Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-22 / 30. szám
(2) 30. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE A magyar képzőművészet fejlődésének vázlatos ismertetése*) — Irta: Myskovszky Ernő. — Magyar képzőművészetünk nem dicsekedhetik oly dicső és fényes múlttal, mint a nyugati nemzeteké, mert a kedvezőtlen és mostoha politikai viszonyok, a kereszténység és függetlenség érdekében vívott évszázados küzdelmek a kulturális és művészi czélok kivitelét megakadályozták Azon egyházak és kolostorok, melyeket Sz. István első királyunk alapitolt. nyom nélkül elpusztultak, a román Ízlésű bécsi székesegyház s ugyanott az ó-keresztyén stylü földalatti sirkápolna (kubikulum), valamint a páratlan művű portálé.járól nevezetes jaki még néhány kisebb templom kivételével. A tatárjárás utáni nagymérvű német bevándorlással veszi kezdetét a német befolyás alatt álló csúcs-ives építészetünk, melynek kiváló emlékei a lőcsei, bárt- fai, csütörtökhelyi, pozsonyi és budavári (Mátyás) templomok, melyeket felülmúlja remek architektúrájával a hazánkban páratlanul álló kassai dóm (1260). E korbeli profán műemlékek is elpusztultak. Mátyás király palotáját is csak leírásokból ismerjük; a vár építkezési remeke a Vajdahunyadi lovagvár. Az építőművészeinek nagy föllendülése Holló Mátyás uralkodása idejére esik. Ugyan alatta még a csúcs-ives ízlés is arat szép diadalokat, de a király által Olaszországból behívott művészek csakhamar kiszorítják a góth tevékenységet. Azonban a milyen szép és kedvező auspiciumok mellett indul meg a renaissance épités, annál nagyobb a pusztulás, mely e korszakot követte. Mindaz, mit a nemzeti dicsőség fénykora alkotott, a pogány törökség pusztító bordái megsemmisítettek s csirájában folytottak el minden művészeti tevékenységet. Ezen másfélszázados, az osmán-hatalom továbbterjedésének meggátlását czélzó küzdelmek következtében a tudomány, irodalom és művészet természetesen nem fejlődhetett, mely idő alatt mindezeket a szerencsés Nyugat békésen művelhette. A magyar renaissance épités emlékei majd mind elpusztultak s csak néhány alárendeltebb műemlék maradt fenn a felvidéken. Legkiválóbbak a Lakács Tamás prímás által alapított esztergomi kápolna, a bártfai városház, a sárospataki és fricsi (Sárosra.) várkastélyok. A török hódoltság után a barokk virágzásában, Magyarország nem csak politikailag, de művészileg is teljesen Ausztria befolyása alá került. Ezen, a kizárólag idegen szellemi tőkével megindult barokk építészetünk emlékei a budai királyi várpalota, a szombathelyi székesegyház, a budapesti egyetemi templom, ugyancsak ott a Károly-kaszárnya, (jelenleg központi városház), a pozsonyi Grassalkovics palota s még számos vidéki templom, főúri palota, kastély és színház. E század elején alkotott építészeti alkotások többnyire emberi Ülésben épültek. Legkiválóbb typusa a budapesti nemzeti muzeum. Építési tevékenységünk az ötvenes évek felé kezd fellendülni s különösen az ország fővárosa mutat fel nagyszerű monumentális műalkotásokat; ilyenek az 1851. év óta épülő lipót*) A nagybányai m. kir állami főgvmnasium ez évi értesitöjében „A képzőművészetek fejlődésének vázlatos ismertetése“ czimen megjelent remek tanulmányból közöljük e részletet. városi basilika ; a ferenczvárosi és erzsébetvárosijjtemp- lomok ; a budai királyi várpalota, melyet Hauszmann Alajos renovál; az uj városház, a magyar tudományos akadémia renaissance stylü palotája; a Vigadó (redout) épület; a király áldozatkészségéből s Ybl Miklós tervei szerint tiszta olasz renaissance stylben épült opera; a nemzeti-, nép-, és vígszínház s a város egyik legszebb s mondhatni a világ egyik legnagyobb műemléke: az 1893-ban megkezdett és Steindl Imre tervei szerint csúcsíves stylben épült uj országház (területe 17.745 m8) és még számos úgy fővárosi mind vidéki műemlék, melyeknek elsorolása e rövid czikk keretén belül, mivel ez száraz névsor lenne, nem lehetséges. Elvitázhatatlan igazság, hogy a nemzetek nagyságának, tehetségének és műveltségének jelzői nem csupán a történelem Írott lapjai, de a monumentális művek is ; azon tiszteletre és kegyeletreméltő alko- i tások, melyek a hazai történetnek forrásul szolgálnak és a nemzetnek egykori műveltségét, fenkölt vallási buzgóságát, szellemi és művészi fejlettségét bizonyítják. Minden nemzetre nézve e műemlékek tehát kiváló fontosságnak s ezért azokat szorgalmasan felkutatja. megvizsgáltatja, azokat a pusztulástól megóvja s mint a nemzet legbecsesebb kincsét, féltékenyen megőrzi; a romladozó műemlékeket a jövő nemzedékek számára fentarfja s eredeti alakjukban is sajátos nemzeti jellegükben nagy óvatossággal s kímélettel megújítja, restaurálja. Megszámlálhatatlan azon építési műalkotások száma, melyek a kegyelet hiánya, az idők és csaták viharai következtében elpusztultak; pedig minden egyes műemlékünk elenyésztével történetkönyvünknek nyilván egy-egy lapja szakadt ki és i hogy daczára annyi rombolás, pusztítás, közönynek, valamint gondatlanság után is még számos régi műemlékünk van, oka annak őseinknek azon dús öröksége, melyet a századok óta vesztegető ivadék elpazarolni máig sem volt képes. Kiváló műtörténészünk, Nagyvárad egykor tudós püspöke Ipolyi Arnold, pusztuló műemlékeink érdekében igen sokat tett s nagyon jellemzők és találók erre vonatkozó szavai : »Azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti. Őrizzük emlékeinket; gyűjtsük össze maradványaikat és töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek és ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen és ké- tesebb a jövő!« Tudományos férfiaink végre belátták, hogy az elmulasztottakat pótolnunk kell s a hatvanas években a magyar tudományos Akadémia keblében egy, a műemlékek országos bizottsága czimét viselő testület alakult, mely műemlékeink felkutatását, azoknak megvizsgálását, ismertetését és fenntartását tűzte ki feladatául s egy később alkotott törvényünk kellő szigorral lépett és lép fet az emlékek pusztítása ellen. Szobrászainknak is igen csekély, alig szamba- vehető múltja van. Mindazon csekély számú alkotás, mely a régi időkből fennmaradt, leginkább az építészetnek tett szolgálatot. A románkorral veszi kezdetét szobrászatunk s első emléke a bécsi altemplomba vezető folyosó dombormű ve Sámson és Héródes törté- netének“néhány jelenetét ábrázolja ; ugyancsak a féle domborművek a gyulafehérvári székesegyházon lévő apostolok és a jáki benezés apátsági templom portáltjának bibliai vonatkozázu szoborművei. Csúcs ives ] szobrászati emlékek: a pozsonyi székesegyház keresz- telőkutja: a pozsonyi vár díszkapujának szobrai; a 1900. Julius 22. kassai szt. Erzsébetről nevezett székesegyház és szt. Mihály kápolna kapuzatának tympanonjai ékesítő s bibliai vonatkozású szobrai. (Folyt, köv.í Különfélék. Személyi hirek Révész János lapunk felelős szerkesztője családjával együtt Hahóra utazván, távollétében a szerkesztői teendőket Éyly Mihály látja el. — Hcrczinger Ferencz dr. városunk főorvosa vérmérgezés folytán Budapesten operációnak vetette alá magát. Örömmel jelentjük, hogy az operáció, melyet dr. Bartha egyetemi tanár végzett, szerencsésen sikerült. — Dr. Kádár Antal kincstári orvos egészségi állapotában örvendetes javulás állott be. — Orel Gé'.a nagykárolyi pénzügyigazgatő helyettes nehány napi tartózkodásra városunkba érkezett.— Eyly Sándor premontrei kanonok, főgimnáziumi tanár hosszabb tartózkodásra körünkbe érkezett. Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Schönherr Ilona nagybányai állami polgári leányiskolái helyettes tanitónőt ugyanezen iskolához a XI. fizetési osztályba segédtanitónővé nevezte ki. Eljegyzés. Városunk köztiszteletben és szeretet- ben álló orvosának, Nagy Jánosnak bájos leányát : Adélt, a napokban jegyezte el Rapcsák Elek kir mérnök. Az eljegyzést nagy lakoma követte, melyre városunk előkelőségei közül számosán voltak hivatalosak. Takács Mihály, a m. kir. Operaház hírneves művésze, városunk szülötte, ki jelenleg üdülés czéljából Nagybányán tartózkodik, ma, vasárnap a délelőtti istentiszteleten a rom. kath. templomban több egyházi éneket fog előadni. Nyirő Gábor fiumei volt révkapitány, jelenleg tengerészeti felügyelő, ki a magyar tengerészet szolgálatában oly kiváló helyet vívott ki magának s mint városunk szülötte messze idegenben dicsőséget hozott Nagybányának is, a napokban egész családjával hosz- szabb tartózkodásra körünkbe érkezik. A Lendvay-szobor leleplezése. Országos ünnepnek lesz színhelye városunk szeptember hó első napjaiban. A Lendvay-szobrot, melyet a társadalom áldozatkészségén kívül Tf. Pap Zsigmond ny járásbiró fáradhatlan, lankadást. nem ismerő tevékenysége teremtett meg, akkor fogják leleplezni nagy ünnepséggel. A szobor, melyet Hauer (Verő) László akadémikus szobrász mintázott, már kikerült a Schlick-féle öntödéből s azt Tf. Pap Zsigmond felkérésére a napokban szemlélték meg a fővárosban: Szana Tamás, .Jókai Mór és Bartók Lajos, kik igen dicsérőleg szólanak a fiatal művész alkotásáról. A Schlick öntöde már a napokban útnak indítja a szobrot Nagybányára s itt azonnal megkezdik a felállitási munkálatot, melyet az öntöde emberei fognak végezni. Az alapozási munkálatok már most javában folynak. A leleplezés ideje még nincs biztosan meghatározv a, de úgy halljuk, a rendező-bizotlság szeptember 9-ét tartja legalkalmasabbnak az ünnepély megtartására, mivel akkor kettős ünnep lévén, a fővárosiak is könnyebben eljöhetnek ünnepélyünkre. Maga az ünnep igen impozáns lesz s a rendező-bizottság főtörekvése, hogy kerüljön minden sablont s az ünnepség minden része eredeti megkapó legyen. Előkelő hölgy közönségünk nagy rokonszenvvel fogadja azon ötlet fölvetését, hogy az ünnepség keretében a ligeti millennáris utón egy nagy kosztümös felvonulás tam mondani: Édes Tériké, szeretem, meghalok magáért! Fülig elpirultam a nagy gyávaság miatta s idegesen forgatva az ünnepélyes alkalomra fényesen kivasalt czilinderemet, szemeimet zavartan a fődre sütém. Kinos csönd állott be, mely alatt átvonaglottam, átszenvedtem Himfy boldogtalan szerelmének minden strófáját. Végre letéve a gyávaságot, önérzetesen kirohantam.-— Édes Tériké! Akarja, hogy a lábaihoz rakjam az ég összes csillagait? Akar-e . . . Nem folytathattam tovább. Ünnepélyes nyilatkozataimat félbeszakította a Tériké csengő, pajkos kaeza- gása s a gyorsan adott válasz: — Akarom. Keletfelé már ott ragyogott a Vénusz mélytüzű csillaga s én hátborzongva gondolék rája, hogy Tériké pajkos jókedvében nyomban utána küld. A csengő kaczaj azonban elnémult ajkain s vidám arcza nagyhirtelen elkomolyodott s félig bánatos, félig szemrehányó hangon mondá : — Maguk mind ilyenek. Ugyan magam sem tudtam, hogy milyenek az »ilyenek«, de a meggyőződés igaz hangján bizonyítgattam, hogy én egészen más vagyok. — Az ég csillagait ígérik, a napot, a holdat és . . . — És? — És ha arra kerülne a dolog, készek zsörtölődni még egy nyári kalapért is, mondá felbigyesztett ajakkal. — Lábaihoz rakom a földgömb összes nyári kalapjait, szavaltam enthuziázmussal, illő gesztusok kíséretében. — S ha életét kellene érettem koczkáztatnia ? — Ezerszer is a halál szemébe néznék! — Vigyázon ! Szaván fogom ! Beláttam, hogy némi differencia van a nyári kalap s az élet között, de nem vigyáztam, hanem lelkesedéssel ismétlém : — Édes Terikéért ezerszer is boldogan halnék meg ! — A mai férfiak erre nem képesek, mondá lemondó sóhajtással. — Kívánja, hogy itt, rögtön a szemei előtt haljak meg ? Nagyobb hatás kedvéért a ceruzahegyezö pene- cilusom után kotorásztam zsebeimben, de úgy látszott, minha Tériké nem helyezne súlyt utolsó szavaimra. — A romantikus szép idők elmúltak mindörökre, a lovagok koia már lejárt. A várkisasszonynak holdas éjszakákon nem zeng mL’ ép.id5 dalok it a szerelmes trubadúr s a férfi már nem nyúl fegyveréhez, hogy dicsőséget szerezzen azzal hölgye színeinek vagy hősies halált haljon azért. — Ha akarja, édes Tériké, én megvívok a félvilággal ! — Vigyázzon! Szaván fogom! hangzott ismét jóakaró figyelmeztetése. — Ha akarja, megvívok az egész világgal, csak magamnak mondhassam azt, ki szivemnek vágya, reménysége, boldogsága, mindene! — Kövessy Lászlóval is ? kérdé felcsillanó szemekkel. — Azzal is/ — S ha elesne ? — Örömmel halnék meg ! — Ismeri őt? kérdé kíváncsian. — Nem, de ha akarja, megvívok vele, felelém hősi elszántsággal. — Nos, hát akarom ! Félelmetes vivő, de ha győztesen kerül vissza, akkor . . . akkor . . . talán . . . reméljen ! mondá kipirult arccal. Meghajtva magam, távoztam. Az igazat megvallva, az vártam, hogy Tériké meg fog elégedni hősies elhatározásommal és visszahi. De keserűen csalódtam./ Ha abban a kedélyállapotban azzal a bizonyos Kövessy úrral találkozom, mentem széttépem, de igy meg kellett elégednem azzal, hogy a poklok mélységes fenekére kívántam minden romantikát, minden lovagregényt, mely kínos aggodalmakat keltett szivemben és sötét, vészés felhőket varázsolt életem derűs egére. Amiket Kövessy úrról megtudtam, mindenre inkább alkalmas volt, csak arra nem, hogy harci kedvemet növelje. A madarakat pisztolyból reptében lövi le s karddal, rappirral már vagy egy féltucat embert segített a más világra. Valóságos legendák voltak elterjedve a kisvárosban, hová mint lapszerkesztő került, véres párbajairól, amelyek félelmessé és emlegeleRé tették nevét. Az első éjszakát ez információk utján érthető okokból kimondhatatlanul álmatlanul töltöttem. De már benne voltam, lesz a mi lesz ! Másnap megtudtam azt is, hogy Kövessy urnák ott helyben még nem volt „esete“ s megrázó kimenetelű párbajai Bécsben és Budapesten játszódtak le s a lapok megtették neki azt a kollegiális szívességet, hogy agyonhallgatták az egészet, nehogy felhívják e tragédiákra a kir. ügyész figyelmét. Ez a körülmény némi reményt öntött csüggedő szivembe; halvány sej Az ezredéves kiállítás orvosi juryje a Ferencz József keserüvizne valamennyi hasonnemü viz közölt, egyedül Ítélte a nagy Milleniumi. Érmet; továbbá egyedül tiszteltetett meg Ö Felsége által egy legmagasabb kitüntetéssel, A Ferenncz József keserüvizböl, mint rendszeres adag, egy boros pohárral reggel éhgyomorra véve elégsége Nagybani raktár: Harácsek Vilmos utódai czégnél Nagybányán.
