Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

TÁRSADALMI HETILAP.

1 A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

IuEegkjheleiítxk: lumsriDEisr tt.a.s.ä.ikxt-ajf».

Nagybánya, 1899. Április 23. — 17 szám. XXV. évfolyam.

i .**• > ■

Előfizetési éra le: Egész érre A frt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr.

Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendök.

Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá

Nyilttér soronként ÍO kr.

küldendők.

A városi tanács szives figyelmébe!

Egy a közegészségre és köztisztaságra nézve igen lényeges, de mégis könnyen megoldható kérdésre hivjuk fel a városi magistratus jóikaratu figyelmét.

Mindenki tudja, csak a tanács úgy látszik nem akar tudomást venni róla, hogy a városi közfürdő igen elhanyagolt állapotban van.

A gőzfürdő ellen sok a panasz, itt halaszthatatlan teendők várnak a városra, a melynek külömben is a fürdő szép jövedelmet hoz, hogy mik ezek a tenni valók, méltóztassanak a főorvos és a mérnök szakvéleményét bekérni s ők bizonnyára fognak tudni helyes utasításokat adni.

A kádfürdőknél még több a hiányosság. Három szoba, úgyszólván, teljesen használhatatlanul hever. Egyben csak lomok vannak, kettőben pedig ott disz- telenkedik 2-2 miserabilis bádogkád.

Uraim ! ki fürdik ma pénzért rozsdás bádogkádban ? Hiszen ha valahol, akkor a fürdőknél kell a csinra, tisztaságra legtöbbet adni. E tekintetben minket úgy hiszem a régi rómaiak és törökök is alaposan lefőztek.

Mind a három szoba sürgősen berendezendő volna, mert egy 12 ezer lakosú városnak, 5 fürdőszoba is valóban kevés.

Mpgp«ik hogy «óiknak várakozniuk kell, mások elmennek a fürdőből, mert helyet nem kaphatnak a 2 porczellán kádas szobában, ismét mások oda se néznek, mivel tudják, hogy ott nincs mit keresniük.

Az idegen forgalom évről-évre nagyobb nálunk. Már pedig azt csak elvárhatja mindenki, hogy a hol üdülni, szórakozni, élvezni akar, hogy ott czélszerü fürdőkről gondoskodva legyen.

Nem epésen, nem is rosszakarattal Írjuk e sorokat, de ismételve kérjük a városi hatóságot, hogy a közönség ezen eléggé nem hangsúlyozható szükségletéről gondoskodjék.

A befektetett tőkének kamatát behozza a nagyobb jövedelem, aztán meg a hol közegészségről van szó, ott nem is mindig kell nagyon nézni a túlhajtott hasznot.

A „NAGYBÁNYA ÉS YIDÉKE” tárnája.

Nézem a . . .

Nézem a tavasz első virágait,

Az ébredő föld első sóhaját,

Illatos szirma bár hamar elhervad Ve lelkem beszivta illatát.

Reményt ébreszt az elfáradt szívbe »Jön majd uj boldogság« ezt súgja ő »Ne bántson a bu, lankasszon a gond Mind elfedi majd azt a temető«

»Addig vidáman élj, mosolygjon arezod Legyen élted derült, nyugodt, vidám ;

Mint a tavasznak legelső virága Mely életre kél a zord tél után.«

Senki.

Utoljára.

Bordásné izgatottan rendezgette a tea estély kellékeit.

— Még ezt ide, ezt oda — mondogatta magában — ez a csokor igen jól fog ide illeni.

Aztán a tükörhöz lépett, hogy még egy utolsó pillantással végig tekintsen öltözékén, nincs-e rajta valami igazítani való? S amint igy belenéz a tükörbe, melyből halovány arcza tekint reá vissza, észreveszi,

A műemlékek becse és jelentősége a műiparban.

— Irta: Myskovszky Ernő. —

Az elmúlt századok müiparának fennmaradt alkotásai nemcsak azoknak művészi fejlettségét, de a mü- iparos képzettségét és jó Ízlését is bizonyítják. El nem vitatható azon tény, hogy az akkori termékek a modern műiparra nagy befolyással vannak, s kiváltképpen most, midőn a jó és tisztult műizlés által vezetett és befolyásolt figyelem a múlt századok emlékeire van irányozva, szembeszökő ezek styljének hatása a modern műipar készítményeire; a mennyiben előszeretettel használja fel a monumentális emlékek Ízlését és szellemét, másolja és alkalmazza azoknak slylszerü motívumait, s valóban nagyon he yesen teszi, mert csak ily utón remélhető a jó és nemes Ízlés javulása és a művészi ipar fejlődése,

Mi jelenleg a művészet újjászületésének mintegy második renaissance korát éljük s a mit a XVI. századbeli renaissance megkezdett, azt mi — különösen a művészet és ipar terén — oly Latjuk. De hogy képesek legyünk a renaissancet a régiek szellemében foly tatni, ösmernünk kell alaposan magát ezen stylt, mely azonban csakis a hasonkoru műemlékeken tanulmányozható, mely által nemcsak a jóizlés tisztul, s helyes irányt nyer, de a forma szépsége és szin iránti helyes érzékünk is kiképeztetik és finomul. Tanulmányozzuk a műemlékek részleteit közvetlenül, mintegy a forrásnál, de nemcsak azoknak szolgai és gépies másolása s utánzása által, hanem a régi művészet mestereinek szellemében, a szép motivur: V jellegének helyes felfogásával és megismerésével, mert csak úgy leszünk képesek a régi mesterek szellemében valami újat tervezni és teremteni.

A műemlékek becse és jelentősége a modern művészi iparra igen fontos és mérvadó; mindazonáltal a mondottak megvilágítására és bebizonyítására szolgáljon itt nehány speciális eset is.

Azzal már tisztában vagyunk, hogy mindaz, a mi az újabb időben a műemlékek tanulmányozásán alapuló modern törekvések kezdetéig (mintegy 1860-ig) a müipar terén készült, Ízlés és styl tekintetében merőben hibás. A müipari oktatások 2 főhibában szenved tek, t. i. a művészeti alak elhanyagolásában és a színezet, illetve a szinérzék hiányosságában. Különösen a színezet tónusa ritkán volt meleg, hanem többnyire hideg, szürke s vele rokon neutrál színekben nyilvánult, mely színezettel mintegy az elegantiának fogalma volt összekötve.

Eltekintve ezen két főhiánytól, melyhez még a stylek nem ösmerése által származó Ízléstelenség is

amit még eddig soha s ami igen megdöbbenti: nehány apró ránezot a szemei — szája körül; — s mintha ajkai sem lennének oly üdék, mint azelőtt. Egy perezre eltakarta szemét, aztán daczosan veté fel fejét.

— Azért is szép leszek! Ma különösen szép, hiszen csak nem vagyok még öreg?

Ezzel egy sárga rózsát tűzött hajába, mellcsokrát jobban kisimította, aztán egy puha karosszékbe ereszkedett, s elgondolkozott. Elvonultak lelki szemei előtt életének egyes mozzanatai, arezok sokasága, melyek hódolattal lesték hajdan egy-egy mosolyát. Mennyi arcz, a melyek mindegyikéhez többé-kevésbbé vonzódott.

Aztán eléje tűnik egy fiatal férfi nyilt szimpatikus arcza, melyet egy idő óta annyiszor lát maga előtt selymes körszakálával. Ez az egy arcz, ez bilincselte le nagyon már az első pillanatban, mikor meglátta, figyelmét.

Emlékezik reá, mily zavart volt akkor, talán észre is vették. Majdnem nagy hibákat követett el a társaságban. Azóta többször találkozott vele, saját estélyein is és mindig iparkodott finomul értésére adni vonzalmát, de Várnay nem értette meg, vagy talán nem akarta megérteni s bár nagy tisztelettel viseltetett iránta, de hideg maradt, mint a jég.

Szinte látja maga előtt erőteljes, zömök alakját s a gondolatra, hogy ma újra viszontlátja, könnyű pir ömlik el vonásain.

— Vájjon mégis helyesen tettem-e, hogy ma egyedül őt hívtam meg ? — fűzé tovább gondolatait ? — Ugyan mit fog felőlem gondolni ?

Künn berregett a villamos csengő. Bordásné megrezzent és várakozásteljesen nézett az ajtó felé.

nagy mértékben járult, minden egyes ága a műiparnak még több hiányosságot mutatott fel; igy nevezetesen a bútorok hiányos és viszás szerkezetét, az üvegnek mint anyag tulajdonságának sajátságos briliáns fényhatásának és sugártörésének félreismerését, s helytelen alkalmazását és végül az arany plasztikus tulajdonságainak, előnyeinek és megmunkálásának nem ösmerését. Évtizedek, sőt mondhatni egy század óta követték a műiparosok ezen tévutakat, melyeknek természetes következménye a közönségnek a szép és nemes formák s a szinérzék iránti fogékonyságot felköltő érzéknek eltompulását eredményezte. A közönség inkább hajlandó a divatnak, s az általános áramlatnak hódolni s gyakran azt tartja szépnek, a mi éppen divatos, s a régit pedig, ha szép is mert nem a divatos a lomtárba dobja. Különösen a múlt században, a rococo uralmának korszakában mintegy a bon tonhoz tartozott, hogy mindenki nem annyira a szépet, mint inkább az újat, divatost kereste, habár nem is felelt meg a műizlés fogalmának és követelményeinek. A kor ízlésének ezen tévedése természetesen a mü- iparra is káros volt, mert a müiparosnak a közönség ízléséhez kellett alkalmazkodnia. A divat, a közönség tehát a mennyire emelheti a műipart, annyira lehet okozója halálának is.

Tagadhatlan, hogy a reformtörekvések következtében a modern műipar terén igen sok jó alkotás jött létre, sőt oly stylszerü műtárgyak is készültek és készülnek, hogy azok valóban minden tekintetben az utókor számára bátran állíthatók mintaképül: mindazonáltal egy vagy más irányban még mindig kifogás alá eshetnek az ujabbkori ipari alkotások a hibás szerkezet, aránytalanság, a díszítmények tulbősége, azoknak helytelen alkalmazása és a színezés dissonáns összeillesztése miatt. Itt az alakítás és az ízlés szelleme, kikerülve a Scyllát, a Charibdisbe jutott. így például a decoratiónál, kerülve a már hibáztatott egyhangú szürke színezést, igen gyakran alkalmazza a rikító és szemsértő színeket; a szőnyegek, ágy- és asztalterítők, valamint a bútorzat kelméjének ornamentjei az igen is naturalistikus virágdiszitmények helyett száraz, éles, s igy a szőnyeg puha és hajlékony anyagához nem illő tört vonalú, merev geometriai diszitményt mutatnak, melyek a fa intarsiánál s a márvány mosa- iknál az anyag merevségénél és keménységénél fogva igen jól alkalmazhatók, de a puha szövetnél nem.

A régi majolikák utánzása és tanulmányozása által a fayenceoknak egy egészen uj müipari ága származott, mely gyönyörű alkotásokat hoz létre, azonban van rá precedens, hogy igen sok e fajta müdarabnál hiányzik azon nyugodt s mégis briliáns szinhatás, valamint a kivitel azon egyszerű, keresetlen és ennélfogva hatásos technikája, mely a nyerseség és a tulfinomság

— Csókolom kezeit — mondá a belépő — úgy látszik, ma én vagyok az első ?

— Úgy van, ma ön az első, feleié Bordásné rosz- szul palástolt örömmel, mig mind két kezét nyujtá az érkezett felé. - Ma ön az első — ismétlé halkan.

Ezzel helyet mutatott maga mellett egy kényelmes zsölyében.

— Már régebben nem volt szerencsém, méltósá- gos asszonyom, tiszteletemet tehetni. Mi volt oka hogy oly sokáig nem fogadott senkit ?

A méltóságos asszony mélyen nézett a mellette ülő fiatal férfi szemeibe, mitől ez némileg visszadöbbent.

— Nagyon szenvedtem! Oh nagy fájdalmakat kellett elviselnem.

— Nos? Beteg volt talán?

— Igen. Sőt még most sem vagyok egészséges. Lelki bánatom van. Nem veszi észre, mily rosszul nézek ki ?

— Azt épen nem vehetni észre; mindössze némi bágyadtság mutatkozik méltóságod arczán, feleli a férfi finom mosolylyal.

— Oh kedves Várnay! Maga mindig jó volt hozzám. Mindig kedves; most is bókol, pedig talán unja is panaszkodásomat ?

Várnay tiltakozó mozdulatot tett.

— Csak hagyja! Tudom én azt jól, hogy ha a nő bizonyos koron túl van már, a férfiak nem törődnek vele többé.

Várnay kezdett nyugtalan lenni, meg volt le- petve a beszélgetés eme sajátságos irányától.

— De mennyire késnek a többiek, szólt.

— Hát már megunta társaságomat ? Hisz alig,

hogy helyet foglalt ? ____________________________

Ma

i számunkhoz jéliv melléklet van csatolva.