Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-04 / 31. szám
Nagybánya, 1901. Augusztus 4. — 31. szám. XXVII. é TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEO-XELEITIK 2^1 ETTE SÍT V^-SÁEISTÜE Előfizetési árak:: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 20-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. vízvezeték tervezetét, ez junius hó 27-én leérkezett. E terv szerint a Rozsály oldalán 1000 m. magasságban 6 forrás vétetett számba, melyek közül már a kát legfelsőbb forrás vize közvetlen mérések szerint közel a szükséges vízmennyiséget szolgáltatni képes. Naponta 1000000 liter viz szükséges. A 6 forrásból felfogott viz öntött vascsöveken folyik egy 10 köbméter ellenmedenczébe és innen a Virág hegyen elhelyezett kettős medenczébe, ez a csőhálózat 7850 méter hosszúsággal bir. A város két oldalról tápláltatik vízzel, egyrészt közvetlen a forrásokból, másrészt a virághegyi me- denczéből A városi csőhálózatban 30—35 m. nyomás lesz. A városi csőhálózat 9657 m. a forrásokat összefogó csövek hossza 5540 m. s igy a vízmű csővezetéke 22948 m. A belvárosban minden 100—200 méterre, a külvárosban 100—150 méterre összesen 74 feltalaj vízcsap terveztetik, melyek tűzvész esetén nagy vizmeny- nyiséget szolgáltatnak. Az utczákon közkutak terveztetnek, melyek minden háztól legfeljebb 250 m.-nyíre állnának. A vízmű ezen lervezet szerinti kiépítése a részletes költségvetés szerint 340000 koronába kerülne. A befektetési összeget 50 évre véve 5 */g °/o'kal a kamat és tőke törlesztés évenként 18700 korona kiadást, az évi fentartás 1000 koronát, a vízvezeték kezelésével megbízandó őr 1000 koronát, mindössze évi 20700 korona kiadást igényelne, vagyis egy köbméter: 1000 liter viz önköltsége 6 fillér lenne, mely köbméterenkénti ár más városok vizi müveinek egység árával összehasonlítva nem csak előnyösnek, de olcsónak mondható. Valószínű, hogy Nagybányán, a fentebbiek szerint előre látható olcsó viziiijakból, annak idején a I vízmű építési és fenntartási költsége nagy részben fedezetet fog találni. A tanács egyelőre kéri ezen jelentésnek tudomásul vételét. A közgyűlés ezen messzevág i ügy tárgyalásába jelenleg nem bocsátkozhatván, a jelentést egysze - rüen tudomásul veszi. 6. Polgármester, mint árvaszéki elnök javasolja, hogy a képviselet tagjai közül 8 árvaszéki ülnök vá- lasztassék. A képviselet Bay Lajos, Kupás Mihály, Bernhardt Adolf, Jancsovits József, Moldován László, Révész János, Sipos Géza, Szabó Adolf b. tagokat árvaszéki ülnökökké megválasztja. 7. A községi iskolaszék mandátuma lejárván, az iskolaszéknek megválasztását a közgyűlés a jövő havi rendes gyűlésre tűzi ki. 8. Beterjesztetnek Nagybánya város takarék- pénzlárának 1900. évi zárószámadásai. Rövid eszmecsere után a képviselet a zárószámadásokat elfogadja és jóváhagyja. 9. A szervező és pénzügyi bizottságok javaslatot tesznek az 1897-ben készült szervezési szabályrendelet több pontjának módosítására nézve. A főbb változtatások, melyeket a közgyűlés elfogadott következők: A 23. §-ba felveendő a tisztviselők közzé az aljegyző. A 35. §-ban odaszurandó, »a tanácsnak jegyzője az aljegyző.« A 64. §-ban az »óvó« szó után beirandó »vagy óvónő«. A 75. §-ban az országos vásárok közzé fölveendő az ötödik u. n. Pálvásár. A 80 §-ban a főjegyző munkakörébe fölveendő a levéltár kezelése. Ugyanitt fölveendő az aljegyző munkaköre. A 94. §-ban meghatározta a közgyűlés a közgyám teendőit. A 110. §-ban az aljegyző javadalmazása 1500 K fizetés, 300 K lakpénz, 25 K 20 f tűzifa-fuvar, 6 K iroda-átalány és 42 köbméter bükktüzifa, kiküldetés esetén 6 K napidij. A közgyám tiszteletdij?. 400 K. A 110. §-nál az óvós lakpénze 200 koronába, az óvónő lakpénze 160 koronában állapiltatik meg. Bálint Imre erdőügyi tanácsos 600 korona lótartási átalánya, mivel egy előfogat tartására nem elégséges, 1000 koronára emeltetik. Az erdővédek fizetése I. oszt. 360—420 K. II. oszt. 270—300 » III. oszt. 200 —240 » 10. A zsibó-nagybányai vasút részére átengedett 250 Q öl terület vételárának megállapítására nézve elfogadták a tanács javaslatát, hogy az nem belsőség, hanem mint külsőség tekintessék s 100 írtban állapíttassák meg egységi ára. 11. Az óvónő lakpénzét a közgyűlés 160 koronában állapítja meg s azt 1902. január 1-től kiutalja. 12. A gazdasági és pénzügyi bizottság jávasolja, hogy a bírósági épület hátsó része a vendéglő számára istálókká alakittassék át. A képviselet tekintettel arra, hogy a vendéglőssel 12 évre szerződést kötött úgy, hogy istállóról a bérlő tartozik gondoskodni, nem kíván e tárgyban határozni, különben az ügyet az 5-ös bizottsághoz teszi át, mely hivatott a bírósági épület mikénti valófelhasználására nézve javaslatot tenni. 13. Komzsik Alajos vendéglős kárpótlás iránt kérvényez, mivel azonban a szerződésben világosan benne van, hogy az építkezéseket tűrni tartozik, őt kérelmével a képviselet elutasítja. . 14. A városi takarékpénztár tisztviselői, mint városi tisztviselők kérik, hogy azon kedvezmény, miszerint a milleniumi év 3 évnek számit, rájuk is kiterjesztessék. A közgyűlés a kérelemnek helyt ad s kimondja, hogy a takarékpénztár 1896-ban már alkalmazva volt. tisztviselőinek szolgálati éveiben a milleniumi év 3 mat számit. Városi közgyűlés jut. hó 31-én. . Sok nyomós tárgy volt ma napirenden, többek között a vízvezeték, takarékpénztár, vendéglő ügye, igy nem csoda, ha a gyűlés felette népes volt. A hangulat inkább izgatott, mint nyugodt s ezt a nagyfokú melegnek tulajdonítjuk. Fülledt, nehéz, majdnem izzó levegő vibrált a teremben, az idő valóban nem gyüléstartásra való. Vita nem sok tá|gy körül kerekedett, de a mi volt, az aztán erélyes és nyárközépnek megfelelően hangulatos. A Pesten zöldasztal mellett készített vízvezetéket megadással hallgattuk s mivel egyebet nem kívántak tőlünk, igy hát tovább mentünk egykedvűen. A szervezési szabályrendelet módosilása csinált kisebb-nagyobb viharokat, azonban óriási többséggel megszavazták ezt is, épp úgy, mint a takarékpénztáriak méltányos kérelmét. A vendéglő már nem volt ilyen szerencsés, mert a 40000 frttal renovált épületbe nem akarunk többé sem gerinczes, sem ge- rincztelen állatokat vinni. Gyűlés végén közakarattal katonaságot kértünk s reméljük, hogy meg is fogjuk kapni. Részletes tudósításunk ez: 1. Napirend előtt a polgármester örömmel emlékezett meg arról, hogy az elemi iskolák államosítása immár befejezettnek mondható. A minisztérium nagyjában elfogadta a város feltételeit s az állami iskola 1901. szept. 1-én fog megnyílni. A képviselet éljenzések közt vette tudomásul a nevezetes elnöki jelentést. 2. Olvastalik a szatmári r. kath. püspök köszönő átirata, melyet lapunkban már egész terjedelmében közöltünk. Tudomásul szolgál. 3 A kis Borzás szt. József bányatársulat tagjainak a város okt. 10-én 64 K 10 f erdőkár megtérítését elengedte, Bálint Imre erdőtanácsos e határozatot megfellebbezte s a közigazgatási bizottság a képviselőtestületi határozatot megsemmisítve, az illetőket, az erdőkárban elmarasztalta. Tudomásul szolgál. 4. A f. év junis hó 27-én tartott pénztárvizsgálat a pénztárt 24603 K 24 f készpénzei és 2128987 K 15 f értékpapírral rendben találta. A képviselet ezt tudomásul veszi. 5. A városi tanács jelenti, hogy a földmivelési minisztérium vízépítési igazgatósága elkészítette a Á „NAGYBÁNYA ES YIDEKE” tárnája. Kirándulás Nagybányáról, Bosznia-, Herczegovina-, Montenegró- és Dalmácziába julius 4 — 25 között. Akármit mondanak is a gazdák, meteorológok a lefolyt évről, de bennünket szegény tanárokat bizony nagyon megviselt, kifárasztott az Mikor tehát julius elsején földerült ránk a rövid »aranykor« hajnala, né- hányan röktön tanakodni keztünk egy kedves, uj, szokatlan kiránduláson, de amely aztán nem a szokásos, »jöttünk, mentünk, ittunk-ettünk, másztunk-áztunk*-kal legyen emlékezetes sokáig, talán egész életünkre, hanem újságával, szokatianságával — akár fáradalmaival — bánjuk is mi! — maradjon meg emlékezetünkben. »Tudok én olyat, — mondja dr. Gyiszalovics Veszelin — kenyeresünk. — S az ? . , Elát menjünk be Boszniába, Herczegovinába, van ott annyi uj, érdekes, meglepő, sőt csudálatos dolog, hogyha felét bejárjuk a vén, elnyűtt Európának, olyat nem találunk sehol. —1 Ebben a nagy melegben? .. Inkább melegben, mint André fagyos vidékére.« Tehát ebben maradunk. Csomagolni mielőbb s d. u. indulás Nagybányáról, hogy 5-én reggel a gyorsvonatot elfoghassuk Szatmáron. Turista ember pakolása hamar megtörténik, nem úgy mint a fürdőre készülő szép asszony-népsége. Az enyim ebből állott. Vászon öltözék, kényelmes bosnyák- bugyogó, nagybányai sáskalap, néhány fehér váltóruha jól összepréselve s átszijazva, az egész alig 4—5 kilo, tnrista szellős hálózsák az elemózsia berakására s az érdekesebb gyűjtemény befogadására. Gondolkodtam még, revolveremet ne akaszam-e (szokás szerint) a csípőmre, hisz nem a bátorságos Tátrába megyünk, hanem a vad bosnyákok és martalócz herczegóczok és montenegróiak közé. De, mondok, hátha kárt teszek vele, vagy magamban, vagy másban, — visszatettem helyére, fogtam helyette erős vászon-napernyőmet s ezzel teljesen fölvoltam készülve a 2000 km.-nyi turista útra. Gyiszalovics kollegám valamivel legényesebben készült neki a nagy útnak : Szalmakalap, könnyű nyári szövet-ruha, csinos porfogó karra vetve, egyik kezében csinos kis bőrtáska, (lehetett vagy 8 kiló fehérnemű benne,) másik kezében viseltes napernyő — s ő is útra kész volt. Már tiszt, kollégánk Lakatos Ottó nagyobb czé- czót végzett, nagy bagaria bőröndje ugyancsak nyögött- csikorgott, mikor tömte-gyömöszölte bele a sok fehérneműt, kis és nagy keféket, hetelő és ünneplő ruhákat, reverendát, nyakörvet, breviáriumot stb. stb., mert hát katonának, papnak dukál az egyenruha mindennütt, még talán a vad Boszniában is. Szép, szép, de sok borravalót kér lépten-nyomon, mig ez a Szimonidesz-féle podgyász, mint az enyim-la, — alig kerül valamibe, Omnia mea mecum porto, —■ mindenemet magammal hordom . . . , ha t. i. útközben el nem lopják tőlem, vagy le nem kóllintanak érte a zord herczegóczok. Julius 5-én reggel 6 órakor kirobogott gyorsvonatunk a szatmári indóházból s Szajolon, Csabán, Szegeden. Szabadkán, Zomboron át vágtatott velünk egész nap 30 fok melegben, hosszabb megállás nélkül, a magyar Kánaánon át, hol a bőséges Isten áldása hevert mindenütt körülünk, a sok millió buzakeresztben, vagy nevetett ránk jobbról-balról — a sok százezer hold kukoricza-erdők tábláiból. — Magyar szemnek megszokott remek kép, de magyar fülnek mégis szokatlan hang vala, hogy a gyönyörű szabadkai állomáson hemzsegő étkező, nevetgélő úri közönség tisztán szerbül társalog. Igaz hát csakugyan az a fura állítás, hogy a magyar szónak Nagybányán, Lúgoson, Szabadkán, Kanizsán, Pozsonynál véges vége immár?, s a barbár magyar fölfordulhat étien itlan, ha a miveit Európa valamelyik nyelvén n.,m tud kunyorálni jó pénzéért egy betevő falatot, vagy egy korty italt?... Azért is próbát teszek — gondolám magamban, nem ágaskodom magyar voltommal, de kihúzom az idegenből a magyar szót, a hol csak tehetem! Dályán, ezen a csudás állomáson, nem volt még reá szükség, gyönyörű étkezőiben kelt az illatos halászlé, fogyott a tüzes szerémi bor, csengett a magyar szó minden második asztaltól. No, meg a Máv. derék hivatalnokai tudják, kit, mit szógálnak, kivált a határszéleken. Magyarabbak a Molinári bakánál, pedig az vagy körösi, vagy kecskeméti.
