Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-18 / 33. szám
(2) 33. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1901. augusztus 18 velésügyi m. kir. Miniszter ur dija: 1000 korona; ebből 800 korona az elsőnek, 200 korona a másodiknak. Vadászverseny szatmármegyei van Szatmárnémeti sz. kir. városi birtokosok tulajdonát képező és Szatmár megyében nevelt 4 év. és id. félvér tenyész lovak részére, lovagolva urlovasok vagy szatmármegyei gazdasági egyesületi tagok, illetve utóbbiak fiai által. Legalább 4 különböző tulajdonos lovának kell indulni, hogy a dij kiadassék. Táv. : körülbelül 4000 m Teher: 85 kgr. 4 év. 5 kgr kevesebb Tét: 20 kor. f. v. f, Nevezési zárnap szeptember 14. IV. Akadály verseny. Dij : 900 korona a győztesnek, ebből 600 korona az Urlovasok Szövetkezetétől, 460 korona adva a Magyar Lovar egylet által a föld- mivelésügyi m. kir. Miniszter ur által engedélyezett subventióból. 2-ik ló tételek összegét nyeri, 3-ik ló tétét menti. 4 éves és id. belföldi lovak részére, melyek 1900—1901. évben 1800 korona értékű versenyt nem nyertek. Legalább 2 különböző tulajdonos lovának kell indulni, hogy a dij kiadassék. Távolság körülbelül 4000 m. teher 4 év. 65 kg., 5 év. 70 kg., 6 év. és id. 75 kgr. félvérek 5 kg , engedmény. Minden akadályversenyben nyert 500 korona össznyeremény után 1 kg. több halmozva 8 kg.-ig. Urlovasok. Tét: 20 korona f. v. f. Nevezési zárnap szept. 14. V. Hölgyek dija. Dija : 1-ső dij 400 korona értékű tisztelet dij, 2-ik dij 100 korona értékű tisztelet dij. Sikverseny, nyitva Szatmárnémeti szabad kir. városban vagy Szatmármegyében nevelt 3 év. és id. és szatmármegyei gazdasági egyesületi tagok tulajdonában levő félvér lovak részére, lovagolva urlovasok vagy szatmármegyei gazdasági egyesületi tagok, illetve utóbbiak fiai által. Táv. 1600 m. Teher: 70 kgm., 3 évesnek 5 kgr. kevesebb. Tét: 10 korona f. v. f. Nevezési zárnap szeptember 14. Általános szabályok. 1. Az írásbeli vagy távirati nevezések Poszvék Nándor gazdasági egyesületi titkárhoz (Szatmár, Rá- kóczy-utcza 36. sz.) intézendők s utóbbiak 48 óra alatt Írásban megerősítendők. 2. A nevezés alkalmával a ló kora, szine, valamint leszármazása viendő terhe neme, bejelentendő. 3. Tétek nevezéstől számított 48 óra alatt a fenti czimre beküldendők. 4. Készpénz dijak 5"'/n levonással adatnak ki. 5. Nevezési zárnap szeptember hó 15. esti 8 órakor. ' Szatmár, 1901. február hó 5-én. A versenybizottság Heti krónika. A nagybányaiak nehezen mgnnek bele nagyobb mozgalmakba, innen érthető, hogy az állami tisztviselők országos kívánalmait nálunk csak a múlt vasárnap tárgyalták s csatlakoztak hozzájuk. Az bizony jó volna, ha mindenkinek fizetését megdupláznák, mindennap elseje s minden délután vasárnap volna, csakhogy nagy czukros kása hegyet kell addig átrágni mig ideérkezik a panaszos tisztikar. Egyébiránt, nincs kizárva, hogy a delegácziők által megtakarítani szokott összegből jut majd a szegény igavonó beamternek is valami. Egyelőre pénzügyi bajaink feledtetésére megjelent itt a czirkusz. A régi rómaiak is kettőt kértek kenyeret és czirkuszt, az utóbbi tehát már megvan. És mi oly szerencsében részesülünk, hogy láthatjuk a bukfenczet hányó bohóczokat, a fáklyát dobáló chi nai művészeket, a kimúlt lovat, melyen az idomító ostor csattogással mulatja magát s több e féle szokatlan újdonságokat. No de se baj! A jövő hét gazdagabbnak Ígérkezik. Vasárnap a király születés napja, kedden István királyi búcsú, szombaton utazás a szigeti kongresszusra és kiállításra, vasárnap, hétfőn nagy országos vásár. Jó az ilyeneket előre jelezni, hogy kiki kellőleg elkészülhessen reájuk, s ne legyen olyan feltűnő, ha b jövő számban majd ezekről értekezik ■ a krónikás. VISSZHANG. Nyári érjek. Kánikulai rigmusok a nagybányai hölgyekről, urakról, az időjárásról, a nyaralókról és még sok egyébről. Előszó és utógondolat nélkül. — Irta: Bihari Jani). — Szép vagy, jó vagy te gyönyörű Aranyos Nagybánya, Rólad senki ne beszéljen Rosszat, mert — megbánja ! Szép a hegyed, szép a meződ, És szépek a völgyek, De még talán ezeknél is Szebbek oh, a hölgyek !• Arczuk bájos, elragadó S szemük oly igéző, Hogy — biz’ Isten — elkáprázik A beléjük néző ! S mosolyukkal már hány férfit Bírtak — vallomásra!, Aki egyszer rájuk nézett Nem gondol az másra. . . Szép lányoknak bőviben hát Lenne e szép város. Mely arról is nevezetes, Hogy borzasztó — sáros ! Mert esik az eső folyton, Reggel, este, éjjel, Hogy a szegény nyaralót a Méreg veti széjjel! * Egész nap a négy fal között Szomoruan ülhet S törheti a fejét rajta : Vájj ! mikor üdülhet ? S hallgathatja emellett a Kutyák ugatását, Melynek kerek e világon Nem találni mását. No, de valljuk őszintén be : Néha megtörténik, Hogy az a vén, jó Nap apó Kisüt — egész délig. Sőt, ha netán észreveszi, Hogy ép’ ötét festik : Megszánja a piktorokat És süt — egész estig ! Ily napon oszt’ délután, ha Ötöt üt az óra, Megtelik a liget szépen, Mintegy parancs szóra. Parfüm illat árad széjjel, Szoknyák fodra lebben, (Én Istenkém, hány ifjú szív Dobog hevesebben ! — ) S megindul a kurizálás Meg a csókok árja, Sőt egy némely udvarló a Szivét is kitárja. .. . És mond annyi bűvös-bájost A szive hölgyének, Hogy leírni nem voln’ elég Két tuczat ily ének ! Hát még mikor megszólal a Bányászok bandája S recseg-kopog Verdi-nek egy Régi operája : Milyen vigság, milyen jókedv Uralkodik akkor, Ameddig csak el nem hangzik Az utolsó akkord ! De még jóval azután is A vigasság járja, Pláne annak, kinek ott a Turbékoló párja ! Leülnek a tó partjára — Bár itt a napszállat — S nézegetik elmélázva A zöld — békanyálat ........ És eközben a ligetre Ráborul az este. Feketére mintha volna A természet festve. Hazafelé indulnak hát. S hogy az utat lássák: Gyufát gyujtnak s úgy keresik Az uj három — lámpát. .. És szegények egész éjjel Folyvást keresgéltek, Mert a lámpák, (mint rendesen) Egy szikrát nem égtek! De hát azt, hogy lámpa égjen Ki is kívánhatja?! Hisz’ az kérem pénzbe kerül! Mond a város atyja. Ä csónak. — (Levél a Szerkesztőhöz.) — Igen tisztelt Szerkesztő ur Nem találná jónak, Ha a liget kicsi taván Volna egy-két csónak? Hodvilágos csendes este Mily isteni lenne Révedezve, álmodozva Ringatózni benne! Revedezve, álmodozva Ábrándozni — ketten, Csókot lopni a sötétben —■ Hol nem érnek tetten — Csókot lopni és ölelni Kimondhatatlan kéjjel, Szerelemtől ittasultan Folyton, — egész éjjel. . . Mig csak arczon nem csókol a Hűs reggeli szellő, Fáról-fára és virágról Virágra szőkéi lő. Ah, ez volna a boldogság, — Az én boldogságom ! Amelyre oly türelmetlen Sóvárogva vágyom ! S vágy.ikozik még nagyon sok Ifjú s bohém lélek........ Szerkesztő ur! Való igaz Amit itt beszélek ! S épen azért kövessen el Mindent, csakhogy lássák, Hogy ez eszme nem marad máj d Egy szerény kívánság. Hasson oda — kérve kérem, — Hogy vizén a tónak Himbálózzék, rengjen lágyan Egy kicsi kis csónak. Hodvilágos, csendes este Mily isteni lenne Révedezve álmodozva Ringatózni benne ! Különfélék. Ő felsége a király holnap lesz 71 esztendős. A nemzet ezt a napot kegyelettel szokta megülni, nálunk is a templomokban hálafohászok emelkednek i z Egek Urához, hogy áldja meg és éltesse még hosszú évek során a magyarok legalkotmányosabb királyát. Eljegyés. Szimon Béla gróf Károlyi uradalmi főerdész a napokban váltott jegyet Nagyváradon Huzli Gizellával, Baumeister Ernő magánzó fogadottleányával. Házasság. Lerch Ignácz kir. számvizsgáló f. hó 12-én lépett házasságra Nyirő Máriával özv. Nyirő Józsefné leányával. Dr. Jankó János, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának igazgató-őre, Deésről, hol a szolnok-doboka-vármegyei múzeum ügyében időzött, e hó 15-ikén városunkba érkezett. Az európai hírnevű ethnografus idejövetele a nagybányai városi múzeum részére megindítandó néprajzi gyűjtéssel áll összefüggésben, melynek czéljaira a múzeumok es könyvtárak országos főfelügyelőségénél a jelen évre 500 korona van előirányozva. Jankó János egy napi itt időzését arra használta fel, hogy előzetesen tájékozza magát a vidék néprajzi viszonyai felől, s a gyűjtés megindításához a szükséges gyakorlati utasilásokat megadja. E végből dr. Schönherr Gyula akadémiai tag és Bencsik János főgymn. tanár társaságában a szomszédos Zazar községbe rándult ki, hol a nehány órai körút fáradságát mintegy 50 darab etimológiai szempontból érdekes tárgy összegyűjtése jutalmazta. Jankó dr. augusztus 16 án a délutáni vonattal tért vissza a fővárosba. Kilenczkor nyugalomra tértünk, hogy holnap idejében kocsira kapva az ide 73 km. távolra eső Banyalukára (Lukácsfürdőre) érkezhessünk. Érdekes volt megalkuvásunk a becsületes török fiakkerossal, Meglepő volt a bérkocsi szerzés. Egy jóképű fiatal törököt nagyon ajánlottak; kérdezésünkre, menynyiért visz el holnap Banyalukára (Lukácsfürdő) tört németséggel azt felelte- Hát kocsija válogatja effen- dim. s kezdte mutogatni a tágas színben szép fogatait. »Ebbe fogok 20 frt-érU monda egy gyönyörű lakkos, nikkeltől ragyogó tágas határra mutatva. Jaj effandim — mondok — menyasszony röpitésre való ez, nem poros turistáknak. Ez 16 frt lesz mondá egy másik szintén ragyogó tiszta, kényelmes kocsiról. S ez! kérdeztük egy szép /nienkféle födeles íiakkerröl. Tizennégy forint csak. És még? Egyéb semmi effen- dim válaszolt a bosnyák. Ennél maradunk. Jó felelt a »kis szekeres« nagy szekeres, s kivonva zsebéből egy marok váltópénzt, egy 5 koronás — tallért nyújtva felénk mondván. »Itt a foglaló melyikök veszi el* ! Mi összenéztünk nem értvén a vásárt; de véndéglő- sünk megmagyarázta, hogy ezek igy szokják, a bérkocsis ad foglalót biztosítékul, hogy pontosan beállít a kellő időre. — .Furcsa de szép szokás. Nálunk a gazda ád felpénzt, munkásnak, mesterembereknek, s ezek mégis hány esetben rászedik. Szobáink rendben voltak, csak az ágy nem volt felbontva, mi a térítőt lekapva siettünk a hattyú vánkosokra s beburkolózva a bőséges hófehér lepedőbe a félig nyitott ablaknál csakhamar édes álomba merültünk, melyhez a bűvös-bájos éjelizenét a vízesés locsogása, zugása-bugása-sistergése szolgáltatta reggeli ötig. Félhatkor előrobogott szekeresünk, mikor ép indulok feléje, szomoruan lép be hozzám a szoba-asszony és sirva-zokogva kér, könyörög, rimánkodik égre-földre, ne jelentsük föl a vendéglősnek, hogy szobáinkban nem ágyazott az este; nem is gondolta, hogy oly korán lenyugszunk, mert a vendégek csak 10—Ti felé szoktak oszladozni s akkor is csengetnek, ha valami hiány van. Ha most ezt megtudják, bejön az eset a panaszkönyvbe, őt nagyon megbírságolják, sőt talán el is bocsátják, mert itt a hatóság napról-napra ügyel mindenre, kivált a vendéglők étele, itala, rendje, kiszolgálására s a legkisebb panaszra irgalmatlanul bírságolja a vendéglőst, ez pedig csapja el a ludast azonnal. Jó asszony szólék meghatottan, ne gondolja, hogy mi kőszívű emberek vagyuk s bajt csinálni jöttünk ide a bosnyák paradicsomba, hol az őrangyal (a rendőrkapitány) oly szigorúan őrködik Szót se érdemel, csak más baj ne legyen. Mikor lesznek nálunk ilyen állapotok, uram Isten , gondoltam, haza emlékezvén a mi szabad és szabados állapotainkra. Robogva megindult kocsink a Verbász partján keletnek tartva a pompás deszka-simaságu hófehér utón, kocsisunk egyre fékezett, engedett a lassú lejtőkön, nehogy baj essék; pedig nem eshetett, mert a völgyi oldalon véges-végig méter magas kőfal kisért bennünket folyton-folyvást, vagv erős korlát a fallal váltakozva, Jajczavár kőfalának egy részéből rakták ezt a 30—40 kim. hosszú védőfalat. Századok előtt a golyózápor ellen védett, most a nyaktörés ellen, tehát megfelel czéljának ma is. Eleinte gyönyörű vetések, erdők közt robogtunk, de amint a völgy szűkült, fogyott a termőföld, a szorgalom munkája s uralgó környezet lett a fehér szikla, a sok százméter magas bérezek balra-jobbra, közöttük a habzó, tomboló, megtorlódó, lezuhogó Verbász folyó, mindig mérgesebb, lármásabb, a mint útját állták, zárták a medrébe hűlt háznagyságu szirtóriások. Utunk is egyre szükebb lett, itt-ott kitérői voltak, ott várt reánk a szembe jövő szekér, vagy mi ő reá, különben bajos lett már a kitérés. Egy órai hajtás után teljesen elzáródott a völgy, a folyó medrét kis gyerek is átdobhatná már, a 2 — 3 száz méter magas két sziklafal közt neki is alig marad ut, a kocsiutnak semmi. Merész kanyarulattal neki vág ez a szép vashidnak s a túlsó végén bebújik egy fekete, ijesztő tunelbe. Szokatlan, bosszantó kép, kocsi ut hosszú alagútba, itt aztán könnyen leüthetik az embert ezek a vad bosnyákok, ugyan nem tudja, látja senki. De ott messze ben földe ül egy lámpás vigasztaló fénye, utána a másiké, harmadiké s igy tovább, végre a vigasztaló, bátorító napfény s benne egy szép csinos, cserepes lakás egy kis zöld folt közepén, előtte az áll. utkaparó lesi a robogó kocsit s katonásan tisz: teleg neki, ahogy előtte elhalad. Van tehát rend itt zord vadonban is, ügyelnek folyvást a vagyonra, életre- és a haza hírnevére, becsületére. S ne legyen kedve az embernek tovább haladni, ha még vadabbá, még szagatottabbá lesz is előtte a vidék? (Eszembe jutott Jaresch kapitány, kit Sziget és Kapnik közt megtámadtak pár éve s daczára fényes egyenruhájának, villogó kardjának -és pufogó revorverének csak az ut mellé szórt apró pénznek köszönhette menekülését. Meg Tordayné, Sarmaságh, kiket saját ágyokban kaszaboltak össze, a város területén és nem tudni máig se, kitette ?) A völgy egyre vadabb, de festőibbé válik, sürü erdő borítja a magas bérczeke', szakadékokat, le egész a folyó ágyáig, mely majd csendes tószerü medenezé- ket alkot, majd zugó vizezésekkel rohan tovább, majd setét forgatagokat, barlangokat képez oldalain, melyekbe aligha járt mostanában ember, hisz oly setétek, oly ijesztők, mintha itt volna a pokol bejárata. Hanem az országút egyre ugyanaz a szép, biztos gondozott, mikor vágták, repesztetlék a bérezek oldalába, itt-ott forrás bugyant elő, ezt nagy kőtuskóba foglalták, belőle kis kővályun csorog le az útra egy kisgyermekágy nagyságú, egyetlen kőből faragott itató vályúba
