Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
(2) 29. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1901. julius 21 (ismerősömtől, hogy ott a tüzet legénységgel és a vizipuskákkal oltják. Nálunk secessiósabb a tűzoltás. Mi szabályrendeletekkel vizipuskázunk. Nem hiszem, hogy az északi sarktól, a legsötétebb Afrikáig, volna annyi tűzoltó-rendszabály, mint Nagybányán, tűzoltó adóval súlyosbítva. Két métermázsa rend- és alapszabály és a mi ennél is szebb és jobb, a tűzoltó adó képezi ez intézményünk erősségét. Pedig van itt munkára edzett, bátor legénység, derék párancsnok, csak lelket öntsenek a formába és kész a hős, a ki megvéd bennünket. Legvégire hagytam, az öreg járásbíróságot. Életének ifjabb éveit vidám caszinósággal töltötte el, vén- ségére beállott járásbíróságnak. Elején a borban, utóbb az aktákban keresték ott az igazságot és igy, nem is álmodta meg a derék öreg, hogy csöndes aggságában injuria készül ellene. Hát nem injuria az, ha valakiből városházát, múzeumot, szolgabiróságot, vásárcsarnokot, tüzőrta- nyát, hóteltyukollat, istállót és boltokat akarnak egy füst alatt csinálni. Ki birja ezt ki egy szuszra, kíméljük a jó öreget. Hogy mi lesz belőle, ez oly probléma, a melynek eldöntésére valószínűleg egy uj tervező hivatalt és segédhivatalt fognak a megfelelő flzetésjavitásokkal szervezni. Legjobb volna apró czé- dulákra Írni a terveket s aztán huzza ki egy árva leányka, a kinek ártatlan kezeiből csak nem hull reá rossz jövő. Mi megvagyunk győződve, hogy a muzeum kerülne ki az urnából, mert az ezredév dicsőségére becsomagolt műtárgyak máig is ott hevernek a ládák fenekén. Olyan muzeum pedig, a mit soha sem lehet látni, kétségtelenül világcsoda, de nem muzeum. Lessz, ami lesz, csak egy nem lesz — thema, a jövő szám czikkeihez. Elhalásztam valamennyit. H. Különfélék. Kinevezések. A debreczeni üzletvezetőség Riszdorfer Imre rahói államvasuti főnököt, lapunk szerkesztőjének testvéröcsét, a bátyúi állomáshoz főnökké nevezte ki. —- A földmivelésügyi miniszter Gotthard József m. kir. erdészt a nagybányai, Barthos Gábort a lugosi m. kir. főerdőigazgatósághoz főerdészekké nevezte ki. — Mesz- lényi Gyula szatmári megyés püspök, a szatmár-egyház- megyei tanfelügyelői állásra dr. Lessenyei Ferencz székesegyházi kanonokát nevezte ki. Kis Áron. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület nagynevű püspöke f. hó 16-án a kies fekvésű Bajfaluból — hol fürdő kúrát tartott — városunkba érkezett. Harangzúgás jelezte az illusztris vendég érkezését, ki feleségével együtt Soltész Elemér lelkész vendégszerető házánál szállott meg. Délben a papiakban volt szü- kebbkörü ebéd, délután a vendégek nagyszámú díszes kísérettel a Széchenyi ligetet szemlélték meg, melynek természet szépségeit nem győzték eléggé dicsérni. Emelte a hangulatot, hogy épen a Széchenyi - ligetben való időzésükkor tartotta a bányász zenekar szokásos térzenéjét, mely nagyban megnyerte az ősz püspök tetszését. Elismerésének hízelgő szavakban adott kifejezést. Másnap délelőtt Soltész Elemér lelkész kíséretében magán látogatásokat tett, délben pedig 1'orday Imre h. polgármester vendége volt kedves nejével együtt, ki ismert vendégszeretetével fényes ebédet adott tiszteletükre. — Az egyháznagy folyó hó 17-én utazott el Turvékonyára, hol gróf Vay Gábor látja vendégül. Eljegyzés. Lerch Ignácz bányaigazgatósági szám- vizsgáló, eljegyezte özv. Nyirő Józsefné kedves leányát: Mariskát. Györfy Aladár debreczeni nagykereskedő és birtokos dalegyesületünknek húsz koronát adományozott. Az elnökség ez utón is hálás köszönetét fejezi ki az adományozónak. képzeletünkben. Ahová nem hat el a világ zaja, hol oly egyszerű s mégis oly édes az élet. Margit: Álom! (A konyhából ismét erős perpatvarkodás hallatszik.) Zoltán: (Sóhajtva, gúnyos mosolylyal.) Csendes kicsiny fészek, ahol oly édes az élet! . . . Margit: Vgy, úgy. csak csufolódjék. Talán már meg is bánta, hogy az oltárhoz vezetett. Reám unt ugy-e? (Sírva.) Szeretné ha már nem is volnék a világon. Oh én szerencsétlen asszony! Zoltán: De édes jó Margitom ! Margit: Csak gyötörjön, kínozzon, úgy sem soká tart. már. (Heves zokogásba tört ki.) Zoltán : Az Istenért édes Margit! No ne sírjon, inkább elismerem, hogy én vagyok a rossz, én vagyok az oka mindennek, de ne sírjon. Édes Margit... . Margit: (Szivéhez szorítva kezét) Itt fáj... Zoltán'. De Margit, ne legyen gyerek. Margit: A sirba visz nem sokára.... Zoltán: Pedig én semminek sem vagyok oka. Margit: Nem-e? Most már azt is eltagadja? Jó, ha maga ilyen szívtelen ember, én is az leszek. (Letörli könyeit.) Oh nem sírok már, nem is fogom többé emészteni magam. Dacz ellen daczolni fogok én is, szívtelenség ellen én is szívtelenséggel fogok küzdeni. (Az ablakhoz megy s Zoltánnak hátat fordít.) Lehociné: (Haragosan belépve.) Szörnyűség ! Az embert a méreg eszi meg! Nincs az embernek egy nyugodt percze. Oh ezek a cselédek, a vérig kínozzák az embert. Margit: (Halkan.) Akár csak Zoltán. Zoltán : De édes... Lehociné', Mit, még mentegeti ? Borzasztó ! A Stoll Mariska temetése. Virágos, könytől ázott sirhalom alatt alussza immár örök álmát, hová hozzátartozóinak szivtépő fájdalma s az egész város impozánsul megnyilatkozó részvéte kisérte. Az a piczinyke sir be sok szív rokonszenvét, forró szeretetét zárja magába ! Temetésén ott volt az egész város. Koszorúk halmaza borította koporsóját s a mikor felhangzott a Circumdederunt. fönséges áriája, megeredt a köny a szemekből s önkéntelen tolult mindenki ajakára a kérdés: Miért, miért kellett ennek igy lenni? Tavasz szép virágát miért lepte meg az ősz dere s annak, ki boldogságra volt teremtve, tűiért kellett megfutnia angyalian jóságos szívvel a szörnyű Kálvária-utat ? Kérdések, melyekre nincs felelet, csak köny és köny. A megható gyászszertartást ft. Zsuffa Faustin végezte díszes segédlettel, mely alatt Szőke Béla h. plébános vezetése alatt a dalegyesület nehány tagja kiváló precizitással mélyen megindító gyászénekeket adott elő. S azután elindult a gyászmenet könyezésig meg- hatottan, mélységes csöndben, csupán csak a harangok sirató szava zúgott-bugolt fájdalmasan. Merre a gyászmenet elvonult, a boltok mind zárva voltak. A temetőben ismét felhangzott a Circumdederunt saz anyaföld dübörögve imádságszó mellett hullotta virágok ezreitől borított koporsóra. Galambtemetés volt, kimondhatatlanul fájó, örökre emlékezetes. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó hó 16-án d. e. 10 órakor mutattatott be az Egek Urának a gyászoló család, a rokonok s nagyszámú előkelő közönség jelenlétében. Állami tisztviselők mozgalma, Élénk örömmel regisztráljuk, hogy legutóbbi számunk vezérczikké- nek már is meg van az óhajtott eredménye. Az állami tisztviselők városunkban is megindították a mozgalmat, hogy a törvényes kereteken belül segítsenek sanyarú helyzetükön. Felhívást bocsátottak ki, melyben minden állami tisztviselőt kérnek a mozgalomhoz való csatlakozásra. A felhívás folytán már ezideig is igen számosán csatlakoztak a mozgalomhoz, közöttük az állami tisztviselői karnak legfelsőbbjei is. E tárgyban a jövő hét valamelyik napján gyűlést fogfognak tartani, melyen az állami tisztviselők mozgalmához való csatlakozásukat hivatalosan is kijelentik s megválasztják képviselőiket az állami tisztviselők országos kongresszusára. Közigazgatási czirkusz Laczfaluban. E cziin alatt laptársunk, a »Felsőbányái Hírlap« kíméletlen támadást intéz a nagybányai járás általános tiszteletnek és közbecsülésnek örvendő föszolgabirája ellen abból az alkalomból, hogy a laczfalusi búcsút a csendőri p.sszisztenczia az idén is megakadályozta. — Olcsó élczelődéseire nem válaszolunk; de kíméletlen támadására kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy a czikk íróját hamis informácziókkal alaposan felültették. Ezt a búcsút, mely a múltakban minden egyéb volt, csak nem búcsú, nem a főszolgabíró tiltotta be, hanem egy magasabb hatalom, melynek kötelessége őrködni, hogy az egységes magyar nemzeti állameszme az állampolgárok minden ténykedésében kifejezésre jusson Ez az óvintézkedés tehát, mely csendőri asz- szisztencziában nyilvánult meg, nem a főszolgabíró bűne, hanem a kormány érdeme. S ez az óvintézkedés legkevésbbé sem érinti a szabad vallásgyakorlatot sem. Azt a szép keresztet, melyet a templom előtt állított fel a hívek elismerésre és dicséretreméltó buzgósága, más alkalommal is fel lehetett volna szentelni, nem csupán Szt. Péter és Pál napján, a hírhedt búcsú évfordulóján. Hisz hála Istennek annyi szentünk j van már, hogy alig bírunk mindeniknek helyet szőri- ! tani a kalendáriumban. De a laczfalusiaknak mégis cselédet mentegeti s azt nem bánja, ha engem a guta üt meg mérgemben. Zoltán: Én egy szót se szóltam. Lehociné: Nekem kell mindenre felügyelnem, nekem kell mindennel törődnöm s mégis úgy tetszik, mintha kedves vöm uram előtt olyan volnék, mint a kártya közt a hat szem. Margit: Hálátlan! Zoltán: (Méltatlankodva.) De ugyan Margit! Lehociné: ügy, úgy, csak parancsoljon s mi szólni se merünk. Margit: Halgass, mama, meglásd még gorombás- kodni fog. Lehociné: Oh az a mi osztályrészünk.... Zoltán: (Türelmetlenül.) Szó a mi szó, nekem ez az állapot egy cseppet sem tetszik. Margit: Hallod mama! Zoltán : Ez az örökös perpátvarkodás, ez az örökös zenebona utóvégre is kihozza az embert a türelemből, aztán. . . Margit: Nos aztán? Talán még el is fog kergetni bennünket? Zoltán: Aztán ? (Gúnyosan) aztán végre én is egy kissé ideges leszek. Margit: Csak tessék ! Lehociné: Feldúlni a családi békét. Zoltán : Családi békét ? Hát béke ez ? Margit: Neki a családi boldogság semmi! II. Jelenet. (Váry Mihály.) Vári): Jó napot kedveseim, jó napot! Zoltán: Isten hozta édes bátyám ! épen Péter és Pál napja kellett, mert ez a nap a püspökileg nem engedélyezett búcsú napja. Azon pedig legkevésbbé se csodálkozzék laptársunk, ha a csendőrségnek lakást és szakácsnőt hivatalból rekvi- ráltak. Még olyan ügyvédet s végrehajtót a világ nem látott, kit az elárverezett libapecsenyével vendégelt volna meg. Hangverseny. Kiváló műélvezetben lesz része városunk közönségének augusztus hó 4-én. A »Budapesti, Nagybányai kör* a helybeli ifjúsági kör közreműködésével ugyanis e napon tartja meg tánczmulatsággal összekötött hangversenyét a nagyszálló dísztermében. A hangverseny műsora : 1. Rieding Präludium és Fuga. Előadják: 1-ső, hegedűn Schönherr Sándor, Szabó István; 2-ik, hegedűn Drumár László, Borody Béla; 3-ik, hegedűn Csíki József, Homola László. 2. Chopin. Fantasie polonais (es dur). Zongorán előadja: Várady Erzsiké. 3. Beriot. Hegedűverseny (d. dur). Előadja: Drumár László. 4. Monolog. Előadja: Lukácsi György. 5. Alard. III. Symfonie concertante. Hegedűn előadják Drumár László és Schönherr Sándor. Belépti-dijak: I—IV. sor 2 K 40 f. V—VIII. sor 2 K. a többi sorban 1 K 60 f. Karzat 2 K 40 f. Jegyek előre váltha- hatók Molnár Mihály könyvkereskedésében. Az ezredes ur vizitál. A ki nyájas olvasóink közül katona volt, az bizonyára nyájastalan lesz s megborzong a háta, ha olvassa, hogy az ezredes ur vizitál. A harmadnapos hideglelés valósággal isteni élvezet e vizitáláshoz képest. A szegény baka már napokkal a vizitáczió előtt vér- vagy snapszkönnyeket sir s ha végre túl esett rajta, az ezredes ur kritikájából csak annyi szivárog ki a századhoz, amennyi a káplár ur nyaklevese utján infanterista Svarczig eljutott. Az ezredes az egy hatalmas ur. Ha bús nézése, bús az ezred is, de ha mosolyog, az ezred akkor is szörnyen komoly. E sikerült bevezetésnek nem egészen felelt meg Pávai Vájná Béla ezredes nagybányai látogatása, aki ezredének nemcsak ezredese, hanem jóságos atyja is. Folyó hó 17-én érkezett Nagybányára, hogy megszemlélje az itt gyakorlatozó zászlóaljat. A pályaháznál a tisztikar fogadta testületileg s kisérte a Nagyszállóban levő lakására, melynek rendezettsége már a kapun belépve szemmel láthatólag feltűnően meglepte. Másnap kora reggel Tőkésen nagy hadgyakorlat volt, mely az izzó kánikula daczára is majdnem a déli órákig húzódott el. Derék bakáink ugyancsak kitettek magukért s teljesen méltóak voltak az ezredes elismerő, dicsérő szavaira. Nem csekély látványosságot nyújtott az az nap délután fuvatott riadó. A ba- rakokban elhelyezett századok rohamlépésben érkeztek a piaczra s a riadó megfuvása után pár perez alatt ott állottak harezra készen, teljes felszerelésben. A gyors és mintaszerű kivonulás fölött az ezredes teljes megelégedését fejezte ki. A zászlóalj megszemlélésére legközelebb Bittner Vilmos altábornagy, hadosztályparancsnok érkezik városunkba. könyvkiosztás. J A polgári! olvasókör gazdag könyvtárát ezentúl hetenkint kétszer hétfőn] és csütörtökön d. u. 5—6 óráig lehet igénybe venni. Az olvasóközönség rendelkezésére uj katalógus áll, melynek darabja 20 fillér. Szünidő. A községi óvodában a szünidő augusztus elsején veszi kezdetét s szeptember elseéig tart. Az óvodaköteles növendékek beiratkozása szeptember hó első napjaiban eszközölhető. A beiratás alkalmával a szülő anyakönyvi kivonattal tartozik igazolni, a növendék korát, nemkülönben oltási bizonyítvány bemutatása is szükséges. Hat éven felüli növendékeket az óvodába nem vesznek fel. Halálozás, Szendrői Geőcze István, éleiének 78, boldog házasságának 27 évében hosszas szenvedés után f. hó 15-én jobb létre szenderült. Tizenhetedikén d. u. 5 órakor temették nagy részvét mellett. A kerékgyártók csődje. Az Erzsébet-utcza még pénzverő-uteza korában is, hogy ne mondjuk ős időkMargit: Isten hozta bácsit nálunk, tessék édes bácsi helyet foglalni. Lehociné: Oh mily öröm, hogy ismét láthatjuk. Váry : Hát turbékolunk, mi? Boldogok vagyunk ? Hehehe ! Aranyos kis menyecskéje! Zoltán: (Lemondással) Igen, mi turbékolunk . . . Lehociné: (Félre) Még piaczra viszi a házi szentély belső dolgait. Margit: Oh, mi nem panaszkodunk, édes bácsi! Mi igen boldogok vagyunk . . . Zoltán: (Rámosoiyog Margitra.) Lehociné: Oh te kis bohó, ilyen korban, már is panaszkodni? Kináld meg a bácsit szivarral, Margit, Zoltánt is, vagy talán Zoltánnak inkább tetszenék a csibuk? Igen, igen, hisz tudod, ilyenkor csibukozni szokott. Magam meg majd a pinezébe nézek. Mit gondol édes Zoltán, melyik borból volna a legjobb fölhozatni? Ni ni, majd elfelejtettem, a múltkor azt mondta, hogy az egri Ízlik legjobban, majd abból hozatok, jó lesz édesem ? Váry: Úgy veszem észre, hogy Zoltán öcsémet nagyon is elkényeztetik az én kedves rokonaim. Lehociné: Ugyan mit ne tennénk meg érte ? A mi kedves Zoltánunkért. Margit: Hisz ő a mi kedves kis zsarnokunk. Ugy-e Zoitán igaz? Ugy-e aranyos kis uracskám, maga a mi kedves zsarnokunk ? Váry: (Félre) Csendes kicsi fészek, de a boldogság tanyája! . . .
