Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-12-02 / 49. szám

(2) 49. szám. NAGBÁNYA ÉS VIDÉKE. 1900. Deczember 2. ládi tűzhelynél megsemmisíteni, mi által nem csak a közügynek tesznek jó szolgálatot, hanem saját háztar­tásukban is sokkal könnyebben fogják, a jövedelem és kiadás között annyira kívánatos, de a hiúság és egy­más közötti oktalan versenyzés által, oly gyakran megzavart egyepsúlyt helyre állítani. belátom, érzem, hogy az utóbbi elmondottakhoz commentár kellene, de megvallom, hogy annak meg­írásához bátorságom nincs és nagyon örülnék, ha az, aki bátrabb, mint én, vállalkoznék, a szükséges com- inentár megírására. Sz. A. Heti krónika. Őszinte öröm szállotta meg lelkemet, mikor a mi fiatal polgármesterünket az ő nejével az érkező vonatnál először láthattam. Menyivel kedvesebb, szebb az, mikor az ember elmondhatja, hogy az önök szívessége jól esik »az én feleségemnek« is. Tehát mi városatyák, a kik többnyire feleséges emberek vagyunk, immár nem fogunk egy nőtlen ember fősége alatt állani. Ez ne­künk fényes elégtéiel. És hogy a nép is érdeklődött az esemény iránt, bizonysága az a nehány száz főre tehető közönség, a mely éjnek idején, többnyire gyalog kifáradt a vonathoz. Másik örömünnepe volt Nagybányának a Vörös­marty ünnepély, melyet a főgimnázium oly kiváló sikerrel és oly lélekemelőén rendezett. Igazán jól éreztük magunkat a hazafias levegőben, mely olt a tornacsarnokban uralgott. A remek beszédek, szép szavallatok, ének, a lobogódisz, ki ragadta lelkünket a hétköznapiságból s szinte rosszul esett közgyűlésbe menni, hol száraz okoskodásokkal vagdalódzni szoktak az emberek. Malombérletek, vendéglő, szeszadópótlék stb. so­vány utójáték, a másik, a múzsákkal való társalgás után. De hát lemorzsoltuk ezt is, mint a többit, utolsó gyűlését ennek az esztendőnek s talán utolsót ezzel a képviselettel, Most már tehát jöhetnek a korteskedések, melyekhez listákkal, kinek-kinek szája ize szerint, szívesen szolgál ugyan a nyomda, de az ügy iránt azért csendes részvétet kér a krónikás. Különfélék. Himenhir. Városunk polgármestere Gellert Endre. nov. 29-én kötött házasságot Mátészalkán, Ilosvay Endre főszolgabíró leányával, Blankával. Polgári há­zasságkötés után az ottani ev. ref. lelkész eskette ösz- sze és áldotta meg az ifjú párt s Ilosvay házánál nagy lakoma volt, melyen úgy a rokonság, mint a várme­gyebeli tisztviselők részéről számosán vettek részt. Az ifjú pár nov. 30-án Nagybányára haza érkezett, itt az állomásnál szép csokorral lepte meg az ifjú polgármesternőt városunk közönsége. Személyi hir. Verő László szobrász nov. hó 30-án a délutáni vonattal Budapestre utazott. Kinevezés. A pénzügyminiszter Schusteris Lajos nagybányai és Koeutler János ungvári lakosokat a nagybányai bányaigazgatóság mellé rendelt számvevő­séghez, ideiglenes minőségű segélydijas pénzügyi szám­gyakornokká kinevezte. Ev. ref, lelkész beiktatás. Zsigmond Sándor es- .perest, egyházkerületi főjegyzőt 26-án iktatták be Bö­szörményben lelkészt hivatalába. Az egyházi beszé­a ki utolsó pénzét teszi fel, hogy élet vagy halál. A ! nagy férfiú átolvasta verseimet, lelkes ajánlására ki­adta a kör s lett pénzem és nevem E férfiú, kinek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit használtam, vagy használni fogok, e fér­fiú : Vörösmarty.“ íme, a nagy ember, kiben nincs irigység, nincs féltékenység. Maga mondta, hogy nem akarna úgy meghalni, mint Magyarország első költője. 1849-ben, szabadságharczunkban rövid időre a ke­gyelmi törvényszék bírája lett s ebben kegyelemre szavazott. Sok jellemző vonást lehetne említeni éle­téből annak igazolásául, hogy Vörösmarty szerénysége kiválóan nemes jellemet takart, s hogy élete a nagy akara'erőnek, az áldozatkészségnek, a léleknemesség- nak példaképe. Midőn valamely lelki kiválóság a hazának szen­teli munkásságát, a nemzedékek millióinak go*doI- kozását és érzelmeit nemesíti meg. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves ifjúság! Manap mindenütt a sza­badság virágai illatoznak hazánkban, ma állami éle­tünkben jogállapot van, melyet az igazság és törvé­nyesség kormányoz. A nemzet maga intézi sorsát, in­tézményeink tehát szükségleteink szerint fejlődnek. Ma nincsen politikai sóhaj, vagy ha épen van, elvétve van; de ma már bizonyos, hogy a nemzeti erőnek egységes, hatalmas jelentkezése idővel e sóhajt is el­fogja mulasztani. Mi nem esünk kétségbe hazánk jö- vőjén, hanen önérzetesen bízunk benne. Milyen köny- nyü élet ez most a százados küzdelmek ama koraihoz képest, melyekben a hazafias gondolkozás erős meg­nyilatkozása bűn volt, midőn a nemzet életere le volt kötve, midőn a legjobbak szenvedtek legtöbbet, s mi­dőn már alig volt reménység jobb ébredésre. Nem folytatom e képet, csak ráutalok hazafias det több ezer ember hallgatta meg, mely után az egyháztanácsban Sóvágó Gábor főgondnok és még töb­ben üdvözölték. Jelen volt Degenfeld József gróf fő­ispán, egyházkerületi főgondnok, Rázsó Gyula alispán és számos lelkész. Kiss Áron püspök táviratban kí­vánt áldást a kiváló lelkészre és az egész gyüleke­zetre. Délben banket volt, melyen az ünnepekre, a püspökre, Degenfeld grófra és az egyházra mondtak lelkes felköszöntőt. A Lendvay szoborra Kassa város nov. hó 28-án tart ott közgyűlésében 100 koronát szavazott meg. Kinevezések. A péniizgyminiszter Zsedényi Ottó sótárnokot mérnökké, A nagybányai adóhivatalhoz Kelemen Béla gyakornokot adóhivatali tiszté, nevezte ki. Az állam vasutak igazgatósága értesítette a Szat- tnár-nagybányai vasút részvénytársaságot, hogy jelenleg nem látja létesithetőnek a nagybányai gyorsvonati csatlakozást, mivel az sok akadályba ütközik és tete­mes kiadásba kerülne. Ha a reggel 6 óra 42 perczkor Szatmárról Budapest.-felé induló gyorsvonathoz akar- nók csatlakoztatni ami lassú .járatú vonatunkat, akkor szerintük éjjel 3 órakor kellene indulni, ha pedig a déli 1 óra 55 perczes gyorsvonathoz, akkor, egész külön vonatpárt kellene létesíteni. Egyelőre tehát maradunk a régi, eszméletlenségig unalmas, lomha já­rású rendszer mellett, pedig ha a reggeli vonat 2 óra alatt érkeznék be, ami szintén még nagyon lassú állapot s lefelé talán még gőzös nélkül is legurulhat ennyi idő alatt, akkor 4 óra 30 perczkor indulhatna ami vona­tunk s ez már nem olyan korai idő. Emlékezzünk mi rá, mikor úgy 15 év előtt, ennél korábban is indult a nagybányai vonat és senki sem panaszkodott ellene. Ezzel tehát okvetlenül nagyobb közönséget nyernének Szatmárra, mert különösen a vásárok és piaczi élet szempotjából nagy külömbség az, mikor 1/2 7-kor vagy 9-kor érkezik meg az ember. De ez a társulatra olcsóbb is volna, mert a szatmári 6 óra 30 perczkor reggel érkező vonat vissza is jöhetne s a megyesi ta­lálkozás mellőzhető volna, amely olyan sok pénzbe kerül. Hozzá még azt is elérnők, hogy a személyzet ismét vissza költözhetnék Nagybányára, mert az éjsza­kát mindig itt tölthetné. Jól tudjuk mi, hogy amit nem odafenn eszelnek ki, azt helyesnek nem tartják, de a reményi azért nem veszítjük el, hisz a d. e. 10 órakor érkező vonatért is sokat kellett harczolnuuk, és végre mégis csak győztünk. Gyászhir. Vas József helybeli volt ev. ref. s. lelkész nov. hó 26-án, Bodrog-Halászban, szülei há­zánál, agysorvadásban meghalt. Temetése nov. 28-án volt nagy részvét mellett. A nagybányaiak koszorút helyeztek koporsójára. A korán elhunyt derék, ifjú lelkész halála veszteség úgy az egyházra, mint a tár­sadalomra nézve. Vörösmarty Béla levele Vida Aladár főgymn. igazgató a helybeli Vörösmarty ünnepélyre meghívta a nagy költőnek fiát Vörösmarty Bélát is. A ki a megtisztelő meghívásra válaszolva, következő levelet intézte V'da Aladár igazgatóhoz - Tisztelt igazgató ur! Miután a nagybányai m. kir. állami főgymnasium ál­tal folyó évi deczember hó 1-én boldog emlékű édes­atyám emlékére rendezendő ünnepélyen részt nem vehetek, a szives meghívás által tanúsított figyelemért fogadják őszinte köszönetemet és az ünnepély alkal­mából hálás és örömteljes üdvözletemet. Tisztelettel Vörösmarty Béla. A helybeli főgimnázium ina, decz. Lén Vörös­marty Mihály születésének százados évfordulóján igen szép ünnepélyt rendezett. Az ünnepély sorrendje: Szó­zat. Énekelte a főgymn. énekkar. Beszéd. Dergáts Sán dórtól. A kitűnő alapossággal megirt és nagy hatással előadott beszédet mai számunk tárcza rovatában ve­szik olvasóink. Az élő szobor. Szavalta Stecz László, VIII. oszt. tanuló. Vörösmarty Mihály emlékezete. Irta és olvasta Markovits Márton, VIII. oszt. tanuló. Az lyránk két fenséges alkotására : Kölcsey „Ilimnus“- ára és Vörösmarty „Szózat“-ára, e két nemzeti imára. „Isten áld meg a magyart“ és „Hazádnak rendületlenül légy hive ó magyar“, igy fohászkodtak nemzetünk e nemtői leikök hazafias tépelődésében, háborgásában, biztatást, reményi keresve, önérzetre, ébredésre buz­dítva. Költészetünknek kétségkívül lesznek kiválóbb alkotásai, de a „Szózat“-ot a nemzet szivében elhal­ványítani egy sem fogja. Vörösmarty nem érte meg azt a megnyugvást, hogy prófétai szavának teljesülé­sét látta volna. Szent ihlettel bízott a jobb jövőben. „Még jönni kell, még jönni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán“, ezt hir­dette nemzetének; lelke visszaszált a múltba, meg­pihent a nagy nemzeti emlékeken s ezekkel bizonyí­totta, hogy jobb jövő vár ránk. Ö maga, saját láng­jától idő előtt emésztve el nemzeti létünk legsötétebb korszakában búcsúzott el tőlünk. E hazafias hév volt költészetének fő forrássá. Époszaiban és drámáinak jó részében a nemzeti tör­ténet nagy mozzanatait eszményeit, ódáiban fenséges gondolatokat hirdet megrázó erővel. A költészet összes ágaiban ragyogtatta tehetségét, kivált a lyrában, s mindenütt a költői, emelkedett nyelv mesterének bizo­nyult. Midőn „Csongor és Tündé“-jét olvassuk, a nyelvnek oly bájos rytnmusa bűvöl el, hogy szinte gyönyörű zenévé finomodik. Valóban nagy hálával lehet nemzetünk eltelve a gondviselés iránt, hogy a „lenni vagy nem lenni“ ret­tentő sanyaruságaiban ily alakot ajándékozott, a ki már nem pusztán irodalomtörténeti, hanem egyene­sen történeti nagyság. A mi Széchényi az ő termé­kenyítő politikájával, ugyanaz Vörösmarty az ő köl- j tészetével; úttörő apostol mind a kettő ! Hadvezérek elhagyott anya. Szavalta Körösi Károly, VIII. oszt. ta­nuló. Ezután Vida A. igazgató meleghangú zárszót in­tézett az ifjúsághoz és a közönséghez s a lélekemelő ünnepély a hymnus éneklésével véget ért. A torna­terem zászlókkal virágokkal s Myskovszky Ernő r. tanárnak ez alkalomra festett »Vörösmarty képével« volt díszítve. A megsértett művész. A P. H.-ban olvassuk a követ­kező sorokat: A városligeti műcsarnokban pénteken nyílik meg a téli műtárlat s annyit máris elárulhatunk, hogy úgy a tárlat érdekes anyaga, mint a termek pompás uj diszitése a műcsarnokot a főváros elsőrangú látványosságává teszi. Ma volt vernissage-nap, melyen kizárólag csak a kiál 1 itó művészek jelenhettek meg. A reggeli órákban Réthy István, az ismert nagybányai művész, jelent meg és kijelentette, hogy mintán a jury két tájképét refuzálta, kiállított másik két művét is visszaveszi. Azután mindjárt le is akasztotta az egyik képét. A műcsarnok kiállítási szabályzatai azonban világosan kimondják azt, hogy a már elrendezett s igazgatóságilag is jóváhagyott kiállításból semmiféle műtárgy el nem vihető. Paur Géza, az egyesület eré­lyes uj ügyvivője, figyelmeztette erre a megsértődött művészt, aki csakis akkor távozott, mikor az ügyvivő kijelentette, hogy szükség esetén rendőri karhatalom­mal fogja visszatartani a kiállításba befogadott két müvét, melyekért most már ő felelős. Réthy különben egy nagy és szép történelmi képével olyan előkelőén van képviselve, hogy két jelentéktelen tájképével ctak rontott volna a hírnevén.« A szatmármegyei általános tantó-egyesület a következő pályakérdést tűzi ki: Melyek azon esz­közök, a melyek a tanítóban a munkakedv fejlesz­tésére és ébrentartására leginkább alkalmasak. Pályáz­hatnak az egyesület rendes tagjai: a pályaműnek legalább egy írott ívnyi tartalomban az 1901. év ja­nuár 31. napjáig jeligés levélkével ellátva alulírott­hoz küldendők be. Jutalomdij Doroghy Ignácz nagy­bányai közs. igazgatót,mitó ur adományából egy M. arany. Szatmár 1900. nov. 21 Kótai Lajos egyesü­leti elnök. Iskolai ünnep. Az elmúlt vasárnap délelőttjén csinos ünnepet tartott a helybeli főgymnásium róm kath. ifjúsága, a magyar kereszténység kilencz száza­dos emlék ünnepét. '/2 11-kor volt a gyülekezés a szépen feldiszitett nagyteremben, hol a nagy asztal mellett a középen a magyar koronával diszitett Mária kép, alatta az irás: Mária, Magyarország pátronája, könyörögj érettünk ! Egyik oldalról mellette Ö Felsége, a magyar király, a másik oldalon XIII. Leo pápa képe s a három szép kép a piros, fehér és zöld nemzeti jelvényekkel ékesítve. Először az énekkar a Hazád­nak rendületlenült énekelte el, mely után Körösy Károly VIII. o. t. »ima a magyar nemzetért« czimü költeményt szavalta, utána Lakatos Otto mondta el csinosan kidolgozott hatásos alkalmi beszédjét a hallgatók nagy figyelme közi, melyben szép eleven vonásokban vázolta a magyar kereszténységnek ki­lencz száz éves történetét. Az ifjúság énekkara Bol­dog asszony anyánk kezdetű ősrégi magyar egyházi éneket előadván, Stecz László Vili. o. t. szavalta a Szentek unokái vallásos tárgyú költeményt, amit be­fejezésül az énekkar pápai hvmnusa követett. Adakozások. A Lendvay szoboralap javára Láit- ner Elek erdőigazgató Beszterczéről a 136. sz. gyűjtő íven 20 K Szigeti Lajos budapesti lakos a 293. sz. gyűjtő ivén, ivtartó 6 K Deutsch 1 K Úrik Antal 2 K Milasin Károly 2 K Ganz J. József 2 K Héjj Imre 1 K Stiasny János 1 K Mármarosmegye bizottsága a 134. sz. felhívás és gyűjtői ivén megszavazott 40 koronát. A nagybányai részvénytakarék pénztár, a 9 számú ivén 5 koronát. A köszönettel vett adakozások össze­gét a városi takarék pénztárba helyezte az elnökség. j nyerhetnek nagy csatákat, megrázhatják a világot, uj beosztást adhatnak a térképeknek, azonban ez csak a felszínen hullámzó lény, mely a viz mélyére nem hat. A világot, az életet igazságok s az ezek nyomán fakadó érzelmek irányozzák, s a ki az egész nemze­tet egybeforrasztó eszményeknek volt hirdetője, az, bár bizonyosan megszenvedett, érettök, de megdicsőült általok. A szenvedések jobban kötik meg az emlékeze­tet, mint az örömek; közös sorsunk lüktetését érez­zük bennök. S midőn látjuk, hogy e szenvedések a nagy férfiakat sem kímélik, midőn az a szikra, mely lelkűkből kipattant, a költészet, úgy szülemlett, mint a kagyló kínjából fakadt drágagyöngy: akkor kivált­képen igazolva találjuk, hogy a fájdalom próbálja meg a lelket, a fájdalom hozza nemes erejét fel­színre s alkotásaival késő időknek hirdeti nagyságát. „A jövő, — úgymond Eötvös — mely az emberiség lassan termő mezején minden jó magnak, meghozza végre gyümölcseit, az elődök üldözöttéiből választván nagy férfiait: egy emléket sem állít, mely mint ke­resztfa, ne intene szenvedésekre.“ Vörösmarty sokat szenvedett, lerótta az élet nagy adóját, azonban e megpróbáltatások szükségesek voltak arra, hogy lel­kének nagyságát kifejtsék. Nagy ő költészetével, s hal­hatatlanaink sorában mindig az elsők között marad. Hódolattal hajiunk meg emléke előtt, nemesedve ez emlékezés révén. Egy évszázad zajlott le születése óta, s ez évfordulón az egész ország lelke egy gon­dolatkörben, egy érzésben olvad össze: évszázadok fognak letűnni, de még e földön magyar szív dobog Vörösmarty emléke gyöngülni sohasem fog!

Next

/
Thumbnails
Contents