Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-11-25 / 48. szám
Nagybánya, 1900. November 25. — 48. szám. XXVI. évfolyam. TÄRSAPALM! hetilap A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGTELEM-IK VASAEITAP Előfizetési árak-. Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 üli. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők Nyilttér soronként 20 fill. A nagyszálloda kérdéséhez. Hogy mennyire aktuálisa vált Nagybányán a vendéglő kérdése, s mily életrevaló eszme volt annak szőnyegre hozatala, azt mi sem bizonyítja fényesebben, mint ama meglepő érdeklődés, melylyel ez ügy iránt a városatyák és nem városatyák visel le Tényleg ez az ügy minálunk nemcsak a »vendéglő« kérdése, mely utóvégre sem nagy port verhet fel, de Nagybánya haladási érdekeivel összefűzött dolog, mely kiváló figyelmünkre érdemes. Nem czélunk e rövid czikkely keretében ismétlésekbe bocsátkozni és elősorolni mindazon előnyöket, a melyek az idegen forgalom emelése, a saját kényelmünk és egyéb szamba- veendő okoknál fogva a szálloda ügyéhez fűződnek, ezúttal csak a tényleg létező állapotokhoz akarnánk nehány megjegyzést koczkáztatni. Meglepő és szinte lüneményszerü volt az az áldozatkészség, a melylyel a város képviselő testületé a vendéglő átalakítási költségeit m g- szavazia. Az építést is nyomban megkezdették erre, s ha e munkálatokhoz sok szót is fűzött a kritika, egy igazságot mégis conslalálnunk kell, azt nevezetezen, hogy a régi miserabilis állapotok határozottan javultak, s reményünk lehet reá, hogy még jobban javulnak. Csak egyet említsek a sok közül: a tervnek átalakítását. Már a múlt estély alkalmával meggyőződhettünk róla, hogy az uj állapot hasonlíthatatlanul jobb a réginél. A jelenlegi beosztás rendkívülien kényelmes; kiemeli mindkét terem szépségeit, fokozza használhatóságukat, amellett, hogy ezentúl jobban megkímélhetjük is azokat így a szépet és jót a hasznossal egyesítették, a mely jóravaló felfogás, reméljük, a további munkálatoknál is vezérelvül fog szolgálni. Most már nem lehet egyéb hátra, mint a további kezelés helyességét és kifogástalan voltát biztosítani, mely nem csekély gondol ád — és méltán — a város intézőinek. Minden a correct kezeléstől függ! Beépíthetünk mi a szállodába százezreket, ha oda egy hanyag, tisztaságot nem kedvelő, léha vendéglős kerül, pusztulásnak indulnak legszebb alkotásaink és a helyzet még rosszabb lesz, mint akkor volt, amikor a restauráláshoz hozzá fogtunk. Most plane veszedelmes a helyzet. Az átalakításoknál oly kényelmi dolgokkal szerelték fel a vendéglőt, a melynek jókarban tartása a művelt embernek minden gondozására és kíméletére szorul. Ha e javítások és átalakításokon a durvaság, rendetlenség és piszok fogja végezni romboló munkáját, akkor kár volt építenünk, kár oly nagy összegeket feláldoznunk. Erre vigyázzanak a városatyák az uj bérlő megválasztásánál! Az állapotok eddig tényleg szomorúak voltak, legyen reá gondunk, hogy ilyenek ne maradjanak. Meggyőződtünk róla, hogy a bérlővel megkötendő szerződésben emberi lehetőséggel bent- foglalta.Uk mindaz, a mivel a város praeventive intézkedhetik összes érdekeinek megóvhalása végeit. Ám ha a szerződés végrehajtásáról és ellenőrzéséről nem gondolkodunk, az Írott ma- laszt marad, a melynek tényleges eredményét senki sem fogja látni. Gyakoroljuk a legszigorúbb és legpontosabb ellenőrködést a szerződés b tartása, érdekében. Ne csak a város erre hivatott közegei, hanem a képviselő testület tagjai is vegyenek részt az ellenőrködő munkában. Gondolják meg, hogy a város pénztárát nagyobb mértékben e czélra igénybe venni nem lehet, s ha most nem sikerül a szálloda átalakítása és conser- válása, úgy az egyszer és mindenkorra vesztett ügy marad. Ezzel együtt szenved Nagynányának jó hírneve, idegen forgalma és egyel) nagyon fonlos érdeke. A czél tehát nem kicsinyes és érdemes vele foglalkozni. Küldjön ki a városi képviselő testület kebeléből egy szükebbkörü bizottságot, melynek tagjai — egy-két évi mandátummal — legfelsőbb ellenőrködést gyakorolják a vendéglő felett és az ott tapasztaltakról, ha annak szükségét látják, a képviselő testületnek jelentést tegyenek. E bizottságnak jóakarata és lelkiismeretes működése kettős czélt szolgálna. Védelmezné a város érdekeit, amennyiben a szerződés bármily rendelkezésének megszegését azonnal és radikálisan megorvosolná, de pártfogója lenne a bérlőnek is, a kinek jogos és méltányos kívánságait a képviselő testületben hathatósan támogatná. Ajánljuk ez indítványunkat addig is, a mig azt illetékes helyen megpendítenénk, a városi képviselő testület és tanács szives figyelmébe. Dr. H. A halálos ítéletekről. Nagy haladás jellemzi korunkat minden téren Élő lényekre az első: maga az élet, melylyel mindenkinek foglalkoznia kell akarva, nem akarva is, oly thema ez, melyhez kiki hozzá szeret szólani és egy kis elmefuttatás e kérdés felett sohse felesleges. Az bizonyos, hogy mentül inkább megyünk a történelem múzsája, Klionak kalauzolása mellett visszafelé a legrégibb korba is, annál inkább példákkal bizonyított közfelfogás szerintinek látjuk az emberek éleiében »a ki erősebb, az a hatalmasabb« elvből kifolyólag a görög mondás ismeretes meghatározását, hogy az ember két lábon szaladgáló tollatlan állat volt, mely mintha csak arra lett volna alkotva, hogy egymás vérén boldoguljon, siessen czélját érni. Természetes, hogy a szellemi fejlődés után a múltak példáin okulva mindinkább visszaborzadt az ember attól, ami azelőtt rendes dolog volt: amint a korlátlan önkényt, kezdték kiküszöbölni az uralkodó kormányformákból, kezdett, minden alkotás a múltakkal szakítva emberi mű lenni, hol az idealismus legalább halvány vonásokban nyerjen megtestesítést. És ha ezt minden téren látjuk, mennyivel inkább szükséges olt, hol nemcsak vagyon, szabadság, jólét, jogok, de magáról az életről van szó. Igaz, hogy e vívmányok az öreg Európában főként franczia vérből eredtek, mert az elvitázhatatlan, hogy az 1789-iki nagy franczia forradalom indította útra a véres zászlót, mely után a szabadság napjai virultak fel. Megborzad az ember, midőn csak olvassa is, miként hullott le a sok fő a gilotin alatt, sőt maga a feltaláló is, kinek nevéről vette nevét a legkevesebb fájdalommal végező gyilkoló szerszám, alatta vérzett el, mint hurczolta a franczia parlament Kobespierre vezetése alatt az emberek százait a gilotin alá, mikor csak feláll egy képviselő s indítványozza, hogy végeztessék ki Robespierre, mire ez halott halvány lesz. A szavazás megkezdődik s a többség a mellett szavaz, hogy gilotin alá a feje. S ezt az embert, ki olyan nyugodtan Ítéltetett százakat halálra, támogatni kellett, hogy össze ne roskadjon. A kik nagy elvekért, magasztos ideákért, lelkesedtek, azokat a lelkesedés tüze védi az elbukásban is, ott A „NAGYBANYA ES YIDFiE” tárczája. Erzsébet királyné. — Buday Etelka beszéde az elemi isk. ünnepélyen. — Búcsúszó nem hangzott el ajakéról, midőn ölökre ott hagyá azon gyönyörű vndregényes tájakat, melyeknek bűbájos szépségei oly sokszor ringaták el zaklatott szivét, enyhetadó, balzsamos gyógyirt nyújtva sajgó sebére. Ki merte volna elképzelni, bogy a szabadság földjéről, a szabad Helvécziábql ilyen lesz annak a jólelkü, szeretetében határt nem ismerő asszonynak a távozása, kit aranyos szivéért, olt a messze idegenben is mindenki bálványozott. Óh, még álomnak is borzasztó, s mégis valóra vált. Zakatolva, zúgva robog, a holttestet hozó vonat, az édes anyaföld felé. Mintha gotnolygó, sötét felhők száguldoznának a nyomába egyre növekedve, egyre nagyobbodva. Ijesztő, fekete karjaival mintha átkarolni akarná az egész égboltozatot, hogy a mire ideér hozzánk, annak derűs kékjéből egy tenyérnyi se maradjon felettünk, s feneketlen sötétségbe vesszen egünkön a nap verőfénye. Ez az ijesztő, fekete kar mintha belemarkolna sziveinkbe és tapogatná láthatatlan ujjaival. Csak azt érezzük, hogy torkunk össze- szorul s szemeinkből köny patakzik végig remegő, halovány orezáinkon. Hozzák a meggyilkolt királynét, ki a magyar nemzetnek védőangyala, szeinefénye, jóságos szerető édes anyja volt. Királyné trónján, koronázott fővel, királyné volt népei közt, szivének minden érzelmével. Ki fog a bajban ezentúl gyámolitani benőnket? Ki fogja érettünk felemelni segítő szavát, hisz az az ajk, mely oly hűséges és hathatós szószólónk volt mindenkoron, elnémult örökre, mindörökre. Még remeg szivünk, midőn a rémes eseményre gondolunk, hogy a század legiszonyúbb gaztettét, legmegrázóbb szerencsétlenségét elbeszéljük. Erz-ébet királynét gyilkolták meg, a kire azonban a halál megváltás volt, mert maga mondotta, hogy ben- sőleg ő már meghalt, s régóta kibékült a halál gondolatával. A keresztény megadás, férje, s megmaradt övéinek szerelete tették elviselhetővé életét, s ő érettük hordta az élet keresztjét zúgolódás nélkül. Fájdalma tetőpontját érte el egyetlen fiának, két birodalom reményének, midnyájunk szemefénve, Rudolf trónörökösnek szintén rémes halálával. Ekkor következett be a felséges asszony »belső meghalálozása.« Utazások képezték a lélekben., majd testben is beteg királyné egyetlen örömét és szórakozását. A gyorsan váltakozó szinterek és folyton megújuló szereplők feledtették vele a múlt sötét képeit. Jól írja egy jeles iró, hogy mintegy saját lénye elől menekült A sok embert kerülte, a jóságos természetet látogatta örömest, mintha sejtette volna, hogy a természettől nincs mit félnie; romlását, halálát egykor a rossz ember kezéből veendi. E bolyongásban, világ vándorújában ért a felséges asszony Svájcba, hol 1898. szept. 10-én oltotta ki életét az emberi szörnyeteg gyilkos tőre. Csak a pokollal szövetkező, emberi alakba öltözött, de ördöglelkü vadállat lehet az, ki egy védtelen nő, egy senkinek útjába nem álló, mindenkinek jót akaró szelíd, nemes, ártatlan asszonyt, mert szerencsétlenségére királyné volt, ördögi számítással, de undoritó gyávasággal, orozva szivén szúrt s talán, hogy gaztette még gonoszabb legyen, azt is tudta 5 Férfi-, női- és gyermek ÁRCZIPÖK legrjoTolo zDO.Inőség,'ben. és Kaphatók Kapó aNpor nagy vé l a s z t é k b a n férfí'-diVatüzletében és ezipő-raktárában Nagybányán.
