Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-01-21 / 3. szám

(2) 3. szám NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1900. Január 21. át a fa leveleit rágja, ilyen alakjában áttelel és csak tavasszal keresi fel a nőstényt párzás végett. A körtefuró életmódja hasonlít az előbbiéhez, csakhogy a nőstény nem a körtefa bimbóját, hanem annak rügyét támadja meg s ebbe rakja petéjét, mig tehát az almarügyfuró lárvája csak egy almabimbót tesz tönkre, addig a körterügyfuró lárvájának egy egész rügy, tehát rendesen több bimbó és sok levél esik áldozatul. A rügyfuró bogarak ellen oly módon lehet védekezni, hogy a bogarakat az almafáról, külö­nösen az első melegebb tavaszi napokon (ápril elején, vagy — ha a tavasz igen meleg — akkor márczius végén is), a midőn a bogarak az ágakon párzanak, a fa alá terített lepedőre, ponyvára lerázzuk és azután meleg vízbe belefojtjuk. Minthogy a nőstény összes petéjének lerakására több nap szükséges és a pete­lerakás két hétig is eltarthat, tanácsos a bogaraknak ily módon való irtását gyakran megismételni, sőt mindaddig folytatni, a mig csak rázáskor bogár hull a fáról. Hogy pedig az e mellett is életben maradt boga­rakat is elpusztítsuk, e czélból ősszel (szeptember hó folyamán a fák derekára az elágazódás alatt széna­vagy szalmakötelet kell kötni s az itt telelésre meg­húzódó bogarakat azután a tél folyamán (deczember- ben, januárban) kötelestül együtt elégetni. Közli : a gazdasági egyesület. Heti krónika. A mesebeli ezüst erdő lehetett valaha reges- régen olyan, mint most a mi hegyvidékünk. Az erdők, ligetek, kertek meglombosodtak. De a gazdag, nehéz és sürü lomhozat vakítóan fehér, csillogó ezüst szin, nem zöld, mint nyárközépen. Égi lavina borult egy éjjen a városra és környé­kére. Az utczákon kedélyesen folyik a bombázás hó­labdával, itt-ott egy-egy tágasabb térségen pajkos gyermekek kisebb méretű hóembereket állítanak s elkeresztelik Lendvay szobornak, Petőfinek, de a szo­bor nem »aere perennius« egy-két óra alatt elolvad, mint a világ minden dicsősége. A járdákon csak szkivel, vagy falábakon lehet közlekedni. Néhol tisztogatnak ugyan angol flegmával és kocsorbával, de legtöbb helyt előre láthatólag reá fog fagyni a habarcs az aszfaltra s akkor márcziusig érzékeny búcsút vehetünk a mi drága műjárdánktól. Közönségünket különben jelenleg inkább a kül- ügyek, mint a belügyek érdeklik. A művészek sikerei­ről olvassuk mohón a lapokat, mindennap találunk bennük valamit festőinkről, kik hírben, dicsőségben óriási módon nőnek napról-napra. A lenézett és üldözött irányzat felülkerekedett s Szél Kálmán alatt még a művészeiben is érvényesül az igazság. A másik külügy veszedelmesebb és szinte meg­döbbentő: a pestis. Sokan mosolyogva csodálkoztak, hogy múlt számunkban miért irtunk mi arról a ré- műletes betegségről s ime a pestis Krakkóban van. Lengyelország a mi szomszédunk. Elmondhatjuk hát. a klasszikus íróval, hogy »Jam proximus ardet Ucalegon.« És bár a hir még sem egészen alapos, meg­erősítésre vár, de azért még nem ártana, ha az előle- ges intézkedéseket hatóságunk, különösen a tisztaság érdekében mielőbb megtenné. Ominózus dolog, hogy Ausztriából kapjuk mindig a bajt. Egyelőre azonban reméljük a legjobbat. Karneval herczeg pedig nem törődik az ilyen komoly dolgokkal. Az ő tiszteletére lesz ma ismét vi­dám összejövetel, az ifjúsági bál, ez a fényes, előkelő mulatság, melyre sok bájos hölgy annyi várakozással készül. Szinte hallom már este a kocsik robogását, látom kigyulni a nagy sereg gyertyafényt s felvonulni a selymes, frakkos párokat, de minek a képzelgés, hisz jövőre a valóságot úgy is megírja részletesen a krónikás Eviva Garneval! A pajzán jókedv hevítő árama száll feléd, amint kilépsz a széles via korzóra s az első nézésre elká- bitja agyad a rózsás kedély illata. Magad előtt láttól egy hullámzó sokaságot, szemükben az öröm, ajkukon a dal; valami bűvös, misztikus zaj üti meg füledet : a trillázó kaczaj, édes enyelgés, diszkrét suttogás, finom harmóniája ez. Fényes női kosztümök változatos szin- pompában rejtik magukba úrnőjük bájait, a ragyogó jelmezek minden kigondolható alakját föltalálhatod. Itt egy kis csoport vonul tova: két szőke hajú leány csinos rokokó-jelmezben, mellettök egy August ugrál s készteti nevetésre, amott egy bajader lebeg tova ingerlő tánczot lejtve, haja csábos hullámokban úszik utána. Hát azt a kis csoportot látod középen ? Három lady, két kövér pofaszakállas lorddal, piros frakkjuk egészen rásimul karcsú termetükre, lovagló pálczájuk- kal nevetgélve suhintanak a levegőben. Ni, hogy ro­han amott egy mulát, egy rakás bohócz vette űzőbe; ott pedig nemes királynői méltósággal közeledik Vénus, a szerelem istenasszonya. S ez igy folytatódik tova késő estig s mig sze­med rátapad egyre az első pillanatban, lebilincseli a másikban a harmadik, a negyedik. Tánczolnak, ne­vetnek, hízelegnek, kötődnek s a lágy fülbemászó olasz dal adja hozzá a rythmust és a csapongó kedély alkotja egésszé. Kérded, kiket rejthet a vékony sod- rony-álarcz ? Hja barátom Carneval herczeg udvarában nincs Különfélék. Személyi hir. Kováts Béla kir. tanfelügyelő régen jelezte, hogy városunkat meglátogatja; helyette Nagy Károly segéd-tanfelügyelő jött el e hó 15-én s 17-ig itt tartózkodván, úgy a központi, mint. a kültelki is­kolákat meglátogatta. Meszlényi Gyula püspök az újonnan létesített papi nyugdíjintézet alaptőkéjéül 20 ezer koronát ado­mányozott. A polgári olvasókör közgyűlése holnap, jan. 21-én, d. u. 5 órakor lesz. Sajnálatos véletlen, hogy mind­két kaszinó egy napon tartja közgyűlését, mert sokan vannak, kik mindkettőnek tagjai s mind a két egye­sület iránt érdeklődnek. A Lendvay szobor-alap javára adakoztak a 32-ik számú ivén pótlólag: Petróczy Ferencz 1 Kor. A 34. ivén Ujfalussy Miklós 100 Kor. Művészeti hírek. Grünwald Béla »Isten kardja« czimü nagy történeti festménye a lipótvárosi kaszinó 1000 Koronás diját s Ferenczy Károly »Esti tájképe« I a 600 koronás Ráth-dijat nyerte el. Grünwlald képét j értesülésünk szerint a lipótvárosi kaszinó megvenni is szándékozik. A budapesti hírlap szerdai száma ér­dekes tárezát közöl, melyben Grünwald, írtéthi, Thorma festőművészekről valódi elragadtatással nyilatkozik. Az iparos ifjúság bálja. E hó 13-án volt a dísz­teremben az iparos ifjúság bálja, az idei farsang első mulatsága. A bál kitünően sikerült s igen népes volt. A négyeseket állandóan 80 pár tánczolta. Az iparos J ifjúság jól viselkedett, fáradhatatlan volt a tánczban, ügyes a rendezésben s kitartó az előzékeny vendég­szeretetben. A bálon a polgármester és több városi tisztviselő is megjelent s ez a körülmény — mivel a j kör a város védnöksége alatt áll, — láthatólag igen jó hatást tett a jelenvoltakra. A közönség zöme ter- I I rnészetesen az iparos polgárság köréből való volt. A zenét Jóska czigány zenekara szolgáltatta. Táuczrend is volt és pedig csinos kiállítású A mulatság reggel 7 óráig tartott s mint halljuk 240 Koronát jövedelme­zett az iparos ifjúság önképző egyesületének. Az első bál jól kezdte, csak aztán a többinek is ilyen sikere legyen A vadásztársaság már megalakult városunkban e hó 18-án. Elnökké Molcsány Gábort, igazgatóvá Bálint Imrét, pénztárnokká Égly Jánost, jegyzővé Égly Mihályt, ügyésszé dr. Miskolczy Sándort válasz­tották. Választmányi tagok lettek: Kende Dániel, Dr. Makray Mihály, Schönherr Sándor, Szabó Adolf, Szimon Béla. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Bilcz Sán­dort, id. Bilcz István helybeli g. kath. főesperes fiát, a nagybecskereki pénzügyigazgatósághoz számgyakor­nokká nevezte ki. Kosztka János volt nagy- ; bányai kir. bányataná- ! csosnak özvegye a napokban elhunyt. Koszlka János [ kitűnő bányászati főlisztviselő, kinek nevét ma is emlegetik még városunkban, egyike volt azon keve­seknek, kik hivatali kötelességeiknek is eleget tesznek, ! de a nép szeretetét is bírják. Özvegye előkelő szár- ' mazásu úri nő, kit nagy műveltsége, mindig jókedélyü j modora és jó szive miatt általános tiszteletben tar- j tottak. Szép családot nevelt s méltó példánykép lehe­tett abban is, hogy grófnő létére a büszkeséget, némely embereknek ezt az eléggé meg nem róvható tulajdonságát nem ismerte. A legszegényebb emberrel j szemben is barátságos vblt. Halála általános részvétet keltett. Temetése e hó 15-én ment végbe az értel­miség és a nép ritka nagy részvéte mellett. A bánya- tanácsos özvegyének tiszteletére ott láttuk a mun­kásokat is bányamécsekkel s a bányászzenekart. A ravatalt koszorúk özöne borította. — A család gyászlapja ez: Ó-falvi Kosztka Vilmos, neje: szül. Dessewffy Etelka s gyermekeik. Kosztka Gabriella özv. Csausz Jánosné és gyermekei; Kosztka Árpád, Kosztka Emil. Kosztka Victoria özv. Prick Károlyné, slavetichi gróf Orssich Róbert, neje szül. Zsombor Özv. Kosztka Jánosné Paulina s gyermekeik, gróf Orssich Rudolf, gróf Orssich Valeria, özv. Faller Miklósné s gyermekei, gróf Orssich Viktor, úgyszintén az összes rokonság nevében, mélyen szomorodott szívvel jelentik felejt­hetetlen anyjuk, nagyanyjuk, dédanyjuk, illetve test­vérük és nagynénjük özv. ó-falvi Kosztka Jánosné szül. slavetichi gróf Orssich Katalin 1900. évi január hó 13-án este 10 órakor, éleiének 76-ik évében, az anyaszentegyház áldozataiban részesülve, rövid szen­vedés után történt gyászos elhunytat. A boldogult hamvai f. hó 15-én délután 3 órakor fognak Nagy­bányán, a róm. kath. szertartás szerint örök nyuga­lomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat az elhunyt lelki üdvéért folyó hó 16-án délelőtt 10 órakor fog a helybeli róm. kath. plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Nagybányán, 1900. január hó 14-én. R. J. P. Sok áldás kiséri sírjába a nemesszivii grófnőt, nyugodjék békében! A helybeli Kaszinó egyesület szokásos évi köz­gyűlését, holnap, jan 21-én d. u. 4 órakor tartja, az egyesület helyiségeiben. Polgári bál. A polgári olvasókör bálja febr. 1-éu lesz A meghívókat a héten már szét is küldötték Régente híresek voltak ezek a polgári bálok s a kör választmánya ismét fel akarja eleveníteni azokat, Mivel a jelen farsangon, az egyház gyásza miatt, a kálvi­nista bál is elmarad, ez a bál lesz olyan, hoi a tár­sadalom minden rétegei kedélyesen és jól érezhetik magukat. Valószínűleg egyike lesz a legsikerültebb és legnépesebb mulatságoknak. A kibocsátott meghívók szövege ez: Meghívó. A nagybányai polgári olvasókör folyó évi február hó elsején a nagyszálloda dísztermé­ben tánczeslélyt rendez, melyre T. urat és családját tisztelettel meghívja. Belépő dij: Személyjegy 2 Kor. Gsaládjegy 5 Kor. Kezdete 8 órakor. Jegyek előre válthatók Molnár Mihály könykereskedésében. Nagy­bányán 1900 január 31. Ha tévedésből valaki, az arra igényt tartók közűi, meghívót nem kapott volna, ssiveskedjék Molnár Mihály könykereskedésében nevét előjegyeztetni. A múlt év statisztikája. A helybeli állami anya­könyvezetői hivatal adatai szerintNagybányán,1899-ben a születések száma volt 386, az elhaltaké 302, szapo­rodás 84. A házasságkötések száma 109. Ha az ered­ményt összehasonlitjuk az 1898-ikival, ükkor volt a születések száma 405, most 386, kevesebb 19-el, a halálesetek száma volt 1898-ban 290, most 302, több 12-vel, házasságkötés 1898-ban 98, most 109, több 11 -el. A lelkészi hivatalok kimutatása szerint a római katholikusoknál született 67 fi, 66 nő =• 133 meghalt 65 fi, 39 nő — 104, szaporodás 29. Házasság 39. A gór. katholikasoknál születeti 76 fi, 54 nő, összesen 130, meghalt 58 fi, 55 nő, összesen 113, szaporodás 17. Házasság 32. Az en, reformátusoknál született 21 fi, 23 nő, összesen 44, meghalt 25 fi, 17 nő, összesen 42, szaporodás 2. Házasság 20. Az ág. evangélikusoknál született 5 fi, 5 nő, összesen 10, meghalt 6 fi, szapo­rodás 4. Házasság 2. Az izraelitáknál anyakönyv nem vezettetik Ha a négy lelkészség kimutatásait vesszük, e szerint született Nagybányán 169 fi, 148 nő, össze­sen 317, meghalt 154 fi, 111 nő, összesen 265, szapo­rodás 52. Házasság köttetett a 4 lelkésznél 93. Szalmakalap ipar. A helybeli jótékony nőegye­sület elnöksége ez utón is felhívja mindazokat, kik, mint. munkásnők szalmakalap-ipar bevezetésére és meghonosítására vonatkozó vállalkozásában résztvenni óhajtanak, hogy a veresvizi munkaházban, Tóth Ilona munkavezetőnőnél minél számosabban és lehetőleg rövid idő alatt jelentkezzenek. Soltész Elemér helybeli ev. ref. lelkészt beik­tatása alkalmából Sátor Dávid esperes-helyettes és tanácsbiró igen szép beiktató beszédet mondott, mire Soltész megtartotta általános teszést aratott beköszönő beszédét. Ezeket a beszédeket és imákat most kiad­ták egy csinos füzetben, mely 30 fillérért Molnár Mihály könyvkereskedésében kapható. A füzetet annyi­val inkább ajánljuk a közönség figyelmébe, mivel tiszta jövedelme a »Gergely«-alapot fogja növelni. személy, vagy rangkülönbség, elégedj meg azzal, hogy nők, észbontóan szép nők, kiknek orczáin az élvezet heve piroslik, szemökben a szenvedély tüze ég. De ügyelj, ott jön egy kis grizett, meztelen kar­jára czitera van csatolva. No, de ne nézz olyan nagyon, lám már meg is állt előtted. Pengetni kezdi cfciteráját, felnyitja korall aja- kát s dalolni kezd. Csak nézel ragyogó szemébe s észre sem veszed, hogy belenyúl hamis cziterájába apró kacsójával, kimarkol egy csomó konfettit és — zsápsz — a szemed közé vágja. S mig te letisztítod kisütött bajuszodról, kaczagva lebben tova, mint egy pajzán tündér s csengő hangon kiált vissza: Eviva Carneval ! * * * Ragyogó terem fényes parketjén lejtenek tova a párok, it-ott sürü tömeg verődik össze, melyen ele­gáns finomsággal halad keresztül egy egy pár. Ugyan­azon személyek, kiket a corsón láttál, kipirult orczái- kat még mindig fedi a vékony kis álarcz, de mintha fesztelenebbek, barátságosabbak lennének ? A zöld pálmalugasokban meg-meg pihen egy-egy kifáradt pár, diskréten suttognak egymással, mindkettőjüket égeti a kíváncsiság, szeretnének egymás arczába pillantani, de lehetetlen, csak szemeik villannak össze. Ott egy lihegő pár közeledik. A nő fekete bár­sony kivágott ruhában. Édes kimerültséggel veti magát egy zsölyébe s pihegve súgja tánczosának: szomjas vagyok. Egy pillanat műve, mig a férfi elhozza a buffetből a limonádét. S mig a nő lassan szürcsölgeti a czitromos vizet, a férfi odahajol karcsú derekához, magához szorítja bársonyos karját s epedve súgja fülébe: — Ki vagy te szép maszk ? A nő nevetve, incselkedve válaszol. — Eprész leányka. Nem! viszonzá a férfi, te nem vagy leány, asz- szony vagy. Szemed tüzéből látom, hogy asszony, édes asszony vagy. Légy irgalommal irántam, ki egész este rabszolgád voltam, mutasd meg bájos arczodat szép maszk. — Nem szabad ! — De ajkadat láttam már, azt nincs miért elta­gadd. Egy parányit engedj hát élveznem a menyor­szágból. — Csúf vagyok. — Te, te vagy csúf? Hahaha! Hát a milói Vénus s/.ebb volt e náladnál ? Most már azért is látni akarlak. A nő védelmezni akarja magát, de a férfi átka­rolja karcsú derekát, egy óvatlan pillanatban mégis lekapja a bársony kis álarczot, s meglátva a nő arczát visszahökken. — Hogyan?! maga az Lóra? A nő lesüti szemét s halkan rebegi. — Én vagyok. — S a feleségem ? — Elengedett. A férfi zavartan pödri bajuszát, majd hirtelen magához szorítja a társalkodónőt s fülébe súgja: Eviva Carneval!

Next

/
Thumbnails
Contents