Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-04-08 / 14. szám
(2) 14. szám nagybánya és vidéke 1900. Április. 8. E szemponttól vezetve adjuk közre mostani jelentésünket is, mely az elmúlt 1899. év folyamán egyesületünk életében felmerült nevezetesebb mozzanatokat van hivatva feltüntetni. Összehosonlitva e jelentésünket, az utóbbi években kiadott jelentéseinkkel: jelentékeny változás vehető benne észre. E jelentésünkben ugyanis eddigi szokásunktól eltérőleg egyenkint felsoroljuk mindazon nagylelkű adakozók neveit, kik az év folyamán alaptőkénk, illetve jövedelmünk gyarapításához akár kisebb akár nagyobb összeggel hozzájárultak. Tesszük ezt első sorban azért, mert csaknem ez az egyedüli módja annak, hogy a kezeinkhez érkezett adományokat az utolsó fillérig nyilvánosan elismerjük és nyugtázzuk*) s másrészt, hogy hű képet nyújtsunk arról a meleg rokonszenvről és széleskörű érdeklődésről, melylyel feladatunk megoldásában a közönség részéről találkozni szerencsések voltunk. És itt mindjárt megtagadjuk az alkalmat, hogy egyesületünk minden jóltevőjének egyenkint és összesen hálás köszönetünket nyilvánítsuk. Jutalmazza meg őket nemeslelküségükért a szegények gondviselője s az az édes boldogító tudat, melv az érdek nélkül, önzetlenül véghezvitt jócselekedetet mindenkor követni szokta. Különös hálával kell megemlékeznünk azokról, a kik az év folyamán nagyobb összeget bocsátottak rendelkezésünkre s kik ennélfogva fokozottabb mértékben mozdították elő törekvéseinket. Ezek névszerinti a helybeli m. kir. bányaigazgatóság, Láng Lajos v. b. t. t., orsz. gy. 'képviselő, gróf Teleki Gézáné. özv. Turman Olivérné, a helybeli részvény-takarékpénztár igazgatósága, a Hollósy Simon festőművész vezetése alatt álló festőiskola és a városi takarékpénztár. E jótevőink közül Láng Lajos országgyűlési képviselő, özv. Turman Olivérné és a Hollósy festőiskola szives adományaik alapján egyesületünk alapitó tagjai lettek. Kívülük még különösen forró köszönetünket nyilvánítjuk ifj. Langer Sándornénak továbbá Bányai Ida, Hudoba Etel, Jamnik Margit, Köhler Irma, Körösi Mariska, Körösi Matild, Lukácsi Irma, Maár Hermin, Mikes Anna és Pethe Irénnek is: kik a szokásos évi gyűjtés megejtésében egyesületünk tagjait oly szives készséggel helyettesítették. Ezek után áttérve a lefolyt év történetére, abból a következőket tartjuk kiemelendőkn'ek: 1. Egyesületünk február 14-én a helybeli ifjúsági kör szives közreműködésével saját pénztára javára jelmezbált rendezett, mely akár a megjelent közönség nagy számát, akár a díszes jelmezeket, akár a szép anyagi jövedelmet tekintjük, minden tekintetben sikerültnek mondható. 2. Mull évi jelentésünkben felemlítettük, hogy a szatmármegyei Széchenyi-társulat a kereszthegyi óvónő fizetésekép részünkre éveken keresztül kiutalt 240 frtnyi évi segélyt megváltozott viszonyaira való hivatkozással beszüntette. Talán fölösleges mondanunk, hogy ez a váratlan intézkedés nam kis zavarba hozott bennünket, melyből, hogy mielőbb kiszabadulhassunk a m. kir. Pénzügyminiszter 0 Exelencziájához fordultunk azzal a kéréssel, hogy a Széchenyi-társulat által beszüntetett összeget, ugyancsak mint óvónői fizetést ez állampénztárból részünkre folyósítani méltóztassék. Örömmel jelentjük, hogy a pénzügyminiszter Ö Exelen- cziája megyénk főispánjának, gróf Hugonnay Béla Ö méltóságának közbenjárására kérelmünket meghallgatta s a kért 240 frtot, mint ideiglenes államsegélyt egyelőre 3 évi tartamra folyósította. 3. Ugyancsak múlt évi jelentésünkben említettük, hogy egyesületünk a debreczeni keresk. és iparkamara, továbbá Nagybánya sz. kir. város tanácsa felszólítására késznek nyilatkozott arra, hogy házi-ipari osztályában a szalmakalap-gyártást, mint uj iparágat üzembe vegye s ezzel nehezebb munkára képtelen egyének részére a cselédnépnek, erre a szakácsnénak ad rendeletet a kirándulásra készüléshez s éppen a reggelihez ad ki a kamrából, midőn a folyosón hallja édes atyja haragos szavát, a mint mérgesen hívja a szolgát: — Tima! ? Utána pedig hallkabban szól az apja. Ez már mégis csak vakmerőség, tolakodás!... Bella apjához akar futni, de az ajtóban észreveszi Ada mosolygó arczát, a mint némán int neki, tehát oda szalad. — Jer, jer Bella, nézd mit kaptál, — hívja Ada nővérét az ablakhoz -- egy nagyszerű május-fát ültettek ablakod elé, rajt egy remek sokor van fehér rózsa és gyöngyvirágból és át van kötve hosszú szép nefelejtskék szallaggal, tudod-e, az a hűség jele, de nézd már milyen szép! ? Biztosan Dari ültettette! Ezért haragszik apa! Erre már Bella is oda szaladt az ablakhoz és csakugyan ott állt az ablaka előtt a szép fa s a szal- lagot lengeti a reggeli szellő. S ő kis kezeit szivére szorítja, a mely szinte hallhafólag dobog nagy örömében, s úgy nézi gyönyörködve e kedves meglepetést, de csak egy pillanatig .... A következő pillanatban látja jönni apját ki a fához s utána Timát egy fejszével, hogy apja parancsára kivágja a szép május-fát és tüstént dobja el. Egy két fejszecsapás és a sudár fa porba omlik. Bella hirtelen, mint a villám fut ki s épp arra ér ki a fához, midőn édes apja megvelőleg mutat a csokor felé, hogy dobja el a szolga azt is. De Bella védőleg karolja a csokrot át, mialatt esdeklő hangon szól gőgös apjához : — Édes apus! Ne bántsd e szép csokrot, hisz uj kereseti forrásról gondoskodjék. Ez az ügy ez idén annyiban haladt előre, hogy a nagymélt, kereskedelemügyi m. kir. minisztérium kérelmünkre az első berendeséshez szükséges gépeket, kaptákat átengedvén, az uj üzemet az ősz folyamán tényleg megkezdettük s bár ez idő szerint még nagyon küzdünk a kezdet nehézségeivel, de reményünk van hozzá, hogy a város és a közönség hathatós támogatása itt is segítségünkre jő s virágzásra fogja emelni válalkozásunkat. 4. Azon örvendetes körülmény, hogy egyesületi kisdedóvóinkban a növendékek száma évről-évre sza- szaporodik : arra indított bennünket, hogy a kevésbbé kényelmes veresvizi kisdedóvót kibővitsük, illetve újjáépítsük s ezáltal úgy a tanügy, mint különösen a közegészség szempontjából támasztható jogos követelményeknek megfelelőbbé tegyük. Nem akarván pedig az átalakítási munkálatok költségeit a közönség újabb áldozatkészségének igénybevételével közadakozás utján összehozni ; ez alkalommal ismét a takarékpénztárban elhelyezett tőkénket csonkítottuk meg és pedig — mint alábbi kimutatásunkból látható — 1100 írttal. Tettük ezt minden aggodalom nélkül abban a meggyőződésben, hogy ezen áldozattal a közügynek tartozunk s abban a reményben, hogy a felhasznált összeget kedvezőbb körülmények között képesek leszünk, hacsak apró részletekben is lassankint visszahelyezni. Itt kedves kötelességünknek tartjuk megemlíteni, hogy az átalakítási munkálatok vezetéséi, ellenőrzését és felülbirá- latát Nagy György nyug. műszaki tanácsos, városi mérnök volt szives a jótékony czélra való tekintettel minden tiszteletdij felszámítása nélkül teljesíteni, mely nemes tettért a mérnöknek e helyen is köszönetünket fejezzük ki. 5. A tisztikarban, illetőleg a tagok létszámát tekintve, az év folyamán a kővetkező változások merültek föl. Egyesületünk egzik buzgó osztályelnöke Gergely Károlyné, férjének, Gergely Károly ev. ref. lelkész halála után lemondott tisztségéről s miután e szándékát ismételt felkérés dáczára sem volt hajlandó megváltoztatni, helyére az október hóban tartott rendes közgyűlés osztályelnökül özv. Ötömössy Gyuláné egyesületi tagot választotta meg. Ezenkívül egyesületünk alapitó tagjainak száma Turman Olivér kir. tanácsos, porgármesterrel, működő tagjainak száma pedig özv. Wilhemb Edénével és özv Oelberg Oszkár- néval fogyott meg, kik közül az első kettőt a halál ragadta el tőlünk, az utóbbi. pedig más helyre való átköltözés folytán lépett ki egyesületünkből. E szomorú veszteséggel szemben jóleső örömmel jelentjük, hogy egyesületünk Bálint Imréné, Grillusz Emilné és Stoll Bélánénak belépése folytán csaknem ugyanannyi uj taggal szaporodott s igy a tagok számaránya a a múlt évihez képest alig szenvedett valami változást. 6. Az év folyamán 12 rendes közgyűlést és 1 választmányi gyűlést tartottunk, melyen a szegények segélyezésére vonatkozó indítványokon kívül, több fontos egyesületi ügy nyert elintézést. Ezekután legyen szabad kifejezést adni azon reményünknek, hogy a nagyérdemű közönség, melynek áldozatkészsége tartotta fönn egyesületünket a múltban : segítő, támogató kezét nem vonja meg tőlünk a jövőben sem. E támogatás fogja képezni további fönmara- dásunk és üdvös működésünk legerősebb biztositékát. Színészet. A múlt hét végén Porzsoltné Lukács Juliska, a népszínház jeles művésznője vendégszerepeit nálunk. Szombaton márcz. 31-én a Vasgyárosban, Ohnet örök szépségű színművében ragyogtatta fényes tehetségeit. Vasárnap pedig Magdolnában, Rákosinak ebben a rettenetes paraszt tragédiájában játszotta a nehéz czim- szerepet, hol mint parasztleány, szobaleány, félvilági hölgy, koldusnő, egyaránt kitünően alakított. Mindkét ezek a szép rózsák és virágok oly ártatlanok, engedd bevinnem őket? — s ezzel a neki olv kedves cső korral befelé indult. Az atyja azonban útját állva mondja : — Hadd lám csakugyan az a sehonnai merte ezt adni ?— s ezzel a szép csokorra kötött égszínkék plüss virágnyelvet kezébe veszi, a melyen kívül arany betűkkel van felírva« Bellának«, belül pedig »Olgyay Aladár«. — Az; na ez már mégis sok, ezen változtatnom kell — s nagy haraggal indul be az atyja s hatalmas alakja eltűnik az ajtóban. Bella örvendve szalad szobácskájába s a csokrot ajkához szorítja, mig szemében köny ragyog a boldogságtól, hogy mégis sikerült e drága csokrot megmentenie az apa haragja elől Ada is szívből örült Bella boldogságán, mit e kedves meglepetés okozott nénjének, pedig ő még nem is tudta, hogy mily érzés az, ha valakit ideálja bármily csekély figyelemmel áraszt el. Mig a két nővér vidáman csevegett a májusfa adójáról, Dariról, azalatt az ebédlőben a szülők közt nagy tanácskozás folyt. — Mit gondolsz Annám, — mondá a férj nejének, — mit tegyünk, hogy megakadályozzuk annak az embernek tolakodó udvarlását, mert azt csak nem tételezi rólam, hogy én az én kedves leányomat egy nótáriusnak adom nőül! Mig ezen kicsinylő szavakat mondá, le és fel járkált a szobájában a gőgös apa s végre neje válaszát várva, megállt az előtt s komoly szemeit kér- dőleg függesztő nejére, mialatt nagy szőke bajuszát végig simitá. előadást nagyszámú közönség nézte és hallgatta meg elhalmozta a művésznőt virágokkal és tapsokkal. P Lukács Juliska hétfőn reggel Beregszászra utazott, hol már ez este szintén vendégszerepeit. Hétfőn Felsőbányán játszottak színészeink, a Gyurkovics lányokat adták elő nagy közönség előtt. Kedden Nagybányán Sulamith ment itt harmadszor, szokott jó előadásban. A czimszerepben Képes Laura kifogástalanul alakított és pompásan énekelt. Kár, hogy a kérők között Békefyt nem láttuk. Nógrády Absolon szerepében jól énekelt és jól játszott. Közönség félig töltötte meg a helyeket. Szerdán Felsőbányán a Gésák látványo operette, Képes Laura valósággal brillírozott. A közönség lelkesen éljenezte s tapsolta. Csütörtökön ápril 5-én Bakó László, a nemzeti színház tehetséges ifjú tagja a jövő Nagy Imréje óhajtott itt vendégszerepelni a Haramiákban, mivel azonban a szinpártolásban kifáradt közönség délig semmi hajlamot sem mutatott a jegyek vásárlására, Bakó délután fél 4 órakor elutazott Nagybányáról s a színészek hirtelenében az Arany kakast adták elő, ezúttal másodszor, kis közönség előtt. Pénteken Felsőbányán bucsualőadás Napoleon öcsém, Guthy és Rákosy pikáns bohózata, jó előadásban. Ma szombaton Nagybányán az Unatkozó király megy. Spanyol operette 4 felvonásban. Holnap vasárnap bucsuelőadás, előre láthatólag nagy közönség előtt Napoleon öcsém, ez a legújabb hires bohózat. Hétfőn a társulat eltávozik városunkból s Szamos- Ujvárra utazik. Heti krónika. Csodálatos az emberi természet, mindig az ellentétek vonzzák. Téli csikorgó hidegben theat iszunk, nyáron fagylaltot eszünk. Ha meleg van esőt kívánunk, s ha esik kirándulni szeretnénk. Ezen a lélektani alapon magyarázom én a színművészet iránt való hajlamainkat. Kétségtelen ugyanis, hogy a régiek jovialisok és elégedettek voltak, odahaza a családi tűzhelynél egyszerűség és boldogság uralkodott, mikor hát a »játékszín «-be köllött menni, a ház ura foghegyre tévén tajték pipáját igy szólott az ő hitves társához: — Anyjukom, ne bízzuk el magunkat a jólétben, estére elmegyünk és megnézzük, hogy mennyit szenvedett Szilágyi meg Hajmásy, azt is megtekintjük, hogyan fejezték le szegény Hunyady Lászlót, mert tudod anyjukom, a szomorúsághoz is szoktatni kell magát az embernek. Manapság minden háznak van oltogató könnyűje, baj, gond, elégedetlenség található kunyhókban és palotákban egyaránt, ezért igy szól a ház ura: — Már lelkem kesergünk mi eleget idehaza, ha majd valami vig »Arany királyt« vagy »Unatkozó kakast« adnak, akkor megnézzük a színészeket, de pénzért búsulni bizony nem fogunk. Innen magyarázom én, hogy Bakó László szereplésére közönségünk nem nagyon készült s a művész itt hagyott minket, mint Szent Pál a románokat. Íme lélektani alapon egész világosan megfejtettem a kérdést, mint a szatmári törvényszék a gyújtogató sorsát. Őrültnek nyilvánították a szegényt s igy tébolydába kerül, formailag nagy különbség, de lényegileg egyforma börtön bizony mind a kettő, akár a fegyház, akár a tébolyda. Ez a hét legnagyobb szenzácziója. Újabban azonban nem elégesznek meg azzal, ha a krónikás a múltról szól, a jövőt is kívánják tőle. Egy jó bará om egész komolyan felszólított, hogy ezután vasárnapra az időt jósoljuk meg. És megígértem. Nos tehát megjósolom, hogy holnap esni fog az esős, és különben hosszú ősz lesz az idén, mert »bíka- nyál«-ak úsznak a levegőben. Megjövendölöm azonban azt is, hogy ápril 16-án hangverseny lesz, melyre jegyeket előre Molnár Mihály- nál lehet váltani s az első sorokat leginkább ajánlom, maradván tisztelettel a krónikás. Különfélék. Kanonoki előléptetés. Ö felsége a király dr. Kádár Ambrus székesegyházi főesperesnek az éneklő kano- nokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta. A miniszter köszöneté. A pénzügyminiszter köszönetét fejezte ki Bittsánszky Ede min. tanácsosnak, hogy nyugalomba vonulása alkalmából a munkások feláegélyezésére 1000 koronás alapítványt tett. Az ev. ref. egyház husvét másodnapi zeneestélye é,i tánczvigalmának meghívóját vettük, mely teljes szövegében igy hangzik: — A nagybányai ev. ref. egyház saját pénztára javára 1900. év április hó 16-án a nagyvendéglő dísztermében tánczvigalom- mal egybekötött zeneestélyt rendez, melyre t. urat és becses családját tisztelettel meghívja Nagybányán, 1900. ápr. 2. Soltész Elemér lelkész, Incze Lajos jegyző, Szűcs Károly pénztáros, Dobi Ervin gondnok Helyek ára személyenként az I-ső és Il-ik széksorban 2 K. 40 f. ; a III-ik és IV-ik sorban 2 korona; a többi széksorban 1 korona 60 fillér Karzat 2 korona 40 fillér. Deákjegy 1 korona. Kezdete este 8 órakor. — Jegyek előre válthatók Molnár Mihály könyvkereskedésében. Felülfizetéseket a jótékony czél érdekében hálás E lapban mi is szivesen közöltük volna, Szerk.
