Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-01 / 27. szám
Nagybánya, 1900. Julius 1. 27. szám. XXVI. évfolyam. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ sr*r Előfizetési árak: Egész évre 8 Kor. Fél évre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvny mdájába intézenlök. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá — küldendők. Nyilttér soronként 20 fill. Milyen boldog volt eddig az, :ki nyomtatványaira ezt a három betűt oda- tehette, melynek jelentése »bélyegmentes«. .Mennyi zaklatástól, hiábavaló munkától és kiadástól volt az megkímélve. ötszáz éves fordulóját üli egész világ a } a Guttenberg születésének, ki a nyomdászat feltalálásával újjá szülte az emberiséget s 500 év után végre elértük azt, hogy a nyomtatvány- bélyeget el törülték több művelt országban s hazánkban is és igy már most. minden nyomtatvány »Bgm«, (bélyegmenles.) Mai napon lép életbe az uj törvény, lóhát ez lapunk első száma 25 éves életében, mely bélyegtelenül jelenik meg. Julius elseje igazi ünnepe a nyomdászatnak és különösen a hírlapoknak, de ünnepe az, nem kisebb mértékben az iparnak, kereskedelemnek is. Ha az iparos, vagy kereskedő eddig pl. egy levelet adott ki üzleti czélból, a melyben teszem azt, arról értesíti a közönséget, hogy a húsnak, vagy a li zlnek árát kgronként 2 kraj- czárral leszállította, akkor a nyomdász szívesen megcsinálta ezt neki 500 példányban 2 frtért, igen ám, csakhogy minden egyes darabra egy krajezáros bélyeg is kellett s ez már külön 5 frtot tesz ki. Ily drága áron (7 frtért) aztán nem akart levelezni senki, de igazságtalan is volt az, hogy az állam 5 frt nyereséget húzzon akkor, midőn a nyomdász, a munkás (a festék, papír, slb. levonásával) nyert jelen esetben 20 k raj ez árt. Minden falragaszra nagyság szerint 1—-2 krajezáros bélyeg kellett eddig. A naptárakra meg éppen 6 krajezáros. Már most mig az a gyáros, aki — hogy csak egy példát említsünk — ezer számra darabonként 20 -25 krajczárjával készítette a díszes fali naptárakat» nyert példányonként 2 — 3 krajezárt, addig az állam kétszer annyit követelt önmagának. Hát még a mindenféle felülbélyegzésekkel mennyi baj volt. Minden falragasz- vagy naptárpéldányt a kir. adóhivataloknál kellett felülbélyegeztetni, ez nagyban hátráltatta a munkát, mert addig mig minden egyes példány nem volt felülbélyegezve, nem lehetett a nyomdai munkát teljesíteni, igen ám, de más nyomdász is akart dolgoztatni, me az adóhivataloknak egyéb dolguk akadt s ig' sokszor teljes lehetetlenség volt idejében Kiadni olyas valamit, amire pedig sürgős szükség volt. 11)00. július 1-ig mit len egyes hirdetéstől 30 kr bélyeg-illetéket fiz tett lapunk az adóhivataliak. Kisebb vidéki lapoknál is 100 forintokra ment ez évenként s igy 50 krajczárnál olcsóbb hirdetés nem lé. ezett, melyből 20 kijutott a lapnak s mindig 30 az államnak, valóságos megölése volt ez az ipari és kereskedelmi vállalkozásnak és a hirdetési kedvnek. Bölcs kormányunk végre belálbi, hogy ez igy nem mehet s meghozta ezt az üdvös és valóban igazságos uj törvényt. Mai naptól kezdve tehát hirdetéseink sokkal olcsóbbakká lesznek s mi hisszük, hogy a nagyközönség sietni fog a számára nyújtott előnyöket tömegesen felhasználni. A ».Nagybánya és Vidéke« legolcsóbb Hirdetése ezután 20 kr. (40 fillér), melyért 10 szót lehet világgá bocsátani. Módot nyújt ez arra, hogy a közönség apróbb szükségleteit a kisebb beszerzéseket vagy eladásokat is ki nyomathassa. A nagyobb hirdetések is 30 krajczárral meg- ócsulnak s átlag 2 krért lehet egy szót közzétenni. Körülbelül olyan forma lesz ez, mint az alföld némely városaiban volt az u. n. publi- catió. Ez pedig állott abból, hogy a községházánál kinek-kinek hirdetni valóját 10 krért röviden feljegyezték s vasárnap a főtéren (rendesen egy tanító) az összes heti feljegyzéseket egy hordóról, vagy székről fodolvasta, a nép pedig csendesen pipázgatva hallgatta. Lehetett hallani azt, hogy kinek van eladó csikója, szénája, ócska hordója, földje, háza, bérbeadó lakása, melyik csizmadia melyik utczába tette át lakását, ki akar venni ócska zsindelyt, kályhát, krumplit, oltványokat s Isten tudja mi mindenfélét, ugyanitt adták tudtul, hogy mikor lesz kisteleken kukoriczatörés, mikor kezdődik a vén kertben a szüret, az adófizetés stb. s mindezt egy. hatosért, A lap hirdetési rovata ezután a legkülönfélébb érdekek képviselője kell hogy legyen, ha ugyan a kereskedőkben, iparosokban és a nagy közönségben van érzék a reklám iránt. Mi hisszük, hogy a kínálkozó előnyök ki fogják fejleszteni a hirdetési kedvet s nemsokára tapasztalhatjuk, hogy a julius 1-sői uj törvény, egész uj forgalmat fog teremteni. Üdvözöljük az uj korszak kezdő napját s őszintén óhajtjuk, hogy a bélyegmentes éra legyen különösen hazánk iparának és kereskedelmének egyik fő-fő előmozdítója. A vendéglő sora. Nagyon vonzóak most a mi városi közgyűléseink. Mindig tárgyalnak ott valami ujjat, mely még a júniusi hőségben is pezsgésbe hozza a városatyák vérét és sűrű felszólalásokra villanyozza kedélyöket. Ilyen közgyűlési specziálitás most a Nagyszálló ügye, amely nagybeteg lehet, mert alig akadt még kabátos ember e városban, aki nem tudott gyógyulására árkánumot. Nem is képviselő az, aki e szálló dolgában ha legalább oj.y onor*gil:im UlbíbnsMÓlá^Hnt na mutatta volna meg, hogy van érzéke a hotelhez. Egész áradata zuhog előttem a hotel-ideáknak, a melyből két örvendetes értéket tudok kihalászni és pedig a t inács jóindulatával párosult áldozatkészséget és a gyorsisájot, a melylyel palotát kapunk istálló helyett. Mert hogy a mi vendéglőnk tényleg istálló volt, és nem emberi lények számára készült fogadó, ezt nemcsak az elkárhozott idegenek, de mi is tudjuk, a kiknek pedig nem szivta vérét az a kis bestia, melynek Zacherlin a legsikerültebb ellensége. Nos, tehát a lovak és poloskák uralmának vége. Ellenök esküdtünk mi pápisták és reformáltak, lángolók és nem lángolók, hogy megmutassuk, hogy van még egyetértés a magyarban. A julius elseje körülbelül azt a benyomást fogja tenni a szálló előtt sétálókra, mint a mikor Noé kiszállott a bárkából. Ahány állat volt e világon, abból volt legalább is egy pár a vendéglő udvarán és ezt most mind kibajija a végre győzedelmeskedő jó- izlés; a melyet az én nagyrabecsült Gyuri bátyám A „NAGYBANYA ES VIDE&E” tárczája. A rubinköves asszony. Irta : Ritt Gyula. Darvaynénak, a kedves, hangulatos kis asszonykának csak egy hibája volt. Azt is csak férje minősítette annak. Rajongott a csillogó ékszerekért. Most is, hogy férjével egy estélyen kell megjelennie, egy gyémántokba foglalt rubin után vágyott. Aranyműveséhez ment s annál talált is egy olyan ékszert, a mely megtetszett neki. Nagyon jól állott rózsapiros arczához. Nem is gondolkozott sokáig — hajába tűzte. Nem akart foglalkozni sem azzal a gondolattal, hogy az ékszer még nem az övé. De nem is tudta volna magának megbocsátani azt a nagy »vétket«, ha elmulasztja az ékszer használatát, midőn az már nála van. Hajában hagyta hát és úgy jelent meg az estélyen. A rubin és gyémánlja nagy hatást tettek. A férj elámult, midőn neje hajában az uj ékszert meglátta, de nem kérdezősködött felőle. — Majd fog az asszony — úgymond — magától is beszélni. Igaza volt. Hazamenet elmondotta Darvayné az előzményeket és kérte férjét, hogy vegye meg részére az ékszert. — Csak kétezer koronába kerül / - -monda kérő hangon az asszonyka. Darvay hallani sem akart az ékszerről s nem volt rávehető, hogy beleegyezését adja az ékszer megtartásába. — Hidd meg édesem — szólt kitérőleg a feleségének — hogy ékszerek nélkül sokkal bajosabb vagy, mint azokkal s igazán örömet szerzesz nekem, ha lemondasz arról. Itt kissé elhallgatott, majd diplomácziai ravaszsággal folytatta: — Igen! Te mindig ezekkel állsz elő, ha valamire kérlek. így vagy szebb, úgy vagy szebb, igy szeretlek, úgy szeretlek, de mindez csak azért van, mert nem akarod nekem e kis áldozatot meghozni. Ha olyan nagyon szeretsz, ne csak mondd, hanem mutasd meg azzal, hogy megveszed az ékszert. — Furcsa volna, ha az ember mindig ilyesmivel mutatná meg szeretetét — monda Darvay mosolyogva. — Igen, ezzel is! — De mit gondolsz ? kétezer korona, hallatlan ár egy ily ékszerért. — Nos hát a napokban nyolezszáz koronát adtál nekem, hogy egy prémes felöltőt és egyéb apróságot vegyek magamnak. Én azonban meggondoltam a dolgot. I.álod az ily prémes bársonyfelőltők már nagyon közönségesek. És az emberek nem igen tudják az igazán értékes ruhadarabok becsét megítélni. Ezért azt gondoltam, hogy jobb lesz ha helyette ékszert veszek. — Jól van édesem, csak az ékszer ne kerüljön többe nyolezszáz koronánál. Az asszonyka most már elvesztette féken tartott türelmét, férje makacssága fölött. Kitérő hangon válaszolt: — Borzasztó! Hisz már mondottam, hogy kétezer koronába kerül. — ügy, sajnálom édesem, az ékszert vissza kell adnod. Az asszony azonban ragaszkodott hozzá és még egyszer megkísérelte férjét édeskésen rábirni az ékszer megvételére. De sikertelenül. — Mily rettenetes is ily zsarnok férj mellett élni — mondá kitörő elkeseredéssel és könnyezve ült le a pamlagra. A férj engesztelni kezdé, de fáradsága kárba veszett. Hiába hangoztatta, hogy lehetetlent kivan. Az asszonyka duzzogott, a zsarnoknak nevezett férj pedig a viszálykodás elől elmenekült hazulról. Útközben egy üzlet előtt haladt el, hol hamis ékszereket árultak. Betért a boltba s a rubinhoz mindenben hasonló üvegékszert vett huszonöt koronáért. Mosolyogva fizette ki és teljes jókedvvel nyitott be feleségéhez. — Ma este ITavasékhoz megyünk édesem! — Csak tessék, én itthon maradok, — felelt duzzogva az asszonyka. A férj pedig mintha a feleletet nem hallaná, nyugodtan folytatja : Tedd fel ma még egyszer a rubint s ha ma is oly hódítást tesz, mint a múltkor . . .-— Nos .. . akkor ? ! — Akkor? .... No majd meglátjuk! — felel mosolyogva a férj és félbeszakítva a rubin thémát, szobája felé tartott. Az asszonyka azonban nem engedte. Elébe állt. Szemei közé nevetett, majd nyakába ugrott és összevissza csókolta, ügy látszik már nem találta oly zsarnoknak, mint előbb. — No ... no majd később — mondá férje és kibontakozva azölelő karok közül, szobájába távozott. Bg"m.
