Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-12-23 / 52. szám

Nagybánya, 1900.

Deczeinber 23.

52. szám.

XXVI. évfolyam.

NAGYBÁNYA ES YIDEKE

TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK NLEZSTHEELT

Előfizetési érák:: Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők.

Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-ntcza 245-ik szám alá — küldendők

Nyilttér soronként 20 fill.

keresztény világ legszebb ünnepe a karácson.

Méltán mondhatta egy kiváló nagyság, hogy az teszi ez ünnepet kedvessé az emberek közt, a társadalmi életben úgy, mint a nemzetek életében, hogy a család ünnepel ilyenkor. Hiszen a gyermekekkel eg\ült mi nagyok is gyermekekké leszünk! Vagy lehel-e eiragadóbb képet csak gondolni is, mint a boldog szülőket, mikor apró gyermekeik az angyalt várják; a kis babák örömmel találgatják, hogy kinek mit hoz a kis Jézus, mert hiszen ők jók voltak, engedelmesek s igy ez ünnep a nevelésben is rendkívül szerepet visz.

S a szülők öröm-könnyek közt, boldogan nézik az apró népet a vallásos képzelet szárnyain röpködni, mily boldogok. Az a lélek, az a szív örömtől repes, mert náluk még nem az uralkodó agy, a gondolkozó ész viszi a vezérszerepet s az angyal is oly jó, betekint a paloták után a szegény emberek kunyhóiba is, hiszen nincs oly szegény apa, oly nyomorult koldus anya, ki ne s etne valami kis örömet hozatni az angyallal.

A karácson tehát a gyermekek ünnepe főként. Deresedő hajszálakkal is oly jól esik a boldog gyermekkorra visszaemlékezni s bizonyára a karácsonok kedves emléke az, mi nem hal ki a szivből soha, mikor a karácsonfa körül ugrándozó gyermek-hadat látjuk, el lágyul szivünk, könnyek peregnek pilláinkon, mert eszünkbe jut a valódi boldog idő, a kis gyermekkor gondatlan napjai, mikor még a teremtett embernek halvány fogalma sincs arról, mit később szomorúan kell látnia, hogy mily álhi dalhatallan válaszfalak emelkednek ember és ember között; minden érdem nélkül az egyik csak jólétben él gondtalanul, a másik pedig csak folytonos nélkülözések közt vegetál.

A karácson napja, főként estéje az, mikor

feledünk minden bajt; a szegény, nyomorult kunyhóban sincs ekkor oly hideg, hiszen örömtől sugárzik az arcz, a kedves várakozás izgatoít- sága oly olcsó fűtőanyag s e mellett feledjük, hogy kemény hideg van.

A karácson kedves érzelmei lelkesítik jobbjainkat is, hogy beadjanak áldott jó angyaloknak, hogy főként a szegény gyermekek egy kis meleg takarót, egy kis melegebb ruhát kapjanak.

Ne higyje hát senki, hogy van az emberek közt — pedig mindnyájan embereknek születtünk, — szebb, emberi érzés szerint magaszto- sabb, boldogabb ünnep, mint a karácson.

A népszámlálás.

Minden tizedik évben reá kerül a sor, a mai nemzedék már meg is szokti; tta. A kik még nem tudnák, azoknak ime tudomására hozzuk, hogy ez idén népszámlálás lesz. Ezzel fogjuk a századot befejezni.

Összeszámlalnak pedig minden embert, aki 1900. decz. Öt-én éjjel 12 órakor életben volt. A népszámlálás eszközlése úgy fog történni, hogy a számláló biztosok decz. 30-án vagy 3:-én megjelennek minden egyes háznál, mely kerületükbe tartozik s kiosztják a számláló lapokat, január 2- 6-ig valamelyik napon ismét eljönnek a házhoz s beszedik a kitöltött lapokat, vagy ha szükség van rá kitöltik maguk.

Ezen számláló biztosok közhivatalnokok akkor, midőn működésben vannak, elszólitásukra mindenki köteles a szükséges adatokat kiszolgáltatni.

Mivel a népszámlálás tai adók kivetési alapjául, a törvény értelmében, nem vehetők, igyekezzék minden lakos a lehelő legpontosabban bevallani a szükségeseket s óvakodjék attól, hogy valakit eltagadjon, mert az büntetendő cselekmény.

Nagy György tanácsos, városi mérnök 20 csoportba osztotta Nagybányát s a polgármester az egyes csoportok számára a következő számláló biztosokat nevezte ki:

1. Fő-tér, Deák-tér, Deák-Ferencz-köz, Szent-Mik- lóslér, Timár-köz, Hunyady-köz, számláló biztos: Reke- tes József.

II Hid-, Kis- es Nagy pénzverő-utcza, Pénzverőköz, számláló biztos: Muzsik Jakab.

III. Felsőbányái-, Szekeres-utcz i, Rákos-köz, Tóköz, számláló biztos: Mendihof'szky József.

IV. Zsellér-, Erzsébet-utcza, Uj-tér, Karcsu-köz, számláló biztos: Szűcs Károly kereskedő.

V. Kőrös-, Kismalom-, Varga-, Lendvay-utcza,

Malom-köz, Lendvay-tér, Lakatos utcza, számláló biztos: Szász Lajos.

VI. Rák-, Luther-, Szombat-, Fazekas-, Kürt-utcza, számláló biztos : Gurszky János.

VII. Vár-, Uj-, Magyar-utcza, Vár-köz, számláló biztos : Stieglicz Albert.

VIII. Kossuth-Lajos-, Virág-, Gellért-utcza, számláló biztos: Beregszászi Samu.

IX. Kígyó-, Várkert-, Szt -Miklós-ulcza, Széna-tér, számláló biztos : Rozsos István.

X. Kis-erdő-, Nagy-Gózsen-utcza, Erdélyi-ut, szám láló biztos: Pap János.

XI. Agyagos-, Sárköz-, Postarét-, Porondos-, Gyar- mat-utcza, számláló biztos: Szász József.

XII. Hajnal-, Viz-utcza, Vízpart, Palló-köz, számláló biztos: Kusnyér György.

XIII. F’asor, Fűrész utcza és köz, Liba-mező, számláló biztos: Bónis István.

XIV. Kereszthegy: Portörő-ut, Bányatér, Kereszthenyi ut, Bánya ut., Mély sor, számláló biztos : Bertalan Miklós.

XV. Ve res viz: Országút, Petőfi-utcza, Veres- vizi ut, Svaiczer-utcza, Svaiczer-köz, Tárna-utcza és köz, Veresvizi vasút, számláló biztos: Fábián Lajos.

XVI. Kőbánya (Blidár) és F e k e t e p a t a k, számláló biztos: Petneházi Péter.

XVII. Szilas (Ulmása), számláló biztos’ Ja- novszky József.

XVIII. B o r p a t a k, számláló biztos: Mayer Arthur.

XIX. Szőlőhegy (Zazar jobb partján), számláló biztos: Sziklay András.

XX. Tanyák (Zazar bal partján), számlálóbiztos : Matyasovszky Márton.

A népszámlálás 1) számláló-lapok, 2) házi gyiijtő- ivck ált törtéivé.

Minden egyes emberről egy külön számláló lap töltendő ki s minden házról egy házi gyüjtő-iv.

A számláló-lapot a családfő, a házi gyűjtő-ivet a háztulajdonos tartozik kitölteni.

A számláló-lapon kitüntetendő a város, kerület, utcza, házszám. Azután meg kell felelni a következő kérdésekre:

Mi a vezeték- és keresztneve ? (Férjes és özvegy nőknél a férj vezeték- és keresztneve Írandó be, pl- Nagy Jánosné, özv. Kis Pálné).

Mi czimen lakik a lakásban ? a) Mint családfő, feleség, családtag, rokon, társaikodónő, nevelő, cseléd, albérlő, ágyra- járó, intézeti tag stb. lakik, vagy mint vendég, átutazó stb. ideiglenesen tartózkodik a iakásban. b) Ha mint vendég,, átutazó vagy egyébként ideiglenesen tartózkodik a lakásban, hol van a rendes lakóhelye (vármegye, község, utcza és házszám.)

Neme ? (Fiú vagy leány, férfi vagy nő V)

Mely évben született? Ha az 1886-tól 1898-ig terjedő évek valamelyikében született, melyik h napban? (Mis évben szülötteknél elég a születés évének bejegyzése.)

A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája.

Lila ajándéka.

Irta Alexy Vilma.

— Ó be szépek, milyen édes illatuak ezek a rózsák és orchideák ! — Talán le akarod őket festeni ? vagy Anna néni számára vetted ?

A lányka, kihez ezen szavak intézve voltak, mélyen elpirult, arcza égett a nagy zavartól.

— Nem győzöm eléggé bámulni a csokornak Ízléses elrendezését, mondá Snobasszony, kinek okos de hideg nézésű szemei roszalólag csüggtek Lila nevű leánya arczán.

— Biztosan egész havi pénzedet elpazaroltad erre a haszontalanságra, mert tél idején az ilyen luxusvirágot jól meg kell fizetni. — S tulajdonképen miért is vetted a csokrot? — és kinek?

Lila egy mosolyt elnyomva mormogott valamit, hogy hiszen a rózsák nem is oly drágák s mintegy védőleg húzta a selyempapirt, az annyira megkritizált virágok fölé.

—Vidd legalább a haszontalan virágcsokrot a hideg szobába, inté őt szigorúan anyja, hogy holnapig el ne hervadjon.

Lila, kezében tartva virágait, az ajtóig húzódott.

— Édesanyuskám, Ninusnak viszem a virágokat, ott fognak elhervadni, s előbb uj tavaszt varázsolni az ő betegágyára.

— Mit fecsegsz te bolondos leány ? Ninának, a szegény varróleánynak, akarsz egy csokor orchideát vinni. Hah-ha-ha, ez csakugyan nevetséges. Sajnálom azt a szegény beteg lányt! — Milyen lelki harcznak,

milyen töprengő érzéseknek teszed ki, ha reá pillant hasznavehetetlen ajándékodra, akaratlanul is eszébe jut: mennyi hasznos dolgot lehetett volna venni ezen a pénzen. — Oh ! mily balgák azok, akik mindég a mennyekben járnak s nem látják a földi szükséget. Ha már olyan adakozó kedvedben voltál, miért nein vettél inkább egy köcsög buskivonatot vagy egy üveg jó bort, legalább hasznára lett volna a betegnek.

Lila lebajlá fejét ajkai remegtek s halk töredezett hangon hebegte: —én — én azt hittem, hogy épen a betegek örvendenek legjobban a virágoknak.

— Igen, igen értem, szakitá őt félbe az anyja, de mirevaló volt az, ilyen drótra kötött divatvirágokat venni, mikor ezek egy cseppet sem illenek egy szegény varróleány szobájába; jobb lett volna oda valami cserépvirág: muskátli, rozmaring, avagy szegfű — Az efféle virágokat ő maga ápolhatja s ami fő olcsók s maradandók. — Már hiába nincs rosszabb e világon, egy idealista, érzelgős leánynál. - • Milyen kár a pénzért! Hisz szegénynek csak szívfájdalmakat fogsz okozni az ajándékoddal, mert ily alkalommal történnek az összehasonlítások az enyém és tied közt, a panaszkodás a sors mostoliasága ellen stb. — Egy szóval bolondság az egész eszme, avval a haszontalan csokorral.

Szégyenkezve, leverve, még mindég az ajtó közt állt Lila becsmérelt virágaival. Szivébe nyilalltak az anyai intések. Megbánás félét érzett, bálba csakugyan meggondolatlanul cselekedett. Talán jobb is volna az egész csokrot Anna néninek adni. De nem 1 Szive vágyának s első sugallatának engedett. Tétovázva ugyan, de mégis csak fölfelé ment a lépcsőn, amig Nina padlás-szobácskájába ért. A beteg leány szeméből öröm sugárzott, mikor Lilát meglátta.

— Egy csomó friss virágot hoztam önnek kedves Ninám, mondá szivdobogás közt s fülig pirulva Lila,

föl sem mert. pillantani, mikor virágait a beteg ágyára tette. Ne lássa annak szemében az anyja által előre megjósolt rosszalást vagy csalódást.

Itt a szegényes padlás-szobácskában, amely ugyan nem a nyomorról, hanem az élet nehézségéről, a munkáról s nélkülözésről tett tanúságot, csakugyan belátta ajándékának haszontalanságát. Belátta hogy pompás, ide nem illő csokra csak fájdalmat fog okozni s i mi még rosszabb, talán elégedetlenséget s keserűséget szül.

Az ágy előtt feküdt egy szinehagyott, vékony kis szőnyeg. Ennek láttára szemrehányást tett magának, miért is nem vett inkább egy meleg lábszőnyeget, vagy egy csinos tálczát a szerte-szét álló orvosságos üvegek elhelyezésére. Gondolatait egy felkiáltás, ujjon- gás, egy örömsikoly szakította félbe.

— Ó-be kedves csokor! Milyen szép virágok! Nina halvány arcza kigyult, száraz keble lázasan pihegett. A csokrot magához szorítva csókjaival halmozta el annak minden virágszálát.

— Kedves virágaim, csakugyan enyémek vagytok ? Nem, nem merem hinni, hogy e fölséges csokor az én tulajdonom.

— Persze, hogy önnek hoztam a virágokat, szól Lila

A beteg boldogan szemlélte a csokor szépségét,

tarka szinét. Kellemes illat lebegett körülötte. Nina a rózsákba s orchideákba temette lázas arczát és önfeledten szívta kábító- illatukat. Talán a tegnapi bálon kapta a kisasszony a virágokat? Mily jó ön, hogy még ott is reám gondolt. Nem Ninuskám, én a rózsákat nem kaptam, hanem egyenesen az ön számára vettem; megláttam a csokrot a kirakatban, megtetszett nekem s önre gondolva megvettem.

Nina kaczagott örömében s beteges mohósággal szivéhez szoritá a csokrot. Tehát az enyém, csakis

Mai számunk 8 oldal

Karácson ünnepén. ;