Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-08-19 / 34. szám

(2) 34. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

1900. Augusztus 19.

apostolainak hatalmával, előre igy lévén erre megintetve és parancsolván nékünk ugyanazon mindenható Isten, apostoli saját áldásainkkal készséggel engedélyezzük, adjuk, adományozzuk. Az országot is, melyet nagylelkűséged Szent Péternek felajánlott, veled együtt s a jelen és jövendő magyar népeddel és nemzeteddel a római szent egyház oltalma alá fogadván, bölcseségednek, örököseidnek és törvényes utódainak bírni, tartani, igazgatni, kormányozni és birtokolni, vissza adjuk s adományozzuk. Ezen örököseid és utódaid bárkik lesznek, miután az ország- nagyok által törvényesen megválasztattak, hasonlóan tartozzanak nekünk s örököseinknek személyesen, vagy követeik állal kellő engedelmességet és tiszteletet tanusitani és magokat a római egyháznak, mely az alatta levőket nem tekinti szolgáinak, hanem fiainak fogadja valamennyit, alattvalói gyanánt bemutatni s a katholikus hitben Krisztus Urunknak és Üdvözítőnknek vallásában szilárdul megmaradni s azt előmozdítani. És mivel Nemességed az apostoli dicsőségért versenyezve, nem tartotta méltatla- lannak az apostoli hivatalt, Krisztust hirdetve és vallását terjesztve, viselni és minket papsági tisztünkben helyettesítve eljárni igyekezett, az apostolok fejedelmét mindenekfölött tisztelve: azért mi is kiváltó szabadalommal (singulari privilegio.) Kitűnőségedet s érdemeid tekintetéből törvényes örököseidet s utódaidat, kik, a mint mondva volt, megválasztva s a szent szék által megerősítve lesznek, most és a jövőben örökösen feldíszíteni kívánván, apostoli hatalmunknál fogva megengedjük, akarjuk és kérjük, hogy miután te és ők a koronával, melyet küldünk, a követeidnek átadott mód szerint kellőleg megkoronázva leszel és lesznek, magad előtt a keresztet, mint az apostolság csimerét vitethessed és ők vitethessék; és miként téged s őket az isteni kegyelem arra tanitand, országod jelen és jövendő egyházait helyettünk s utódaink helyett intézhessétek és rendezhessétek ; miként mindezek egy másik levélben, melyet közösen neked, az országnak s az összes hü népnek hozzád intézett követünk által küldünk, terjedelmesebben foglaltainak. Könyörgünk a mindenható Istennek, ki léged neveden hívott ki anyád méhéből az országlásra s a koronára s a ki azon koronát, melyet a lengyelek vezérének készi tettünk, neked adni parancsold, növeszsze igazsága gyümölcse gyarapodását, országod nj ültetvényét áldásainak harmatával bőségesen öntözze ; országodat neked, téged pedig országodnak tartson meg épségben; a látható és láthatatlan ellenségektől oltalmazzon s a földi országiád bajai után a mennyei országban örök koronával diszitsen. Kelt Rómában, április VI. kalendájában, a XIII. indikcióban (azaz 1000-ik év márezius 27-én )

Heti krónika

Teljes ünnepi hangulatban élünk. Ünneplő ruhában, ünnepélyes arczczal, ünnnepi eszméket penget mindenki.

Már a hét elején elkezdtük rendezni a körösz- tény Magyarországot s valami csodálatos egyetértés fogott el mindnyájunkat, a mi pedig éppen nem szokott a magyar ember gyengéi közzé tartozni.

Másutt Nagyboldogasszony napján emlékeztek meg a 900 esztendőről, nálunk azonban, hogy a testvériség egészen kifogástalan legyen ezen az ünnepen mindenki Felsőbányára rándult, hol a búcsúnak az idő rendkívül kedvezett.

Egy külföldi (erdélyországi) embertől hallottam, hogy odalent nagy Székelyországban háromféle búcsú létezik u. m.

az istenes búcsú a rétes búcsú és a fütykös búcsú.

Az első az egyház malasztjával tartott igazi ünnep, másik az eszem-iszom s a harmadik a mit Baczur Gazsi igy énekelt meg: Jaj de szép volt hajdanában, a fokosnak fénykorában.

Felsőbányán ezúttal mind a hármat megtartották, legalább úgy beszélik nálunk, hogy a fütykös búcsú sem maradt el.

A körösztény jubileum maga Nagybányán hétfőn, István király napján lesz. Ekkor emlékezünk meg, a nagy királyról, a koronáról és a kereszténység magasztos eszméjéről.

De az ünnep tulajdonkép 3 napig tart, mint. ré- gente, a tündérregék idejében az esztendő.

Ma ugyanis 70 éves jó királyunknak szenteltük a napot s mig a szél számtalan lobogót lenget a városon, addig a templomok is megteltek áhilatos közönséggel. A bányászság kivonult végnélküli csapatban.

Holnap előiinnepe a juibleumnak sok szép látványossággal egybekötve, holnapután meg nagybányai búcsú, Szent István napja és a kereszténység magyar jubileuma.

Ha ezek után azt is tudjuk, hogy pár nap múlva képviselőnk érkezik s ismét ünnepnapoknak r.ézünk elébe, akkor valóban nem csodálkozhatunk, ha ez a hét a készülődéseknek, tervezgetések és rendezéseknek volt szánva.

De ne sajnáljuk az időt az ünnepségektől, mert ha hétfői napunk úgy sikerül, amint azt a lelkész- kedő papság tervezte, akkor még Magyarország ezer ünnepe között is első helyen fog álla ni Nagybánya emelkedett gondolkozásával, melyről hódolattal és tisztelettel emlékezik meg

a krónikás.

Különfélék.

Ö felsége a király 70 éves születésnapját ünnepeltük ma. A város képe külsőleg is díszt öltött. A -középületek és számos magánház fel voltak lobogózva, A templomokban hála imákat mondtak a nép és a papság a legalkotmányosabb uralkodóért, ki élte e nevezetes pontját friss erőben, egészségben érte meg s egész Magyar hazánk összes lakosainak forró óhajtása, hogy szeretett koronás királyunknak nyújtsa életét hosszúra az egek Ura s áldja meg őt továbbra is azzal a bölcsességgel, igazságszeretelte! és munkaerővel, melylyel népei bofdogitásán egy hosszú élet pályán át eddigelé fáradozott.

A 900 éves keresztény Magyarország jubileumát városunkban lélekemelőén készülnek megünnepelni. A kezdeményezés Szőke Béla h. plébánost illeti, ki e hó lo-án, délután 4 órakor az összes kér. lelkészeket házához tanácskozásra hivta meg, hol dicséretre méltó békés egyetértéssel és igazi krisztusi szeretettel együttesen kimondták, hogy a nagy napot egyházilag megünnepelik. A lelkészkedő papság aztán nyomtatott meghívót bocsátott közre, melyben a város közönségét aug. 15-én, d. u. 6 órára a városháza tanácstermébe értekezletre hivta egybe. Ezen értekezleten határozattá emelteteti a következő programra: Aug. 19-én este 8 órakor a bányászzenekar fáklyafény mellett körüljárja a város főbb ntezáit, ugyanekkor toronyzene és kivilágítás lesz, a, rendezőség fölkéri a lakosokat, hogy házaikat lobogózzák fel s a főbb utczákon világítsák ki, egyszersmind azok iránt, akik szegénységből a világításban részt nem vehetnek, keresztényi kegyelettel és elnézéssel légyének. Este 9 órakor a város összes tornyaiban a harangok megszólalnak és egy fél óráig hirdetni fogják a bekövetkezendő ünnep nagy jelentőségét. Aug. 20-án d. e. 8 órakor a görög katholikus, 9 órakor az evang. református templomban (hol a protestánsok együttesen ünnepelnek), 10 órakor a római katholikus templomban ünne •

pélyes istentisztelet. Délután a Széchenyi ligetben örömünnepély, melynek rendjét egy külön e czélra kiküldött bizottság állapítja meg. A csütörtöki értekezletből a lelkészkedő papság fölkérte Gellért Endre polgár- mestert, hogy az ünnepélyt a város részéről támogatni szíveskedjék, aki is szives készséggel ígérte meg,

I hogy a város az ünnepség érdekében szinlén megteszi ! a magáét. Nincsen egyéb tehát hátra, minthogy megértsük egymást s a szép jubileumot testvéries szerétéiben s igazi vallásos örömben töltsük él s ne zavarja a nagy eszme méltó érvényesülését, semmi disszonáns hang, ami hogy úgy lesz, arra nézve biztosíték nekünk népünk józan gondolkozása és műveltsége.

Láng Lajos valóságos belső titkos tanácsos, választó kerületünk orsz. gy. képviselője f. hó 24-én körünkbe érkezik A polgármester ma d. e. 11 órakor értekezletet tartott, melyen a fogadtatás részleteit következőkben állapították meg: A képviselő Szinérváraljáról pénteken este 7 órakor érkezik kocsin. Borpatakban a város hatósága, Nagybánya határán fogadni fogja s esle ossz«jövetel lesz a polgári körben. Szombaton este hangverseny a kaszinóban. Vasárnap d. e. beszámoló beszéd a ligetben. Utána közebéd. A képviselő hir szerint, Turrnan Olivérné vendége lesz s családjával együtt érkezik városunkba.

Személyi hir. Selevér Iván mára marosmegyei főpénztárnok, Újhelyi Hugó kincstári ügyész sógora, jelenleg városunkban időzik.

Nagy László alispán ellen indított fegyelmi vizsgálat ügyében a választmány a teljes felmentést, egyhangúlag kimondotta, a dolog vége tehát, mint a Szamos nagyon helyesen mondja: Nagy hű-hó semmiért.

Emlékeztető. A polgári olvasókör vasárnap aug.

19-én estélyt rendez, melyre a meghívók a héten szétküldöltek.

Az államilag segélyezett debreczeni Kereskedelmi Akadémia értesítője az 1899 —1900. tanévről. A tanintézet fenállásának XLII. évében. Közzéteszi : Dr. Bayer Ferencz igazgató. Az intézet élén dr. Bayer Ferencz igazgató áll 13 tanerővel, mig.ez iskola ügyeit Novelli Ede elnöklésével egy 12 lagu felügyelő-bizottság intézi Taneszközökkel bőven el van látva az intézet, valamint könyv- és szériára évről-évre gyarapodik. A tanári könyvtárban 1433. mű van. 2898 darabban, mig az ifjúsági könyvtárban 1894 mű, 2058 kötetben. Az als'), középső és felső tanfolyamra 122. tanuló iratkozott be, kik közül r. kath. volt 26, ev. ref. 25. ág. ev. 6, izraelita 64, mely utóbbi szám azt bizonyítja, hogy az izraelita vailásu szülők gyermekeiket a reális és praktikus pályákra nevelik. Az osztályvizsgálatok eredményének kiiinutalásában érdekes képét nyerjük annak, hogy a tanulók mindhárom évfolyamban, milyen osztályzatot kaptak. Legtöbb jeles van a vallástanban, összesen 57, legkevesebb jeles a nyelvekben, ami arra vezethető vissza valószínűleg, hogy az egyes folyamokra iratkozó tanulók roppant csekély vagy semmi nyelvismeretet hoznak magukkal és igy ugyancsak dolgozniok kell, hogy megküzdhessenek a kezdet nehézségeivel. A tanulók közül a három évfolyamon általános jeles osztályz ttot 2 tanuló nyert, általános jót 29, megfelelt elégségesen 53, l—2 tárgyból javításra utasittatott 28, osztályt ismétel 6, és osztályozásán maradt 1 tanuló. Érettségi vizsgálatra 33 tanuló jelentkezett, egy azonban ezek közül elmaradt: az Írásbelin jelen volt 32 tanuló, kik közül jelesen telelt meg 1, jól 7, egyszerűen 16, javításra bocsáttatott 6, ismétlésre 2. Az Önképzőkör dr. Szántó Sámuel tanár szakavatott ellenőrzése és vezetése mellett szépen müködöttt és munkásságáról junius 8-án tartott záróünnepélyen számolt be. Hasonló örvendetes eredményt tüntet fel a tornakor és az ifjúsági otthon, mig a segitőegyesület vagyona a sok jótett, de gondos kezelés mellett 9229 koronára emelkedett. Az intézet kebelében a női kereskedelmi tanfolyam is

Tátrába vágyunk föl, a hegyek közé, mig fel nem jön a nap, mig keringőznek a hüs reggeli szellők.

Hosszas alkudozások után kibéreltünk egy bennszülött polgártárstól három havasi telivért s felkapva a nyeregbe, vigan koezogtunk befelé a lejtős, szerpen- tines útra. Úgy nézhettünk ki, mint valami búr önkéntesek, kik a hazaszeretet lángjától megcsapva ellenségre mennek portyázni. Felelősünk reá is zenditett egy nótára, ráfogta, hogy búr induló, de csak hamar kisült, hogy az »Asszony-regiment« egyik csiklandós kupléja.

A reportok ékes tollú vezetője felfogta a dolog humoros oldalát, sarkantyuzni kezdte paripáját s éles tenor hangon kiáiltott fel: Előre fiuk! a kinek lelke van. Aminek az lett a következminye, hogy elmaradt, mert Fruzinka a soha sem érzett lábszoritástól tneg- bicsakolta magát s feldühödve a kíméletlen bánásmódon nem mozdult helyből, Jó fél óra telt el, inig az ékes tol u utolért s mint bus resignácziőval beszélte, csak úgy tudott megbéküini Fruz in kával, hogy leszállóit róla s egy darabig kantárszáron vezette, édes semmiségeket sugdosva fülébe.

Mikor elhagytuk Hágit, néhány perez alatt szétoszlott a köd s előttünk állott a magas Tátra, teljes pompájában. A napsugarak ragyogva törtek meg sziklás ormain s aranyos szegéllyel vonták körül a hatalmas csúcsokat. Valami fenséges, valami lélekemelő látvány tárult elénk, mely szinte leborulni késztetett a nagy Alkotó előtt. Egyik oldalon a Tátra hólepte ormai meredeznek fői a szédítő magasba, a másik oldalon előttünk terülnek el a Szepesség vadregényes tájai.

Aztán ismét eltűnik a kép s szebb keletkezett,

újabb, ragyogóbb az előbbinél. így is tartott az mindvégig, mintha csak egy bűvös kaleidoskopba le-intettünk volna bele. Rövid idő múlva elérlük Tátra—Széplakot, honnan diadalmasan vonultunk be előbb Uj, azután Ó-Tátrafüredre. Az utóbbi helyen rövid pihenőt tartottunk, mi allatt mi, iheg táltosaink is megreggeliztünk. Kiheverészve az uL fáradalmait ismét nyeregbe kaptnnk s elindultunk a keskeny hegyi ösvényen. Kitűzött czélunk a tarpitaki vizesés alapja körülspeklá- lása volt.

Jó másfél órát koezogtunk a fenyvesek között, mikor elértük az alsó vízesést. Innen aztán egymást váltották fel a szebbnél-szebb helyek. Zuhogva, habozva, sisteregve hull alá á magasból a viz s amint a nap ráveti sugarait a fenyveseken keresztül, a színek minden variatiójában tündöklik át. Eszembe jutott itten, hogy hiszen nálunk is van ám ilyen valami ott a szturi völgyben, meg a blidári erdésztanyánál. Az igaz, hogy csak fiókja ennek, de az is valami.

Visszajövet a Rózsa menedékháznál tartottunk pihenőt. Itt elibünk állott egy élelmes suhancz emberke s lekapva sipkáját, alázáttal szólított meg, nincs e kedvünk felmenni a Lomniczi csúcsra, ő tud egy jó rövid utat, hol az apja vezette tavaly József főher- czeget. Ezen vita keletkezett, melyet az ékes tollú döntött el ekképen.

— Uraim ! Nemde a régi rómaiaknál az volt az uzus, hogy a madarak röptére bízták a kényes ügyek sorsát. Nos, miért ne lehetnénk mi e perezben Rómaiak ?

Nézetét magunkévá tettük § határozatilag kimondtuk : ha 5 perczen belül bárminemű madarat megpillantunk, megyünk, ha kell még a Lomniczi csúcson

is túl. Alig mondtuk ki e szavakat, tőlünk mintegy három méternyire egy kis fenyőrigó rebbent föl. Sorsunk meg volt pecsételve. Eleresztettük táltosainkat s neki indultunk ifjú vezetőnk nyomdokán. És itt kezdődik, a mi tulajdonképeni barangolásunk a magas Tátrában.

Délig elég jó kondicziőhan haladtunk felfele a fenyvesek között, aztán egymás után hagytuk el a fenyők s törpe fenyők birodalmát, majd az áfonya bokrok között törtettünk kitartóan mind feljebb. Felelősünk néha zerge ugrásokat reszkírozott meg s fumigálta a turistákat. A kis vezető semmit sem szólt, csak szeges botjával gacsolt előttünk. Hanem bezog megváltozott a helyzet, mikor a kopár, sziklás ge- rinezre értünk fel. Itt már valóban össze kellett szednünk minden tudományunkat, mit valaha a tornázás- ban elsajátítottunk, az egyensúlyozástól kezdve a bakugrásig. Most kezdte magát bemutatni a magas Tátra. Akkora tátongó málységek, meredek sziklafalak vannak, hogy az embernek a háta borsózik arra a gondolatra, hogy mindazokat még meg kell mászni. Felelősünk a veszélyesebb helyeknél rendesen nagyon fáradtnak érezte magát s szükségesnek lattá egy kis pihenőre leülni. Mi az alatt a felséges kilátást, a gyönyörű panorámát szemléltük s én titokban Torma szerettem volna lenni, hogy vázlatokat készíthessek e fejedelmi vidékről.

Már három óra felé járhatott az idő. de a Lomniczi csúcs még mindég úgy meredezett felénk, mint Nagybányán a Plestyor. (Csak képzelem, mert még soha sem jártam ott.) Egyszerre tünedezni kezdeti alattunk a vidék, mintha köd ült volna reája, már alig láttuk az apróbb hegyeket, majd eltűntek vég-