Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-11 / 32. szám
(2) 32. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1901. augusztus 11. úgy értelmezték a milleniumi határozatot, hogy ők is az »összes tisztviselők« kifejezés alatt benne értetődnek. De ma már e fogalom tiszta magyarázata szükséges. E végből az álláspontom az, hogy a tanítók foglaljanak állást, mert még a városi tisztviselői kötelékbe vannak, ez igényüket tisztázhatják és kérhetik. De midőn már állam kötelékbe lesznek, akkor bajos lesz. Az állam 1902-évben a tanitói-nyugdij törvény tízéves revíziója alkalmával a milleniumi évet öt évnek szándékszik beszámítani, mert még eddig az előre megállapított nyugdíj mérleget nem lehetett megváltoztatni a törvény szerint. Ekkor Magyarország 21,000 tanítója, köztük a legutolsó falusi tanító is fogja a milleniumi év áldását élvezni, fognak örvendeni, de négy tanitó Nagybányán, kik a várost hűen szolgálták, szomorkodni fognak és elgondolják, mit a magyar nép régen mondogatott: »Meghalt Mátyás király, oda az igazság « De ezt a közmondást csak a régi korra lehetett mondani, azt is részben, midőn az ideálismus a reálismusba hullámzott át, midőn a népek ethikai érzéke nem állott oly fejlett alapon, mint most. Ma igazsággal lépten-nyomon találkozunk. Bizzunk, hogy kartásaink ügye az igen tisztelt képviselőtestület fenkölt gondolkozásán hajótörést nem szenvedett, arra a magaslatra, melyen a milleniumi képviselőtestület emelkedett, ez a képviselőtestület is emelkedik, a midőn a milleniumi évi határozatot tovább magyarázni fogja. Jókai Mór »Magyarország második meghódítását a tanítóktól várja,« az uj ezered évben, mint honfoglalók teljesítik a hódítást, a lélek és szív mezején, köszörülik az észt az élet harczára, midőn szivők és lelkűk egész melegével szolgálják a várost, a szükebb körű hazát, akkor a tanítóról, úgy mint más tisztviselőről méltányos és szükséges gondoskodni, mert furcsa volna mindenkiről gondoskodni, csak a honfoglalókról nem! Szabó József közs. tanító. Heti krónika. Nagybánya annyira világvárossá fejlődött már, hogy egymásután két mulatság is pompásan sikerül benne. Szombaton az iparos ifjúságé, vasárnap a budapesti nagybányai köré látogatott népes és rendkívül élénk volt. A nagyterem régen látott oly nagy és díszes közönséget, mint vasárnap s az ügyes rendezőség bölcs szellőzésekkel tökéletesen ellensúlyozván a kánikulai meleget, mindenki jól érezte magát, szétoszolni senki sem akart az éjféli órákban. Kedden meg a ligeti térzene hozott össze csekélyke közönséget. Mentségül felhozhatom ugyan, hogy az eső permetezett egy kicsit, de a mint a zene megszólalt az idő is vigabbá kezdett változni s a szorgalmas, a lelkes bányászok két órán át zúgták a szebbnél szebb nótákat. A kis közönségnek talán még szebben, jobb kedvvel játszottak, mintha ezeren hemzsegtek volna a köröndön. Sok jó tervet megrontott az idő, mindennap, zápor, vihar, locs-pocs, ez a hét jellege, tegnaptól melegít ismét a napsugár, még tegnap előtt a felsőkabátokra is reá került a sor. Ám a gazdák kövérnek mondják az időt, sok szép alma, körte pirul a fákon, kékülni kezd a besz- terczei szilva, no meg szöllőben sem lesz hiány, de már is ijjesztgetnek a nagy lapok, hogy annyi termelt az idén, hogy nem lehet értékesíteni, sok helyt az alföldön a gazdák mérgükben kivágják agyümölcsfákat. Valami, nagy árakat tehát ne reméljen senki, lám az is baj mikor van, bezzeg tavaly el tudtuk volna adni a férges almát is, ha Pongrácz le nem tarolja ideje korán. A kormány mindenre kiterjeszti atyáskodó gondoskodását, épp ezért »gyümölcsértékesitő tanfolyamokat« rendez több felé az országban. Tehát ez után már azt is tanulni fogjuk, hogy kell az almát eladni s ebből a tudományból diplomát kap az ember. Uram fia! mit fog még megérni, mit fog még közölni, ha igy haladunk a krónikás. Különfélék. Személyi hir. Schönherr Gyula akad. tag. múzeumőr városunkban időzik. Királyi kitüntetés. Habár némileg elkésve, de mindenesetre örömmel hozzuk a hirt, hogy a m. kir. kincstár helybeli derék ügyészét Újhelyi Hugót ő felsége azzal tüntette ki, hogy részére a jogtanácsosi czimet adományozta. Áthelyezés. Obetkó Vilmos helybeli pénzügyőri biztost a pénzügyminiszter, érdemeinek elismerése mellett Nagybányáról Marosvásárhelyre helyezte át; az uj biztos városunkban Lukács Ferencz lesz, ki Dicső-Szent-Mártonbói jön ide és a napokban átveszi hivatalát. Gyászhir. Svaiczer Aladár tasnádi földbirtokos Svaiczer Ilka nőegyesületi elnök Géza nevű testvér- jének fia e hó 8-án Tasnádon 49 éves korában jobblétre szenderült. A kiváló tiszteletben álló Svaiczer család gyásza városunkban is általános részvétet keltett. Ujmise. Mónay Sándoi Ferencz, a magyarországi minoritarend jeles készültségü fiatal tagja, nemrég a helybeli főgymnasium szorgalmas tagja, ki theológiai tanulmányait Rómában végezte pappá szenteltetvén első szent miséjét f. hó 4-én tartotta meg nagy ünnepségek között a minoritarend aradi templomában. A manuductori tisztet az ünnepélyen Dr. Csák Czirjék rendfőnök töltötte be, szent beszédet pedig Lakatos Ottó, a primicziáns egykori hittanára mondotta. A fiatal pap második ünnepélyes miséjét holnap, 11-én tartja meg idehaza, mely után az ujmisések szokásos áldásában részesíti a híveket. Színészet. Csóka Sándor jelenlegi miskolczi színigazgató, ki a téli évadra Szatmárra szerződött, a tanácstól engedélyt kapott, hogy augusztus hó folyamán itt előadásokat tartson, legkésőbb aug. 25-én tartozik eljönni s engedélye szept 15-ig tart. A téli évadra Nagybányára Micsei György társulata kapott engedélyt a tanácstól. A budapesti Nagybányai Körnek az Ifjúsági Kör közreműködésével aug. 4-én tartott, hangversenynyel egybekötött tánczmulatsága fényes erkölcsi és anyagi eredménynyel jutalmazta a rendezők fáradozását. A város és vidéke intelligens közönsége zsúfolásig megtöltötte a nagytermet s a nagy hőség daczára élvezettel gyönyörködött a; műsor nagyszerű számain. Rieding Präludium és fugájának precíz ensembleja oly bevezetés volt, mely a szereplők művészi Kvalitását nagy dimmenzióban jellemezte. Taps és virágcsokor fogadta Várady Erzsiké fellépését, ki Chopin »Fantasie polonais« remek darabját oly tudással és plaszticitás- sal adta elő, hogy játéka jellemzésénél már túl vagyunk azon, hogy a jövő zajos sikerébe vetett hit legyen mértéke őszinte elismerésünknek. Az otthonias nyugalom, mely oly vonzóvá és megnyerővé teszi első megjelenését, azonnal meghódít magának; játéka varázsa alatt állunk; hallgatjuk előbb critikusan, azután áhita- tos élvezettel, illetödő lélekrezgéssel s úgy fáj, mikor e biztos technikával kezelt hangtömeg elzajlig. A felzúgó tapstenger némi criteriuma a nagy és mély hatásnak. Drumár László Beriot I hegedűversenyében megerősité a felőle táplált nagy reményeket. Hová jutott egy esztendő alatt, mióta nem hallottuk! Magával ragadta a közönséget s vonója zsarnok önkénynyel dirigálta figyelmünket, hogy a hangok legfinomabb nüanszát, legsajátosabb variátiöját, gyöngéd és erős hullámzását felfogjuk, s mig igy fenséges érzelemmel fárasztott, nyugalommal pauzáit, mint titán, ki érzi hatalmas erejét s mosolyogva játszik elragadtatásunkkal. Sic itur ad astral Lukácsi György Monológja megállja a sarat s ügyes, mozgalmas előadásával méltán megérdemelte a közönség zajos kitüntetését. Alard III. Symfonie concertante nagyszerű kettesével zárult a hangverseny s Schönherr Sándor a művész, ki Drumár Lászlóval egyetemben a műsor ügyes végrehajtásában nagy rendező erőnek is bizonyult, művésztársával városunkban eddig páratlan zeneélvezetben részesített. Mintha versenyeztek volna készültségben, energiában, önbizalomban s mégis oly összevágó volt játékuk, hogy talentumujc itt ragyogott a legharmonikusabban ! Várady Erzsiké avatott keze zongora kíséreteiben felismerhető volt, — s művészete megítélésére már elég {anyagot szolgáltattak. Csoda-e, ha a műélvezetekbenoly járatosközönség a szó szoros értelmében el volt ragadtatva s ennek következménye, hogy a tánczmulatságra szinte mindenki visszamaradt s oly jó kedvvel, fesztelenül mulatott, hogy eszébe se jutott a hőség miatt panasz kodni, mely a későbbi órákban már észre sem volt vehető. A négyest 80 pár tánczolta: — Nagyszerű siker volt az anyagiakban is; mutatja a nagy bevétel : 458 K, 80 f — ebből 240 K 36f a tiszta jövedelem, mely az Ifjúsági Kör jóindulata folytán a tisztán a nagybányai Kör jótékonyczéljai munkálására szolgál. Megszűnt lap. A »Felsőbánya« czimü társadalmi lap, mint biztos forrásból értesülünk, végleg megszűnt. Beküldetett Panaszt vettünk, miszerint a r. kath. temető mellett egy korcsma van, melyben sokszor éppen akkor folyik a dorbézolás és táncz, mikor a temetőben gyászszertartást végeznek. Ha ez csakugyan igy volna, kérjük a rendőrség erélyes intézkedését. Közlekedési akadály. A vasárnapi vihar annyira megrongálta a kapniki utat, hogy Bajfaiu és Laczfalu között a hidat is elvitte s a közlekedés egy darabig teljesen szünetelt, később háton szállították át az utasokat. A hid mai napig sincs helyreállítva, pedig vidékünknek ezen egyik főközlekedési vonala több gondot és figyelmet érdemelne. A tiszavidéki dalszövetség a napokban bírálta el a beérkezelt zenei pályaműveket. A bíráló bizottságba meghívták Muzsik Jakab helybeli dalárdái karmestert is, a ki a megtisztelő meghívásnak engedve f. hó 7-én és 8-án Debreczenben időzött s a pályaművek elbírálásában tevékeny részt vett. Hogy a 4 jeligés levélkéből kiknek nevei fognak elő kerülni, azt csak az aug. 24-iki verseny alkalmával fogjuk megtudni. Előléptetés. Vida Aladár áll. főgymnasiumi igazgatót a vallás és közokt. ügyi m. kir. miniszter a VII. fiz. oszt. III. fokozatába léptette elő. Meghívó. A nagybányai és kerületbeli állami tisztviselők f. év augusztus hó 11-én vasárnap délelőtt 10 órakor tartják helyi alakuló gyűlésüket Nagybányán a városháza nagytermében. — Jöjjetek el minél többen, hogy egy szívvel lélekkel csatlakozva az államtisztviselők országos mozgalmához megválasszuk a budapesti országos congreszusra kiküldendő bizottsági tagokat. Legyen elvünk a szegediek programmjának 12 pontja első sorban a fizetés rendezés és a szolgálati pragmatika. Nagybányán 1901. auguszt. 9. Több állami tisztviselő. Levél a legsötétebb Veresvizről. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A kutya hasznos és okos állat. Ez benne van már a Magyary-féle elemi iskolás olvasó könyvben is. A kutya ugat. Ez nincs megírva a Ma- gyary-féle olvasó könyvben, de ezt mindenki tudja. Hogy azonban a kutya egyebet se tegyen, mint foly- ton-folyvást ugasson, ezt már nem mindenki tudja, csak mi, veresvizi nyaralók. Igen tisztelt Szerkesztő Ur 1 Ön valószínűleg még nem volt a Fidsi szigeteken. Én sem. De azt hiszem, hogy az odavaló illetőségű Idegen, ki először csöppen a zajos, lótó-futó nyugatról keleti városba, mely mint pd. Tuzla, még erősen tartja török jellemét-szellemét, nem bir eltelni az újsággal, a feltünőbbnél-feltünőbb dolgokkal: Nincs itt a divatnak az a szolgai majmolása, mely csömör- letessé teszi nálunk már a kisvárosi életet is, hogy a nagyobbakról ne is emlékezzünk, nincsenek a hivalkodó hazug üzletek, melyeknél több van a kirakatban, mint benn a szekrényekben; az emberek (már mint a benszülöttek) mind egyformák, kivált a férfiak az ő szerény bosnyák ruháikban, kaffogó papucs, kerek kis kalpag, vagy fesz, no meg sok turbán is, füstölgő czigaretta szájukban, nem rohannak, mint mi, hanem kedélyesen lépdelnek, vagy a boltajtókban, utközepén 8—10-vel összeállva csendesen beszélgetnek, megnézik az idegent, de csak úgy félvállról, ez ha nézi tárva- nyitva álló, rakott üzletüket, — egy szóval se kérdik: Mi tetszik kérem ? Parancsol kérem, tessék besétálni kérem, — mint a mi Ócsó Jánosaink — meg fényes divatárusaink teszik — az undorodásig. A nők szerényen járnak-kelnek, nem mérik tetőtől talpig — egymást, (meg a férfiakat,) sok az eltakart, elfátyolozott arczu nő, ez utóbbit a szegényebbje úgy cselekszi, mint a mi falusi asszonyaink, ha a zápor útban kapja őket: felső szoknyájukat a fejükre borítják, egyik kezükkel összefogják az orruk előtt, a másikkal czipelik a terhet. Az utczák tiszták, kövezettek, aszfaltosak s minden felé erősen rendezés alatt vannak —• hárs fasor mindenütt, ligetezve minden kis tér s megrakva csalogató szép fehér padokkal, a közepén szökőkút, vagy legalább közkút, melynek csövei csevegve-csobogva öntik a tisztaság és élet első és nélkülözhetlen kellékét a jó vizet bőven, minden mecset előtt., minden középületnél, minden utczasarkon a vad Boszniában. Háromnapi időzésünk alatt, daczára a jó meleg időnek, (28—30-c.) nem voltunk otthon, csak étkezéskor és alváskor, annyi látnivalóval kínált ez a kis 12 ezer lakost számláló gyárváros. Különösen a tőle keletre elterülő Sinin-Hán, melynek roppant gyártelepei, gőzre, villanyra berendezva unicumok az Osztr.-Magy. birodalomban, — nagy megrendeléseiket alig győzik — Német — és Franczia országba szállítani, gubacsot króm- és egyéb ritka érczeiket — Kis- ázsiából szállítják s mégis szép osztalékra dolgoznak. Itt már bő alkalmunk nyílt a bosnyák élet és viszonyok megfigyelésére, különösen, mivel szives páratlanul vendégszerető házi gazdánk a tuzlai elemi iskola igazgatója érdekesebbnél érdekesebb munka programmal látott el bennünket folyvást, reggeltől sötét estig. Mi idegenek, kik folyvást bosnyákokról, szerbekről, törökökről hallunk beszélni, azt hisszük, többnyire úgy tudjuk, ez a népség itt egy Babel kicsiben, hol a mindenféle nyelv, nép, vallás hemzseg egymás mellett, mint esik a varsában. Nagyon téves nézet. Bosznia, Herczegovina népe egy és u. az, mint a magyar, akár Balaton-vidéki, akár Tiszaháti, akár Székely-góbé legyen az, legfőlebb vallásra s némi vidékiességre ha különböznek tán egymástól, de a nyelv, a vér, a szívverés egyforma valamennyinél. Bosznia, Hercz. népe is egy, u. azt a délszláv nyelvet beszéli: a szerbet vagy horvátot vagy montenegróit, az mindegy, csak apró dialektusban ha tér el, vagy egyes tájszavakban. Hanem a vallás, a vallás, az roppant nagy dolog már itt ő náluk is, ez mint tátongó örvény vonul el közöttük, e miatt széttépik egymást, ha annyira mén a dolog (mint mi magyarok tettük a reformatió két századán «.t: cujus regio eius religio és megfordítva.) Kérded a bosnyákot : Mi vagy ?'Katolik, mondja az egyik. Ortodox, szól a másik. Muzulván, válaszol a harmadik, pedig anyanyelve, viselete, Öröme, bánata, reménye u. az mind a "háromnak. Szabad, független, önálló óhajt lenni mind, de a keresztény gyűlöli a muzulmánt, ez pedig mélységes mélyen megveti a keresztényt, aki pedig ép oly bosnyák, mint ő, csakhogy 400 év előtt, mikor a bosnyák »Mohácsivész« Jajczánál megesett, egyik rész vallást cserélt, izlammá lett és ur, a másik szegény tömeg fölött, mely megmaradt a kér. (gkel.) vallásban. Az lett az ur a nemes ember, ez a földnélküli, robotoló, igavonó barom. Hát ne gyűlöljék egymást ? 1 Hozzájárul még az elfoglalás óta a csalódás, mely mind a három hitfelekezetet érte. Az elnyomott kath. népség azt várta, most ő kerül felül, ő lesz az uralkodó vallás; az ortodoxok, mert nem vettek részt a lázadásban, sőt a sváb kezére dolgoztak, jogosan várták, hogy ők lesznek az urak, ők, az egyedül igaz és üdvözítő vallás hívei, mint a szomszéd Szerbiában, Bolgáriában, Montenegróban, kivált ott messze északon az Atyuska sz. birodalmában a sz. Oroszországban ur és parancsoló az ortodox vallás. A törököt vérig sérti, hogy ez a megvetett cso- bán gyaur, kmetr, ki 400 éven át az ő szemhunyo- ritásától is reszketett, most olyan ur, olyan szabad mint ő, utálatos harangjaival egyre-tnásra kolompol az igazhivők fülébe, későn-korán, élőnek, halottnak. Mind hárman nagyot csalódtak. Az uj rendező mindegyiket elismeri, védi, támogatja, de uralkodó vallást el nem ismer, bántani, nyomni egyiket sem
