Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-11 / 32. szám
I fii '■ :: /- > ‘ f) Nagybánya, 1901. W> Jr Augusztus 11. — 32. szám. TARS AP ALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGTELEITIK MXÜTDEIT VASÁEETAP Előfizetési árait: Egész évre 8 Kor. Fél évr^L Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Cseléd meuház. Városunkban egy család nemes jó indulatából uj intézmény létesül, mely valóban figyelemre méltó a többi humanitárius intézetek között. Sokat írnak és még többet beszélnek a cselédügyről. A gazdák és háziasszonyok panaszkodnak szüntelen, hogy hűséges, jóravaló szolgálót alig lehet kapni, viszont ezek azt állítják, hogy azok a régi jóravaló hűséges cselédek elmentek a régi jó urak és nagyasszonyok után. A személyes szolgálatba álló leányok valóban sajnálatra méltó teremtések, többnyire minden vagyon, minden szülei támasz nélkül, kidobva tudatlanul a világba, hol keresik megélhetésüket, a mint lehetséges s vénségükre koldusbotot vehetnek kezükbe. Nem egyszer a rossz gazdák és gazdasszo- nyok rontják el a cselédet, mert hiszen ezekkel úgy kellene bánni, pedagógiailag* mint a nevelni való gyerekkel, de ehez nem mindenki ért, s a szegény cseléd nem lehet a helyben válogatós, mert neki kenyérre van szüksége s be áll oda, a hova éppen hívják, habár sokszor kelletlenül is, habár tudja előre, hogy az uj szolgálat hasznára éppen nem fog válni. Egy szelidlelkü, jó szivü úri leány sokszor megszánta a létért küzdőket s az ő humánus gondolata most valóra válik a kegyeletes szülők jótékony áldozatából, az ige testié lesz. Stoll Béla és neje Gellért Ida ugyanis f. hó 3-án levelet intéztek Svaiczer Ilkához a nőegyesület elnökéhez, mely levélnek tartalma főbb vonásokban a következő: Mélyen tisztelt Nagyságos einöknő ! A nőegylet részéről f. év jut. hó 13-án elhunyt kedves Mária leányunk ravatalára küldött nefelejts- koszoruért fogadja hálás köszönetünket! Jólesett e gyöngéd figyelem, mert mi láttuk, mily szeretettel és tisztelettel viseltetett az egylet és különösen Nagyságod, mindenre kiterjedő figyelmes jótékony működése iránt, igy gyakran emlité nemes ambitióval, hogy ha kora megjön, példájokat követve, mikép fogja — mint tag — az egylet hivatását előmozdítani. Fájdalom! más volt végzete; magához szóliIá. Istene, nem hagyva nekünk, csak a mérhet len fájdalmat és léte kedves emlékét. E kettős érzelmünkben vett részt a nőegylet, midőn szymbolumként nefelejtset tett koporsójára; — valóban emlékét eszményileg s képét tényleg nem díszítheti méltóbb disz. Ha az isteni rendelkezés nem engedte is, hogy az egylet működésében részt vegyen, sokszer foglalkozott azon eszmével, mikép lehetne a szegény, de jóravaló s a sors által szolgálatra kényszeritett leányokon a nőegylet által seg'teni s őket a szolgálat változás közötti Hőre Helges védelemben részesíteni / Magán és családi kötelmünk nem engedi óhaja fokozottabb arányban való teljesítését, de hogy az mégis az intentiója iránti pietással legalább részben teljesüljön, bátorkodunk kérni a kivitelben szives se- gédkezésöket. Legyen megörökítve jó leányunk óhaja; kérdés azonban hogy lehetne az kivihető? Mi készek vagyunk megtenni a lehetőt, és ha elméltóztr.tik fogadni, a Nagyságodnak megmutatott rák-utezai házastelket .Mária menház« czimen az egyletre ruháznék teljes tulajdonjoggal azzal, hogy szolgáljon ez ’ 1. Saját erkölcsi hibáján kívül elszegényedett tisztes nő álland > lakásául. 2. Egy szoba legyen fenntartva oly cselédleányok részére ideiglenes tartózkodási lakóhelyül, a kik szolgálatból kilépve, uj helyid még nem találtak vagy azt még el nem foglalhatták hogy eképp mint egy védelmet találhassanak a tisztességes cselédleányok az ott lakó özvegy nő felügyelete alatt A felügyelet, az özvegyi lakás engedélyezése, a visszaélések elkerülésére szükséges és a viszonyok szerint változó házi kezelés módozatainak megállapítása a mélyen tisztelt egylet szives fáradságát igényelné. Fentartási alapul küicn leteszünk 500 azaz ötszáz koronát, hogy kamata a felmerülő javítási szükségleteket fedezze. Köszönettel vennők, im ezen házat ily czólra való felhasználásra elfogadni méltóztatnék. Nagybányán. 1901. Augusztus 3. Maradunk kiváló tisztelettel : i Stoll Béla és neje Gellért Ida. A jőt.ékonyczélu nőegyesület aug. í-én tartott gyűlése mély meghatottsággal vette az itt ismertetett alapitó levelet, a kegyeletes ajánlatot elfogadta, s erről igaz hálájának kifejezése mellett a nagylelkű alapítókat értesíti. Ezek szerint befejezett tény, hogy Nagybánya egy emberies czélu intézménnyel gazdagabb, de gazdagabb azzal a tudattal is, hogy az anyagias korszellem daczára mindig akadnak köztünk a szegénysorsuak bajait őszintén át- érző lelkek, kik szeretetük melegével nem csak életükben, de halálok után is áldásosán áthatják az életet. A községi tanítók jogos igénye. A folyó év julius 31-én tartott közgyűlésen a következő kérdések merültek fel: Vájjon a takarékpénztári tisztviselők városi tisztviselők-e ? A mil- lenium évében hozott diszgyülés ama határozata, hogy a város összes.tisztviselői és alkalmazottjainak mil- leniumi éve három évnek számittassék a nyugdíjba, vájjon a városi takarékpénztári tisztviselőkre kiterjedjen vagy nem ? Mit értett az összes tisztviselők kifejezés alatt a közgyűlés akkor ? A közgyűlés vita után kimondotta, hogy a városi takarékpénztári tisztviselőket is értette. Azonkívül a városi erdőőröket is, mint alkalmazottakat részesítette e méltányosságban. A tanítókról egy árva hang sem volt. Pedig a tanítók közül négyet ez ügy érdekel, mert nincsenek az állami nyugdijkötelékben. Ezek nevei: Wienerberger Géza, Doroghy Ignácz, Czárich Ida éz Lázár Paula. Hanem ezen igen tisztelt kartársak is a város tisztviselői, mint akár . a többiek. Választásuk is a képviselő testületnek választott iskolaszéki tagjai által történt. A fizetésük, lakbérök stb. dolgaik felett a képviselő testület határozni jog-illetékes: A tanítók főnöke a polgármester, mert az 1876. XXVIII. t.-cz. 7. §-ának 4-ik pontja értelmében a tanító ellen elrendelt fegyelmi vizsgálatot vezeti, melyen a tanfelügyelő vagy megbízottja jelen lehet. Nem főnökünk tehát nekünk is, mint a többi tisztviselőknek ? Nem kapjuk-e mi is az illetményeinket a várostól ép úgy, mint a tisztviselők? Nem fizetik-e ők is ép úgy, mint a városi tisztviselők illetményeik után a szükséges százalékot ? (Értem a városi nyugdijkötelékben levő négy kartársat.) A tanító ministeri rendelet, a vármegyei szabály- rendelet szerint közhivatalnok. Ha közhivatalnokok vagyunk az a kérdés milyen? Állami? Nem. Felekezeti? Nem. Községi vagy városi? Igen. Tehát akár hogy keresem, a tanítókat, máshova tisztviselőknek, mint a városhoz nem tudom sorozni. Ö városi közhivatalnok. A városi tisztviselők fizetését megállapító 1895. év május 2-án jóváhagyott szabály- rendelet 1. §-ában a tanitók is benne vannak és a lakbérük 20% mint a többi tisztviselőknek. Ha a lakbérilleték kirovásánál egy kategóriába egy szabály alá esnek, ha fizetésük is együtt rendeztetett, akkor miért van az, hogy nyugdíj ügyben részben mellőz- tetésben részesülnek, daczára annak, hogy e városnak derék és becsületes fiukat és leányokat neveltek, daczára annak, hogy híven szolgálták a város érdekét és a közművelődést, daczára annak, hogy a milleniumi évet megörökítő fenkölt határozat az összes tisztviselők alatt nem csak a takarék és városi hivatalnokokat értette, mert akkor helytelen lett volna ott az: ^összes« széleskört jelöld jelző, hanem a községi tanítókat is, mert azok is városi közhivatalnokok azaz helyesebben városi tisztviselők. A tanitók eddig megnyugodva hallgattak, mert A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája. Kirándulás Nagybányáról, Bosznia-, Herczegovina-, Montenegró- és Dalmácziába julius 4—26 között. Elhelyezkedve a kényelmes kupéban, vizsgálni kezdtük a vidéket, melyen vonatunk elrobogott, de az ég csakhamar beborult, mi is hát szundikálni kezdtünk s Szabó-álommal kihoztuk Dobojig, hol átszállásunk lön keletfelé Dolnya-Tuzlára Itt ért a második bos- nyák meglepetés, de nem valami kellemes, t. i. mikor félálmosan lekászolódunk kényelmes helyünkről, hát azt látom, hogy semmit se látok a sürü hideg ködben, még a pár lépésre álló csinos pályaházat se. Na ez aztán a gyönyörű ország! Julius 6-án sürü köd, hideg, hogy didergőnk belé. Hőmérőmet egy ágra függesztve % óra múlva láttam, hogy -j~ 12c-t mutat, holott az este még 24—25 fokot mutatott Bosnia kapujában. Kezdtem dideregni a szellős vászon gúnyában, sebesen jártam föl s alá a pályaudvaron, eszembe jutott Tompa verséből, hogy »Változás az élvezet.< Csakhogy nem az ilyen, mikor az ember 4—5 óra alatt ragyogó napsugárból vágható ködbe, s 25—30 fok gőzfürdőből, 12 fokos ködfürdőbe csöppen s még csak egy ritkás skótbundája (plédje) sincsen, hogy védekezzék bmne a hűvös idő ellen, ha csak ugvis, mint a hálóba takaródzó czigány a jéghátán, mikor kidugta ujját a hálószemen és fölkiáltott mondván : Juj, de förtelmes hideg van odakün ! De ért kellemes meglepetés js. Kedvezményi lapunkat, mert menetünket megváltoztattuk, az állomás főnöknél láttamoztatnunk Kelletvén, mikor erre magyarul kérném a stationschéfet, ez oda fordul egy alantosához s kérdi tőle németül; mit kíván ez az ur? A fiatal ember elém perdül s örömmel mutatkozik be, mint iglói honfitárs, s jobban örült, mint én, hogy valahára magyarul is beszélhet már valakivel, mert úgymond itt már csak bosnyák és német beszéd járja, még a Pest-felül jövő urak és dámáknál is; pedig van majd minden nagyobb hivatalban magyar ember is, ki örömmel szóba állana velük, de hát — a milyen a jó nap, olyannak kell lennie az — Adjon Istennek. Megérkezett vonatunk s robogtunk tovább keleti Boszniába Tuzlára a kigyózó Sprecsa keskeny partján olyan keskeny ösvényen s ezt is a dinamit nyitotta kínos munkával a keskeny pályának. Viradni kezdett, oszladozott a köd s elötünedezett az annyi vérrel-könynyel megáztatott Bosnyaföld egy-egy darabja. Hanem milyen föld, édes Istenem ! Hideg, kopár, vadvizes, tele nőve sással, szittyóval, itt ott apró nádas, apró fűzfa, rekettye, aztán égnek meredő sziklák, honnan kényelmesen puskázták le a szegény magyar huszárokat, bakákat Dobojnál, Maglajnál 1877—78-ban a foglalás nehéz éveiben. Aztán egy folt szép erdő, megint sivár, rideg szántóföld, minden darab bekerítve karókkal, vagy eleven sövénynyel, akár milyen kicsiny, vagy akármilyen tekintélyes birtok legyen is az. Utat nem látni, csak néha tűnik elő egy-egy gyepes gyalogút; kocsiút sehol, falunak, de még háznak, vityilónak sincs még nyoma se, embert, barmot sehol nem látni, s az idegen utas szivszororigva kérdi : Hát nincs itt lakosság? vagy ha van, hát hol van, ha óra hosszat nem láthat egy árva gunyhót a vasútról —■ még messzelátóval se? Reggel felé tűnt elő mégis itt—ott egy gazdátlan, gubanezos ló, vagy apró, elkényszeredett tehénke a sivár legelőn, de lovásznak, pásztorgyereknek, pásztortüznek nyoma, füstje sehol... A vetések aprók, ritkák, nagyobb bennük a gazgyom, mint az élet, a kukoricza arasztos, sárga, mikor érik az meg? Október hóban? Melegedett az idő, eltisztult a köd, egyre tisztább, barátságosabb kezdett lenni a vidék: országutak húzódtak, mint kiterített vászon, a hegyeken át a vasút felé, feltűntek a falvak szétszórt házai a fák kertek között, de különösen feltűntek köztük a szegényes, fábul összetákolt minarettek, a török fatemplomok fehérlő tornyai —- 5—6 minden szegény kis falu környékén; itt-ott gyártelepek magas kéményei döntötték a füstöt, keskeny vasutak szaladgáltak szanaszét az erdőkbe, a hegyek közé jelezve, hogy közeledünk már keleti Boszniának legélénkebb, leggazdagabb vidékéhez — a bosznai Birminghámhoz Dolnya-Tuzlához. — Később telep-telepet ér kocsisorok, szekér vonatok egymást érik körűlünk jobbra- balra, a kontra-vonatok csattogva rohannak el mellettünk, véget érni nem akaró kocsik rakva dongával, deszkával, bútorral, kővel, sóval, hízott göbölökkel, seres hordókkal — trágyával, czementtel szóval a modern gyáripar minden termékeivel. Reggel 6 órakor berobog vonatunk a csinos pályaházba, omnibuszok, tiszta bérkocsik, számozott hordárok (bosnyák nemzeti öltözetben) fogadnak bennünket udvariasan ajánlkozva, de nem kiabálva, nem tolakodva.
