Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-12-09 / 50. szám
(2) 50. szám. 1900. deczember 9. A kádfürdőt egy szobában egyszerre csakis 2 családtag használhatja, idegeneknek ez nincs megengedve A fürdési idő tartama egy óra, minden további megkezdett, órára uj jegy váltandó. Fürdőzési idő: télen reggel 7 órától délután 6 óráig. Vasárnapon reggel 7-től délután 5-ig. Nyáron reggel 6-tól délután 7 óráig. Vasárnapon reggel 6-tól 5 óráig délután. Bútorok és egyéb felszerelések szándékos rongálásáért az illetők felelősek. b) Gőzfürdőben. Egy személy fizet 1 K 20 f. 5 darabonként előre kiváltott jegyekért. 5 korona. Külön készített gőzfürdő dija 7 korona. Ha pedig azt 6 egyénnél többen veszik igénybe, az esetben személyenként fizetendő 1 korona 20 fillér. Fürdési idő télen, vasárnap és csütörtökön férfiak részére reggel 7-től déli 11 óráig. Nők részére délelőtt 11-től délután 3 óráig. Ha valaki rendkívüli időben óhajt gőzfürdőt igénybe venni, ezen szándékát legalább is 24 órával előbb kell hogy bejelentse a fürdőfelügyelőnek s a meghatározott dijat szintén ottan és előre fizeti le. A szolgálattevő személyzet ily esetekben csak a fürdő felügyelőjétől nyert utasítás folytán készítheti el a gőzfürdőt. A gőzfürdő melege 38—40 C°/() Melegvíz a medenczében 28—30 C. Hidegviz > 20 C. Ettől eltérőleg senkinek sem áll jogában igényeket támasztani. A szolgálattevő személyzet, dörzsölés, kenés, tyukszemvágás stb. műveletekért a közönség részéről mindenkor külön díjazandó. c.) Nyári fürdőkben. Egy személy fizet, 40 f lepedő és türölköző nélkül 20 f. Idényjegy ára kellékek nélkül 6 K kellékekkel 8 K. Azok, kik fürdőruháikat gondozás és tisztántartás végett a szolgálattevő személyzetnél óhajtják tar- teni egy fürdő idényre előre 1 koronát fizetnek a gondozásért, A nyári fürdőkben szappannal mozsdani, köpködni vagy kutyákat füröszteni nem szabad. Olyan időben, mikor a levegő hőmérséke 16 C %-on alul van a viz hőmérséke pedig 14 c-t nem éri el, a nyári fürdők zárva vannak. A nyári fürdők rendesen minden év május hó 1-én nyittatnak meg és szeptember hó 15-én záratnak be. d.) Általános szabályok. Kölönböző testületek, bányaüzemek, vasúti és betegsegélyző egyesületek számlájára hiteles utalványokra a fürdők csak az esetben szolgáltatnak ki, ha a jelzett utalványokat a fürdő-felügyelője láttamozta s arról a fürdő-felügyelő külön könyvet köteles vezetni. A közönség részéről felmerülhető panaszok elintézése czéljából panaszkönyv áll rendelkezés alatt. Heti krónika. Mikulás hete van, hagyományos ünnepe a tréfás és titkos ajándékoknak. Sokat beszélnek róla, hogy miket hozott erre- arra, emennek-amannak. A fővárosnak egy olyan napilapot, a mely nem Széllpárti. (Ez szinte hihetetlenül hangzik. Szerk.) Szatmármegyének egy önműködő főszolgabírót. Nagybányának egy mindenre kész és elszánt Herakleszt, a ki a vendéglő Augiász istállóját életének árán is hajlandó kitakarítani, bányatörvényszéket, kaszárnyát és egy olyan tisztviselőt, a ki évenként egyszer megtartja a hivatalos órát. Ezen ajándékok az államilag segélyezett nagybányai nemzeti múzeum kupolatermében lesznek közszemlére kiállítva. jól oroszul, sem én: nem valami könnyen ment. A köztünk lefolyt párbeszéd könnyebb megérthetése czéljából képzeljék Önök, hogy az illető nyelv, amit mindegyikünk csak törve beszélt — a magyar lett volna. így a helyzet komikus volta annál jobban szembe fog ötleni. A kezdeményezés az illető úrtól eredt. — Remeg ed palata von ez o teli palata, kerem! — Pompasch van. Schok palata látni eletungben, de még ilet schosche nyem látni kerem ! — Oh igen ! — Oh igen ! kerem ! — Kivallt eztet o szóriaschi kapu von nadjun szép remeg ... hód isch mondiam csak .... no ... nejem tudog lefejezni magamt .... — Mitschoda szó ? — Valami . . . iszé. . . igen: mentális! — Szentimentális? — Nyem ! — Fodormenlalis ? — Az sehe nyem ! — Hát mi ? — Izé . . . igen: monamentális! — Ahá! Értek mar kerem! — Teczik tudni, nodjon nehesz nyelf von ez: o fogom törje bele ho beszelek! — Oh igen, kerem! — De Űraság jón beszélsz eztet o nyel ft? — Tesek? Nyem értek, kerem. — Mondok : Uraschag jón beszélsz ! Sokkal szomorúbb dolgokat hozott azonban a Mikulás Kapnikbányának, hol százan feküsznek betegen, hir szerint éhtifuszban. Az angol invázió any- nyira megdrágította az életet, hogy a munkások kénytelenek nélkülözni. Egy tojás 10 fillér. Tej meg egyáltalában nem is kapható. Még csak a tél kezdetén vagyunk, mi lesz még ebből márcziusig! Nálunk békésebb viszonyok vannak s egy tudós gárda nem a testi, hanem a lelki táplálékról akar gondoskodni Beszélik, hogy felolvasások vannak készülőben, az országszerte divatos ssabad líceumok nálunk is meghonosodnak. A közönség örömmel fogadja a hirt. hiszen egy kis tanulás ráfér még a bányai emberre is, bárha ő a párisi műveltség megtestesítője a keleti tájakon. Egyébiránt, ha majd biztosat lehet tudni a dologról, akkor erre a themára még vissza fog térni a krónikás. ________NAGBÁNYA ÉS VID'ÉKE. _______ Különfélék. K inevezés. Ö felsége a király Fóris Gábor zsibói járásbirósági albirót a szelistyei járásbírósághoz járás- bíróvá nevezte ki. Uj esküdtek. Az 1901. évre kiválasztott rendes és helyettes esküdtek névsora már elkészült s hivatalosan megküldetett, a községeknek. Ezen uj sorozatban városunkból a következő neveket olvassuk: Bónis István, Bay Lajos, Drumár János, Ember Elek, Moldován László, Molnár Mihály, Platthy Géza, Rébay Károly, Szerencsy József, Takács Lajos, Virágh Lajos, dr. Weisz Ignácz. A szatmármegyei tanári kör deczember 9-én Szat- máron rendes gyűlést tart. A gyűlés tárgysora : Elnöki előterjesztés. A fizika az uj tantervben, előadja Kis Gábor helybeli főgimn. tanár. Az iskolai év felosztásáról s a vizsgálatokról, előadja dr. Fodor Gyula Tisztujitás. Indítványok. Több czikket nem vehettünk föl lapunk jelen számába, mivel 8-án ünnep lévén, a lapot, a szokott időnél korábban kellett zárnunk. Ezért az érdekeltek szives elnézését kérjük. A karácsonyi hetivásár a tanács intézkedése szerint nem 25-én, kedden, hanem előzőleg 24-én hétfőn lesz. Csatai Zsófi, a budapesti népszínház kitűnő művésznője hosszas betegeskedés után meghal' a fővárosban decz. 3-án. Férje Marosfy Sándor nagybányai ember s a nyarat évek óta rendesen itt töltötték városunkban, a ligeti kis nyaralójukban, melyet a népszínház tagjai egy juhGeum alkalmával meglepetésül vettek a közkedvelt Zsófi néninek. Keresetlen természetes modorával, örök humorával és jó szivével városunk közönségét is meghódította a művésznő, a kit általánosan tiszteltek és szeretlek. A festők, kik szintén a liget tájékán töltötték a nyarat, jó barátságban voltak Zsófi nénivel, s most temetésén megjelentek és ravatalára koszorút helyeztek. A napilapok részletesen méltányolták a korán kiszenvedett, színművésznő érdemeit, és jelességeit, leírták impozáns temetését, a szomorú esetre nézve kötelességül reánk csupán annyi maradt, hogy mi is kifejezzük őszinte fájdalmunkat a veszteség felett. A család gyászlapja igy hangzik : Mély fájdalommal tudatom, a magam és családom nevében, hogy forrón szeretett kedves nőm Marosfy Sán- dorné, szül. Korizmics Csatai Zsófia a népszínház tagja, hosszú és fájdalmas betegség következtében f. hó 3-án délután */24 órakor, életének 45-ik, boldog házassága 18-ik évében jobblétre szenderült. A megboldogult hült tetemei f. hó 5 én délután l/.,3 órakor fognak a gyászházban: VIII. kér, Szilágyi-utcza 5. szám alatt, a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a kerepesi úti temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat az elhunyt lelki üdvéért folyó hó 6-áu reggeli 9 óra— Oh, kerem, Uraschag még schokál jobb beszélszl — Tesek ? Nyem értette ! — Aztatot mondok, hogy Uraschag nekemná! joblmnul beszélni! — Oh, kerem ! — De kerem! — Füstül czigarót, kerem? — Köszönök: schohasche nyem fustulum, kerem — Schokaig maradni Uraschag Petervárnek ? — Nyem, hónap vissza, kerem ! — Messzi ? — Nyem, közel. — Uraschag franczia, kerem ? — Nyem ! — Angol, kerem ? — Nyem, madjar. — Magyar ? . . . — Az, kerem! — Hát ... az ördögbe is ... én is az lennék, vagy mi ! — Maga is magyar ? Na hiszen ez nem rossz, fékomadta, és mi meg oroszul kántalunk ! — A patvarba is ! Nekem is már majd kibicsak- lik a nyelvem!.. . De hát csakugyan nem tréfál az Ur? — Nem én, lánczhordtát, az Ur se? — Én se, aki áldóját. . . — De hát mért nem modta ezt előbb az Ur? Én azt. hittem, hogy legalább is patagóniai, ha nem hollandus ! kor fog a ferenezrendiek templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Budapest, 1900. deczember hó 4-én. Áldás és béke poraira! Marosfy Sándor mint férje. Janka, Feri, Sándor, Sári, Lajos mini gyermekei. Wintergersi Ferenczné szül. Korizmics Mária, Özv. Seicher Ferenczné szül. Korizmics Flóra es Korizmics Etel mint testvérei. Wintergerst Ferencz, Marosfy Dezső, Marosfy Béla mint sógorai. Özv. Ábrahám Endréné szül. Marosfy Janka, Marosfy Dezsőné szül. Bányai Róza mint sógornői. Seicher Irma, Korizmics' Kornél, Korizmics Róza mint kisöccse és kishugai. A »nagybányai és nagykárolyi ifjak köre« f. hó 1-én tartotta ünnepélyes közgyűlését. E két testvérváros lelkes ifjúságának végre sikerült kifejezést adnia egymás iránt érzett vonzalmának és baráti szereteté- nek jeléről. A szereteten kivül ama hazafias érzés vezette egyesülésre az ifjúságot, hogy karöltve imponá- lóbb színezetet varázsolhasson, ezen ünnepélyes közgyűlésének, melyet a haza nagy nevű költője, Vörösmarty Mihály, emlékének megünneplésére szentelt, hogy igy az egész magyar-nemzetet foglalkoztató lelkesedésben legalább parányi részt vehessen. A nagybányai ifjak részéről, Nagy Gábor elnök tartotta a megnyitó beszédet. Schvartz Illés Stromajer Józsefnek alkalmi költeményét szavalta el. Sárándy István »Vörösmarty költészetének és a nemzeti politikának egymásra való hatása« czimü dolgozatát olvasta jfel, mely- lyel nagy tartalom, mint stylus tekintetében a jelenle vők dicséretét vívta ki. Koncz Endre »A vén czigányt« szavalta. Schöberl Károly a gyűlést befejező beszédében örömét fejezte ki, a két kör közös ünneplése felett. Végül a Szózatot énekelte az ifjúság. Ezekután Thurzó Ferencz, Schönherr Gyula urnák, a magy. tud. académia tagjának, erre az alkalomra küldött üdvözlő levelét olvasta fel. Farkas Jenő indítványára, a körök köszönetét szavaztak az ünnepélyen a szereplőknek és elhatározták, hogy e gyűlésről irt jegyzőkönyvüket kölcsönösen kicserélik. Majd Merlák Lajos Vörösmar- tynak, a költők királyának emlékére és a nagykárolyi kör tagjaira, Csipkés József viszonzásul a nagybányaiakra üritette poharát és óhajtotta, hogy a két kör tagjai között létrejött barátság tovább is fennmaradjon. Kedélyes társalgás és porhárcsengések között az ifjúság csaknem viradtig mulatott s pár K. adakozásával Vörösmarty szobrának nehány molekuláját rakta le. Kérelem. A helybeli jótékony nőegyesület minden évben karácsonyfák felállítása, továbbá ruha- és élelmi czikkek szétosztása által szokott gondoskodni arról, hogy a szép karácsonyi ünnepeken azok is érezzenek legalább némi örömet, akik máskor nélkülözésekkel kénytelenek küzdeni. E szokásához szeretne hű maradni az idén is s ezért azzal a kérelemmel fordul városunk nagylelkű közönségéhez, szíveskedjék őt akár pénzbeli adomány, akár ruha és ételneinüek, vagy karácsonyi ajándéknak alkalmas más tárgyak felajánlása által törekvésében támogatni. Az egyesület nagyon j 1 ismeri azokat a nehéz viszonyokat, melyekben jelenleg úgyszólván mindenki él és ha mégis gyűjtést indít s adakozásra szólít minden nemesen érző lelket: ezt azért teszi, mert másfelől megdöbbenéssel látja azt a kétségbeejtő nyomort, mely a szegény néposzíályra az idén beköszöntött. Eyész népes csa'ádok vannak a mindennapi kenyér nélkül. Ezek legalább a kereszténység nagy ünnepén felejtsék el egy pillanatra azt a szükséget, mely osztályrészökül jutott s érezzék melegét annak a szeretetnek, mely a megtestesült örök Ige születésével szállott e földre. A nagylelkű adakozók a nemes czélra szánt szives adományaikat küldjék a nőegyesület elnökségéhez, ki azokért a szegények és elhagyottak nevében előre is hálás köszönetét nyilvánítja. Tisztelettel Nagybányán, 1900. deczember 4. Lakatos Ottó nőegyesületi titkár. A E M. K E. Vörösmarty ünnepe. Vörösmarty Mihály születésének százados évfordulóján, decz. 1-én a Felvidéki Magyar Közm. Egyesület nagyszabású emlék-ünnepet rendezett Nyitrán. Az ünnep védnökei Thuróczy Vilmos főispán és Bende Imre püspök, rendezőbizottsága élén pedig, amelyben képviselve — Én meg hogy spanyol, az ebadtát! — Na ez igazán nem rósz, lánczos lobogóját! — Különben : Bugygyoróssy Pál, mérnök vagyok. — Kupicza János, patikus. — Örvendek! — Részemről! — Nem mennénk be ide a sarokra egy spriccerre ? — Már hogy az ördögbe ne mennénk! Apropó, nincs itt véletlenül még egy honfitárs? — Dehogy nincs: Bogáncs Laczi, a kilórgus. — Alsó-Sömörjéről ? — Onnan! Ismeri? — Már hogy a patvarba ne ismerném ? — Az a himlőhelyes szőke ! — Az az! Pompás, remek! — Miért ? — Mert legalább lesz egy harmadik az alsóshoz! * * * Fenti párbeszéd nem csak azért érdekes, mert megtörtént, hanem azért is, mert kilátszik belőle, hogy mikor a magyar az idegenben van s idegen nyelven beszél: csak úgy szórja magából a sok udvarias szót, de ha hazájabelijével karattyol, már csak inkább teringett ékkel s lánc zoshor diákkal fűszerezi a diskurzust!
