Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-01-14 / 2. szám
Január 14. — 2. szám. Nagybánya, 1900. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. _ zn^eustxoieilt Előfizetési árak : Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 ií 11. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsöbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttór soronként 20 fill. Ünnep után. A vizkereszli közebéd alkalmával lapunk szerkesztője, pohárköszöntő alakjában röviden éri liléibe ama nagy kérdéseket, melyek előnyös megoldása nagyot lendítene városunk fejlődésén s anyagi helyzetének javulásán. Egyelőre a Nagybánya-szigeti vonal kiépítése, a községi iskolák államosítása, vidékünknek megfelelő valamely uj iparág megteremtése s a kataszteri felügyelőség állandósilása volnának lényegesebb kívánalmaink. Az elhangzott köszöntő minden oldalról viszhangra talált s ebből arra merünk következtetni, hogy a közhangulatnak volt kifejezője. Nézzük a kérdésekéi egyenként. A Nagybánya-szigeti jyasut létesítése nem uj eszme, régen „emlegetik-, hangoz alják fent és alant egyaránt. Szilágyi Dez-ő alig pár év előtt nyilatkoztatta ki a szigeti küldöttség előtt, hogy a zsibói vonal után azonnal reá kerül a sor a Nagybánya-szigetire. Hadászati szempontból alig van fontosabb vonal az országban, mint ez; már a nagy Széchenyi Nagybányán és Szigeten keresztül tervezte Erdély és Lengyelország összekötését. Északfelé ma nincs kivezető vasút Erdélyből s az alföld fővonalait egy esetleges háború alkalmával bőven igénybe veszi maga az alföld. Mondják, hogy őfelsége maga is érdeklődik e vonal iránt. Nagybányára nézve előnyösnek tartunk minden vasúti összeköttetést s igy ezt is annyival inkább, mert hihetőleg a Szatmár-nagybá- nyai vasút államosításával lesz kapcsolatban, mikor aztán nemcsak a részvényesek hozzájutnának rég elveszettnek hitt pénzükhöz, de nyugoti irányban is modern fővonalat kapnánk. Hogy a vasút Felsőbányán, vagy Ferneze- lyen megy e keresztül, az olyan részlet kérdés, melyet ma még tárgyalni korai volna. Képviselőnk kijelentette, hogy minden lehetőt el fog követni e vasút Iétesilése érdekében s Felsőbánya város küldöttségének is kedvező választ adotl. A községi iskolák államosítása nem azért került szőnyegre, mintha mi minden áron álla- mositni akarnánk, hiszen községi iskolánk ellen általánosságban véve nem lehet panasz, de a város már-már görnyed a sok teher alatt, melyet különösen a tanügy róv reá. Egy társaságban egyszer kiszámították, hogy a gimnáziumért k rü 1 belől félmillió forint áldozatot hoztunk. Óhajtjuk az államosítást, de nem úgy, hogy még nagyobi) terheket vállaljunk magunkra, hanem olyképpen, hogy az államkormány méltányos egyezség által honorálja eddigi áldozatainkat. Ily módon fogta azt el és javasolta még a múlt év tavaszán nagynevű képviselőnk is és ki kételkednék abban, hogy egy végvidéki város kultúrája érdekében (mely több telepet is istá- pol s mintául kellene hogy szolgáljon a népnevelés terén a környéknek) hogy ebben szívesen fog velünk közremunkálni. A mi az iparág megteremtését illeli, ez a kérdés még nincs eléggé kiforrva,-sokan dohánygyárról beszélnek, ebből azonban nem sok haszon háramlik a lakosságra, mások- a faipart hangoztatják és ez mindenesetre helyesebb, legújabban agyagipar, ködény, kályhagyár létesítése körül forog a szó s e részben főispánunk, Hugonnay gróf már tett is kezdeményező lépéseket, országos jelentőségű volna a kőipart meghonosítani, keltő tőkével, “segétylyel és áilami vezetéssel, mindezek oly eltérő tervezgetések, hogy egységes közvélemény városunkban ebben a harmadik kérdésben nem létezik, és ez nem volna nagy baj, csak a sok terv közül legalább egy megvalósulna. Láng Lajos az agyagipart említette fel s nagy hálával és köszönettel lesz a kerület s abban Nagybánya városa, ha ez irányban, mint válaszában kijelentette szives lesz a közjóért fáradozni. Érdekes a kataszterek ill maradásának kérdése, ebben úgy látszik az a helyzet, bár egész tisztán nem láthatunk a kulisszák mögé, hogy odafenn megvan a jóakarat Nagybánya iránt, ■ de innen elvágynak egyes hivafalnokok, nem jól érzik magukat Nagybányán, legalább Láng L. tréfás válaszából ezt lehetett kivenni. Szinte hihetetlennek látszik ez, hisz Nagybányán, eddig mindenki szeretett megtelepedni, a ki csak idejött, még a nagy Petőfi is lakást vett itt ki, a ki pedig rajongott az alföldért. Hisszük azonban, hogy ha jobban megismerkednek a várossal és müveit közönségével, szívesen fognak velünk kezet abban, hogy a felügyelőség ittmaradása iránt lépéseket tegyünk. Láng nem szokott nagy Ígéreteket tenni, de ha valamely zászló alá áll, olt híven ki is tart. Szeretve tisztelt képviselőnk szavaiból, melyekkel lapunk szerkesztőjének pohárkőszöntő- jére válaszolt, mi a legjobbakat reméljük s hisz- szük, hogy nemsokára nagy változásokat fogunk megérni; de kell is, mert városunk iparilag s kereskedelmileg megdöbbentően pang s a köz- pénztárt is meg-megijeszlgeli gyakran a pótadónak réme, mely ha egyszer megjelen, polgárságunknak az fogja megadni a kegyelemdöfést. A pestis betegség. 1. A pestis ragadós betegség, mely az által támad, hogy egy bizonyos betegséget okozó csira (a pestis bacillus) bejut az emberi testbe. 2. A pestis lázas betegség, melynél a láz vagy hirtelen, vagy rövid ideig tiirtó általános rosszullét után lép fel és mely a megbetegülés 3—5-ik napján legtöbbször halállal végződik, a belőle felgyógyultaknál pedig különféle enyhébb, vagy súlyosabb ulóbajokat hagy maga uíán. Pestis betegeknél szembeötlő az érverés nagy szaporasága, a verőerek feszülésének elernyedése, mire csakhamar nagyfokú gyengeség és rész- vétienség következik. A pestis betegségnek a fertőzés helye és mérve szerint, többféle alakja van. Leggyakoribb a mirigyes pestis, melynél jellemző a csonthaj- lásban, a hónaljban vagy a nyakon levő egy vagy több nyirok-mirigy fájdalmas megduzzadása. Ennél az alaknál a betegség tetőfokát legtöbbnyire már az első napon eléri. A betegség további lefolyásában rendszerint vérkiömlések mutatkoznak a nyálkahártyákban (vérvizelés fekete-barna anyagok kiürülése, hányás és székletéi utján), ritkábban a bőrben. Ha a beteg a betegség első napjain meg nem hal, akkor a mirigydaganat eLennyesedhelik vagy el is oszolhat. A pestis betegség másik alakjánál a bőrön valahol hólyagocska támad melyből néha tenyérnyi nagyságú szövetpusztulásra A „NAGYBANYA ES VIDÉKÉ" tárczája. A krajczár és fillér. (Mlese a, na.vi.lt századteól.) Irta : Ember Elek. Többen élünk még azok közül, kik emlékeznek a múlt századnak azon korszakot alkotó nagy eseményére, a mikor sok-sok vajúdás után, egy agilis és bátor pénzügyminisztere Magyarországnak meghozta azon nevezetes rendeletet, mely szerint a »krajczár« tilos s csak a ma is divó pénznemben, a »Korona és fillér«-ben lesz szabad számítani. Nehéz, nagy munka volt ez az uj számitás, zúgolódtunk is ellene, de mert nem mi voltunk a miniszter, sem annak tanácsadója, be kellett látnunk, hogy: »törvény, törvény«; (ez volt a szavajárása az akkori nagybányai főbírónak is) hozzá láttunk tehát az uj pénznem tanulásához. Megnyugvást kerestünk és találtunk később abban, hogy bizonyára a jóindulat sugallta az uj eszmét a kormánynak, látván, hogy sok az elégületlen ember, de főképen az u. n. beamter-elem, kinek 5—600 forintból kell magát s nagy családját eltartani, de meg már is éppen ezen osztályban feltűnően kezdett a szocziálizmus veszedelmes eszméje lábra kapni, úgy, hogy egyre sürjebben járták az egyes küldöttségek a szakminisztériumokat, kérve szomorú helyzetük javítását, sőt voltak oly merészek is, kik kereken kijelentették a »sztrájk« -ot, ha helyzetük mihamarább nem javul! A miniszter ur egy ügyes rendelettel — legalább egy időre— elejét vette a veszélynek s a tisztviselők fizetését 100%-al emelte, illetve az eddigi 600 frtos tisztviselő ezutánra 1200 koronás oszlályba lett előléptetve. De nem is lehetelt volna más módon a sok zaklatásnak eleget tenni hamarosan, mert éppen ezen időben volt az angol búr háború, ami nagyon kihatott a mi pénzviszonyainkra is, amennyiben nagy gyönyörűségünkre bár, de mentül jobban vertük az angolokat, (megjegyzem, hogy az egész város egy búr tábor volt!) annál több pénzre lett szüksége az angolnak s kénytelen volt a németeknél elhelyezett tőkéit a háború viselése érdekében bevonni s a német meg a mi hitelezőnk lévén, úgy segített magán; hogy bennünket szorongatott, igy nagyon természetes, hogy kiürült az ors/ág kasszája, de megmaradt az a tudatunk, hogy mégis mi győzünk Transzválban ! Igen jól emlékezem még. éppen ez időtájt volt, hogy kezdtem kurizálni az én Idukámnak — ma már vőlegényjeiölt vagyok — s mert ő is mindenáron »bur« akart lenni, elhatároztuk, hogy az én ezredemben ő lesz a markotányösnő, már pedig mint ilyennek, okvetlenül tisztában kell lenni az uj pénzszámitással, annál is inkább, mert már készülőbe volt ezredünk a fokföld felé, a bur táborba vonulni, a hol legjobb esetben is csak »fi 1 lér«-rel fizetünk, A nap minden szakában leczke-órákat vettünk és adtunk tehát egymásnak a krajczár és fillérről s hogy a gyermek-korunkra kedvesen emlékeztető »krajczár« kifejezésért járó birság nagyon fájdalmasan ne sújtson, elhatároztuk, hogy a melyikünk hibái követ el, az egy csókot fizet a másiknak. Persze, hogy igy soha meg nem tanultuk az uj pénzszámilást, kölcsönösen hibát hibára halmoztunk s az óra végével a sok büntetéstől az állkapcsainkba görcs állott be s mindketten oly kipirult arczczal mentünk a czinterembe sétálni, hogy minden szem csak minket nézett, pedig ha tudták volna, milyen ártatlan s mily komoly és hazafias munkát végeztünk mi együtt?! A sok büntetés végre is meghozta a maga eredményét s mi is megtanultunk annyit, hogy egij helyet csak kettőt kell mondanunk s megvan oldva a nehezebb része a dolognak. Igen ám, csakhogy akkor meg mindent kettős beszámítottunk s pl. ilyen eredményekre jutottunk; Idám a hozományát kétszer annyira tette mint a mit a telekkönyv mutat, nagyon természetesen ezzel szemben én is a fizetésemmel kérkedtem, mely szintén igy jól hangzott: havi 100 korona! (Persze, hogy adósságaim említésénél inkább a bírságot fizettem meg, hogy csak a frt kr. mellett maradhassak,) így gondolkozott és számolt akkor az egész világ, felfordult a régi rend, a vendéglőkben is a pinczér kétszer annyit számolt, mi meg igyekeztünk az uj rendszerhez alkalmazkodva, kétszer annyit inni, ignz, hogy ez az egy régi szokás máig is fenn áll még a krajczár korból. Igen sok minden meggyőzött azonban engem arról,1 hogy nem vált be egészen ez a fillér rendszer különösen szegény embernél nem, mert szerintem az iszá-
