Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-03-18 / 11. szám

(2) 11. szám NAGY BANYA ÉS VID ÉK E 1900. Márczius L8. Midőn ugyanis 1880. évben az országos selyem­tenyésztési felügyelőség ujjászerveztetett, nem nagy bizalommal viseltettek a selyemtenyésztés meghonosí­tásával való ezen újabb kísérletezéssel szemben. Erre, valamint az általános pénzügyi helyzetre való tekin­tettel, az akkori földművelésügyi kormány nem tar­totta alkalmasnak az időpontot, hogy nagyobb hitelt kérjen a selyemtenyésztés czéljaira, hanem részint a rendelkezésre álló alapokból, részint a földművelésügyi minisztérium bázi pénztárából adott az intézetnek előlegeket azzal a szigorú meghagyással, hogy az ösz- szegeket a naptári év végével visszatáritsük. Ellenben ha ezenfelül bevételi többlet marad, ez kizárólag se­lyemtenyésztési czélokra fordittassék. Ennek a kötelezettségének az intézet 1894-ig pontosan meg is felelt, mert eddig az ideig az inté­zet nemcsak tényleg visszafizette az előlegeit, de ezen­felül még számadásai 34,000 forint bevételi töblettel zárultak. A következő években azonban már az inté­zet kedvezőtlen viszonyok közé került A selyemárak annyira csökkentek, hogy erre példa sem fordult elő eddig. A mostani árakhoz képest körülbelül 50 száza­lékkal olcsóbban voltunk kénytelenek eladni felhal­mozódott gubóinkat. A termelés folyton emelkedett, ellenben a selyemárak folyton csökkentek, ügy, hogy 1896-ban már csak 6 lirát fizettek egy kiló száraz gubóért. Már most, ha bennünket tisztán a rideg pénzügyi szempontok vezettek volna, úgy nekünk is majdnem felével kevesebbet kellett volna fizetnünk a termelőnek, mint eddig fizettünk. De igy meg elvettük volna a termelők kedvét, veszélyeztettük volna az egész ügyet. Megmaradtunk tehát a régi árak mellett, de ezzel kapcsolatban meg rohamosan növekedtek hátralékaink. Ennek következtében 1897. év végén, amennyi­ben a selyemtenyésztés az államkincstártól nyert 16.809,573 frt 46 kr. javadalmazásból készpénzben és leltári tárgyakban 15 512,300 forint 90‘/2 krt fizetett vissza, 1.297,182 forint 551/2 krral maradtunk hátra­lékban. Látva azt, hogy a selyemtenyésztés oly szépen fejlődik és bizva abban, hogy a selyemárak javulni fognak, ami csakugyan be is következett. Nagyméltó­ságod akként méltóztatott segíteni pénzügyi helyzetün­kön, hogy azt uj alapra fektette. A selyemtenyésztés évi szükségleteit beillesztette az állami költségvetés keretébe. Az eddigi hátralékok pedig függőben marad­tak azzal a részemről továbbra is fentartott, illetőleg újból elvállalt, kötelezettséggel, hogy azokat évről-évre részletekben törlesszük, amint azt a külföldi selyem­áraknak és termelőink érdekeinek szem előtt tartásá­val megtehetjük. Ezt a törlesztést meg is kezdettük, amennyiben már 1898 évben a zárszámadás szerint készpénzbon 100,000 forintot meghaladó összeggel töb­bet fizettünk vissza, mint az ugyanazon évi állami javadalmazás kitett. Hogy a törlesztetlen állami elő­leg az üzlettel arányban áll, azt leginkább a csatolt kimutatás igazolja, a mely szerint a selyemtenyésztés fennállása óta 19.744,681 frt 18 kr keresetet juttatott a legszegényebb és a keresetre leginkább reáutalt néposztályoknak. Ebben a lefolyt évben csakugyan abba a ked­vező helyzetbe jutottunk, hogy már 1899 évben 10 lirát és 60 ct. kaptunk egy kiló gubóért a külföldi piaczokon, holott 1896-ban átlag 6 lira 19 ct.-tel, 1898-ban 8 lira 31 ct.-tel fizették gubóinkat. Ezen számadatokból is láthatjuk, hogy milyen nagy mér­tékben csökkent a selyem ára ennek az évtizednek derekán. Habár az országos selyemtenyészlési felügyelőség azl899. évre szóló zárszámadásait üzleti és kezelési okok­ból csak ezután állíthatja össze és terjesztheti elő, utczai forradalom. Mindamellett a pesti mozgalmak­nak nem a bécsi volt a keresztanyja, mert hiszen két nap alatt ennek a hire sem jött ide az akkori közlekedési eszközök hiányosságafolytdn.(l) A pesti márczius 15-ének indító oka a pesti körnek egy határozata volt, amely 12 pontban foglalta össze a nemzet követelését. Azon­ban a kör a feliratot nem az országgyűléshez akarta benyújtani, hanem előbb köröztetni akarta megyénkint, ami végtelenbe húzódott volna. Az eszmének elmocsá- rositása ellen kelt ki a pesti ifjúság.« Így Jókai. Amidőn Jókai e felolvasása a lapokban megje­lent, többen, kik élénk részt vettek a márcziusi moz­galmakban, reá mutattak a koszorús költő nagy téve­désére, midőn ö a pesti mozgalmaknak bécsi kereszt­anyját megtagadta. E felolvasásom keretében, azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha kimutatom, mik voltak márczius idusá­nak közvetlen előzményei, úgy, amint én azt a nagy idők máig is élő szereplőitől hallottam és feljegyeztem. A régi Pilvax kávéház alacsony, oszlopos csarno­kában, mely a hosszú idők folyamán csupán csak ne­vét változtatta meg s egész berendezése a régi ma­radt, még most is összejő pár galambősz, meggörnyedt alak, kik 1848. márczius idusának hajnalán e kávé­ház ajtajából lobogtatták meg legelőször az ébredő, szabadságra szomjuhozó nemzet trikolorját. A kegye- letes összejöveteleknél a régi bajtársak testvérekként öleléssel üdvözlik egymást s az elválásnál hosszasan meghatva búcsúznak el egymástól: ki tudja, jövő évre találkoznak-e megint? Hiszen csak a legutóbbi évek­ben is hányán maradtak el közülök e találkozásról minden előzetes bejelentés nélkül. Messze útra men­tek, ki a temetőbe . . . Mint fővárosi hírlapíró, éveken át én is részt- vettem e megható összejöveteleken s szent áhítattal, imádságképen hallgattam beszédeiket a csodás, legen­mégis már előre jelezhetem, hogy az ez évi zárszá­madásunk kedvezőnek Ígérkezik. Mivel 1.550,000 forint kiadás mellett 1.653,667 forint üzleti bevételünk lett. Meg kell jegyeznem, hogy ezen 1.550.000 kiadásban benne foglaltatnak az országos selyemtenyésztési fel - egyelőség összes kiadásai Itt vannak felsorolva az üzleti kiadások, valamint a selyemtenyésztés és selyem­ipar terjesztése, úgymint az oktatás, ellenőrzés, a szederfa szaporítás, a szederfatenyésztés fejlesztése érdekében tett kiadások. Sőt a selyemlenyésztés előmozdilását érintő mindenféle kiadások, igy a kiállítások költségei is, ebben a czimben számoltatnak el. Ezekre a czélokra mi külön nem kérünk e'őleget, illetőleg hitelt. Ezek a nem szorosan vett üzleti költségek pedig az összes kiadásoknak több, mint felét teszik ki. Ezen zárszámadási erdmény szerint tehát 103,667 forint bevételi többlet mutatkozik. De ha a kiadásokból budgetünk szabályai szerint még kihagyjuk a 15,000 forintot, mely a ,,fond perdu‘‘-ra esik, úgy a több be­fizetés 118,667 forintra tehető. Vagyis az 1899 évben ekkora összeggel törlesztheti a selyemtenyésztési fel­ügyelőség a hátralékait, melyek 1894 — 1897. évig az államkincstár részéről a selyemtenyésztés meghonosí­tása érdekében előlegezett, de vissza nem fizetett összegekből keletkeztek, miután az intézet, a kedvezőt­len selyemárak mellett, előlegeit ezekben az üzleti években visszafizetni nem volt képes a kincstárnak, íme látjuk, hogy az intézet, ebben a lefolyt üzleti évben nemcsak az évi folyó kiadásait tudta fedezni a saját bevél eleiből, de még az előző, mostoha évek hátra­lékaiból is 118,667 forintot törlesztett. így tehát — miként az 1899. év üzleti eredménye is mutatja — sikerült az intézetnek módozokat találni arra és már ez alapon rendezte be egész üzleti mű­ködését, hogy a hátralékos összegeket évi részletek­ben visszafizetheti, úgy, hogy a mikorra a selyem­tenyésztés Megyarországon annyira el fog terjedni és annyira meg fog izmosodni, hogy az állami gyám­kodás alul felszabadulva, már a magánvállalkozók kezeibe mehet át, az államkincstár részéről a selyem­tenyésztés meghonosítására fordított összes kiadások megtérülnek. De hogy ezt az eredményt elérhessük, mindenek előtt meg kellett akasztanunk a hátralékoknak éven­kénti szaporodását. Ezt pedig csak úgy tehettük, hogy két éven keresztül a gubó-beváltási árakat leszállítot­tuk, abban a reményben, hogy a külföldi árak javu­lása után újból és azonnal mi is többet fogunk fizetni a termelőnek. Mi ugyan előre láttuk, hogy ezzel az ideiglenes intézkedésünkkel kedvét veszszük a terme­lőknek, de másrészt bíztunk abban, hogy ez a pénz­ügyi művelet, melylye! kénytelenek voltunk előállani, még sem fogja már veszélyeztetni magát a selyem- tenyésztés ügyét. Mert immár jól kitanult selyem­tenyésztőknek egész serege állott ellőttünk. Ezek a szakadatlan oktatás és ellenőrzés folytán immár na­gyobb ügyességre tettek szert. A szederfa állomány is a folytonos ültetések által tetemesen megszaporo­dott. Ekként a selyemtenyésztés ezen két legfontosabb alapfeltétele adva lévén, a termelő abba a helyzetbe jutott, hogy ugyanazon idő alatt, ugyanazzal a mun­kával több és jobb minőségű gubót termelhetett és igy még ezen árcsökkentés mellett is annyi pénzt keres­hetett, mint azelőtt. Mert többet és értékesebb gubót termelt. De azért ennek az árcsökkentésnek vissza­hatása mégis megérezhető lett a tenyésztők számának apadásában, ügy, hogy mig 1897-ben 107,454 selyem- termelő család volt az országban, addig 1898-ban már csak 86.467 család maradt, a mely selyemtenyésztés­sel foglalkozik. Ebben az 1899. évben pedig megint 5000 család hagyta abba a selyemtenyésztést, habár dás időkről. A hazaszeretetnek mily melege áradt fe­lém szavaikból, mintha csak a varázserejü márcziusi szellő dagasztotta volna az én szivemet is. amint leg­szebb, legdicsőbb hőskölteményünknek egyes részeit föstögetlék előttem. így beszélték Ök el nekem már­czius tizenötödikének előzményeit: A párisi februáriusi forradalom kitörésének hire forrongásba, tiizbe hozta egész Európát. A száműzött király: Lajos Fülöp felégetett trónjának lángkévéi el- világitoltak minden szolgaságban sinylő nemzethez s e kísérteties világosságra : z idő mintha egyszerre fél­századdal rúgott volna előbbre. A bilincsek félelme­tesen zörrentek meg; de fi szolgaság, a megalázottság- nak érzete legjobban talán mégis a magyar nemzetnek fájt, melynek dinasztikus hűsége daczára minden tö­rekvése hajótörést szenvédett a gyűlölt Metternich herczeg intrikáin Az erős, elszánt küzdelem jelei meglátszottak a pozsonyi diéta ülésein már azelőtt is, de a késhegyig menőharcz csak ezután következett be. A követek a pozsonyi diétán vívták ugyan el­szánt küzdelmeiket az »elefántszeliditők« ellen, igy nevezték Metternich busásan fizetett ügynökeit, de a szellemi élet szálai mégis az ország szivében: Pesten futottak össze, hol az ifjúság tartá kezében a reform- mozgalmaknak zászlaját. Lázas érdeklődéssel kisérték a pozsonyi országgyűlésen történteket s a juratusok maguk is a leghevesebb agitácziót fejtették ki a re­formeszmék mellett. A lelkesedés tüzét, melyet a haladópárt nagynevű tagjainak a pozsonyi diétán tar­tott fenomenális szónoklatai gyújtottak a szivekbe, szinte félelmetes lángokra szította Kossuth Lajos már­czius harmadikán tartott örökké emlékezetes beszéde; a gyűlöletes érzelmeket pedig Metternich mindjobban fokozta újabb és újabb napfényre kerülő fondorlataival. a múlt évben, a mint javulni kezdtek a külföldi ár­viszonyok, a gubó beváltási árát azonnal felemeltük és ezt siettünk kihirdetni a termelőknek. De ezek mégis elvesztették bizalmukat az előző évi tapaszlalatok folytán. Még azt is megtettük, hogy a másodosztályú gubók beváltási arát 20 krral felemeltük, de a selyem­tenyésztés iránti kedvet csak nem tudtuk fokozni a nép között. Természetesen a tenyésztők számának csökkenéséből a gubótermelés is mennyiségileg apadt, de miután a megmaradt termelők legnagyobb részben okszerű tenyésztést űztek, a gubó minősége és ebből folyólag a tenyésztők jövedelme is határozottan emel­kedett. Ebből is láthatjuk, hogy milyen veszedelmes kétélű fegyver, a kincstár é deke miatt a selyemgubók beváltási árát leszállítjuk. Épen azért valami módon gondoskodnunk kell arról, hogy ezen nagyfokú árin­gadozások daczára, selyemtenyésztésünk további fej­lődése érdekében a beváltási árakra vonatkozólag egy bizonyos stabilitást állapítsunk meg, természetesen annak biztosítása mellett hogy a felhasznált előlegeket rendesen visszafizessük. Színészet. Színészeink a héten is szorgalmasan játszottak vállozó szerencsével, hol kisebb, hol nagyobb közön­ség előtt. Szombaton márczius 10-én a Görög rab­szolgát adták a népszínháznak hires műsordarabját, igen nagy érdeklődés mellett. A frivol operett rend­kívül sok ostobaságból van összeállítva. Kaczagni tehát lehet egész a végletekig. Képes Laura, Koppán Margit és Nógrády János érdemelnek különös dicséretet szép énekükért. Vasárnap a Peleskei Nótárius és a Csillaghullás ment, hétfőn Brankovics György Szerbia fejedelme. Kedden az Üdvöskét vették elő, ezt a régi de kedves zenéjü szép operettet. Bettina és Nippó (Képes és Nógrády) igyekeztek megfelelni, azonban már a szereposztásban hiba volt, mert Rippó baritonista és nem tenorista szerep, Bettinát pedig egy tagba sza­kadt vászon cselédnek kell játszani. Szabó Mariska (Fiametta) teljesen be volt rekedve, Ilyenkor kímélet­lenség a színésznőt felléptetni. A darab különben elég élvezhetőén ment. Szerdán díszelőadás márcz. 15 előestéjén Bánk- bán a klasszikus tragédia került színre. Melindát Bod- roghy Lina, Bánkbánt Szabadhegyi játszotta helyes felfogással és nagy sikerrel Az allegorikus némaképlet (Pannónia megáldja országa lakóit) nagyon tetszett a közönségnek. Szabadhegyi Talpra magyarját sokan túlzottnak találták. Közönség szép számmal. Csütörtökön márczius 15-én a színház zárva volt. Pénteken a Végrehajtót adták elő Sylvane és Artus szellemes és pikáns franczia bohózatát. Ez a darab telve van kaczagtató mondásokkal, komikus helyzetekkel, csak úgy sziporkázik benne az élez. A közönség jól mulatott s a színészek jól játszottak. Tukoray a végrehajtót igen természetesen adta, minden túlzás nélkül, a mi bohózatnál nagy érdem. Bodroghy Lina Cypriennet játszotta, nálla már megszokott pre- czizitással. Sz. Kovács Gyula (Brocatel ügyvéd) Pintér Dezső (Largilette) már gyengébbek voltak. Előbbi ügyes színész volna, de igen nagy szüksége van a súgóra, utóbbi pedig bizonyos hidegséggel játszik s igy nem bírja felmelegiteni a közönséget sem. Általában véve a színészek jól viselték magukat, jutalmuk volt a megszámlálhatatlan mennyiségű kaczagás és taps. Ma szombaton a jutalomjátékokat is megkezdték már. Képes Laura jutalmául a Sulamith kerül színre Az ifjúság is eljöttnek látta tehát az időt, hogy ne csak lelkesedjék, hanem cselekedjék is. A juratusok teljes harmóniában az irodalmi világ előkelőségeivel, élükön Vasváry Pállal és Sebő Antal­lal elhatározták, hogy á párisi reformbankettek min­tájára a Rákoson egy nagyszabású lakomát rendeznek, a melyre meghívják a főváros összes polgárságát min­den rang és rendkülönbség nélkül. A reformeszmék mellett igy akartak hangulatot kelteni a polgárság kö­rében, melynek túlnyomó részét — mi tagadás benne, németek lévén — nagyon is közönyösen érintették a reformok jelszavai. E nagyfokú közöny megtörésére irányultak a Vasváry lakásán tartott értekezletek is, melyeken a legújabb eseményeket megbeszélve, a juratusok között a következő napi szerepeket osztották ki, csakhogy a folytonos agitáczióval a hangulatot fel­kelthessék, a polgárságot maguknak megnyerhessék. A juratusoknak e mozgalmához s a Rákoson tar­tandó tüntetéséhez csatlakozóit az Ellenzéki kör is s a közös bizottság úgy döntött, hogy a lakoma márczius 19-én tartassék meg s ugyanekkor hirdessék ki a nagy számban összesereglő polgárság előtt a nemzetnek peti- czióba foglalt kívánságait, mely peticziónak megálla­pítását az Ellenzéki Körbe márczius 14-ére összehívott nagygyűlés feladatául tűzték ki. Tehát ha lehetett remény, hogy valamit vér­ontás nélkül, vagy ha kell vérontással kivívni sikerül, a végrehajtás napjául senki sem hitte márczius tizen­ötödikét, hanem márczius tizenkilenczedikét. Az Ellenzéki Kör márczius tizenegyedikén tartott üléséből egy szükebb bizottságot küldtek ki, hogy a nemzet jogos kívánságait már előre pontokba foglalva, a nagygyűlésen formulázott követelésekkel állhassanak elő. Ez a bizottság szövegezte meg még aznap este a »Mit. kíván a magyar nemzeti- czimű proklamácziót, melynek minden egyes pontja azóta hitvallásunk, imád-

Next

/
Thumbnails
Contents