Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-01-21 / 3. szám
Nagybánya, 1900. Január 21. — 3. szám. XXVI. évfolyam. TÁRSAPALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE meg-jeleitik: es istae5. Előfizetési áratv: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. | Előfizetések, reklatnácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fül. A tűzrendészet költségei. A gazdasági és pénzügyi bizottság e hó 17-én és 19-én tárgyalta azt az életbe vágó kérdést, hogy a tűzvédelmi költségeket a város miként és miből fedezze. Köztudomású dolog, hogy a képviselet az 1900. évi költségelőirányzat tárgyalása alkalmával nov. 27-én a 8°/0-os tüzrendészeti pótadót megtagadta s a várost igy azon helyzetbe hozta, hogy az évenként 4766 Korona 64- fillért tevő tűzoltói költségekre fedezettel nem bir. A polgármester erre kimondta azt az elvet, hogy fődolog e részben valamely jövedelemről gondoskodni, s a kiadásokat a legkisebbre leszállítani. Igen helyes. Üdvözöljük az uj polgár- mestert, ki a takarékosság erényére óhajtja szoktatni a képviseletet. Annyi azonban bizonyos, hogy túlságos megtakarítást itt eszközölni nem lehet, mivel őrségre szükség van, készenlétre szintén, valamint azt az egyetlen egy fizetett tűzoltót sem lehet nélkülözni. Jövedelmekről azonban igenis lehet gondoskodni; kezében van a városnak a megállapított és jóváhagyott tüzrendészeti szabályrendelet 1897-ből, melynek 15. §-a minden 20—40 év közötti lakost tűzoltói szolgálatra kötelez. Ezen szolgálat alól föl vannak mentve kik testi fogyatkozásuk miatt alkalmatlanok, továbbá tényleges katonák, csendőrök, pénzügyőrök, állami, törvényhatósági épületek őrzésére rendelt hajdúk, őrök, cselédek és az összes állami, közigazgatási hivatalnokok, lelkészek, tanitók. Ezen fölmentvény daczára tudomásunk szerint 600 olyan egyént Írtak össze, kik tűzoltói szolgálatra kötelesek. A 600-ból pedig jelentkezett szolgálattételre 130. Nem állítjuk, hogy e számok teljesen pontosak, de a valóságot körülbelől megközelítik. Íme a 470 egyénnel szemben, ki szolgálni nem akar, joga van a városnak a szabályrendelet 18. §-át alkalmazni, mely szerint az illetők váltságdíjat tartoznak fizetni éspedig: Tisztviselők, ügyvédek, orvosok, mérnökök 5 frlot. Gyógyszerészek, kereskedők, kávéháztulajdonosok, vendéglősök, üzlettulajdonosok, ipar- vállálatok,''gyárak, telepiek 6 frtot. Szatócsok, kprcsmárosok, bormérők 4- frtot. ^ékműiparos&k 3 frtot. Pparos és. kere\kedősegédek, írnokok, nap- dijasok, pin'czérek, napszámosok 2 frtot. Háztulajdonosok, földbirtokosok 4- frtot. Ha már, most középszámitás szerint 470 egyént 4 írttal számítunk, akkor 1880 forint fedezetet lehet ezúton teremteni, vagyis 3760 koronát, némi kiadási leszállítás mellett ez utón teljes fedezetet találhat az összes tűzoltói költség. A 8% pótadó kivetését nem tartanók helyesnek, mivel erre a városnak csak akkor volna szabad gondolni, ha a váltságdíjak nem fedezik a kiadásokat. Van már pótadó igy is elég, koldusadó, telepedési, megyei pótadó, útadó, fogyasztási pótlék slb. eléggé terheli már a lakosságot az állami egyenes adókon kívül is s ha igy haladunk, behozzuk pl. az iskolai 5°/0-os póladót, vízvezetéki, aszfalt stb. illetéket, akkor elvileg ugyan fogjuk hirdetni, hogy nincs pótadónk, de tényleg bizony alaposan benne vagyunk. A szabályrendelet i!;- végrehajtásában csak az volna igazságtalan, hogy a 40 éven felüli házbirtokosok, vagy a női háztulajdonosok a fizetés alól kivonatnának, ezen azonban könnyű segíteni, ha a szabályrendelet pótadóról szóló része alapján, ezeket is némi hozzájárulásra kényszerűik. 1500 ház van Nagybányán, átlagosan 4 Koronát minden háztulajdonos szívesen adhat arra, hogy a tűzoltóság mindig rendben és éjjelnappal készenlétben legyen. A közgyűlés nemsokára dönteni fog e kérdésben a pénzügyi bizottság javaslata alapján, hisszük és reméljük, hogy valahára véglegesen nyélbe üti a dolgot, s ha a városi hatóság a tűzoltásra kötelezettekkel szemben kellő szigorral fog eljárni, a fent jelzett módon megtalálja a modus vivendit. Védekezés a rügyfuró bogarak ellen. vfS A gyümölcstermelők igen jól ismerik azt a jelenséget, hogy tavasszal az almafa némely bimbója nem nyílik ki tökéletesen, hanem hogy a széleikkel egy- j máshoz tapadt szirmok egy tokot alkotnak, megbar- nulnak és elszáradnak, végre pedig lehullanak. A körtefán tavasszal hasonlóképen gyakori egy násik jelenség, t. i., hogy a rügyek némelyike nem f d ki, hanem mindjobban összeszáradva tönkre megy :t az utóbbit a gazda — hacsak a baj nem igen n gy — már ritkábban veszi észre, mert az elpusztult rügyek nem oly szembeötlők, mint az elhervadt barna bimbók. Az ilyen tönkrement almabimbót vagy körterügyet felbontva, belsejében egy jókora riskásaszem nagyságú lábatlan pondrót találunk, a mely nem egyéb, mint a rügyfuró bogár lárvája s a kár okozója. Ez a lárva a rügyben, illetőleg a bimbóban bábbá alakul, mely már nem táplálkozik; a bábból pedig a bogár fejlődik ki. A körterügyből és alma-bimbóból kibújó bogár azonban nem egyforma, az aimabimbóban az alma- rügyfuró (Anthonomus pomorum), a körterügyben a körterügyfuró (Athonomus piri) fejlődik ki. Lássuk ezek ismertetését. Az almarügyfuró jókora almamag nagyságú bogár ; fejének eleje előrefelé igen megnyúlt, hosszúságú (fejének nyúlt, része u, n. ormánya nélkül) 35 mm. Színe I vöröses barna; a szárnyfedő hátulsó harmadában egy- egy világosabb harántos sáv van, mely a szárnyfedő külső szélének közepe táján ered s egyre keskenyedve ferdén a középvonalig ér, úgy, hogy ez a sáv mindkét felől a szárnyfedő felszínén összevéve, egy előrefelé nyitott. V alakú szögletet alkot. A harántsáv feketés színnel és több kiemelkedő fehér szőrcsomóval van övezve. A körterügyfuró az előbbihez nagyon hasonló, de valamivel kisebb és zömökebb és a szárnyfedőkön levő világosabb harántos sáv nem ferdén, de merőlegesen halad a középvonal felé: Az almarügyfuró kora tavasszal (már április hó első napjaiban, vagy meleg tavasz esetén talán még korábban is) elhagyja téli búvóhelyét (kéregrepedések, levelek közt, földrögök alatt) s a törzsön mászva felvándorol a fára, a hol párzás után a nőstény hosz- szura nyúlt fejével a fejlődő virágbimbó oldalán lyukat rág és belsejébe egy mákszem nagyságú szennyes fehérszinű petét rak, ebből kel ki a kártékony lárva, vagy pondró, a mely a bimbó fenekén élősködik s mindaddig növekedik, mig csak bábbá nem alakul át, hogy végül ismét bogár alakot öltsön magára. Ezek szerint a bogárnak petéből való kikelésétől számítva egészen tökéletes kifejlődéséig csak igen rövid, 3—4 heti időszak szükséges. A bogár ezután egész nyáron A „NAGYBANYA ES YIDEftE” tárczája. Carneval. — Irta: Bakcsy Kornél. — Ha ki akarsz vetkőzni hétköznapi szürkeségedből, ha azt akarod, hogy lelked megszabaduljon a nehéz gondoktól s a terhes munkától elfáradt agyadat felfrissítsd; ha keservesen csalódva felejteni akarsz s ha akarod, hogy szived az élvezetek árjába fürödjék s egész lényedet zsibbasztó mámor járja át, úgy ne késedelmezz, siess bemutatni áldozatodat Carneval őfelségének. Ott pezseg a gyönyör, nevetve tapsol a jókedv, ingerel a mámor s elszédit a rózsás kedély illatával telt légkör. Ne okoskodj, ne számitgass, rohanj bele vakon abba a ragyogó, fényes világba, hol fásult kebled minden keserűségét belefojthatod az élvezetek zajongó tengerébe; fíirödj meg le is abban az illatos árban, honnan megifjodva, szívben, lélekben egyaránt meggyógyulva fogsz kilépni, önkénytelen fog ébreszteni benned hangulatot, szivednek mélyén megremegteti az érzésnek, az édes visszaemlékezésnek húrjait, hogy hallható akkordokat csaljon ki belőle. Ne teketóriázz, pakolj össze gyorsan s jöjj tömjénezni Carneval her- czegnek .... * * * * * Szeretem az solasz asszonykákat.Szemérmesek mint egy bakfis és tüzesek, mint a Vezúv lávája. Ha megdobban szivök: forrón, végtelenül tudnak szeretni s perzselök, mint a nyári nap heve. Kegyetlenek s mégis gyöogédek; szenvedélyesek s mégis odaadok. Fásult kebellel tudják széttépni n hitvesi hűség minden szálát, kitörölni a múltnak mind -n --miékét. hogy egészen, mindenestől dobják oda magukat a szere em tátongó örvényébe. Sötét hajuk finoman, lágyan simul oda bársonyos halantékukra, szemükben az élvezet, a szenvedély, a bűbáj tüze ég. Hóditó szépségük, csábos alakjuk mellett gyermekiesen naivak, mintha nem tudnák fölényük nagyságát, nem ismernék szépségük bóditó hatalmát. Apró korall ajkaik közt kicsillannak a hófehér gyöngyfogak, mintha művész keze által lennének elefánt- csontból kifaragva. Nyúlánk, karcsú termetük a Milói Vénushoz hasonló. Van valami a vérükben, ami azt az állandó rózsás kedélyt, soha meg nem szűnő kedvességet, üde hangulatot táplálja, tüzes ajkukról a pajzán vidorság s a fakadó dal, soha ki nem hal. Egy egy syrén min- denik, mely behálózza, elszéditi, magához lánczolja énünket; elhódítja, ittassá, mámorossá teszi agyunkat Ez a kísérete, az udvara Carneval herczegnek . . . . * * * Vékony hegygerinczen rohan tova a vonat, alig 3 méter széles a töltés, jobbról-balról tátongó mélység; a sziklák közt csak áfonya-bokrok vannak, majd azok is eltűnnek s fehér-fehér lesz minden. Búg, süvölt, jajgat, a szél, a Bóra beletúrja magát a hóba, összehajtogatja, összegöngyölgeti azt, aztán tovább heng- rgeti, egészen a szikla végéig, ott neki dűl, taszít egyet rajta s rohan a kis hógöröngy, rohan le a völgybe, de nem egyedül. Számtalan parányi társa csatlakozik hozzá, összetapadva, mind jobban nőnek s leérve v völgybe, már fákat döntenek ki, sziklákat törnek le maguk előli s házakat, falvakat pusztítanak el Fele m -s borzongás fut keresztül ríj tad, de csak egy pillanatra, a ma-ikbin már rátapad a szemed, rá a lelked amaz isteni képre, mi előtted föltárul. Két oldalt feneketlen mélység húzódik tova, az egyik messze, ameddig a szem ellát, a másik váltakozva apróbb dombokkal, melyek a távolban ismét szétterpeszkednek. Jobb oldalt gyorsabban, meredekebben esnek alá a kopasz sziklák, vékony ezüst erecs- kék futnak át rajtuk s mind egy mozgó ragyogó tömegbe hullnak alá. A napsugarak megtörve esnek beléje s ez a vakító, bűbájos, örökké mozgó tömeg a tenger; az édes, a jóságos, a vad, a sötét, a haragos tenger. Itt van alattad, itt nyaldossa a sziklás partokat, itt ringatja nyájas ölében a hálás árkákat, itt hasítja orrával a fodros hullámokat a nnyü vitorlás és karcsú gőzhajó, — de te nem . od azt, szemed nem elég erős ahhoz, hogy meglásd, az ür mely köztetek van végtelen, csak egy csillogó, mozgó tömeget látsz s gondolod, hiszed, érzed, tudod, hogy ez a tenger. De még csak megizleléd a mámort, a vonat gyorsan száguld tova a keskeny hegygerinczen, alagutakon, óriási sziklafalak közt, eltűnnek szemeid elől a bűbájos képek s mig a látott isteni dolgok felől ábrándozol, már a városban vagy, utczákon robogsz keresztül, látod a pezsgő életet, elpattanak az ábrándok búrjai, szivedet titkos érzés járja át, mert megérkeztél Carneval herczeg fényes birodalmába. * *
