Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-04-08 / 14. szám
Nagybánya, 1900. Április 8 14. szám. XXVI. évfolyam. r j O) A NAGYB/LJÍY,#I i.c2á'3-cr: TÁRSADALMI HETILAP DASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE teisriK Előfizetési'árak:: Egész'évre íÉkor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttór soronként 20 fill. Városi közgyűlés. — Április hó 4. — Nyugodt, higgadt tárgyalási modor jellemezte a mai közgyűlést. Bizonyos elégedettség látszott a városatyák lisztes orczáin, minek oka abban keresendő, hogy a tárgyak leginkább az »örvendetes tudomásul« veendők közül valók voltak. Már ki ne örülne pl. annak, hogy az államsegélyből városunk 19 ezer forintot kap, sőt a múltra nézve föl is vette, csak épp hogy el nem költötte s a jövőre előzékeny biztatást nyert. Vagy kit ne lelkesítene, hogy a fáradhatlan miniszter: Hegedűs oly melegen és kiváló érdeklődéssel foglalkozik a mi iparügyünkkel. A takarékpénztár zárszámadása a nehéz üzleti viszonyokhoz képpest szintén eléggé ki dvező. Három ilyen tárgy a gyűlés elején, mindjárt hangulatot kelt s apasztja az elégedetlen' k számát. Nagyobb vita csupán a 4-ik pontnál volt, hol is Sipos Géza erősen védte a regále-kezelő álláspontját s méltányossági tekinteteket hangsúlyozott, mivel a város a bérlethez tényleg úgy jutott, hogy Hirsch Ödön lemondott a város javára s ha a város ma nem bérlő, akkor nem kap államsegélyt sem; ám a képviselet azért, mivel a kezelőnek már 2 havi hátraléka is van, hajhatatlan volt, mint egy érczszobor s a kezelő kérvényét elutasította. Érdekesebb tárgyak voltak még a vendéglő kérdése, melynek gyökeres átalakítása a mérnök tervei szerint 40 ezer forintba kerül s az iskolák államosítása, melyekre nézve az állam túlzott követelésekkel hozakodik elő. Már ha főgimnáziumot kaptak 8 ezer frtért, az elemi iskoláknál nem kívánhatja az állam, hogy 14 ezeret adjunk, a dolog még csak a kezdetnek kezdetén van és sok tortúrán fog kérésziül menni, mig hosszas, de nem súlyos szenvedés után valószínűleg az egész államosítás meg fog halni, mert ily feltételek mellett nincs szükségünk államosításra. JVli nem azért akarunk államosítani, meri iskolánk rósz, sőt meg vagyunk győződve felőle, hogy az állam sem fog ennél különbet fenntartani, hanem azért és akkor vagyunk hivei az államosításnak, ha á teher egy részét az áljadalom levenné a különben is eléggé megterhelt város vállairól. A gyűlés lefolyása különben a következő volt: Elnök : Gellert Endre polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők : Dr. Miskolezy Sándor, Révész János, Kapás Mihály. Hitelesítés ideje: ápr. iO. d. u. órakor. 1. Főjegyző olvassa a kereskedelmi miniszter azon leiratát a helyi ipnr fejlesztése ügyében, melyet lapunk múlt számában egész terjedelmében ismertettünk: A közgyűlés a leiratot örvendes tudomásul veszi s utasítja a tanácsot, hogy tegye meg a leirat értelmében a szükséges intézkedéseket. 2. Tárgyalás alá került a pénzügyminiszter leirata az italmérési adók után engedélyezett állami segélyről, miszerint az 1899-ik évre 37821 korona 56 fillért utalt ki Nagybánya város javára s a folyó évi igényjogosultságát is elismerte. Polgármester jelzi, hogy ezen segély kieszközlése körül sokat tett orsz.-gy. képviselőnknek, Láng Lajosnak közbenjárása. A képviselet az eredményt örvendetes tudomásul veszi. Láng Lajos orsz. képviselőnek köszönetét szavaz s a gazdasági és pénzügyi bizottságot utasítja, hogy ezen összeg ífelhasználására nézve tegyen javaslatot. 3. A takarékpénztár zárszámadásainak beterjesztése tárgyalásánál Moldován László az iránt szólal fel, hogy a város nyeremény-előlegeket ne vehessen, mivel ez úgy a nyeremény fogalmával, mint a keresk. törvénynyel ellenkezik. Bay Lajos pedig, tekinlettel arra, hogy a takarékpénztárnak sok olcsó kamat mellett elhelyezett tőkéje van, indítványozza, hogy az alaptőke mobilizálható regale-papirokba fektettessék. Mindkét indítványt helyesléssel fogadta a közgyűlés s a választmányhoz részint tárgyalás, részint utasítás végett átteszi. Különben pedig a zárszámadásokat elfogadja, jóváhagyja és az illetőknek a {elmentvényt megadja. 4. Hirsch Ödön regale-kezelő bérleti biztosítékát, egy 3500 frtos nagykárolyi bank könyvecskét, a tanács kifogásolta, mivel a bank felmondásra azt kifizetni vonakodott, hozzájárult e dologhoz, hogy Hirsch már 7200 koronával hátralékban van az idén, ez okok miatt, tanács javaslatára a képviselet haladéktalanul követeli a megfelelő hiztositékot s a hátralék lefizetését, különben nevezettet állásától elmozdítja. 5. A nagyvendéglőnél szükséges javítások a pénzügyi bizottsághoz tétettek át sürgős tárgyalás végett. 6. A márcz. hó 8-án tartott pénztárvizsgálat a pénztárt 16052 kor. 32 fii. készpénzzel teljesen rendben találta. 7. Polgármester jelenti, hogy a tanfelügyelő az iskolák államosítására; nézve a'következő feltételeket terjeszti elő: 1., a város adja "az államnak azon összeget melylyel ma járul az iskola fenntartásához. 2., fizesse a 12 frtokat a tanítók nyugdija után és a gyermekektől beszedetni szokott 15 krokat. 3., az iskolahelyiséget építse fel és biztosítsa. 4., Az épületet bebutorozza, tisztán tartsa és fenntartsa. 5., Azon tanítók átvétele iránt tegyen lépéseket, kik ma a városi nyugdíj kötelékében vannak. 6., Kérje a város a tandíjmentességet, vagyis a tanítás teljesen díjmentes legyen. A közgyűlés ezen az állam szempontjából valóban igen előnyös feltételeket a gazdasági és pénzügyi bizottsághoz teszi át véleményadás végett. 8. A husvágási és husvizsgálati szabályrendelet a mészárosokkal együttesen történt megállapodás után, a miniszter kívánaténak megfelelőleg módosíttatott. 9. Thurzó Ferencz levéltárosnak a képviselet hat heti szabadságidőt engedélyez. Gyűlés vége fél 12 órakor. Á nagybányai jótékony nőegyesület XXXVIII. évi jelentése. A nagybányai jótékony nőegyesület évről-évre megjelenik a közönség előtt, hogy egy hosszú éven át kifejtett működéséről s ennek eredményéről, nemkü- lömben a kebelében esetleg felmerült változásokról nyilvánosan beszámoljon Teszi ezt mindig örömmel és azon felelősségteljes tudatában, melylyel az őt istápoló és fentartó nagy közönséggel szemben minden lépéséért tartozik. A nagybányai jótékony nőegyesület ugyanis ez idő szerint már egy tekintélyes tőke fölött rendelkezik s nagyon jól tudja, hogy e tőke tulajdonképen nem az övé, hanem a nagy közönségé, mely évek hosszú során rilka áldozatkészséggel összeadta azt, hogy kamatai a szegények és elhagyottak kiáltó nyomorának megszüntetésére, vagy legalább enyhítésére forditassa- nak. Hogy ez az egyesület miként gondozta ezt a tőkét 3 milyen módon és mértékben használta fel arra a czélra, mely természetétől úgyszólván elválaszthatatlan — ezt tudni joguk van azoknak, kik ennek a tőkének létrehozásában, vagy gyarapításában bármi módon résztvettek. A „NAGYBANYA ES VIDEÓ” tárczája. A május-fa. — Irta: Bónlsné Kollár Mariska. — I. Az alkony lassan bontá szét szürke szárnyát a magas mindenségben és nesztelen suhanással szállt alá a földre. Árnya beszűrődött a szép kincstári lak nagy ablakainak fényes üvegtábláján és homályt borított az elegánsan berendezett ebédlőben ülő főerdész- családra. Épp azon tűnődtek, hogy a következő napot, május elsejét, hol és mikép töltsék el kellemesen, hogy a természet eme névünnepe emlékezetes legyen előttük: hisz egy szép május elseje még a legblazirtabb kebelben is képes életet és örömet lelni. Mind a négyen abban állapodtak meg, hogy kirándulással töltsék el a napot az erdőben, a hová jó ismerőseiket is meghívják. — Mindjárt megyek és megírom a meghívókat — szólt egy kellemesen csengő hang és az ablakmélyedésbe tolt selyemtámlányról hirtelen pattant fel egy sugár növésű lányka, ki eddig az ablakon ki- tekintgetve ugylátszik az alkony beálltát szemlélte. Hízelgés nélkül is vénusi szépségnek lehetett mondani. Aranyszőke dús haj környezte ovál arczát, mig ragyogó nagy szürkéskék szem sugárzott ki a selyemrojtszerü pillák alól; ehhez egy kis görög orr és egy örökösen mosolygó eper ajk járult. Egész lényén volt valami különös megnevezhetetlen bűvölő varázs, ami ellenállhatatlan erővel vonzott. Ez volt Bella, a főerdész nagyobbik leánya. A mint libegő-lebegő könnyed lépteivel végig haladt a puha szőnyegen; a pamlagon ülő szülők gyönyörködve tekintettek utána. — A te nevedben írok anyus — hallatszik még az ajtóból üdén csengő hangja. Bella távozása után pár perczczel a kisebbik leányka is felállt egy ó-német faragott diófa székről s a kezében levő kézimunkát helyére téve, a verandára indult . . . — Ada -- hallatszik utána az anya intő szava — kérlek, ne menj ki ily könnyedén öltözve, már este és hűvös van, meghűlöd magad ! — Azonnal visszajövök kedves anyám, ámbár semmi hideg sincs ide kint — szólt kedves lágy hangján Ada, mig arczát az erdő felé fordította, honnan a zöldelő lombok illatárját hozta feléje a gyönge esti fuvalom. Ada a kisebbik leányka nem volt valami említésre méltó jelenség. Piczi, finom aetheri alak, világos szőke haj, nefelejtskék szemmel s kis fitos orral. De modora véghetetlen kedves és megnyerő. Azonban Bella szépsége mellett egészen elhomályosodott az ő egyszínű halvány kis arczával. Különben is mindig gyöngélkedett a mióta a zárdából haza került, hol a zárt levegő megártott neki annyira, hogy most már az egészséges, üde lég sem volt képes megrongált tüdejét egészen helyreállítani. Anyja hivó szavára Ada vissza is tért azonnal a szobába, hol már Bella vidám csevegés közt az estélihez való készületeket tette. A kis család kellemes beszélgetés közt töltötte el az estét s már az idő jó későre járt, midőn a két leányka szüleiktől búcsút véve nyugodni szobácskájukba tértek. Bella előbb az ablakhoz ment s szétvoná a rózsaszínű függönyöket, kitekintett, hogy vájjon nem lát-e az égen egy kis felhőcskét, amely másnapra esőt hozna, elrontván vele az ő szép tervét ? Teljesen megnyugodva tért vissza az ablaktól, a tiszta ragyogó, csillagos égboltozatot látva, húgához lépett és megcsókolva nagyon boldogan sugá neki : — Meglásd édes Adám, holnap igen jól fogunk mulatni, úgy érzem ! Eljött a szép májusi hajnal, a rét és erdő fái már ébredeztek. — A füzek kibontották mind pelyhes bimbóikat, az utat szegélyező nyárfák ezüst szirmai csak a napsugár csókjára vártak, hogy életre keljenek: a kőrisfák fekete rügyei a meleg éjjeli harmatot megkapva ledobták a sötét ruhát magukról, hogy már zöld pompában üdvözölhessék a felkelő napot. A fák alja tele volt ébredező színes virágokkal, a melyeknek illata összekeveredett a légben a közel levő tölgy és bükkfák üde illatárjával. A nap már pirkadni kezdett s a madarak is már vígan danolták kis szivük hálaimáját az egek Urához a felkelő szép napért, midőn Bella is felébredt nyugtalan álmából. Hirtelen felöltözött, hisz már neki ilyenkor fennt kell lennie, mert részben anyjától átvette a háztartás gondját s a redőket fel sem vonta, mivel kis húga még édesen aludt, nesztelenül kisurrant a szobából. Legelőször is leszaladt s jelen volt a fejésnél, aztán megnézte a majorság etetését is, reggelit ad ki
