Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-03-04 / 9. szám
Nagybánya, 1900. Márczius 4. — 9. szám. XXVI. évfolyam. Előfizetési árak:-. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mi’iály könyvny indájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Iparosok panasza. Két hét előtt itt járt a minisztérium kiküldötte, a debreczeni iparfelügyelő, hogy Láng Lajos orsz. gy. képviselőnk siirgelésére, tanácskozzék a helybeli iparosokkal, az itteni kisipar hanyatlásának okairól. Volt alkalmunk résztvehetni az értekezleten s hallottuk az ipar minden ágazatának súlyos panaszait, melyek valósággal megdöbbentőek mindazokra nézve, kik azokat eddig még nem ismerték. A csizmadiák száma pár év óta felényire olvadt le. Miért? ki tudná azl megmondani. Mert igaz ugyan, hogy a mi vidékünk népe nem igen jár rámás csizmában, de hát az azelőtt is úgy volt. A kádárok panaszkodnak, hogy a íillok- szera már-már elvitte az ő társulatukat is, nehéz helyzetük van, mert drága a fa, mióta a vasút megnyílt, a tölgyet magas árakon veszik s szállítják még idegen országokba is. Kérnék a várost, hogy jelöljön ki nekik évenként nehány fát, mert igy nem bírnak existálni. A fazekasok leginkább a gelétet okolják. Itt készítik Fernezelyen, az eredeti forrásnál, a mázhoz szükséges anyagot és mégis drágán jutnak hozzá, minlha száz mérlföldnyire laknának a kohótól. Lakatosoknak, festőknek, asztalosoknak, kőműveseknek az a bajuk, hogy nincs építkezés, aztán a vasalásokat készen árulják a boltban, az asztalos felvállalja a lakatos munkáját is, a kereskedő a szabóét, a nyerges a festőét és igy tovább, kapkodnak ide-oda, mert élni végre is csak kell. Mily nagyfokú pangásnak kell ott lenni, ahol a tanult kádár má a dézsát, rücsőt szállító szegény oláh primitiv kézi munkájára is féltéken ykedik. Zúgolódnak a nagybányai vasút ellen az iparosok mindannyian, hogy úgy a behozat.dt, mint a kivitelt rettenetesen drágítja, a helyett, hogy előmozdítaná. A nyomdászok a hirdetési s a naptárbélyeget kifogásolják. A vállalkozó megelégednék azzal, ha egy naptáron annyi haszna volna, a mennyit az államnak fizet, hogyan lehet tehát igy kívánni, hogy a magyar ipar felvirágozzék, mikor nagy adók, nagy terhek alatt roskadozik. Hozzájárul mindehhez, hogy a házalók, szabóval, czipésszel, kereskedővel ma is versenyeznek s szabaddá nyilvániltatván az ipar, a kontárok száma folyton szaporodik, kik olcsó és rósz czikkeikkel port hintenek a hiszékeny közönség szemébe. Igazán megfoghatatlan, hogy ily körülmények között iparosaink még mindig nem tudják az ipartestületet megalakítani. Mennyi bajt, menynyi visszaélést lehetne igy megszüntetni, menynyivel nagyobb előnyöket élvezhetnének ily módon, midőn nagyobb vállalatokról van szó. Azok, kik e vidéken bányászattal foglalkoznak, jól tudhatják, minő áldásom munkát fejtett itt ki, a mióta csak létezik a kerületi bányaegylet. Sok jogos kívánságát keresztülvitte a magánbányáknak és sok fontos érdeküket megvédte már. Ügyvédek, orvosok, t&ztviselők- mi-id-nnnd társulni igyekeznek. A kor szelleme az egyesülési, szövetkezést, társulást hangsúlyozza a munkának legkülönbözőbb lérein, csupán azok érzéketlenek még iránta, kiknek erre legégetőbb szükségük van: az iparosok. Az iparfelügyelő ezt hangsúlyozta első sorban és mi hisszük, hogy a tizenkettedik-órában felébrednek a mi iparosaink is. Csak ember kell, a ki élére álljon a dolognak s az ipartestület megalakítása véleményünk szerint most már menni fog. Evvel azonban még nincs rendezve minden. A segítségnek kívülről is jönnie kell, különben . iparos polgáraink el fognak pusztulni. Az államnak ki kell nyújtania atyáskodó kezét e végvidékre is. Elég hosszú, elég hatalmas az arra, hogy ne csupán a fővárost dédelgesse s egyes nagy vidéki góczpontokat előszeretettel istápoljon, hanem terjessze ki figyelmét a vidék, az ország határainak kulturális végváraira is. Az ország szive — Budapest — úgy is tultengésben szenved, mig a végtagok már-már megbénulnak. Mi hisszük és reméljük, hogy már maga az a körülmény, miszerint a minisztérium gondolni kezd a mi iparosainkkal, panaszaikat, óhajaikat tanulmányozza, "jobb idők hajnalát jelenti. Vajha ne csalódnánk ‘-ismét, [miként csalódtunk már annyi sokszor. A Széchenyi-Társulat közgyűlése. A Széchenyi-Társulat közgyűlése febr. hó 28-án délelőtt folyt le Szatmáron. A közgyűlést Nagy László alispán nyitotta meg, ki lendületes elnöki megnyitó beszédében, mély sajnálatát fejezte ki azon veszteség felett, mely a Társulatot, br. Vécsey József elnök lemondásával érte s egyben megragadta az alkalmat, hogy a szerétért'elnök kiváló tulajdonaira rámutasson Őszinte, meleg hangon és emelkedetChévvel domborította ki, hogy báró Vécsey József élete munkájával tiszteletben és becsülésben mily gazdag osztályrészt szerzett s e munka oly teljes, folytonos és nemes volt, hogy ezzel a születési aristocratia példányképévé vált. »Ö testesíti meg előttünk— úgymond, — ez osztályról fogalmunkat, ő hozzá mérjük, ő vele hasonlítjuk össze az ő osztályának tagjait.« Fájdalmasan érint bennünket e lemondás, mert mindenki érzi, hogy e vármegye határain belül senki sem volt, ki gr. Széchenyi István politikai és társadalmi eszméi iránt oly lelkesedéssel viseltetett volna, mint ő. Mérsékletével, lelkesedéssel, erős meggyőzőA „NAGYBANYA ES VIDEOS” tárcája. A nőegyesület bálja. Mégis a nők kormányozzák a világot. A férfiak engedelmes sakk-figurák, kiket ide-oda tesznek, kényük kedvük szerint, a különben elnyomatásról, férfi- uralomról panaszkodó hölgyek. Öt bál zajlott le az idén a díszteremben, valami kitünően egyik sem sikerült, mert férfiak rendezték A hatodik pedig minden képzeletet, minden várakozást felülmúló, igazi tündérest volt, mert a nőegylet égisze alatt létesült. Már hetekkel a mulatság előtt zsongott a készülődés, minden háznál szabtak, varrtak, festettek. — Különböző pártok alakultak, az egyik bájos angyal jelmezpárti, másik kalikós, a harmadik török barát, a negyedik czivii párti. S mindez a forongó mozgalom előre növelte a bálnak fényét, hírét, értékét. Végre elérkezett húshagyó kedd, minden farsangi napok legfarsangabbika, mikor a kedély még egyszer és utoljára magas hullámokat ver s olyan »sohse halunk meg« féle filozófia fészkelődik be minden ember agyába. Nyolcz órakor erősen gyüit a közönség (máskor még tízkor is kinéz az aggódó rendezőség ajtón, ablakon, folyosón és kapun, hogy jön-e már valaki) tudósitónk alig győzte jegyezni az érkezőket. Ketten is forgattuk a tollat, de oly rohamosan szaporodtak az érdeklődők, hogy bizony mi nem szavatolhatunk azért, ha a névsorból valaki netalán kimaradt volna. A színpadi karzattól és a rendes karzattól el- | tekintve a díszteremben ott voltak : Agrikola Tinka, Almer Lajosné, Altnéder Károlyné, j Baltai Jánosné (Kapnik), Bányai Józsefné, Becskyné, j Becsky Gizella, Beregszászy Kálmánné, Bernhard Adolfné, Bernhard Arnoldné (Fernezely), Bernhard Vilma, Bertalan Miklósné, Boda Gyuláné, Boga Etelka, Bommersbach Péterné, ifj Brunner Károlyné (Pribékfalva), Buday Károlyné, Buday Etelka, Gálffy Pálné, Gálffy Ilona, Gellért Béláné, Glanzer Róbertné, Glavitzky Károlyné, Ilajnalné, Harácsek Vilmosné, Holley Ferenczné, Holley Melanie, Hudoba Etelka, Hunteszhagen Ödönné, ifj. Husovszkv Józsefné, Incze Sándorné, Kányák Károlyné, Katóka Sándorné, Katona Margit, Kádár Antalné, Koretkó Ludmilla, Köhler Jánosné, Kunay Edéné, Kunay Anna, Lajos Jolán, Lengyel Endréné, Lerch Ida, Lukácsy Györgyné, Maár Józsefné, Madán Ferenczné, Matolcsy Blanka, Mayer Károlyné, Mayer Ilona, Mayer Rudolfné, Mándy Zoltánné (Sz.-Vára íja), Mátéfy Ferenczné, Mikes Jánosné, Nagy Jánosné, Nagy Adél, Nagy Rózsika, Neubauer Hermin, Oblatek Béláné (Fernezely) Óváry Frigyesné, Pethe Endréné, Pethe Irén, Piatthy Zoltánné, Robelly Lajosné, Schönherr Ilona, Soós Aladárné, Stieglicz Al- bertné, Stoll Gáborné, Sziebert Ilonka (Nagysomkut) Szűcs Károlyné, Takács Ilus, Takács Mariska, Thorma Béláné, Thurzó Ferenczné, Vájná Miklósné, Vájná Anna, Várady Gyuláné, Waigandt Anna, Weisz Györgyné, Weisz Erzsiké, Wienerbergerné. Megjegyezzük, hogy a kinek érkezését sikerült a bejáratnál megfigyelnünk, az bent van e névsorban, de aztán később az óriási embervásárban földi hir- laptudósitó ugyan el nem igazodhatott volna. Sok férfi bohócz, ördög, mefistó, rokokó zajgott már a sürü publikum közepett, mikor a kisteremből férfiaktól vezetve bevonultak a női jelmezesek. Tudomásunk szerint jelmezben jelentek meg : Almer Juliska (magyarleány), Almer Róza (kéményseprő), Altnéder Jolán (matróz), Bányay Ida (sólyomvadász), Delhányi Zsigmondné Felsőbányáról (sport), Köhler Irma (clown), Madán Teréz (torreádor), Makray Mihálvné (elvegő), Már Hermin (rococo), Méder Berta (spanyol tánezosnő), Rátz Anna (Diana), Saitz Irén (germánnő), Stoll Edith (satanella), Stoll Mariska (cáillag). Ezenkívül ott tréfálódzott még a teremben az éj királynője, egy kártyavetőnő és egy czigánynő, kik azonban álarezukat nem vették le s szünóra előtt eltávoztak, örök rejtélyt hagyva emlékül maguk után. Gyönyörű látvány volt a díszes jelmezesek csoportja. Többnyire mindannyian álarezban jelentek meg s igy felismerhetők nem voltak. Egyik jelmezesnek szépségét sem emelhetjük ki a többiek rovására, de annyit mondhatunk, hogy Ízlés, csin, hűség tekintetében egyaránt elragadóak voltak. Fél tiz fele ugyancsak a kis terem felől az u. n. kalikósok tekintélyes serege vonult be. Többen ugyanis a hölgyek közül összebeszéltek s mindannyian rózsaszín fekete Pierrette jelmezbe öltöztek, Pierrette sapka, muszlin nyakdisz, fekete keztyü s rózsaszín-feketével diszitett pálma legyező egészítették ki a csinos cos- tümöt. A kalikósok fekete dominó álarezban voltak s különböző jelmezekbe öltözött férfiak kísérték őket Az egyenruhás asszonyregiment nagyszerűen festett s 5fiaufl)nep-féie Defemény és DirágmagDaft a bizományi főraktár Wíftnftrbftrgftr GS fí-lfl.VÍt7.ky üzletében Nagybányán.
