Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-11-25 / 48. szám

(2) 48. szám.

1900. november 25.

vannak a szabadságharcz szellemi meteorai, mindmegannyi lelki Goliáth, bátor léptekkel, emelt fővel mennek a bitóhoz is. Egyen sem látni Robespierre félénkségét, gyávaságát.

Ez összekuszálódott érzelmek hatása alatt fejlődött a mai jogi felfogás, melynek útvesztőiből bajos dolog kilábolni. Tisztelettel kell meghajolni azon elv magasztossága előtt: inkább 99 bűnös meneküljön, minthogy egyetlen ártatlan is bűnhődjék Ezen elv főnsége, elvitázhatatlan szépsége ragadtatja el az idealistákat, kik a halálos Ítéletek ellen sikra szállanák.

Egy irányban se legyünk a végletek emberei. Nagyon sok szóvita indult meg az átöröklés törvénye felett. Vér dirigálja az embert, mondják némelyek. Álljon bármiként is a dolog, vitát provocálni nem szándékom, egyes esetek meggondolni valót nyújtottak nekem az átöröklés törvényéről.

Nagy tűz ütött ki, a vész kezdett gyakori lenni s a végén egy ártatlan leánygyermeket kapnak rajta, ki rendszeresen gyújtogatott s a tűz közelében villogó szemekkel a legnagyobb élvezettel guggolva nézte a tüzet. Ez a betegség piromania. Egy másik a lopási szenvedély.

E dologról egy katona főorvos győzött meg. Egy csinos önkéntes állít be. A doctor a gyöngéd, finom idegzetű úri gyermekre néz mereven, szinte bűvös szemei voltak, s elküldi a nagy trafikba, hogy lopjon neki ügyesen egy csomó szivart. Ez sarkon fordul, s aztán jön a lopott szivarokkal, mikor leteszi, leülteti, megsimogatja, aztán egyik jelenlevő elmegy a boltba, hol ámulnak a lopás hallatára, elmondják, hogy mily ügyesen vehette csak el. Az önkéntes pedig nem tudott semmit felébredés után.

Ma már a törvény is bele szól s csak hatósági ellenőrzés mellett szabad hipnotizálni, főként a thuzséri szerencsétlenség után, hol egy hipnotizált úri nő, kinek alvást parancsoltak, örökre el is aludt. Pesten lévén épen dr. Eaufenauer egyetemi tanár, ideggyógyász jelenlétében történt egy hipnotizálás. Hogy a gyöngébb idegzetüekre a parancsszó nagyon hat, a mindennapi élétből látjuk, nem sokat kell gondolkozni, ha nagy hírnévnek örvendő orvosok parancsára meg is bolondulna az ember, mikor folyton halljuk, hogy a kuru- zsolók egyszerű ákum-bákum szavára is rendkívüli dolgok történnek.

Ha most csupán a fenti pár példából kiindulva is azt mondanók, hogy kivégezni tehát nem szabad, hisz vele született a baj, az átöröklés törvénye működött ; a vér dirigálta, mert neki szenvedélye volt, ami másnak végromlása is, tehát ártatlanul nem szabad éltet oltani. Ez a felfogás döntött a halálos Ítélet eltörlésében Syájczban.

Itt vagyunk a dolog, a kérdés velejénél. Gondoljuk csak meg, ha itt e vérbaj működik borzasztó módon, ha orvosolni nem lehet, gyógyszer n;ncs, hát a köz szenvedjen borzasztó módon azért, csakhogy egy szerencsétlennek életét mentsük meg?

Egy gazdálkodó ember felneveli fiát s ez ráveszi öreg apját, Írja birtokát reá. Ez meg is teszi s ekkor kilöki az öreget az ulczára. Majd aztán a fiú gyermekeket nevel fel, s mert egyenlőképen örököl a törvény szerint minden élő gyermek, a nagyobbik unoka meggyilkolja a kisebbet, hogy annak a részét is ő örökölje. Hát mi lesz e dolgoknak vége? Nem követeli-e a nagy többség élete, a közjó, a közbiztonság, hogy elpusztittassék az egy a sokért ? Nem kell e megakadályozni, hogy az az átkos vér tovább is puszugyanakkor szivén talál egy jó királyt, egy hazájáért királyáért, az emberiség jóvoltáért ezer esztendő óta küzdő nemzetet is. Feledjük el a nevét is annak az ördöggé lett emberi alaknak, de rettenetes tettét, minővel emberi lény oly rutul még nem mocskolta be az emberi nemet; ezt véssük emlékezetünkbe, hiszen szivünk sajgó sebe úgy is emlékeztetni fog rája halálunk órájáig.

A döfés talált, mert épen a szivet érte. Oh hogy épen a legjobb, a legnemesebb szivet döfte át.! Magyarország őrangyala lehelte ki áldott, lelkét, Magyar- ország királyasszonyát terítették ki a genfi szállodában. A királyné épen hajóra szállt volna, hogy Terítettbe utazzék, s ekkor csapott rá a ragadozó duvad. A szúrás után még saját lábán ment a hajóra, ott elájult, s nehány perczczel három óra előtt, következett el a vég.

Még szombaton reggel levelet hozott a posta jó öreg királyunknak. A szeretett hitves kezeirása volt. Egészséges, vidám és örömmel vágyakozik férjének, szeretteinek viszontlátása után.

Délután pedig a legrémesebb csapás hírét hozta meg a táviró. . .

„Engem a sors semmi szenvedéstől sem kiméit meg.” Ez volt a kétségbeejtő uralkodó szava „Mindennek vége” tört ki aztán keserve. Mint mindenki, az öreg fejedelem sem foghatta fel, hogy lehetett e jóságos nő ellen törni, a ki sohase bántott senkit ! „Nem tudja a világ, mennyire szerettük egymást, sóhajtott megpróbáltatásában.

A nemzet nem felejtette el, ki volt pártfogója az elnyomatás szomorú napjaiban, Mint gyászolt a nemzettel királynénk Deák Ferencz ravatalánál, mint örvendett velünk, lemondván nehány napra még bánatáról is, a mi ezredéves ünnepünkön. Mindezekért millió és millió szívben lesz Erzsébet királynénak maradandó emléke, a melynek tisztelete, szere- tete nem múlik soha, mig magyar szív dobog e világon, mig hálát érezni képesek a magyar szivek 1

NAGBÁNYA ÉSVID.ÉKE.

titson, nem kell-e törvényesen lépni közbe, hogy magva szakadjon az ilyennek?

Tisztelettel meghajlok a mások ellenkező véleménye előtt is, de csak örvendeni tudnék, ha itt más elvek jogosságáról, helyességéről győzne meg bárki.

Vagy nem mellettem bizonyít az is, hogy a vallás épen arra való, hogy a szeretet müveivel győzzük meg a vadakat is és ime a történelem bizonysága szerint a legszentebb érzelmeket is vérrel fertőzve szemléljük, midőn az igazság, a szeretet embereit is égő fáklyákkal, vagy dorongokkal látjuk, kik a szeretet vallásának igéit hordozzák körül s a ki nem siet elfogadni tanításukat, hamarosan főbe is kollintják. Hát a vallás szent jósága nevében ölni is szabad ? A vallás igazsága nevében üldözni, gyilkolni is szabad ? Kihallgatás nélkül a legaljasabb hazugságot elhinni vagy ráfogni az ártatlanokra is szabad! íme hová jutunk, ha a vér szerencsétlen átöröklött áldozatait még egyházi állásokban is kénytelenek vagyunk látni. Nem jobb lett volna-e a hitre, a közre, ha az ilyen vér kipusztult volna ?

Minden pályán, mindenféle állásoknál, rang- és osztálykülönbség nélkül fordulnak elő esetek. Szerencse, ha jó neveléssel lehetőleg ellensúlyozva van e rákfene, ha a vérkeresztezéssel lassacskán ki van ölve a baj. De a vége csak mégis az, hogy itt nem tanácsos a reszkirozás, a nagy többség biztonsága megköveteli, hogy ritkán ugyan, a köz félsz miatt, de példa mutatásért is, hogy rettegjen a bűnös és tartózkodjék a nép a • szörnyű bűnöktől, de mégis meg kell tartani a halálos büntetést.

D. J.

Heti krónika.

Az egész országot szörnyű izgalomban s rémes megdöbbenésben tartotta a szatmári példátlan eset, melyhez foghatóról a legsötétebb korszakok sem emlékeznek. Nálunk is, természetesen ez volt a beszéd tárgya s a napilapokat jobb ügyhöz méltó kíváncsisággal kapkodta el e közönség.

Most már nem szenved sem az ártatlan áldozat, sem a gyilkos, a közvélemény is megnyugszik, csak azok szenvedése lehet súlyosabb, szinte mérhetetlen, kiket vérség köteléke csatol a két erőszakosan kimúlt fiúhoz.

Máskor szenzácziószámba ment volna a mi ár- tézi viz hírünk is, most keveset törődtek vele, leg- fellebb hitetlenül rázták egyesek fejüket, hisz ez a legkevesebbe kerül.

Ahoz azonban nagy áldozat kell, hogy az ember vizet kóstoljon, én meghoztam a közjóért ezt az áldozatot is, pedig higyjék meg, szívesebben ittam volna egy pohár a la pilseni sört.

Ha csakugyan az a furott kút vize, melyet nekem adtak, akkor, az jó izü kellemes ital, a vállalkozó ugyan még mindig nem érkezeit városunkba s igy biztosat nem írhatunk, de az előjelek kedvezőknek látszanak.

A vizkóstolásnál tehát azt határoztuk, hogy majd máskor fogunk határozni. Éppen igy döntöttük el a nagyvendéglő kérdését is a szerdai közgyűlésen. Határozatba ment, hogy határozatba fogunk menni.

Egy érdekes mozgalomról azonban másképp kell nyilatkozunk. Itt már reális eredmény van.

A város atyák csütörtökön értekezletet tartottak a kaszinóban s kimondották, hogy ezután minden képviseleti gyűlés előtt felváltva, egyszer a kaszinóban, egyszer a polgárikörben értekeznek az előforduló tárgyak felett, hogy készületlenül ne menjenek a gyűlésbe.

Ez már valami, ha csakugyan sikerülni fog létesíteni ezeket az értekezleteket, ahoz a kezdeményezőknek előre is forrón gratulál

a krónikás.

Különfélék.

Erzsébet napját városunkban nagy kegyelettel ülték meg. Az iskolákon, középületeken gyászlobogók lengettek, jelezve a nap szomorúságát. A templomek- ban megtartott istentiszteletek után az iskolák gyászünnepélyt tartottak, igy: Díszes ünnepélyt rendezett az el. isk., melynek központját képezte Buday Etelka s Székely Árpád tanítók beszéde. A polg. leányiskola ezúttal tartotta díszes, uj épületében az első nyilvános ünnepélyt, melyen a szülők és érdeklődök nagy számmal vettek részt. A tágas tornahelyiség ízléses feldíszítése — a megboldogult királyné arczképével, körülvéve fekete posztóval, pálma ágakkal s szép zöld fenyőgalyakkal — nagy hatással volt a jelenlevőkre. Királyné Décsey Mária r. tanítónő nemes fenkölt, mély érzelmű szavaival, keresetlen módon, igen szépen jellemezte királyasszonyunk szomorú éleiét. Nagy hatással adta elő Jamnik Etelka, a kézimunka tanfolyam növendéke, Farkas Albert »Erzsébet halálára« irt melodrámája Szőke Béla zenekisérete mellett a harmonium bús akkordjai s a költemény szép összevágó előadása könnyekig hatottak. Radó Antal »Éji látogatás« a versét Rikly Anna III. oszt. növ. jóhang- sulyozással, értelmesen szavalta, mely után Waigandt Anna igazgatónő záró szavaiban az ő megszokot finomságával adott kifejezést, mindazon érzelmeinek, melyek őt e fenkölt pillanatban lelkesítik. Buzdítja a kis lányokat Erzsébet királyné magasztos példájára, hálát ad Istennek, hogy az uj épület főiépülhetett s magasztos rendeltetésének már átadhatták. Üdvözölve melegen a szülőket, az első nyilvános ünnepély alkalmából, fájó érzelmének ad kifejezést, hogy az üdvözletnek, ily szomorú napon, ily gyászos alkalomból kell megtörténnie. Végül Isten segedelmét kérve, a tanítónők nehéz munkájára az ünnepélyt berekeszti. A kardal elhangzása után a résztvevő közönség meghatot- tan távozott. Hasonlóképen ünnepély volt az áll. főgymn, tornahelyiségében is, ahol az ünnepi beszédet Bencsik János tanár intézte az jifjusághoz.

Városi közgyűlés volt, f. hó 21-én d. e. 11 órakor Gellért Endre elnöklete alatt. Ez alkalommal a nagyszálló bérletére beérkezett ajánlatokat tárgyalták. Komzsik Alajos két ajánlatot tett, melyek közzül a nagyobbik 8772 korona. Bokross János Szklenó fürdői vendéglős 9600 koronát Ígért. Többen a régi vendéglős mellett szóltak, mások a legtöbet ígérő Bokrossnak akarták adni, a bérletet. Molnár Mihály kijelentette, hogy az eddig Ígért legmagasabb összeget garantirozza, erre nézve a bánatpénzt leteszi, s kéri a közgyűlést, hogy újabb árverést tűzzön ki, hátha még magasabb árat fog elérni. A képviselet elfogadta Molnár Mihály ajánlatát s újabb árverést tűzött ki nov. 29 d. e. 10 órára,

Kinevezés. 0 Felsége a király Leitner Emil veszprémi törv. aljegyzőt a szinérváraljai járásbírósághoz aljárásbiróvá nevezte ki.

Eljegyzés. SzeÖke Károly nyug. honvédezredes a napokban jegyezte el Kelemen Kalalint a helybeli polgári iskola volt igazgatónőjét. Az uj pár, hallomás szerint, Nagybányán fog megtelepedni.

A Lenovay ünnepély alkalmából Vlassics miniszterhez intézett táviratra a következő válasz érkezett : Nagyságos Szabó Adolf erdőigazgató bizottsági elnök urnák Nagybánya. Budapesten, 1900. nov. 15, Nagyságos igazgató ur! Kérem nagyságodat, fogadja őszinte köszönetemet a szives távirati üdvözletért, melylyel a Lendvay-Szobor bizottság nevében a szép ünnep alkalmából rólam is megemlékezett Kiváló tisztelettel Vlassics. Az esti ünnepély alatt Fekete Samu jubiláns vármegyei főorvostól, ki városunk iránt oly melegen érdeklődik távirat jött e tartalommal: Tek Törökfaivi Pap Zsigmond Nagybánya. Nemesen érző szived óhajának teljesülése alkalmából üdvözöl Dr. Fekete Samu.

Áthelyezés. A vall. és közokl.-ügyi miniszter Molnárné Takács Mária felőri tanítónőt, a nagysom- kuti all. el. isk.-hoz áthelyezte.

Áthelyezés. A vall. és közokt.-ügyi miniszter Veresné Mérni (Lechner) Emma nagysoinkuti áll. el- isk.-i r. tanítónőt a tornyai áll. el. isk.-hoz áthelyezte.

Eljegyzés. Faragó Gyula a rimamurány-salgótar- jáni vasmű bányarészvény társaság üzem vezető főnöke Borsod-Nádason, vasárnap váltott jegyet Ji. Nagy Ilonkával, R. Nagy Endre biztosítási tisztviselő és neje H. Kiss Berta bájos, kedves leányával, Szatmáron.

Az állami főgymnasium Vörösmarthy Mihály születésének évszázados fordulóján, deczember hó 1 -én délelőtt 10 órakor a téli tornacsarnokban emlékünnepélyt tart. Következő sorrenddel: 1 Szózat Énekli a főgymn énnekkar. 2. Beszéd. Tartja Dergáts Sándor, főgymn. tanár. 3. élő szobor. Szavalja Stecz László, Vili. oszt. tanuló. 4. Vörösmarty Mihály emlékezete. Irta és olvasa Markovits Márton, VII. oszt. tanuló. 6. Az elhagyott anya. Szavalja Körösi Károly,

VII. oszt. tanuló. 6. Zárszó. Tartja Vida Aladar, főgymn. igazgató. Hymnus. Énekli a főgymn énekkar.

Felsőbányán a város tanácstermében folyó hó 20-án a polgármester elnöklete alatt végbement megye bizottsági tag választáson Nagy Lajos 48, Dr. Sereghy Béla 51 szavazatot nyert, utóbbi tehát 3 szavazattal győzött.

A szatmári tragédia utolsó felvonása lejátszódott, Pap Bélát, az úri testvérgyilkost e hó 22-én akasztófára húzták. Valóban idegrázö és borzasztó ennek a családi tragédiának minden részlete és szánalmas alak az az előkelő földesur, ki éveken át tanult s finom társaságokban mozgott, sokat adott a külső tekintély fentartására stb. s 28 éves ifjú korában mégis bitófára került. Mi volt hát életének czélja, szinte jól esett volna, ha a bonczolásnál a doktorok valami rendel- lensséget konstatálnak rajta, hogy nem szerzett, de a veleszületett arravalóság volt oka mindennek. Még ez sem! Pap Bélának 1700 gramm agyveleje volt, több mint egy közönséges embernek és semmi különös elváltozást vagy eltérést a rendestől nem észleltek rajta. Az igazság rettenetesen érvényesült szemben a kegyetlen bűnnel és mégis ma, midőn már ő is ott nyugszik a szatmári ref. temetőben, nem a bosszú, de a szánalom érzete uralkodik a közvéleményben. Szegény Pap család! egy év alatt a 3 fiúból már csak egy van s a kettőnek vége oly megdöbbentő, hogy talán a tizedik nemzedék is arról fog mesélni elrettentő például a késő unokáknak.

A bikszádi zárdáról. A Szent-Bazil rendnek az idén megtartott conventjén a bikszádi zárda főnökévé mást választottak meg, tehát nem az eddigi főnököt Pásztory Árkádot. Nekünk a rend belügyeibe beszó- lási jogunk nincs, tehát nem vizsgáljuk az indokokat sem, a miért az eddigi főnököt mellőzték. De társadalmi és nemzeti kérdés tekintetében jogunk van a választáshoz hozzá szólani. Ugyanis Pásztory Árkád azon a vidéken a népnek valóságos apja volt, úgy hogy az ő távozása folytán az Avasban vagyoni tekintetben szoczialis bajok fognak beállani, nemzetségi szempontból pedig ezt a vidéket veszélyeztettnek tekintjük. Mert Pásztory Árkád akkor, a midőn az elhagyatott, jelentőség nélküli monostort virágzó, gazdag zárdává alakította át, megszerezte azon a vidéken a hatalmat is, a melyet mindenkor a magyarság érdekében vetett latba, a monostort a magyarság, a magyar állam bevehetetlen védvárává tette. Hogy mi