Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-08-19 / 34. szám
Nagybánya, 1900. Augusztus 19. — 34. szám. XXVI. évfolyam.^* S TÁRSADALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGIELEUIK IvíIISrZDIErtT "V .A. S^.!R IST^IE5 Előfizetési árak: Egész évre 8 Kor. Fél évre á Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvny indájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Fetsőbányai-utcza 245-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők. Lélekemelő, magasztos ünnepet ül ma minden igaz magyar ember: a kereszténység kilenczszázéves jubileumát! Hit nélkül, durva lélekkel, szívtelenül vívnak egymás ellen ádáz csilákat barbár népeink. A kiöntött, vérnek és könnynek tengere árasztja el e szép országot, mely a békére, egyetértésre és szeretetre volt megteremtve. Es ime az isteni gondviselés kegyelme megindul a nép sorsán! A kiontott vérnek tengeréből kiemelkedik a kereszt: ragyogóim, fenségesen, hogy megváltsa és kiragadja e nemzetet a barbárság rabjármából A fölkent király homlokát koronával öved- zik és e szent jelvény oltalma alatt megvetik alapját államépületünknek, melyet a magyar faj alkotmányszeretete, királyhűsége, lovagias, nemes érzülele lesz naggyá és halalmassá. De ren- dilhetlenül erőssé is, amelyet nem volt képes megdönteni egy évezrednek létfentartó küzdelme, a sokszor hatalmasabbal vívott egyenlőtlen harcza, és fájdalom a saját véreinek testvérháboruja sem! A kereszténység csodás ereje tartja fent e maroknyi népet az idegen népcsaládok sokaságában. Mi lett volna belőle, mily pusztulás vár reá, ha a leikébe szunnyadó magasztos érzéseket, elméjének higgadt józanságát, faji jellegévé vált becsületességét nem hívja elő, nem ápolja, tökéletesíti, védi a vallás! Az örökké szép, magasztos keresztény vallás, a szeretet vallása, mély megvédte a magyart az idegen népek tenger-sokaságában, s amely a hitnek varázsával ébren tartotta reményét egy szebb és jobb jövő után, melynek boldog teljesüléséért szívesen áldozá orczája verejtékét, s ha úgy kellett szive vét’ét is! Gondoljuk és érezzük át mindezt e nagy és szép ünnepen, hű magyarjai e hazának. A kereszténység sziveinket egy dobba1 lásban egyesítse most és a szeretetnek isteni hatalma győzedelmeskedjék az ádáz visszavonás fölött. Mely lélekemelő, magasztos ünnep volna az, ha a kereszt dicsőséges uralmának kilencz- százados fennállását a keresztény hilfelekezelek békés egyetértésével, egymás kölcsönös megértésével és az őszinte szivekből fellángoló szeretet egygyé forraszlő hevével ünnepel- nők meg. Szebbet és méltóbbat e nagy naphoz alig álmodhatnánk ! A második honfoglalást jelentené ez, mely nemcsak a haza földjét, de az országban élő emberek szivét hódítaná meg egymásnak, a melynél ragyogóbb, tökéletesebb diadala alig volna képzelhető egy életképes culturnemzelnek ! H. I. II. Szilveszter levele Sz. István királyhoz. A magyar kereszténység 900 éves jubileuma alkalmából közöljük azt a nevezetes levelet, melyet a pápa a nagy királyhoz intézeti. A hazafias kegyeletneu vélünk ez állal elegei tenni s talán azok is, kik e nagy érdekű levelet már ismerik jó néven veszik, ha a kilenczszázados évforduló alkalmából e történelmi okmányt emlékül el- tehetik. II. Szilveszter pápa, adományozta a koronát első királyunknak, Szent-Istvánnak s ezzel beillesztette a keresztény hitre tért Magyarországot az európai államszervezetbe. A korona adományozásának eseményéről a leghitelesebb egykorú tudósítás kétségkívül magának II. Szilveszter pápának Szent-István királyhoz intézett levele, melynek kíséretében a koronát niegkül- dötte volt. Mi, késő utódok, meghalottsággal o vassuk e régi iratot., mely legjobban megmagyarázza a korona adományozásának körülményeit : E levél igy szól: »Szilvester püspök, Isten szolgáinak szolgája, Istvánnak a magyarok vezérének üdvöt s apostoli áldást! Nemességed követei, nevezetesen testvérünk, Asztrik kalocsai tisztelendő püspök annál nagyobb örömmel illették szivünket és könnyebben végezték tisztöket, minél sóvárabb lélekkel vártuk isieni intelem által előre figyelmeztetve megérkezésüket az előttünk ismeretlen néptől. Szerencsés küldöttség, mely menyei követség által megelőzve s angyali szolgálattal végezve, isteni határozat állal előbb végeztetett, mintsem általunk meghallgattatok Bizonyára nem az akarónak, sem a futónak, hanem az apostol szerint a könyörülő Istennek végzése volt ez, ki Dániel tanúsága szerint változtatja az időket és korszakokat s átszállítja az országokat; nyilvánítja a mélységeket és elrejtetteket, s ismeri a sötétben levőket; mert a világosság vele van, mely, mint János tanítja, megvilágosit minden embert, ki e világra jön. Mindenekelőtt tehát hálát adunk az Atya Istennek és Urunknak, Jézus Krisztusnak, ki a mi időnkben is talált magának Dávidot, Gejzának fiát, szive szerint való férfiút és menyei világosságával körülsugározván, felébresztő öt, hogy legeltesse Izrael népét, választolt magyar nemzetét. Azután dicsérjük fenséged Isten iránt való kegyeletéi s az apostoli szék iránt való tiszteletét, mely széken Isten irgalmából — semmi érdemünk nem lévén — ülünk. Méltó dicsérettől említjük továbbá adakozásod bőségét, melylyel az apostolok fejedelmének Szent Péternek országodat és népedet, melynek vezére vagy, mindenedet és tenmagadat ugyanazon követek és leveled által örökkön felajánlottad. Mert ezen kiváló tetted által nyilván tanúsítottad és magad méltóképen annak mutattad, a minek hogy téged nyilvánítani méltóztatnánk, óhajtva kérted. De kímélünk. Mert nem szükség bőven dicsérnünk azt, kit Krisztusért viselt annyi s oly kitűnő cselekedetek nyilvánosan hirdetnek, a kit Isten maga ajánl. Ezért tehát, dicső fiunk, mindazokat, a miket tőlünk s az apostoli széktől kívántál: a koronát, a király nevet, az esztergomi metropolitaságot s a többi püspökséget, a mindenható Istennek, Szent Péter és Pál A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárcsája. Barangolások a magas Tátrában. A mi felelősünk egyike azon ritka embereknek, kiknek kellős életük van. Az egyiket a redakezióban éli s ilyenkor hideg, mint a jég, szigorú, mint a hárem eunuchja s ideges, mint egy hat hónapos asszonyka ; a másikat szintén a mi körünkben tölti el, csak ogy arany a kedélye, bohém a lelke s tiszla egészséges humor az ajka. Ha ugv lapzárta után körülüljük ami édes testvéreinkkel, színművészeinkkel »bohém asz- tal«-unkat, reá sem lehet ösmerni Mikulásra, ahogy mi elneveztük volt. Egy tikkasztó, napsugaras délután, vig fütyörészés mellett csattogtatta kezében a segéd-szerkesztőt, majd halkan dudolgalott valami pajzán operetle áriát. Ez jó jel! kacsintott felém, a reportok ékes tollú vezetője. És tényleg igaza volt. Mikor már az utolsó riporter is leszúrta a maga összekorrigált kéziratát, mely olyanformán néz ki ; mint egy kínai csata-tér, felelősünk sétára indította a szegény két agyonsétált ifjút s hárman maradtunk benn csupán. Ekkor komoly ábrá- zattal fordult felénk : — Gyerekek ! holnap vasárnap van, tehát pusztulnunk kell Kassáról. Hova menjünk? A reportok ékes tollú vezetője s én busán sóhajtva mutattunk előbb tárczánkra, azután ama kis ezédulára, melyen kiadónknál, a fehérrabszolga tartónál be voltunk táblázva. Felelősünknek szerfelett tetszett a dolog, majd midőn már megelégelte a nevetést, kihozott egy nagy pecsétes Írást s egy csomó újdonatúj bankjegyet. Tantiem képen kapta bohózatáért, melyet negyedszázszor adtak elő a nyár folyamán, Budán a Kisfaludi színházban. — Itt a tőke gyerekek! Ti csak azl határozzátok el, hova menjünk, de okosan ám. — Aggtelekre ! kiáltott fel a reportok ékes tollú vezetője, lévén ő arra a környékre való. —- Föl a magas Tátrába, áfonyát enni! repli- káztam én. Hosszabb vitatkozás után az én eszmém diadalmaskodott, kedvezett neki az a 40() Calsius is, ami odakünn izzasztotla polgártársainkat. Hogy a táviratokat, melyek azután jöttek még, minő gyorsasággal dolgoztuk fel, az már a mesével határos, mert egy rövidke óra múlva már a pályaudvaron sétálgattunk fel s alá. Végre berobogott a csorbái idény-express s mi főúri hanyagsággal dőltünk hátra az egyik kilátási kocsi bársony támláján, rangosán dobva oda a hajlongó kalauznak szab id jegyeinket. Nehány pereznyi várakozás s a kalauzzal folytatott eszme-csere után elindult a hatalmas alkotmány s mint a szélvész száguldott lova a magas töltésen. Hogy az időt hamarább öljük el, letelepedtünk a kis pulitéros asztalka mellé tarokkozni. Felelősünknek hatalmas pechje volt s Hídvégit szidta érte állandóan, a hősszerelmest, az ő rendszeres kibiezét okolva, hogy miért nincs jelen. Mikor már a harmadik pagátját fogtuk el, odacsapta a kártyát, nem játszott többet. Ekkor már Krompach mellett rohantunk el. Valami borzalmasan fenséges látvány tárul az utas szemei előtt, mikor a Krompachi hatalmas vasgyáron keresztül rohan éjjel a vonat. Mintha bennt lenne a Vulkán fenekén, körös-körül amerre csak tekint izzó lávaként folyik a va-ércz, vakító veresen világítva. Azok a kormos alakok pedig, kik ott forgolódnak a tüzfoiyamok körül, úgy néznek ki, mintha Belzebnb szolgái lennének s ördögi mivoltukhoz csak két szarv hiányzik a homlokukról. Kora hajnal volt még, mikor megérkeztünk végállomásunkra Csorb tra. A magas Tátrából egy arasznyi sem látszott, vaslagon be volt még burkolva köddel. Az idő úgy a hogy, de mégis csak eltelt s nemsokára dagadó kebellel indulunk fölfelé a kis fogas kerekün a csorbái tóhoz. Mikor az apró kocsiból kiszáltunk, épen akkor üdvözölte az első napsugár az ébredező földet. Fölségesen szép hely a csorbai-tó, nem hiába nevezik a Tálra gyöngyének. Nem sok időt töltöttünk a pariján, hisz ismertük már minden zegét, zugát, a ILiSg'jo'b'b, leg-ü.d.itő'b'b és leg'olcsoTo'b éuS’vá.-n.-y'vi’Z&'te. a, SzolyVai, PoleNai és Lurii Erzsébet GYÓGYVIZEK. .................................. Fe ltűnő gyógyhatással alkalmaztatnak: kösz vény-, vese-, hólyag-, gyomor-, torok-, tüdő és gégebajok esetén. KAPHATÓ BOTTt'AN GÉZÁNÁL NAGYBÁNYÁN. Kapható: füszer-üzletekben és az uradalmi ásványvíz bérlöségnél Szolyván (Beregmegye). Kilenczszázéves jubileum.
