Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-22 / 30. szám
1900. Julius 22 NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE (3) 30. szám. rendeztessék, mely a honfoglaló magyaroknak a verec- kei szoroson való bejövetelét jelképezni. Az ötletet igen tetszetősnek találjuk mi is s kivitele a ligeti sta- fázszsil valóban oly festői látványtjjnyujtana, mely még az elkényesztetett fővárosi szemnek is imponálna. S mi erősen meg vagyunk győződve, hogy ha előkelő hölgyeink magukévá teszik az eszmét, a kivitel remekül fog sikerülni, annyival inkább, mivel városunknak nemcsak arany ifijusága, de a festőkolonia is a legna- gyob készséggel ígérte meg a felvonuláson való részvételét. Városunk polgármestere a száztagra kiegészített rendező-bizottságot már a napokban összehívja s akkor megvitatás alá fog kerülni a tervezett ünnepségeknek minden fázisa, igy a nagy honfoglaló felvonulás is Itt említjük meg, hogy a szobor felállítására szükséges költségek még mindig nem gyűltek össze egészen. Tf. Pap Zsigmond ur nevében ismételten felkérjük az ivtarlókat, hogy a gyűjtést folytatni s a gyűjtött összeget Pap Zsigmond úrhoz eljuttatni szíveskedjenek. Egy halott. Mostoha gyermek volt.. . Amily szürke, sivár volt az élete, olyan volt a haldoklása, temetése. Senki sem gyászolja, senki sem siratja, csak a mi szivünk szorul el, mert érezzük azt a veszteséget, mely elmúlásával érte a mi végvidéki társadalmunkat. Mostoha gyermek volt a mi kedves laptársunk, a Felsőbányái. Hírlap, utolérte a mosloha gyermekek végzete: zsenge korában pusztította el a részvétlenség, a szeretetlenség. Itt a végvidéken egy harczossal ismét kevesebb. Kit vádoljunk a közönyért, a nem- törődöttségért ? Kit vádoljunk, hogy elbukni engedték ez orgánumot, mely habár szerény körben is, de hivatást töltött be és helyét derekasan megállotta mindenkoron? De nem rekriminálunk. Az illetékes köröknek —- értsen azonban belőle mindenki — csak egyik előkelő politikusunk szavait idézzük emlékébe: »Minden társadalmi orgánum, ha hivatását derekasan betölti, tiz népiskolával ér fel«. Ha ez áll, kétszeresen áll itt a mi vidékünkön. Vajha teljesednék az a reménykedés, melylyel laptársunk legutolsó számában a szerkesztő és kiadó búcsúszavaikat befejezik: »a gyermek nem halt meg, csak alszik«. Vívó akadémia Nagybányán. Ritka élvezetben lesz részünk a jövő hó folyamán. Vivő akadémiában fogunk gyönyörködhetni, a mely látványossághoz a nagyobb városok is bizony vajmi ritkán jutnak. Megemlítettük már, hogy Benedek Sándor hires vivómester a mindinkább hóditó olasziskola kard és tőrvívásának megismertetése végett városunkba érkezett. A tanfolyam már megkezdődött s a vivóhelységül szolgáló torna- csarnok a kora reggeli órákban ugyancsak a kardok csattogásától. A tanfolyam befejezése után Benedek vivómester nagy vivő akadémiát rendez, melyen nemcsak tanítványai fogják bemutatni ügyességüket, de a melyre meghívja majd mérkőzésre a kiválóbb olasz és magyar vivómesterek több tagját is. A vivő akadémia sikerét, mely természetesen nagy tánczmulatsággal lesz egybekötve, már előre biztosítja ama körülmény, hogy az eszme felvetését előkelő hölgyközönségünk nagy rokonszenvvel fogadta s már eddig is többen megígérték támogatásaikat a jutalomdijak összehozására nézve. Estély. A nagybányai Casinó-egyesület tegnap, szombaton este igen szépen sikerült házias estélyt rendezett, melyen teljes számban megjelent a körünkben időző tisztikar is. Vígan folyt az ismerkedés s a kitűnő mulatság a késő éjjeli órákba nyúlt bele. telem támadt agyamban, s úgy érzém, hogy e sejtelemmel egy arányban nőtt hősiességem. A véletlen úgy hozta magával, hogy a félelmetes nevű emberrel még az nap összekerültem a polgár- mester névünnepén. Valóban a félelmetes krakéler benyomását tette rám is, de csak egy ideig. A kiürített poharakkal egyenes arányban fogyott el arcának komoly, szigorú színezete, tekintetének élessége s a muri vége felé már olyan jámbor arcokat vágott, mint a nagyvendéglő akármelyik kedélyes sörözője. Módfelett összebarátkoztunk s a hajnali órákban is még együtt áldomásozlunk az örök barátság megkötésének örömére, de már csak kettesben ,,A cinko- tai nagy itcéhez“ címzett borozó nagy ivójában. Mikor már az öröm poharát fenékig ürítettük, a legsötétebb felhőket, vonultattam fel homlokomra s hangos szavakkal kezdem a sorsot becsmérelni. — Mégis csak cudarság ! — Mi az komám ? Mi cudarság ? — Hát a világ! — Oda se neki! — Két ilyen jó komát egymásra uszítani! — Minket? kérdé szörnyen indignálódva. — Laci lelkem 1 Tudod, hogy szeretlek, tudod, hogy jó fiú vagyok, de . . . — De? kérdé elkomolyodva, nagy kíváncsisággal. — Nekünk meg kell egymással verekednünk — Már mint nekünk ? — Életre-halára! — Komám, be vagy te rúgva? —■ Oh, édes Lacim, ha csak az tolnék ; ne kérdezd, hogy miért, de nekünk meg kell verekednünk Ne félj, nemes pengével méred össze a kardodat Kövessy László kelletlenül kezdett fészkelődni a helyén, én meg hidegvérüen folytatám : — Hallottam fényes győzelmeid hírét, szerénytelenség ugyan a részemről, de csak bajnoki önérzeted megnyugtatására mondom el, hogy ellenfeled méltó lesz hozzád. Nekem is sikerült már egy-két ellenfelemet (itt egy hatalmas suhintást tettem a botommal a levegőben) elexpediálni. Katonai szemle. Bittner Vilmos altábornagy segédtisztje kíséretében csütörtökön városunkba érkezett, hogy az itt nyári gyakorlatait tartó zászlóalj fölött szemlét tartson. Az altábornagy, ki naponként jelen volt a csapatok gyakorlatain, mint értesülünk, úgy a legénység kinézése, mint magatartása és kiképeztetése fölött a legteljesebb megelégedését nyilvánította. Elemi iskola Giróttótfaluban. A jövő nemzedéket, különösen ott, hol a különböző intézeteti befolyás erősebben dominál, csak jó népiskolákkal lehet a hazának megmenteni. Éppen ezért igazi örömmel vesszük tudomásul, hogy a nagybányai rninorita-rend- ház, mint kegyur a szomszédos Giróttótfaluban, az állam által segélyezve iskolát állít Az iskola, melynél a tanári állisra már a pályázat is kihirdettetett szeptember hóban megkezdi működését. A festőmütermek. Évek óta húzódó és sok félreértésre ökot szolgáltaié kérdés nyer most megoldást. A festőműtermek építését e héten megkezdették s a munkát oly serényen folytatják, hogy remélhetőleg a műtermek még a nyár folyamán átadhatók majd a művészeknek, E műtermek létesítésével, melylyel a város közönsége áldozatkészségét a művészet érdekében még korántsem merítette ki, egy hatalmas lépéssel haladt előre a festőiskola ügye is s ismét szaporodott azon kapcsok száma, melyek kiváló művészeinket városunkhoz kötik. Itt említjük meg, hogy nap-nap után érkeznek városunkba országos nevű művészek, mint a festő-iskola s itt lakó művésztársaiknak vendégei, kik a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoznak Nagybánya s vidékének páratlan szépségeiről. Anna-bál. A kies páratlan fekvésű bikszádi fürdőben tegnap, szombaton este zajlott le az Anna-bál, mely régi jó hiréhez méltóan fényesen sikerült. A bálon, melyen városunkból is számosán részt vettek, igen nagy számban jeient meg a környékbeli intelli- genczia s a táncz a legvirágosabb jókedvben a legkésőbb hajnali órákig tartott. A páratlanul remek s nagy ügyességgel rendezett mulatságra bizonyára a legszebb, iegkedvesebb emlékekkel gondol majd vissza mindenki, nemcsak a fehér és rózsaszínű ru ás lányok bájos serege, hanem még a mamák is, kiknek legtitkosabb aspiraczióit talán ezúttal sem fogja cserben hagyni az Anna-bálok hagyományos szerencséje. A bál jótékonyczélra igen szép összeget juttatott s a jövedelemmel meg lehet elégedve a magyarláposi ev. ref. egyház pénztára, melynek javára az idei Anna- bált rendezték. Lendvay arczképe. Talán kevesen tudják még, hogy Lendvay Mártont Nagybánya városa már 1844-ben díszpolgárai sorába iktatta fényes érdemeinek méltányoló elismeréséül. Azt hisszük, nem lesz érdektelen, ha a polgárlevelet, melyet a város tanácsa Pest város hatósága által adatott a nagy művész kezébe, ide igtatjuk :« 3373/1844. Lendvay Mártonnak a nemzeti színház rendezőjének, mint helybeli születésű, első jele ségü magyar színművésznek, a színművészeti pályán szerzett fényes érdemeinek méltányló elismeréséül leendő polgárosittatása iránt tett, s választott polgárság által elfogadott indítványra nézve. Teljesen osztozik a tanács az indítványozó nézeteiben, mely szerint a művészeti pályán magát, kitüntette, a nemzetiség s érzelem nemesbítés előmozdítása körül érdemeket aratott, s a magyar színészet elsőrangú bajnokát, nemes és finom játékbeli ügyeségének s színművészeti érdemének tekintetbe vételével annál öröKövessy László minha egy kissé elhalaványult volna. — De hát koma, miért muszáj nekünk megverekedni ? kérdé lehangoltan. — Cherchez la famme; válaszolám egy szfiinx rejtélyességével. — Tehát nem személyes gyűlölet? kérdé fel- vidultan, minha hirtelen egy ötlete támadt volna. — Édes László, hogy gondolhatsz olyat. Pusztán szánalomra méltó kényszerűségből . . . — Tudod mit koma? Már világosodott, az ivóba egy két vendég vetődött be, összesúgtunk tehát és suttogva beszéltük meg a teendőket. Mikor távoztunk, László örömmel csapott a tenyerembe : — Jól van tehát, legyek én az áldozat! Még a délelőtti órákban rémes hir terjedt szét villámgyorsan a városban. Kövessy László megverekszik Bede Sándorral életre halára. Először lövödőzni fognak egymásra s azután, ha nem találnának, folytatják karddal mindaddig, mig egyikük a fűbe harap. Tudta boldog, boldogtalan a párbaj idejét és helyét s kevésbe múlt, hogy bandaszóval nem vonultunk ki azon helyre, hol egyikünknek a fűbe kellett harapnia. Nagy vigan épen harmadszor dördültek el golyó- talan pisztolyaink, amidőn Tériké feldúlt arccal, kö- nyes szemekkel, remegve a felindulástól, kitárt kezekkel rohant felém s reám borulva, mintha testével védeni akarna, szaggatott hangon tördelé: — Sándor, az Istenért! Nem engedem ! Megvédem én az életéi! Ne bántsák Sándort, az én jegyesemet. Nem, nem engedem, érti édes, nem engedem! A párbaj félbeszakadt, mert az édes nem engedte! Amióta Tériké az én kis feleségem lett, családapai respektálandó lelki nyugalmamra teljesen szakított a romantikával s a lovagregényekkel . . . Égly Mihály. mestebb kívánja a szab. kir. város polgári koszorújába befűzni, mivel a jeles és országos hirü férfiú — mint különben is helybeli születésű egyént — magához ezáltal is gyorsabban kapcsolván, a művész és művészeti érdem iránti tiszteletéről tehet nyilvános tanúságot. Lendvay Márton neve annak okáért a helybeli polgárok lajstromába iktattatván, a polgári levél részére kiadatni s Pest szab. kir. város kézbesitte- tésére megkerestetni rendeltetik. Kelt Nagybányán, 1844. évi október 9-én tartott tanács üléséből. Kerekes Sámuel s. k. h. főbíró, Siaud Pál s. k. Légai Zsigmond s. k. Fésűs Menyhért s. k. Torday István s. k. Ham- mersmid Ferencz s. k- » Lendvay Mártonnak, mind a város díszpolgárának arczképe nincs meg a város tanácstermében. Most azonban arról értesülünk, hogy e hiány nemsokára pótolva lesz. A Hollósy Simon feslőiskola — melynek tagjai között oly sok kiváló arczképfestő van — hir szerint némi viszonzásul a város állal a festőiskola iránt tanusilott áldozatkészségért, de a nagy színművész iránt érzett kegyele- letes érzésektől is vezéreltetve megfesti Lendvay arcz- képét a tanácsterem részére. E nemes szándék megvalósítása alkalmából ajánljuk Hollósy Simon mester figyelmébe azt a Lendvay-képet, mely Tf. Pap Zsigmond birtokában van. Ez a Barabás féle kép Lend- vaynak legjobb arczképe. Kitüntetett iparos. A kereskedelmi miniszter lehelövé akarván tenni, hogy a párisi kiállítást oly szegényebb sorsú magyar iparosok is meglátogathatták, kik szakképzettségükkel s fokozottabb intelligenciájukkal eddigi működésükben kitűntek, több négyszáz koronás pályázatot hirdetett meg az iparosok részére, melyet az államtól útiköltségre segély czimen kapnak. Nem dicsérhető eléggé a miniszter ez intenciója, csupán csak azt lehetne kifogásolni, hogy a pályázatok száma szerfölött csekély, amennyiben az egész ország területére hatvan négyszáz koronás pályázat hirdettetett. Annál nagyobb kitüntetés számba megy, hogy e hatvan pályázat egyikét nagybányai iparos : Galló Antal müasz- talos nyerte el. Jóleső örömmel regisztrájuk e hirt s gratulálunk e kiválóan szakképzett, derék iparos mester kitüntetéséhez. Vállalkozó turisták. Az idei nyáron az idegenek, különösen pedig turisták sűrűén keresik fel városunkat hogy itt e vidék felséges szép panorámájában gyönyörködjenek. A napokban az Aradi Athletika Club tagjai közül voltak itt: Spiroch Lajos, Somogyi Ágoston, Soiuoyyi Jenő és Keller Lajos, kik jeles turistánk Bencsik János kalauzolása mellett összejárták a várost s annak környékét s elragadtatással nyilatkoztak azon természeti szépségekről, melyeken az Alkotó keze itt összehalmozott. A turisták megtekintve a Petőfi tanyát, a fer- nezelyi völgyet s a kohókat is, tőlünk Felsőbányára, majd a Feketehegyen és a Gutinon keresztül Napnyikra mentek s azután átcsaptak a mármarosi és beszterczei hegyekre, hogy ott megmászszák a Czibles, Popp Iván, Pietrosz, Ütőkő stb. hóval borított csúcsait s felkeressék a legnagyobb magyar folyónak, a szőke Tiszának regényes szép forrását. Egész utjok itt a hegyek között mintegy 1200 km. telt s hazatértük után vetített képekkel kisért nyilvános előadásban számolnak be az aradi közönség előtt mindenről, a mit fáradságos utjokban láttak és tapasztaltak. A városi tanács figyelmébe. Mindenesetre elmés- ségnek eléggé porosán sziporkázó, de tüdőgimnászti- kának határozottan tulerölhető dolog, hogy a város tisztán tartásával megbízott felügyelő az utczák seperte- tését éppen akkor végezteti, midőn a délutáni órákban az üdülő közönség a legsűrűbb rajokban vonul ki a ligetbe. Az ujczaseprést végző czigányhad seprű long- tom-jainak heves porágyuzása fejében még az a mulatságos meglepetés si igen sovány vigasztalás, hogy e manőverezésből a fehér ruhás fehér nép feketén, a fekete ruhás erősebb nem pedig fehéren kerülnek vissza otthonukba. Bányajárás, közgyűlés. A nagybányai veresvizi Szt. János evang. bányatársu[at folyó hó 2t-én általános bányajárást tart. Folyó hó 29-én pedig a bányatársulatnak közgyűlése lesz, melyen az üzemszámadásokat is előterjesztetik. A nagybányai bányakerület f. hó 11-én tartotta ezúttal Felsőbányán közgyűlését Farkas Jenő elnöklete alatt. A közgyűlés első sorban a módositott alapszabályokat vette tárgyalás alá s azokat elfogadva, kormányhatósági jóváhagyás végett felterjeszteni rendelte, a tiszti kart pedig megbízta, hogy az uj alapszabályok leérkeztéig az ügyeket vezesse. Ezután az elnök tette meg jelelentését a Selmeczbányán tartott országos bányászati kongresszusról, hol megbízatása alapján a bányakerületet tagul bejelentette. A közgyűlés végül általános lekesedés mellett elhatározta, hogy az ezüst értékének emelése, ezüstpénz veretése és forgalomba hozása végett a kormányhoz, országgyűléshez felterjesztést intéz s e czél elérése végett országos bányászati mozgalmat szervez. Ligeti térzene f. é. julius hó 24-én. 1. »Bienenhause« induló szerzé Schneider, 2. »Orfeusz» nyitány szerzé Offenbach. 3. »Magyar dalok« összeállította Muzsik. 4. »A bányász« egyveleg szerzé Muzsik. 5. »A posta az erdőben« szerzé Schöffer. 6. »Adel« polka fransce szerzé berenczel Kováts Jenő. Az iparos ifjak. Múlt számunkban közölt számadásában a felüifizetők, illetve jegymcgváltók közül tévedésből kimaradt: Kovács Lajos 4 kor. Nemes András 2 kor. Fogadják az egyesület hálás köszönetét. Az elnökség. Felelős szerkesztő: Révész János. Kiadótulajdonos: Molnár Mihály.
