Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-11 / 32. szám

32. szám. (3) 1901. augusztus 11. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE vadak misszionárius főzés közbeni harczi bőgedelme és sakálorditást megszégyenítő üvöltése mélabús méh- dongássá törpül ahoz az őrületes kutyaugatáshoz ké­pest, amit az idevaló ebeknek nevezett bestiák nappal és éjjel véghez visznek. Kezdve a ligeti vendéglős kiskorú négylábon szaladgáló vonitonczán s végezve azon a jól megtermett dog-gon, azaz hogy dögön, mely egyebet se tesz mint a gazdája kerítését ugorja át, — belülről kifelé — hogy idejekorán megugathassa azt a jámbor oláhot, aki a veresvizi fő-ut hegyes kö­vekkel megrakott burkolatát koptatja becses talpaival. Tegnapelőtt végre örvendetes esemény történt. Jött a sintér. (Itt Bányán »hóhér«-nak nevezik. Több mint valószínű hogy Báli Mihályt meg sintérnek titulálják. Istenem milyen szép is ez a népnyelv, vagy tájszólás, vagy mi a patvar !) Mint mondom : hát jön a hóhér. Kis kocsival nagy zajjal, egy bánatos hajdúval — hogy a gyászos sorsra kerülő kutyák miatt volt e szo­morú, vagy azért, mert nem nyert az osztálysorsjá­tékon, nem tudom — és két hurkossá.]. A két hur­kost vagy húsz >elüljáró« előzte meg Már t. i. húsz utczagyerek, akik a hurkosok előtt jártak, hogy min­den udvarra még idejekorán bekiálthassák a harczi riadót : »Emberek jön a hóhér! A minek persze nem maradt el a hatása. Ezt onnan láttam, hogy a hóhér, aki nyilván sok reménnyel jött: kevés kutyával tá­vozott, hogy ne mondjam, eggyel se. Sok, nagyon sok baj, bánat, csalódás ért már életemben. A nevemnap- jára szabadjegyet Ígért a nagybátyám az operába, de nem adta meg, hanem helyette ugyanaznap este kifi- czamitottam a ballábamat. Katona koromban egyszer »jobbra át»-ot vezényeltek s én ehelyett pofon vertem, a kápláromat, akire már régen fájt a fogam. Bezártak egy hétre s hogy a lábbammal le ne rúghassam a csillagokat, vasat tettek rá. Ért még sok, sok .egyéb baj is, de annyit mondhatok, egyik sem esett olyan rosszul, mint az, hogy Kozarek nagybányai helytar­tója üres kézzel, akarom mondani kocsival távozott, innen a legislegsötétebb Veresvizről!..... Csendes, holdvilágos esték, amelyeken az ember kedvére áb- rándozhatik, nyugodt zajtalan éjszakák, amikor az ember zavartalanul, édesdeden hortyoghat. — Vájj’ mikor jön el a ti országtok? ...............Igen tisztelt Sz erkesztő Urat üdvözli: Egy veresvizi érző kebel. A Zsibó-nagybányai h. ó. vasút kisajátítási zár­munkálatainak hitelesítésére kiküldött bizottság tár­gyalásait f. hó 8-án Nagybányán megkezdette. A bizottság tagjai: Ludinszky Lajos miniszteri osztálytanácsos, a központi telek hivatal főnöke, mint a bizottság elnöke, Lovrich László vasúti és folyamhajózási főfelügyelő, mint hitelesítő mérnök, Dr. Országit Elemér kereske­delmi miniszteri segédfogalmazó, Dr. Makray Mihály kir. aljárásbiró, Károly Imre stkvezetö, Hollós Jakab a Szatmár-nagybányai vasút igazgatója, Sterba Dezső szamosvölgyi vasúti felügyelő, Kuthy Béla magyar kir. államvasuti főmérnök. Dr. Miskolczy Sándor városi tiszti ügyész, Dr. Harácsek Imre kisajátítási jogbiztos, Kovács Adolf főmérnök, Fényes Béla működő-mérnök és Berczeller Bernát vállalati képviselő. A hitelesítés folyó hó 23-án Szilágy-Csehen fog véget érni. Nyilvános számadás és nyugtázás. A nagybányai iparos ifjak köre által folyó évi augusztus hó 3-án rendezett tánczmulatság bevétele volt 357 korona, kiadás 167 korona 80 fillér, maradt tiszta jövedelem 189 korona 20 fillér. Felülfizettek és jegyeiket meg­váltották : Vig László 6 K. Fritsch Sámuel 3 K. Kom- zsik Alajos 3 K. Nárjásy István 2 K. Miszti Lajos, Moldován Miklós, Kovács István, Rónai Géza, ifj. Nagy István 2—2 korona. Gyöngyösy Gyula 1 K 80 f. Farkas Antal 1 K 60 f. Graz János 1 K 40 f. Tömlő Miklós 1 K 20 f. Jancsovits József, Kupás Mihály, Galló Antal, Szász József, Krausz Gyula, Szabó Antal, Iring Pál, id. M. Gyiráazin János, Hitter András, Kornis Ernő, Szilvássy Győző, Imecs Gyula, Waisz Márton 1—1 korona. Kalina Károly, N. J., Szabadszállásy Árpád. Baranyai László, Glavitzky Károly, Senkálszky József, Dorka László, Marián Jánosné, Steiníeld Adolf, Vajda Mihály, Riesenbach Gyula, Sahwarcz Lajos, ifj. M. Gyirászin János, Makray Károly, Tóth Sándor fodrász és borbély), Szász Gusztáv 80—80 fillér. Sztupár Károly, Minik Mátyás, ifj. Senkálszky Mihály, Harácsek Gyula, Bakos Mihály 60 -60 fillér. Morváy Gyula, Neág János, Smillár Ferencz, N N. 40—40 fillér. Hoffmann Dávid, Gora Jakab 20—20 fillér. — A mulatság úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben igen sikerültnek mondható. Jókedvben sem volt hiány s az ügyes rendezőség fáradhatatlan volt a tánczban minek csak a reggeli órák vetettek véget. A négyese­ket 104 pár tánczolta. Mindazok, kik az estély sike­rét a rendezés körül tett fáradozásaikkal, közreműkö­déseikkel, jelenlétükkel, felülfizetéseik és jegymegvál­tásaikkal előmozdítani szívesek voltak, fogadják ez utón is az egyesület hálás köszönetét. Köszönettel adó­zunk még Hotya Miklósnénak, ki a rendezői jelvé­nyek elkészítését — önköltségen —- csinos és Ízléses kivitelben szives készséggel teljesítette. Nagybánya, 1901. augusztus hó 10-én. Kupás Mihály elnök, Jan­csovits József titkár, Galló Antal pénztáros. A helybeli jótékony nőegyesület ez idén is, mint minden évben, óvodai növendékei számára nyári .mu­latságot szándékozik rendezni. A két intézet növendé­kei, összesen 249 gyermek, kedvező időjárás esetén, f. hó 22-én d. u. összegyűlnek a veresvizi kisdedóvoda helyiségében s onnan a ligetbe vonulnak, a hol az egyesület uzsonnával látja el az apróságot. Az ártat­lan kisdedek örömét mindig nagy gyönyörűséggel szokta nézni városunk közönsége. Ligeti térzene lesz augusztus hó 13-án d. u. 5 órakor következő műsorral • 1. Sluft 1 magyar népdal induló szerzé Muzsik ; 2. Norme nyitánv, szerzé Belini; 3. Májusi virág polka mazur, szerzé Wettaschek ; 4. Nagy egyveleg »Rigoletto« dalműből£ szerzé Verdi; 5. Posta az erdőben jellem darab, szerzé Schőffer; 6. Adel polka franse szerzé berenczei Kováts Jenő. Felhőszakadás volt f hó 4-én d. u. a Feketehegy déli oldalán, mely alkalommal a lerohanó árvíz el- szakasztotta a Laczfalu keleti szélén levő hidat az országuttal együtt és vagy 10 hold földről elvitt min­dent, még a termőföldet is. Mohok irtása. A moh képződés nem oka, kö­vetkezménye réteink terméketlenségének. Egyes eset­ben a mohképződés okát az képezi, hogy_a rét talaja tápanyagokban szükséget szenved, ilyen réteknél a külömben helyes kezeléssel összekötött trágyázás folytan a mohok mielőbbi eltávolítása kétségtelenül sikerül. A trágyázásnál azonban nem szabad megfe­ledkeznünk arról, hogy a trágyában az összes szük­séges tápanyagokat megadjuk, mert egyoldalú trá­gyázással itt nem élünk czélt. A nagy mértékben tőzeges rétek nitrogén vegyekben már a természet­től fogva is gazdagok, nem igy azonban foszforsav és káliban, mely két tápanyagra a trágyázás alkalmával knlönös tekintettel kell lennünk, annál is inkább, mert egyes vidékeken a kizárólag foszforsavval való trágyázás van igen elterjedve;, mig a rétek káli szük­ségletét megfelelő alkalmazásával érhetünk el tartós sikert. Habár a rétek időközönkénti elmohosodását, mint láttuk, a talaj soványsága is okozhatja, mágis sokkal gyakoribb az oly eset, hogy a mohosodás az altalaj túlságos nedvessége következtében lép fel s igy a felesleges viz lecsapolásával már meg van a biztos eszközünk a mohok eltávolítására; s hogy itt mégis annyi hibát láttunk elkövetve, annak okát ab ban találjuk, hogy a rétek túlságos nedvességének levezetését általánosságban nem tartják szükségesnek; már pedig a túlságos nedvesség nem csak az által káros, mert előmozdítja a moh képződést s a csekély értékű savanyu füvek tenyészetét hozza magával, ha­nem főképen azáltal, hogy a nemesebb füvek tenyész- hetésére a talajt alkalmatlanná teszi. Elmohosodott réteknél tehát első sorban megfelelő lecsapolásról kell gondoskodnunk s ha ez megtörtént, a talaj savanyú­ságát kell megszüntetnünk, a mit legjobban és leg­gyorsabban alapos meszezt.s által érhetünk el. Ha ezek után után időközönként megfelelő trágyázásban boronálás és gyomirtásban részesítjük rétjeinket, úgy czélunkat elérjük, mert a mohok helyén nemsokára nemes füvek és herefélék fognak diszleni. Elhaltak: 190. Jul. 27. Senkálszky Margit róm. kath. egy hónapos, asztalos gyermeke, veleszületett gyengeség. 191. jul. 28. Laurán Erzsébet, gör. kath. 8 hónapos, bányász gyermeke, bélhurut. 102. Jul. 29. Papp József, gör. kath. 58 éves, járdakövező, agy- hiidés 193. jul. 31. Májdik Anna, róm. kath. 20 éves, szobaleány, tüdőgümő. 194. aug. 4. Incze Piroska ev. ref. pék gyermeke, 14 napos, veleszületett gyengeség. 195. Aug. 5. Moldován Károly, gör. kath. 24 éves, bányász, bányában történt szerencsétlenség követ­kezetes vesezuzódás. 196. aug. 6. Drágos Demeter gör. kath. 60 éves, napszámos, agyhüdés, 197. aug. 6. Toroczkai Ferencz, róm. kath. 2 hónapos, szakácsnő gyermeke, bélhurut. 198. aug. 7. Berindán Piroska, ev. ref. 5. hónapos, erdő őr gyermeke, bélhurut. Születtek: 243. jul. 28. Tárcza Miklósnak »Anna« 244. jul. 27. Prigya Györgynek »Mária« 245. jul. 19. Somay Antalnak »István« 246. jul. 30. Gurzó Deme­ternek »Illés« 247. jál 27. Kosztin Sándornak »István« 248. jul. 26. Knizs Lajosnak »Lajos« 249. jul. 29. Virág Istvánnak »István« nevű gyermeke. 23000 pár bakancs. A m. kir. honvédelmi Mi­niszter ur ö Nagyméltósága megküldvén a kamarának a honvédség részére, az 1902. évi márczius hó vé­géig szállítandó bakancsok és könnyű czipők elkészí­tésének felvállalására vonatkozó pályázati feltételeket, úgy a nevezett, valamint a kereskedelemügyi Minisz­ter ur utasította a kamarát, hogy e szállításban való részvételre a kisiparosokat hívja fel. A m. kir. hon­védség részére szükséges bakancsokból 16,320 pár és a könnyű czipőkből 6680 pár kisiparosoknak tartatott fen, a Miniszter ur által közlött s a kamara hivata­lában megtekinthető feltételek értelmében, oly kikötés mellett azonban, hogy a szállításban kizárólag adófi­zető és ipartestületi kötelékben levő kisiparosok és ilyenekből alakult szövetkezetek, avagy iparosok oly községből, hol a törvényben megkívánt szám hiányá­ból ipartestület nem létesülhetett, — részesülhetnek. A bakancsok páronkénti ára 10 korona 25 fillérben, a könnyű czipők ára pedig páronként 8 korona 68 fillérben lett megállapítva ; mely lábbeliek legkésőbb 1902. évi márczius hó végéig a honvéd-központi ru­határba Budapestre lesznek beszállitandók; a netalán már 1901. év folyamán történő szállításért esedékes kereseti összegek csak 1902. évi január elején, — a jövő évben a kitűzött határidőig bármikor beszállított lábbelikért igényelt keresmények azonban a szállít­mányra vonatkozó átvételi bizonyítvány számvevőségi érvényesitese után azonnal fognak kifizettetni. Ezen szállításban résztvenni akaró kisiparosok értesittet- nek, hogy az általuk közösen aláirt ajánlat, tekintet nélkül az aláírók számára, ivenkint csupán egy ko­ronás bélyeggel látandó el. Ellenben azok az iparosok, kik külön-külön ajánlatokat nynjtanak be, kötelesek külön-külön leróni az egy korona bélyeget. —■ Az esetben, ha egyes iparosok vagy alkalmi szövetkeze­tek a részükre jutott bakancsok és könnyű czipők készítésétől a megrendelés után bármi okból vissza­lépnek, kötelesek erről a kamaránál haladéktalanul jelentést tenni, hogy az eként rendelkezésre maradó lábbelieknek mások által leendő szállítása iránt in­tézkedés tétethessék. A kamara irodájában megtekint­hető szerződési feltételekben foglaltak figyelembe vé­telével kiállítandó és szabályszerű bélyeggel ellátott írásbeli ajánlatok legkésőbb folyó évi augusztus hó 1-ig — ahol ipartestület van, annak utján, különben pedig közvetlenül — az alulirt kamarához nyújtan­dók be. Debreczen, 1901. julius 5. A kereskedelmi és iparkamara nevében Szabó Kálmán, elnök. Grün- vald József, s. titkár. * engedi. Ezért remél nagyobb szabadságot az ortodox népség a sz. Oroszországtól, ha majd eljövend őket is szabaddá tenni, mint tette azzá Bolgáriát, Ruméliát, ezért szorítja össze öklét a muzulmán s várva-várja, mikor vonul már be a Padischa győzelmes serege helyre állítani a régi szép időt, mikor ur volt a mu­zulmán, nem kellett dolgoznia, neki dolgozott mindenki, ő csendben, háboritlanul élt, vadászott mikor és hol neki tetszett, irtotta az erdőt mennyi neki tetszett, most? Most a sváb mindent megszorított, erdőt kor­látoz, őt is adóztatja birtoka szerint s rettenetes. . . minden fegyverét elszedte, még a régi szép emlék­kardokat, pisztolyokat, handzsárokat is. nem maradt egyebe a jó dohánynál és csibuknál, ezeket is fenye­geti a dohánymonopolium. Különben megvannak egymás mellett. Szép temp­lomaik, iskoláik a kér. felekezeteknek egyre-másra épülnek, szépülnek, népesednek, a versenynek e ne­mes téren egyikök sem vallja kárát, de fogynak a muzulmán mecsetek, temetők; igaz, hogy sok is volt, minden utczasarkon kis minarett, s körűié az elma- radhatlan török temető, tehát több száz a város te­rületén; igen sok gondozatlan, elhagyatott és most, hogy az utczákat, tereket szabályozzák, tisztogatják, a fényes nagy középületeket, templomkat emelik, csak azt látják szegény muzlimok, hogy e régi kis temetők el-eltünedeznek, igaz hogy ád a kormány helyette má­sikat, de hol ? messze künn a város szélén, órajárás­nyira, holott oly szép az, ha kedves halottjaink itt mellettünk pihennek a — kertben. Magyarokra is lépten-nyomon akadtunk. Tuzlán, nem is emlitve a katonákat, kik örültek, ha megszó­lítottuk őket, magyar volt a fürdős, magyar a ven­déglős, kinél étkezni szoktunk, a pompás kávéház fő- pinczére, a picoló pláne maga mutatkozott b;: Urak én is magyar vagyok ám. Zsombolyáról, Temes vme- gyéből, de apám ide adott üzletbe, hanem azért ugy-e jól tudok még magyarul, feszelgett a kis sváb fiú, ki Szegeden szívta magába ezt a jó hazafias érzést, mely a messze keleten is kitör belőle alkalom adtával. Hozta is nyakunkra a sok jó jeges vizet, meg a Bpesti Hírlapot, Magyar Nemzetet, Vasárnapi Újságot, igy tehát semmiben nem láttunk hiányt. Vasárnap délelőttjét a templomoknak szenteltük, az este már megnéztük a főbb mecseteket, imádkozó közönségük áhítatán igazán elcsodálkoztunk. A gkel. püspök székesegyháza a város nyug. oldalán igazán remek szép épület, kár, hogy belül még egészen csu­pasz. Most épült föl teljesen, jövőre belsejére kerül a sor, de annál szebb a mellette álló népiskola s egy­úttal — az emelet — hitközségi olvasókör. Beillenék főiskolának a fővárosba. A rk. templom a Ferencz-rendi (bajuszos, szaká- las) barátok gondozása alatt, kik Bosniában a plébá­niákat is vezetik 400 év óta. Csinos uj templom, föl­szerelése, oltárai szépek, virágban diszlők, de a hajó még egészen üres, szabad. A nép a szines-koczkás kövezeten térdel, vagy a kath. bosnyák nők, törökö- sen leteritik a magukkal hozott szép kis szőnyeget s törökösen rákuporodva buzgón imádkoznak, Urfelmu- tatáskor, áldáskor stb. nem borulnak arczra mint mi, hanem égre függesztett szemekkel, szétterjesztett ka­rokkal mondják fenhangon imáikat, mig a sz. cselek­mény véget ér. A nép éneke elragadó, d. u. a kis leányok vagy 40-en gyönyürü, szabatos négyes hangú énekeikkel végezték a litániát, minden karvezető nél­kül. Meglátszott az egészen, hogy szokott elemükben vannak s nem feltűnés, szinháziaskodás vitte őket a khorusra. * Háromnapi időzés után Bosznia nyugati felének vettük utunkat, a Lasva folyó szűk medrében robo­gott vonatunk, Travnikon át, Jajczére, hogy megnéz­zük itt Bosznia Niagaráját, egyik fő csodáját, a Pliva vízesését. 1000 -1300 m. magas hegyek közt vergődik ez a bővizű folyó, mig utóbb elakadván futásában, egy 12 km. hosszú, széles és nagyon mély tavat ké­pez a hegyek között. Nagy költséggel vágtak pompás kocsiutat a tópartján, de folyvást kőfal kiséri ezt a tóparton végig, végig, nehogy valami szerencsétlenség essék az élénk közlekedés közt. Minő ut ez, minő tájképek nyájas olvasó! Nem képes azt toll visszaadni nem, még a fényképek sorozata sem, melyet az el­bűvölt utasok napról-napra készitnek maguknak em­lékül azon feledhetlen napokért, melyeket ebben a bosnyák paradicsomban töltöttek. Ez a rengeteg viz aztán nem férvén meg a ka­nyargó tóban, Jajce vár romjai alatt 30 méter ma­gasból iszonyú zúgással robajjal leesik a Verbasz folyó mélyen kivájt ágyába. Ez aztán a természet re­mek csudája! A rengeteg vizár nem kapva helyet, utat, fönn is, oldalt is, ős idők óta barlangokat mo­sott magának a fenéken is, és úgy szökik ki a csikés, fogas, ágas-bogas, szakadozott-repedezett szirtek alatt megvilágítva a napfénynek tiz-husz szivárvány ivei­től egyszerre. A porrátört víztömeg örökös gőzfelhő­ket lök fel a magasba, a gazdag növényzet pedig női, hízik boldogan, bujálkodva, mert napja, melege, vize minden pillanatban. b. J. (Folyt, következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents