalmat eleitől fogva helyeseltük, mert ha nem is minden szakon, de a legtöbb ágazatban az állami tisztviselők csekély díjazásban részesülnek, s mire megélhetésük biztosítva volna, akkorra már rendesen kimerülnek a munkában.

Hire járt. hogy egyes tisztviselőknek a főnökök nem engedik meg a gyűlésen való megjelenést s ezért az nem is lesz megtartható. Ez a hír azonban kacsának bizonyult, nemcsak hogy nem engedték meg, de a főnökök is többnyire maguk is mind részt vettek benne.

A gyűlésen nem esett sok szóbeszéd, hiszen eléggé tisztázva van már ez a kérdés. Rövid eszmecsere után meghozták a gyűlés méltóságához illő határozatot, a mint itt következik:

L. Mivel az állami tisztviselők helyzetének rendezése általánosan érzett szükséget képez, s mivel a tisztviselők javadalmazásának az emelése meggyőződésük szerint az állam pénzügyi egyensúlyának megbontása nélkül lehetséges, csatlakoznak az állami tisztviselők most tolyó országos mozgalmához.

2. Hangsúlyozzák ők is, hogy mozgalmuknak a kormány ellen irányuló jellege nincs, s hogy a pénzügyminiszter félre értette e mozgalom jellegét, midőn azt a kormány ellen sértő irányzatúnak és sztrájkszerünek nyilvánitotla.

A Budapesten tartandó országos kongresz- szuson 5 kiküldött által képviseltetik magukat.

4. Kívánalmaik közül mint legfontosabbakat jelzik:

a) szolgálati pragmatika alkotását;

b) fizetésüknek —- kivál! az alsó fizetési fokozatokon — méltányos felemelését;

c) a nyugdíjtörvény revízióját, a szolgálati idő leszállításával és az özvegyi nyugdíj és a gyermeknevelési pótlék méltányosabb szabályozásával.

A „NAGYBANYA ES VIDEO’’ tárczája.

A Verbász völgyében,

ni.

Jófejű és bálor nézők a pompás kőlépcsőkön s korlátok közt lemehetnek a zuhatag fenekéhez, hol a nagy üstben tejtajtékká zúzódva forr, nyargal 100 ezer akó viz folyton folyvást. Az esés oly szelet támaszt, hogy esernyő, kalap repül, mint a gazdátlan pehely, a sűrű zápor meg esik, esik szakadatlanul. Mi átvergődve az esőn, szélvészen bejutottunk a víztömeg óriási ive alá a régi barlangba, melyet a vizesés az ősidőkben mosott, és ott a mohos kőtuskókra ülve néztük megmeredve a pár méterre előttünk lezuhanó Niagarát. Nem beszéltünk, úgy se hallotta volna meg társunk még kiabálásunkat se, csak néztük a csudá- lafös látványt s mély megilletődéssel láttuk az Alkotó hatalmát, ki vizcseppben, tengerben, kis csörgőben s ily leeső tóban mozgatja a vizekéi, hogy végezzék mélységes terveit, melyeket körülünk lépten-nyomon megvalósit.______________________________________________

__

Eg

yéb az országban nyilvánult részletes kívánalmak megállapítását az országos kongresszusra bízza.

5. Végül ezen határozatáról a kongresszus előkészítő központi bizottságot értesíteni rendeli.

A kongresszusra küldendő öt tagú bizottságot a gyűlés végén választották meg, kik is névszerint a következők:

Pap Sándor kir. táblai iró, Neubauer Ferencz bányaigazgató, Szabó Adolf erdőigazgató, Madán Ferencz bányakapitány, Dr. Komjáthy Gyula aljárásbiró.

Ezzel a nagybányaiak is hozzájárultak az országos közszellem azon óhajának kifejezéséhez, hogy a nemzet intelligens vezető erőinek megélhetéséi biztosítani és annak viszonyait rendezni immár elodázhatlan állami érdeket képez.

Gyűjtés a gyógyíthatatlan betegek „Irgalom Háza“ számára Budapesten.

Az 1901. február 13-ár 154-92. szám alatt kelt

belügyminiszteri leirattal njegadott engedély alapján. A törvény értelmében minden község maga tartozik gondoskodni betegei gyógyításáról, ápolásáról és ellátásáról. Ez irányban a községek iparkodnak is erőik mérvéhez képest a törvény ezélzatát megvalósítani; de mindaddig a legszomorubb helyzet ben épen azok a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők vannak, a kiket éltök végnapjáig nem csak testi fájdalmaik, hanem tehetett *«4gök lelki gyötrelmei is kínoznak, mert a rendes kórházakból ki vannak zárva, oly kórház pedig, mely szenvedéseik és szomorú helyzetük enyhítésére módot és alkalmat nyújtana, az egész országban egyetlen egy sem létezik. Egészségügyünk rendezésének ez égető hiányán, a gyógyíthatatlan betegek szomorú állapotán kívánt a jótékony özv, San Marco hercegné, született nagyszent- miklósi Nákő Nileva segiteni, midőn ismeretes áldozat- készségével, melynek fővárosunk már más emberbaráti intézményt is köszönhet, e szerencsétlenek számára ugyanitt az első kórházat felállittatta és alapítványát az ország herczegprimásának fővédnöksége alá helyezve, a valláskülömbség nélkül felveendő betegek ápolását a sz. Vinczéről nevezet irgalmas testvérekre bizta. Bécsben, szerény bérházban kezte meg működését az »Irgalom Háza« és ma, a készpénzben és természetben befolyó gazdag adományok segélyével már négyszázan felül van köztük számos magyar a betegek száma, kik ott ápolásra találnak. Nálunk a gyógyíthatatlan betegek számára külön, egyenesen

e czélra épült kórházat állított fel a felebaráti szeretet. Az épület készen áll. A boldogtalanok esengve várják, hogy bejuthassanak a könyörület e hajlékába. Megnyitását azonban gátolja, hogv nincs alap a berendezésre s a betegek kórházi ápolásának mindennapi költségeire. Hazánk e szerencsétlen betegei érdekében fordulunk a könyörületes szivekhez. A szegény fillérével, a vagyonos az ő nagyobb adományával örömest fog járulni az irgalmasság cselekedeteihez, melyeket a Mindenható jegyez föl a jótétemények örök könyvébe. A ki egy beteg állandó ellátását akarja bizlositani, 10,000 korona alapitványnyal gyarapítsa az »Irgalom Háza,« üdvös működésének alapját. Egy- egy beteg ellátásának és ápolásának költsége 400 K, melynek fedezését azoknál a szerencsétleneknél, kik ágyalapitványra el nem helyezhetők és kikért a hozzátartozóik az ellátási költséget nem képesek fizetni, a felebaráti szeretet adományaiból reméljük. A gyógyit- hatlan betegek szerencsétlen sorsának enyhítésére kérve-kérjük a jótékony sziveket, hogy erre szánt alapítványaikat és pénzbeli adományaikat az »irgalom Háza« javára a Magyar Földhitel intézethez (Budapest, V., Bálvány-utczaa 7.) a természetbeni adományokat az »Irgalom Házába« (III. kér., (T-Buda) beküldeni szíveskedjenek.

Vaszari Kolos s. k.

bib. herczegprimás az »Irgalom Háza« fővédnöke.

Szatmári lóverseny.

1901. szeptember 22, vasárnap.

A II—V. számú futamok jóváhagyva a »Magyar Lovaregylet«

által.

Kezdete d. u. 1 óra 30 p.-lcor.

I. Mezőgazdák versenye. Dij 200 korona. Ebből 120 korona az elsőnek, 60 korona a másodiknak, 20 korona a harmadik beérkező lónak. Táv. kb. 1600 m. Futhat minden Szatmár-Németi sz. kir. városi és Szat- már vármegyei földművelő kis gazdának tulajdonát képező 3 éves és id. lova. Nyereg nélkül lovagolandó. Nevezés még a verseny napján is elfogadtatik. Tét nincs.

II. Szatmárnémeti szab. kir. város dija. Dij : 800 korona a győztesnek ; második ló tétek összegét nyeri. 3-ik ló tétét menti. 4 éves és id. belföldi lovak részére, melyek 1900—1901. évben 1800 korona ért. versenyt nem nyertek. Urlovasok. Távolság 2000 m. Legalább 2 kölőnböző tulajdonos lovának kell indulni, hogy a dij kiadassák. Teher 3 év. 60 kgr. 4 év. 63 kgr. 5 év. és id. 65 kgr. telivérek 7 kgr. több; minden 500 korona össznyeremény után 1 kgramm több halmazva 5 kgrmig. Tét: 20 korona, f v. f. Nevezési zárnap szeptember 14.

III. Tenyész verseny. A nagyméltóságu földmiHa ekkor az a barlang összeomlott volna ! . . . Milyen pompás temetése és sírja lesz ekkor a 3 magyar turistának a Pliva vízesésnél ! Most igy gondolkodom, de akkor amint másztam ki a hófehér iv alul, Petőfi kis verse jutott eszembe:

»Anyám, ha mostan látnál, tudom, hogy mondanád: Az Istenért gyermekem! Nem féled a halált'?«

Apám, ha mostan látnál, tudón hogy mondanád: Az ördögök vittek oda, szaggatni a ruhát!

Mert hát lucskosok voltunk, de megelégedtek és boldogok — kimondhalatlanul.

Közvetlenül a tóparton (ék. felül) emelkedik a hires, és gyászos emlékű Jajczavár egy 400 m. magasságú hegyen, még most is épségben van, kivált vastag, széditő falazata; az elővár kirúg egészen a tópartra s igy alkotja a fontos jajezai szorost, mivel az országút még most is az ősi vár kapuja alatt vonul tovább észak dél irányban s itt oiy keskeny, hogy csak egyetlen szekér döczöghet át a komor, füstös kapubolt alatt. Könnyű volt tehát itt az erős várral útját állni az ellenségnek, akár a Száva felül tört be az Boszniába, akár innen iparkodott ki — Magyar- országra. Mikor a miénk volt a Hunyadiak korában liejh sok magyar vér folyt le e falakról, a védelem, vagy foglalás nehéz éveiben. Itt próbált utoljára mérkőzést az utolsó bosnyák király — Tomasevics István is a török ellen 1463-ban, de Mohácsa lett Jajcza a vitéz bosnyák népségnek: seregük szétszóralott, Istvánt a török szultán elfogta s becsületszava ellenére fejét leüttette az egyik szomszéd hegycsúcson. Bosnyák pásztorok ma is mutogatják a helyei, honnan a nemes királyi fő a mélységbe gurult. Testvére áttért az izlámra s megmaradt nagy urnák, példáját mint már említve volt, követték a kis urak s igy maradtak ők is utódaik is urak mint agák, bégek, de a haza, Bosznia török tartomány lett, s nem támadt uj életre többé a mai napig.

Lejövet benéztünk még a vár alatt elterülő katakombákba. Minő kínos munka lehetett ezelőtt 7 — 8 száz évvel ebbe a kemény sziklába ennyi kápolnát, oltárt, sírboltokat, folyosókat, keresztelő-kápolnákat, vágni — vésővel és kalapácscsal csapán ! A sok irás és jelkép a falakon, oltárokon még kibetüzésre vár.

Fáradtan a sok látománytól, hallottaktól, visszatértünk szállónkba, a gyönyörű Hotel Jajczéba, hol derék vendéglősünk, Tóth János uram (Miskolcz városából) olyan kiszolgálatban részesített bennünket, daczára sok külföldi turistától hemzsegő teremnek, hogy Debreczenben a Bikában sem tudják különben.

III Íi7lpt-mp0nvitík! BRÜLL JEÍIŰ első budapesti

UJ UZilul llllö i |gg^ férfi-, gyermefi-ruí^a és női feíöífőfi áruháza

szeptember 1-én megnyillik. MT Nagybányán, Főtér.