Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-12-09 / 50. szám
TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEG-JELE1TIK Előfizetési árak : Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. Sok a tanítónő. Ezt a szomorú hírt a kormány félhivatalos lapjában a Magyar Nemzetben, olvassuk Valóban nagy szocziális jellegű bajról van itt szó. Hogy évek óta alig lehet egy-két óvónőt kinevezni, azt már elhitték a szülők is, habár még egyre csóválják a fejüket. De elhihetik azt is, hogy immár odáig jutottunk, hogy a tanítónői kinevezés is lehetetlenné válik, mig tanítókban érezhető a hiány. Ennek oka első sorban a túltermelés A nők valósággal elözönlik a tanítónői pályát, urak, polgárok és parasztok azon vannak, hogy leányaiknak kenyér-pályát biztosítsanak s ha a polgári iskolát kijárják, megerőltetések árán is képezdét végeztetnek velük. Innen van, hogy nincs város ma, ahol 10 — 20 tanítónő kenyér nélkül ne volna Baj az is, hogy tanítónő számára nehezebb iskolát találni, mert nagy városba, vagy legalább járási székhelyre nevezhető ki; mit csinálnának egész kicsi faluhelyen? Ott sem megfelelő lakáshoz, sem megfelelő élelmezéshez nem juthatnak. Nem is igen akad tehát tanítónő, aki falusi állást fogadjon el. S ha igen, siet lemondani, mert teljesen lehetetlen viszonyok közé kerül. Megfelelő uj iskolákkal pedig nem igen rendelkezik az állam. E mellett telve vannak a tanitónő-képzők, ami igazán nagy baj; telve a minisztérium kér- vénygyüjtő polczai, halomszámra feküsznek egy rakáson, elintézel lenül, — de ki tehet róla? Mit csináljanak, ha nincs üresedés? A tanítónők száma a férfiak rovására, az utóbbi évtizedben rohamosan emelKedett, ma már az összes tanítóságnak egy ötödé nő, de ez az emelkedés igen csekély a tanilónői pályára tódulok igényeihez képest. Az alkalmazott férfitanilók számához képest a képesítettek száma 10 évvel ezelőtt kerek számban T százalék volt, tehát megközelíti a természetesnek tartott szükségletet (5 százalék), a nőké ellenben már 10 évvel ezelőtt 8, jelenleg pedig 18 százalékot tesz, azaz még a legkedvezőbb esetben is (férjhezmenet, kenyérkereset mellőzése, nevelőnői pálya slb. tekintetbe vételével) legalább 2—800 tanítónői oklevelet szerzett leánynak nem lehet évenként állásra számítania. A felekezetik még eltudják valahogy helyezni a maguk növendékeit, de az állam erre ma már teljesen képtelen. Ez olyan súlyos helyzet, hogy a kormánynak okvetlenül komolyan kell foglalkoznia vele. mert különben oda fog vezetni, hogy ily módon 1910-ben legalább 2000 okleveles tanítónő lesz állomás nélkül. A szülőknek szól ez elsősorban, hogy meddő pályára ne tereljék gyermekeiket, hol reájuk jövő alig vár, de szól mésodsorban a tanfér- fiaknak, azt a kérdést vetve fel: nem volna-e helyén való a tanitónőképzőkbe való felvételt megszorítani, zártszámok felállításával? Sőt hátha egyenesen megszentelnének egy pár képző-intézetet? Most hihetetlenül sok van, 35, ami a túltermelést szüli. A tanitónőképesités szigorítását pedig egyenesen követelnünk kell. Mert mi lesz a jövője a képzőt végzett, állás- nélküli tanítónőknek? Nem volna okosabb: eleve más pályát keresniük ? A kormány félhivatalos lapja alapján komoly intelemként, jónak láttuk e sorokat közölni. A diósgyőri in. kir. aczéí és vasgyártelep. Ha az ember átfutva Magyarországot látja az emberi fogalmat szinte felülmúló haladást, önkéntelenül eszébe jut a nagy Széchenyi mondása: Magyar- ország nem volt, hanem lesz f„ Hosszú időn át olyan bánya volt ez az ország, melyet csak kiaknázott más. S alig indult meg az önálló fejlődés, nem sasszárnyakkal halad, hanem villám- sebességgel. Ezelőtt a külföld importált mindent s ma már szép és nagy exporttal is dicsekedhetünk. Haladásunk egyik szép bizonyítéka a diósgyőri vas- és aczélgyártelep is. 1869-ben épült az alap, a gyenge csemete, s ma már óriási colossusá növekedett igazi dísze az államnak. Viz, gőz, és villamos erőre van berendezve. Mis- kolcztól egy jó félórányira esik. Ha meggondoljuk, hogy évenként 8—9 milliót mutat fel bevételként s s csak az elmúlt évben is egy millió frt. tiszta haszonnal zárt, hogy öt ezer munkásnak ad foglalkozást és élelmet s különösen a felvidék szegényebb népének ad kenyeret; nézzük az óriási építkezéseket, melyek az évenkinti fejlődéssel válnak szükségessé: némi fogalmunk lehet a gyártelepről. Vannak elemi iskolái, kisded óvó, 18 tanerővel, iparos tanoncziskola. A tiszti és altisztikar 300 tagból áll. Az igazgatóság székhelye Budapest, a telepen felügyelő igazgató a telep feje. A követelményeknek megfelelően folyton épül és fejlődik. A feldolgozásra az anyagot főként Vajda-Hunyadról vasút szállítja, hol a kövekből nyerik. A nyers anyagot aztán itt égetik ki. Némi fogalma lehet az embernek a pokolról, midőn a lángtenger közelébe jut. Itt készülnek a vasúti felépítményi dolgok, aczél öntvények, géprészek, kovácsolt és megmunkált hajó alkotórészek, kocsi és mozdony tengelyek, csavarok, tűz álló áruk, vasúti hidakhoz szükséges részek, hadi tengerészeihez a szükséges pokoli szörnyek, a megtekintésre is borzalmas ágyú lövegek, melyeket az arsenálban szerelnek fel, a locomativ összes részei, melyeket szintén Budapesten állítanak fel. Olvasztás után pokoli tűzben izzasztják az anyagot. Érdekes nézni, miként sűrítik óriási gépekkel a levegőt s légnyomással mint tisztítják az aczélt. Az aczélhengermüvet 2500 lóerejü gép hajtja Külföldi szaktudósok látogatják e remek alkotást s nagy meglepetéssel rendkívül dicsérőleg nyilatkoznak róla s innét van, hogy a külföldre is mind nagyobb mértékben emelkedik a kivitel, mint magam is láttam a könyvekből, Berlin, Trieszt stb. felé. A párisi világkiállításon is szerepelt remek dolgaival, igy szép tengelyekből egy hatalmas piramissal, A lánczhid annak idején európaihirességü alkotás volt, melyet midőn az angol ltobling feltalált volt, a nagy Szécheny ösztönzésére építettek, Clark Tierney Vilmos alkotta nyélbe, a két hídfőn és két kőoszlopon párhuzamosan haladó vaslemezek tartjék a hidat, melyen csak a suszter fiú talált hibát, mert a hídfőkön levő remek oroszlánoknak nincs nyelvük. Szép a Margithid is a régi nyulak szigete mellett, melyet IV. Béla magyar király Margit leányáról neveztek igy, kinek apja e szigeten klastromot épített, hol Margit leánya apáczáskodott, 1291-ben, 19 éves korában, Ottokár cseh királynak kezét nem fogadván el. E szép hid is lebilincselte a szemlélőt. De mindkettőt felül fogja múlni remek alkotásban az eskütéri hid, mely világhírű lesz azért, mivel egyetlen Ívvel köti össze a két partot, vagyis a-vizben egyetlen lába sem lesz, mintegy átfogja karolni Pestet és Budát. Az eskütéri hid részére óriási külön műhely épült, hol a szükséges anyagok készülnek, melyekből nagy rész, mint azt láttam is, már készen áll. Ha fel lesz állítva, érdemes lesz csak azért is Pestre utazni, hogy ez újabb csodaszerü dolgot láthassa az ember. Hova jutunk, ha igy haladsz minden téren, remek alkotása a teremtőnek, te szép Magyarhon! Dunay János. A gőz és kádfürdő ügyrendje és árszabályzata. a) Kádfürdőkben. Porczelllán kádfürdő ára szappan, lepedő és törülköző igénybe vételével 1 K 20 f, kellékek nélkül 1 K. Czement kádban 1 K, kellékek nélkül 80 f. Bádogkádfürdő kellékekkel 80 f, kellékek nélkül 60 fillér. A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája. VÖFt ÖSlVLJ^n TV. Hallgasson el a hétköznapi lárma, Szent érzés járja által lelkeinket. Magasan szárnyaljon köztünk az ihlet: Ünnepnap van ma szerte a hazába. . . Sok századévig rab volt a magyar, A szolgaság elzsibbasztá erőit. Már-már késziték gyászos szemfedőit A szem fedőt, mely mindent eltakar... Világra szóló régi dicsőséget, A tespedő, a haldokló jelent ... ... E korban cseng fel lantja a dicsőnek És megtörött a temetői csend. Lant, a mely elmúlt időt magasztal, Sir, zokog, korhol, mért vesztettük'?! Reménynek mécset gyújt, vigasztal, Bátorít, buzdít, újra érjük el! A nemzet mozdul, föleszmél a dalra. Előtte fényes, ragyogó a kép. Roskadt keblét sóhaj dagasztja; Áhittal hallja a dalnok énekét. Lelkesedik, szent lángra gyűl a lelke. A költő zengi énekét tovább Kardot övezve harczba száll a nemzet; Kér életet vagy nagyszerű halált ! És életet nyer — a régi dicsőség, Gazdagon ontja arany sugarát ... S a költő zengi énekét tovább ? A költő lelke megszakadt a dalba . . . Halálán nyert csak újabb életet, Az eszme, mely keblében ébredett. Legyen áldott emléke a dicsőnek ! Gyújtsunk lángot a hazaszeretetnek Szent oltárán a század fordulókor, Mikor kegyét megnyertük az egeknek ! Hallgasson el a hétköznapi lárma, Szent érzés járja által lelkeinket. Magasan szárnyaljon köztünk az ihlet: Ünnepnap van ma szerte a hazába . .. Srtóhmájer József, Ismeretlen ismerősök. Irta: Bihari Jenő. Egyszer Chinában járva, a rizsfőldek közt egy czopf'os alyafit pillantottam meg. Akkortájt a boxerek még csak Angliában voltak elterjedve, — Chinában nem. Így hát az én czopfosom a mint meglátott, nem ugrott rám, nem húzta le a fejbőrömet, de még csak a májamat se vájta ki, mint a hogy ez ma ott divatban van, — hanem folytatta rizshántást, miközben barátságosan igy szólt hozzám: — Uraságod úgy látszik idegen ? Öltözetem ugyan a tropikus éghajlathoz volt szabva, mi több — tekintve azt, hogy Chinában hosz- szabb ideig voltam időzendő (a magasabb theaszürés tanulmányozására) — egyes chinai ruhadarabokkal tarkázva, mégis első pillanatra meglátszott rajtam az idegen. — Az vagyok!— feleltem. — Európai? — Igen! — Milyen tájról? — Magyarországból! — Akkor adjon Isten jó napot, honfitárs! — mondja az atyafi hamisítatlan magyarsággal, miután hozzám jött s olyat csapott a markomba, hogy egy szegedi hajdúnak is becsületére vált volna. A czopfos chinai hát igy m a g y a r ember vala. Hogy hogy került a menyei birodalomba ? mit csinált ott? az már nem tartozik a dologhoz. Elég az hozzá, hogy a megismerkedés, vagy helyesebben szólva az egymásra való ismerés »pillanat müve« volt. A pillanatnak az ilyen művei azonban meglehetős ritkák s a leggyakrabban nem kis ideig tart, mig az ember rájön, hogy Péter is kanadai franczia, Pál is az. így történt ez velem is nemrégiben Szent-Péter- várott, a hol a császári Téli palota előtt egy terjedelmes külemü úri embert pillantottam meg, amint nagy gyönyörűséggel bámulta a remek épület homlokzatát. Mellette állván, csakhamar diskurzusba elegyedtünk. ami, tekintve azt, hogy sem ő nem tudott
