Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-03-18 / 11. szám
Nagybánya, 1900. Márczius 18 11. szám. XXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP ( ,r. ) A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÜZLQNYeV MEG-JELENIZ HNZCIlsTIEIEIbT *V-A.S-Á. Előfizetési árak: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvny mdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-uteza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Nem írták törvénybe, nem adták ki rendeletbe és a nép mégis ünnepel. Ki parancsolhatja meg a kikeletnek, hogy ne bontogassa szárnyait? ki állíthatja meg a tavasz meleg fuvalmát? Mintha félre tennénk ezen a szent napon minden gondot, minden panaszt, márczius idusának varázshatalma alatt örömvirágok fakadnak. Egy pillanatra úgy tetszik, mintha a szabadság, testvériség és egyenlőség, ez a polgári szentháromság csakugyan valóra vált volna. Demokratikus szellem ragadja meg az embereket s mindenkiben testvért, rokont, barátot látunk. Ötvenkét évvel ezelőtt más idők, más emberek voltak. Nagyot fordult a világ kereke, a nemzedék uj, de a hazafias eszmények a régiek maradtak s azok is maradnak örök időkön át. A lelkesedés ma is nagy arányokat ölt s az ifjúság kész volna most is, ha édes hazánkról van szó, oda állani a magyar trikolor alá. Ám az idők megváltoztak, mi a hoss/U békének építő mnnkáját kell, hogy végezzük. Építgessük hát a magyar társadalmat. Ébresszük az összetartás érzetét s szüntessük meg a pártviszályt és egyenetlenséget. Irtsuk a félreértéseket, a gőgöt, osztály- rendszert korunk e félszeg kinövéseit. Tanuljunk élni, tenni a hazáért. Lelkesedés a szívben, tudás az agyban s munkának eszköze a kézben, ez legyen hármas jelszavunk. S a magyar név újra szép lesz, Méltó régi nagy híréhez! Márczius 15-ét Nagybányán ez idén is a nagy naphoz méltóan ünnepeltek meg. A város lobogó díszt öltött. Az összes templomokban istentiszteletek voltak. A közönség egészen megtöltötte a templomokat, a hivatalok iskolák mindenütt képviselve. A tanintézetekben az előadások szüneteltek A r. kalb, templomban kivállóijn szép volt a gimnáziumi ifjúság éneke, a ref. templomban pedig, hol a protestánsok közösen ünnepeltek kiemelkedő pontja az ünnepségnek Soltész Elemér lelkész gyönyörű beszéde. A 48-as honvédek sorra járták a templomokat zászlójuk alatt. A gimnáziumi önképzőkör diszgyülést tartott, melyen a közönség köréből többen megjelentek s elismeréssel adóztak az ifjúság, helyes hazafias vezetésének, sokan egész elragadtatással beszélnek erről a csinos ünnepségről, melyen Szieber Ede tankerületi főigazgató is megjelent, a ki éppen most itt időzik a főgimnázium szokásos megvizsgálása végett. Este 6 órakor volt a pólgári kör ünnepélye, mely tulajdonképp az ünneplésnek társadalmi része volt. Örömmel tölti el keblünket, midőn erről a díszes és nagyszerűen sikerült estélyről Írnunk kell, minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ily impozáns módon Nagybányán még nem ünnepeljük márczius 15-ét. A polgári kör a legutóbbi napokban, hogy ez ünnepélyre tágas helyisége legyen, hirtelenében megvalósította egy régebbi tervét, t. i. a játszó és billi- árd terem közötti válaszfalat lebontatta s a kettőből egy 24 méter hosszú tágas helyiséget alakított, melyre bizony ma kiválóan nagy szükség volt, mert százakra menő közönség gyűlt össze b ezúttal díszes hölgy koszorú is vett részt az estélyén. Fél hét órakor vette kezdetét az ünnepély, a dalkar a himnuszt énekelte, melyet a közönség állva hallgatott meg. Majd Gellért Endre a kör elnöke rövid, magvas beszéddel megnyitotta az ünnepélyt lelkes éljenzések között. Égly Mihály nagy tetszés közt irodalmilag is értékes felolvasást tartott, melyet lapunk mai tárcza rovatában közlünk. Ezután a daikar a Talpra magyart énekelte. Majd dr. Káplány Antal szavalta el gyújtó hatással ezen alkalomra irt szép költeményét. Az ünnepély szellemi részét a dalkar fejezte be egy Kossuth nótával. Félnyolcz órakór vette kezdetét a vacsora, melyen kétszáznál többen vettek részt. Itt az az anomalia történt, hogy azok kik előre jegyet váltottak, alig vagy egyáltalában nem kaptak helyet, mig a jegy nélkül valók az asztalhoz telepedtek. Ne értessünk félre, tudjuk hogy az utóbbiak is kifizették azlán a vacsorát, de mégis az volna a dolog rendje, hogy a ki jegyről gondoskodott előre, annak biztositassék hely s a ki nem méltóztatott csak este elhatározni magát, az maradjon esetleg vacsora nélkül. Végre a szomszédos termekben is rögtönöztek nehány asztalt s sokan helyet foglalhattak, de bizony löbben el is távoztak az estélyről. Vacsora alatt Szerencsy József beszéd kíséretében átnyújtotta az elnöknek a díszes ezüst serleget, melyet a kör tagjai 80 koronáért saját gyűjtésűkből szereztek be ez alkalomra. A szabadság serlegét ezután minden évben márczius lő-én. a kör elnöke lesz köteles a magyar szabadságra üríteni. A serlegnek egyik oldalán ez van felírva »1848. márcz. 15.« másik oldalán »Szabadság, egyenlőség, testvériség« a serleg talpára azt vésték, hogy a kör tagjai adományából vették 1900. márczius 15-ikén. Szép és nemes gondolat, mint Ukkó poharát egykor, úgy fogja a késő nemzedék ezt a serieget is körüladni s lelkesülni a legszebb polgári erényekért. Gellért elnök igen szép beszéd kíséretében ürítette ki a szabadság serlegét lelkes és szűnni nem akaró éljenzések között. Ez volt az első köszöntő. Másodiknak Molnár Mihály alelnök szólalt fel, a mai est szereplőit éltetve. Aztán Révész János emlékezett meg a 48-as honvédekről, kiket a kör ezen az estélyen megvendégelt. Lelkes beszéde gyújtó hatást tett a jelenvoltakra. Soltész Elemér a nőkért, Stofl Béla a két kaszinó együttes kulturális munkájáért, dr. Káplány Antal a körnek vezető embereiért ürített poharat. Vacsora alatt szólott a zene, hangzott a dal. Az iparos ifjúsági kör tagjai közül többen hazafias és vig szavallatokat adtak elő az éj folyama alatt nagy tetszés között, Petőfitől, Lugossy Józseftől és Incze Lajostól. Egyik fiatal ember széken állva szavalta el a Talpra magyart. Incze Lajos költeménye annyira lázba hozta a közönséget, hogy a szerzőnek az öt éltetők között pohárral kellett körüljárnia. Simon Aurél, ez a fenomenális hangú szavaló, szintén lelkesített egy pár remek költemény előadásával. Egyik teremben csengett a pohár, másikban szólott a dal, harmadikban tánczoltak, mulattak, mozgás, kedély, élet mindenfelé. A hangulat kitűnő, lelkes, hazafias. A kik ott voltak, sokáig meg fognak még emlékezni erről az estélyről. Valóban csak gratulálni lehet a körnek, hogy ily minden izében pompásan sikerült ünnepélylyel ülte meg márczius idusát. A selyemtenyésztés hazánkban. Bezerédi Pál orsz. selyemtenyésztési felügyelő Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszterhez a selyemtenyésztésről részletes jelentést terjesztett be, melynek közérdekű adataiból, most, midőn nálunk is mozgalom indult meg a selyemtenyésztés érdekében, jónak látjuk közölni a következőket: Selyemtenyésztésünk állapota, az előző évhez képest, 1899-ben alig változott Az országos selyemtenyésztési felügyelőség ebben az évben is főleg azon iparkodott, hogy az államkincs- lárnak visszafizethesse azokat az előlegeket, melyekkel a selyem-áraknak még az 1890-es évek közepén bekövetkezett rendkívüli nagy csökkenése folytán az intézet hátralékban maradott. A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ" tárczája. Legendás idők.*) — Irta: Égly Mihály. — Márczius idusai Te bűbájos, igéző tündérleány, honnan vevéd csodás, varázsos hatalmadat? Hogy csókos lehelletedre milliók és milliók keblében dobbant meg hevesebben a szív és lázasabban lüktetett a szívben a vér! Hogy titkos, láthatatlan érintésedre vakmerő és félelmes lüz gyűlt ki a szemekben s ifjúnak vallóita magát a gyönge gyerek és erős férfinak az összetöpörödölt aggaslyán! Honnan, honnan vevéd e csodás, varázsos hatalmad ? Hogy virágokat fakaszlollál a dermedő hómezőkön is és életet öntöttél a tetszhalottba, kinek már koporsója is ott volt a ravatalon. Hogy csak megsu- hinlottad tavaszi virágokból font ostorodat és ime, csodás zúgás, morajlás támadt a világ minden táján : százados bilincsek hullottak a porba s szurony-erdőkön épült hatalmas, aranyos trónok inoglak meg recsegve- ropogva. Hogy csak egyetlen egy szavadba került s félelmetesen, ijesztően gyönyörű tüztengerbe fuladt a nyájas tavaszi ég kékje a népek milliói fölött, kik halálra elszántan, pirosló arczczal, lázas ajkakkal találgatták: éjszaki fény-e az, mely a feltámadást, az *) Felolvasta szerző a Polgári kör márczius tizenötödiki ünnepélyén. újjászületést hirdeti, vagy a pusztulás, a megsemmisülés, a halál előhírnöke ? Minő kicsinyke kérdés volt az akkor: élet-e, halál-e? Mikor idegen nemzetek váltak testvérekké az égrenditő küzdelmekben s különböző nemzetek nyelvén, de a legfönségesebb harmóniában, az összes népek himnuszaként tört föl az egek felé a riadó szózat, te bűbájos tündér-leány, a te szózatod: szent világszabadság! A magasztos ünnep évfordulóján mély meghatottsággal s kegyelettel tekintünk vissza a félszázados múltba merülő nemzeti küzdelmek epochájának ama napjaira, melynek halhatatlan munkáiból csíráztak, fakadtak ki alkotmányos szabadságunknak institutiói. E napok halhatatlan alkotásai a független Magyar- ország éltető levegője, napvilága, jelenje, jövője, mindene. E legendás idők nehány napja százados, sokszor vértengerbe fuló küzdelmekre tevék fel a siker koronáját s letörlök az ország homlokáról százados időknek szégyenletes szolgabélyegét. Ötvenkét év hullt a semmiségbe e csodás napok óta. Több mint félszázad év, egész egy emberöl ő! A nagy idők mithikus alakjai egyre vesznek, egyre pusztulnak. Soraikban minden évben dús rendet vág a halál s nehány év csak még és szörnyű munkája teljesen be lesz fejezve. A rettenthetetlen honvédseregek vitézei megtérnek mind baj társaik hoz, kiknek csontjai már félszázada porladoznak a csatasikokon. Becses és értékes tehát e nagy napokra vonatkozó minden, a legapróbb mozzanat is és kegyeletes dolog feljegyezni az aggódó hazaszeretetnek legkisebb megnyilatkozásait is, melyek most élnek ugyan még a nagy idők tanúinak ajkain, de krónikás hiányában a jövendő idők vetnék azokra a meg nem érdemelt feledés fátyolét. A nagyobb, jelentékenyebb események, melyek a márcziusi napok s a szabadságharcz epochájára vonatkoznak, mind igen jól ismertek s már az azóta lezajlott idők történetírásában a legnagyobb részletességgel meg vannak örökítve; de számos apróbb s mégis igen érdekes mozzanat maradt megiratlanul. S ezen csodálkozni nem is lehet; hisz amijlőn a nemzet véresen irt lapokkal gazdagitá a világtörténelmet, kinek jutott volna eszébe feljegyezni a napok apró krónikáit? A nagy események megdöbbentően gyors egymásra torlódása; az élet-halál harcz borzalmainak iszonyú változatai ; a világirigyelte harczi dicsőség, mely honvédeink fegyvereit ragyogta be; azután Világos... a lélekharang szMépő megkondulása a nemzet fölött; majd a nagy országos temetés, mikoron minden házban ravatal állott . . . s azután a gyásznak hosszú, gyötrelmes évei és ismét a kétségbeesett küzdelem az életért: nem hagytak időt az apróbb események feljegyzésére, melyek mindinkább elmosódtak az idők távolában. Innen van, hogy az apróbb mozzanatokra nézve még azok elbeszélései, leírásai is eltérnek egymástól, kik részt vettek a márcziusi mozgalmakban s mai napig megőrizték szellemi erejüknek teljes frisseségét. Jókai Mórs költőkirályunk, a márcziusi napok egyik legkiválóbb alakja, a Petőfi-társaság közelmúlt ülésében a márcziusi mozgalmakról olvassa föl, többek között ezeket mondá: »Márczius 13 án kitört a bécsi
