Nagybánya és Vidéke, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-07-01 / 27. szám
NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1900. Julius 1. bérlője a magáéból gondoskodni, ha nem az, úgy ne terheljük vele a város közönségét. Még egyéb tervek is forognak szóba, a melyek a közterek kényelmét emelnék. Ezeket azonban vízvezeték és csatornázás nélkül megvalósítani lehetetlen. Addig inkább parkírozzuk a vendéglő udvarát s az első kinyílt rózsával hódoljunk azoknak, akiknek ügyszeretete, áldozatkészsége e városnak fejlődésére nagy hatással bíró ügyel dűlőre vezette. Városi közgyűlés Felsőbányán. Felsőbánya képviselőtestülete f. hó 26-án tarlóit rendkívüli közgyűlésében következő tárgyak kerültek napirendre. A megejtett péztári vizsgálat eredményűének tudomásul vétele után felolvasták Incze Sándor és társainak ajánlatát a kis malomra és az e mellett levő területre vonatkozó egyesség megkötésére, mely szerint Bakó Jánosnak fizessen a város 1000 koronát, nevezett pedig társaival a Ferencz lugolda alatti peres területet azonnal átengedi a város birtokába úgy hogy azon az angol Limited ezég szabadon épiihet. Ezen ajánlat azzal fogadtatott el, hogy az 1000 K. 8 napon belüli kifizetésére felebbezésre való tekintet nélkül a tanács felhatalmaztatik. Földtér feladása iráni hárman kérvényeztek; Roth Ferencz kérelme elutasittatott, Uglár Lajosnak négyzet méterenkénti 20 fillér megváltási árban megadatott, Kosztin Jánosnak azzal, hogy a földomlások megakadályozására kőma- jorlást emelni tartozik. A legeltetési dijak kérdésében azt határozta a képviselőtestület, hogy jövőben hatósági engedély nélkül legeltetést gyakorolni nem szabad, megállapítva legeltetési dijképen 1 ló után 2 K. 1 szamár után 1 koronát. A mezei utak kijelölésére bizottság küldetik ki a végből, hogy a birtokosok meghallgatása mellett az utakat kijelölje és a felesleges utakra nézve javaslatot tegyen. A közsegélyezési szabályrendelet meghirdelleivén tudomásul vétetett. A közgyűlés végre örvendetes tudomásul véve azt, hogy a kereskedelmi miniszter 1000 korona államsegélyt helyez kilátásba, ha a csipkeverési vállalat működését megkezdi; halározatilag kimondatott, hogy a csipkeverést a város mint erkölcsi testület felügyelete és ellenőrzése alá veszi s ennek gyakorlatát következő tagokból álló bizottságra bízza : Farkas Jenő polgármester (elnök), Papp Márton, Háder Ferencz, Mikola Antal, Vagányi Kálmán, egyúttal fekéri társelnökül Süssner ferencz.. bányatanácsosáéi és kisegítőül hozzá Szülik Guszlá kisasszonyt, (r. I.) Heti krónika. Mikor az utolsó kis diák is megkapja a maga szekundáját és 2 kgr.-os értesítőjét, akkor kezdődik az uborka-szezon. Hogy ebben miféle oki és dologi összefüggés van, a.R eddig nem sikerült kikutatni, de tényleg, a szünidővel esik össze a hírlapok pangása. Mikor annyi sok szellemi erő felszabadul a tanítás és tanulás nyűge alól, akkor méltán várhatnék, hogy az újságok el lesznek árasztva czikkekkel s ime az ellenkezője történik, még azok is pihenni térnek, akik eddig hűségesek voltak hozzánk. Attól úgy se félünk, hogy anyag nem lesz, a miről írjunk. Ma is 2 nagy mulatság van, egyik Bányán, a másik Szatmáron, 7-ikén az iparos ifjúság majálisa, 15-én jönnek a katonák és igy tovább, szeptemberig csak elmulatjuk az időt valahogy. Múlt vasárnap zajlott le a főgimnázium tornaversenye. A fiuk nagy diadalt arattak, annyira, hogy oly egyének, kik a nóta szerint, »lányok apjává lettek« oda voltak a sárga irigységtől, vagy ki se mentek a versenytérre. A vizsgálatokon is csak elmulatgattunk. A gyerekek sokszor jóizü dolgokat mondanak. Hittanvizsgán történt, hogy az első osztályos apró gyermek elmondá, hogy ő tud járni, látni, hallani, ízlelni, beszélni, enni stb. — S mindezeket a tehetségeidet kinek köszönheted kis fiam ? kérdi a hitoktató. — A tisztelendő úrnak. Felelt nagy bölcsen a | kis nebuló. Az meg már a nagyobbak közt esett meg, hogy a la ni Ló ily forma kérdést adott a kereskedő iskolában: — Mikor kell a kereskedőnek zárlalot csinálni és számot vetnie magával ? — Mikor bukni készül, vágta oda sietve az eleven eszü sineder. Az unalom egyáltalában távol van tőlünk, minden család kapott 2—.'5 oly vastag értesítőt, hogy mire azt végig olvassa, elmúlik a nyár. S a mi a legjobb oldaluk ezeknek az értesítőknek, ingyen osztogatják, igy kellene egyéb könyvekkel is tenni, akkor sokkal többen pártolnák a magyar irodalmat, meri bizony a ki a mai viszonyok között könyvet ád ki, azt kineveti a világ s megsajnálja a krónikás. Különfélék. A beállott uj évnegyed alkalmából lapunk t. előfizetőit az előfizetés megújítására s a hátralékosokat tartozásaik lefizetésére kérjük. Személy hir. Zsigmond Sándor tiszántúli kerületi főjegyző, ev. ref. püspökhelyettes holnap, vasárnap este városunkba érkezik, vejének Soltész Elmérnek látogatására. Kinevezés. A belügyminiszter Steinkogler János főispáni titkárt, miniszteri segédtitkárrá nevezte ki. Máramaros czimü laptársunk Krüzselyi Bálint halálával szerkesztő nélkül maradván, a lap szerkesztését Dr. Papp Tibor jogtanár vette át Esküvő. Svarcz Lajos kir. járásbirósági albirójun. 25-én tartotta esküvőjét Roinkay Vilmával, Roinkay Nándor nagyszebeni adófőpénztáros leányával. Az érettségi vizsgálatok a helybeli főgimnáziumban kedvező eredménynyel végződtek. Vizsgálatra jelentkezett 16 ifjú, kik közzül 1 jelesen, 5 jól, s 10 egyszerűen érett. Jelesen érett Ponner János, jól Gavallér Károly. Gfeo»o látván, Hiraeh Gyuhi, Pap Péter, Takács Ferencz. Az érett ifjak között persze nagy az öröm, hogy egy sem bukott el közzülök. Szokásos báljukat ma este tartják, melyre a készülődések nagyban folynak A főgimnázium évi értesítőjéről ismertetést csak jővő számunkban hozhatunk, mivel az értesítőt lapunknak mindeddig meg nem küldöttek. Bánya névnap. A sarlós boldog-asszonyról nevezett veresvizi kincstári bánya holnap jul. 1-én ünnepeli neve napját, mely alkalomból délelőtt a különböző templomokban isten tiszteletek lesznek s 10 órakor összejövetel a bánya telepen. A Lendvay szobor alap javára adakoztak: Rényi Dezső Budapest főváros főjegyzője 58. számú gyűjtő- ivén 44 kor. Nagykároly város polpármestere Debre czeny Islván 140. sz. gyűjtőivén a városi halóság adománya 10 kor. Szatmárváros hatósága a színpad átengedése és kivilágítása dijának elengedése fejében 50 kor. A hálás köszönettel átvett összeget a városi takarékpénztárba helyezte az elnökség. (2) 27. szám. személyesítvén, mint a pallosával suhintó paradicsomi angyal, úgy fogja ő is e nagy ördögűzés müvét befejezni. Azután megkezdődik a munka, amely hogy teljes, tökéletes és szép legyen hetvennyolezezer koronára értékelték. Hetve.nmjolcze.zer korona! Olyan május 12-ki hatással rebegteti meg sziveinket! Ekkor fagyott el a szőlő meg a dió. Nem jő ilyen nagy sommákat egyszerre lenyelni, mert fulladás lesz a vége. Ezért a mi udvarias polgármesterünk felaprózta és az idén csak 30000, legföllebb 40000 koronát épít bele a szállodába. Ebből a csinos kis koronahalmazból első sorban kitakarítják az udvart, aztán a bejárat baloldalán ékeskedő sort, a melynek megnevezéséi piruló toliamtól ne várják és amely a szálló vendégeit emlékezteti, hogy Nagybányán a jó levegőt csak a hegyek tetején lehet élvezni, mondjuk e penetrans helyet az udvar belső szögletére száműzik. Ugyanide kerül a. kisteremhez vezető melléklépcső, melyen most már nem fognak balok alkalmával halálra űzött kellnerek száguldani, hanem keserves munkájokat pótolja a lift, a mélyen a konyhából frissen, melegen húzzák majd fel az ételeket. A kisterem alatt levő folyosó boltozata az alatta járóknak a nyakába készül zuhanni, amely jámbor szándékától vissza kell hogy tartsa az építő tudomány. A kistermet, melynél ridegebb, kellemetlenebb helyiséget alig fundált ki mérnök esze az eltávolitott oldallépcsővel kibővítik és igy mogorva ábrázatára mosolyt varázsolnak. És hogyha ennyi szép és jó után még telik a harminczezer koronából, hozzáfognak a szobák restaurálásához. Eddig senki sem törődött a szobákkal, hisz mjnden városi embernek meg van a kényelme Nagybányán, az idegen pedig ha nem tud aludni, lumpoljon, úgy is hanyatlóban van társadalmi életünk. Ha bármily furcsán is hangzik, nem habozunk kimondani, hogy ezek a vendégszobák nagy szerepet játszanak fejlődésünk jövő küzdelmei közepette. Ha Nagybánya városa nem téveszti el szemei előtt létezhetésének egyedüli üdvös czélját, mely annak eléréséből áll. hogy pangó kereskedelmünk, haldokló magánbányászatunk, változékonyan sikerülő gazdálkodásunk helyett egy a sors és időjárás szeszélyeinek ki nem tett kereset forrást biztosítson, úgy remek fekvésű vidékünk és áldott jó levegőnk kincseit értékesítendő az ideje-t fórjáénál fte'.l megteremteni és emelni. Ez a mi jövőnk sikerrel megoldott problémája. Hogy pedig ezt meglehessük, gondoskodni kell tisztességes lakásról, a melyben tűrhető kényelmet nyer a nyugoti ember, a hova szívesen vágyik és a honnan egy műveli é» ««ép kis k kedves emlékeivel távozik. A szobák legyenek tiszták, kényelmesek és csinosak, ez az amit nem tudunk elég hangosan fülükbe dörögni az intézőknek. Ne fogjanak itt bele a részletes átalakításba, mert félő, hogy a partiális javítással a megmaradt túlnyomó szenny inficziálja az ujjat és jót, a mi a szálló régi és lehetetlen javítási rendszerének szomorú megismételése volna. Még csak egyet. Az istálló kultusssal úgy látszik nem bírunk szakítani és egy uj istálló építésére, vagy bérletére nagy összeget szántunk. Nos hát ez merőben felesleges. A kiépült szilágyi vasúttal úgy is megcsökkent a távolból kocsival jövök száma, a kik pedig a szomszéd falvakból, merő kényelemből, hogy egy pár krajezárért állást kapjanak és mellékesen nem ügyelnek arra, hogy brutális kocsisaik mint rombolják össze drága kőépületeinket, ezekért nem érdemes az ezeket igénylő helyiségeket felállítani. Az állástartás ba jövedelmező üzlet, úgy erről fog a vendéglő A Havasék estélyén még nagyobb bámulat tárgya volt a rubin, mely valamennyi asszony irigységét fölkellé s hogy magukat megbosszulják, egymás között Darvaynét magát kezdték szapulni. — Bizony ő sem mai gyerek mar s a drága ékszer nem teszi fiatalabbá . . . ! — A drága rubint bi/onyára szívesen odaadná azért, ha eltudná veszíteni az orra pirosságát. — A rápazarolt rizspor már nem segit azon semmit. S igy tovább. Minden irigykedő meglelte a maga megjegyzéséi, ekként vigasztalva egymást és önmagukat. Midőn Darvayék az estélyről hazatérlek, a kis asszonyka igy szólt férjéhez: — Megfigyelted a rubin hatását? Igen! — Hát most nekem ajándékozod? — Igen! felelt a férj mosolyogva. — Tehát megveszed a számomra ? — Már is a tied. Az asszony örömrepesve ölelte át a férjél. — Mégis csak te vagy a leggavalérabb férfi. Hanem most visszaadom a nyolezszáz koronát, mit felöltőre adtál, hogy kiegészítsed vele a rubin árát. — Csak tartsd meg azt is. — Hogyan ? Azt sem kéred vissza ?-— De igen, huszonöt koronát visszakövetelek belőle, felel mosolygós arczczal a férj. — De hát mit akarsz épen huszonöt koronával? kérdé Darvayné Mindjobban csodálkozva. — Annyi az ára a rubinnak! — Ugyan, huszonöt korona? Mit beszélsz összevissza ? — Ellenkezőleg, nagyon is világosan beszélek. A dolog igen egyszeiü. A rubint, melyet ma este viseltél, én csempésztem a szekrényedbe. Ez hamis ékszer és gyémánlfoglalata is egészen méltó hozzá, de hát e körülmény nem gátolta a többieket, hogy téged bámuljanak, irigyeljenek és megszóljanak. Azt is mondták, hogy kissé piros orrod van . . .-— Hazugság ! — kiáltott föl a hiúságában megsértett asszony. — No légy csak nyugodt, hiszen tudom én azt, hogy nem mondtak igazat, de hát magam hallottam, hogy mondták Az asszonyka egész valójában föl volt háborodva, Férje nevető arczába nézélt és haragtól kipirult arczczal vágta oda: — Te is áruló vagy ! Zsarnok ! Czélzatosan megcsaltál és kigunyoltattál a hamis ékszer miatt... — De gyermekem felelt a férj nyugodtan — láthattad, hogy a hamis ékszer ép azt a hálást idézle elő, mit az igazi tett volna. A különbség csak az árban van. — Ez csúnyaság! Hisz tudják, hogy a legjobb anyagi viszonyok közt élünk. — És hogy azért neked drága ékszert kellene hordanod ? Egészen igaz, de hát az is igaz, hogy vagyonunk a valódi kő becsét kölcsönözte a hamis ékszernek, sőt nagyobb hódilást is tett, mint a másik valódi ékszer. — Az nem áll — felelt duzzogva az asszonyka — szép is volna, ha hamis ékszerekkel díszíteném fel magám. — Miért ne? ha ugyanazt az eredményt lehet elérni vele. Azt pedig máris elérted. A valódi ékszer különben is drága . . . Azt pedig nem akarom megvenni. — Hamis ékszert pedig én nem viselek. Inkább semmit, mint ezt. — Nagyon helyesen. Ha úgy akarod, úgy is lesz. Hetek múltak el egymásután és a Darvay-pár még mindig igen hidegen élt egymással. Később egy alkalommal újra Havasékhoz voltak hivatalosak. Dar- vaynéról, a kis fess asszonykáról megint beszélgethettek a jó barátnők, — Nézd — mondja az egyik jóakaró Dar- vaynénak már nincs meg a rubin ékszere. — Az nincs, hanem a vörös orra, az még megvan. Darvayné valószínűleg meghallott valamint e párbeszédből, mert bosszúra határozta el magát. Másnap azonnal a hamis ékszerárushoz küldött a huszonöt koronás rubinért, mely szerencsére még meg volt. És a szép, de bosszúvágyé Darvayné — hisz oly édes az ily ártatlan bosszú — a rég nem látott, száműzött, hamis rubintokkal újra fölékesitte magát. Negyed nyolezat ütőit, mikor férje karján az Opera egyik páholyába lépett. Megmutatta, hogy meg van az ékszer, csakhogy ő nem oly hiú, hogy azt folyton viselve, kérkedjék vele. Ma újra tündökölt és megfigyelte, hogy a rubinnal ismét elérte a hatást, sőt később Darvayról, arról a mintaférjről beszélt minden asszony a férje előtt, a kedves Darvayról, a ki felesége iránt oly gyöngéd, oly gavallér s oly bőkezű. Szóval igazi úriember. A fess kis asszonyka pedig, a mikor tudomást szerzett mindezekről, már nem zsörtölődött a hamis ékszerért, hanem férjével együtt jóízűen mulatott az ékszer miatt összeveszett kedves házaspárokon. Mulattak és nevettek az előadást tartó asszonyokon és türelmesen hallgató férjeken, kik az »édes otthon«-on kívül az utczán, klubban, a kávéházban vagy bárhol nem győztek eleget bosszankodni a mértéken felül bőkezű Darvay-n.
